Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)
2007-03-21 / 287. szám
22 MAGYAR SZÓ-A HÍD MAGYAR KÖZÖSSÉG Kossuth amerikai útja 2. RÉSZ John Collings Long kapitány, a Mississippi nem hadihajó parancsnoka kapta a megbízást, hogy Kossuthot és társait Törökországból Amerikába szállítsa. Kossuth 1851. szeptember 10-én szállt a hajóra, azonban Gibraltárnál 1851. október 15-én elhagyta a Mississippi fedélzetét és a Madrid nevű gőzösön Anglia felé vette útját, ahova 1851. október 23-án érkezett. A JA Mississippi Kossuth nélkül kötött ki New Yorkban 1851. november 10-én. Kossuth miután találkozott a magyar emigráció angliai képviselőivel és velük a politikai teendőket megbeszélte, mintegy egyhónapos angliai tartózkodás után a Humboldt nevű hajón tette meg az utat New Yorkig. Kossuth Lajos azzal a céllal indult el 1851. november 20-án Angliából az Egyesült Államokba, hogy jelentős dollárösszeget gyűjtsön a leendő függeden Magyarország állami kölcsöneként a hazai felkelés megszervezésének költségeire, fegyverek beszerzésére és az emigráció anyagi támogatására. Kossuth Lajos 1851. december 4-ről 5-re virradó éjjel érkezett meg az Egyesült Államokba. A Humboldt gőzös ágyúlövéseit 31 díszlövés viszonozta. Az akkori 31 amerikai állam tisztelgett így' a nagy államférfinak. 1851. december 6-ra volt kitűzve Kossuth ünnepélyes bevonulása New York városába. New York polgármestere Ambrose C. Kingsland üdvözölte őt a város lakosainak nevében, s beszédében a következőket mondta: "Bemutatom Önöknek, polgártársaim, Kossuth Lajost, a magyar függetlenség magasztos képviselőjét, az emberi haladás bajnokát, az egyetemes szabadság ékesszóló hirdetőjét." Kossuth New York-i tartózkodása az ünneplések, hivatalos és nem hivatalos üdvözlések, fogadások, bankettek sorozata volt. Tizenhét napot töltött New Yorkban (december 6. - december. 23.) s ez alatt 34 beszédet mondott banketteken és üdvözlésekre válaszolva. Már a New York-i bevonulás alkalmával tartott beszédében nyíltan és határozottan megmondta Kossuth, hogy milyen céllal és reménnyel jött Amerikába. Ö ekkor még hitt abban, hogy a magyar szabadságharc nincs befejezve, hanem újabb anyagi eszközökkel és a szabadságszerető népek támogatásával megindíthat egy új szabadságharcot Ausztria ellen. New York-i kiadásúak a "Kossuth-dollár"-nak nevezett kölcsönjegyek, amelyek elismervényül szolgáltak a magyar szabadságharc javára felajánlott adományokért. A Philadelphiában nyomott 1, 2 és 5 forintosok már a papírpénzek közé sorolhatók, amelyeket Kossuth a szabadságharc remélt újrakezdése után akart Magyarországon bevezetni. Kossuth Lajost amerikai útjára többen is elkísérték. Vele volt felesége Meszlényi Terézia, valamint Ihász Dániel ezredes, Pulszky Ferenc és felesége, Hajnik Pál Kossuth személyi titkára és László Károly is. A New York Tribune szerkesztője megbízta egyik riporterét W. T. Coggshallt, hogy az illusztris vendéget egész útján kísérje végig. Az újságírónak a hét hónapról rendszeresen jelentek meg tudósításai. A kongresszus kezdeményezésére az akkori elnök, Millard Fillmore hívta meg a magyar kormányzót, és eszközölte ki száműzetésből való kiszabadítását. Kossuth 1851. december 30-án érkezett Washingtonba. Fillmore elnök az év utolsó napján fogadta Kossuthot és társait a Fehér Házban, akiket Webster külügyminiszter mutatott be. Kossuth megköszönte kiszabadítását a török fogságból és Amerika vendégszeretetét. A szenátus január 5- én fogadta ünnepi ülésén Magyarország kormányzóját. A kongresszus két háza Kossuth tiszteletére január 7-én rendezett nyílt ülésén köszöntötte a nagy vendéget. A fővárosi látogatás után országos körút következett. A hét és fél hónapig tartó kőrútján északtól délig s nyugattól keletig bejárta az országot. Ez alatt mintegy 70 amerikai városban több mint 500 beszédet mondott. Kossuth akkor tanult meg angolul, amikor börtönbüntetésre ítélték. A budai várbörtönben töltött idejét arra használta fel, hogy Shakespeare művei segítségével megtanuljon angolul. Kossuth Cincinnatiban tartózkodásának ideje alatt felvételre jelentkezett az ottani szabadkőműves páholyba. "Cincinnati városában régi vágya valósult meg. Felvették a 133. számú szabadkőműves páholyba. Már 1848-ban tervezte, hogy a forradalom napjaiban alakult páholy tagjai sorába lép Pesten, de ezt akkor az ellenséges osztrák roham meghiúsította." Kossuth a déli államokban is híveket akart szerezni a magyar ügynek. Délen azonban kezdetben sem fogadták olyan lelkesedéssel, mint Északon. Kossuth nehéz helyzetben volt: tudta, ha a rabszolgaság ellen nyilatkozik, szembefordul vele a Dél, ha hallgat, Északon veszti el népszerűségét. Azzal, hogy kerülte a rabszolgaság kérdésének említését, Északon is Délen is megcsappant híveinek száma. Új-angliai (Connecticut, Massachusetts) körútja során viszont mindvégig legalább akkora lelkesedéssel üdvözölték a tömegek, mint megérkeztekor New Yorkban. Bostonban ötvenezer ember gyűlt össze köszöntésére. Kossuth amerikai útja 1852 júliusáig tartott, amikorra kiderült, hogy nem érheti el politikai célját: a magyar függetlenségi harc amerikai fegyveres támogatással folytatható újrakezdését. Az okok között szerepelt, az Egyesült Államok akkor már egyre feszültebbé váló belpolitikai helyzete, azaz Észak és Dél ellenséges szembenállása is. Kossuth 1852. július 14-én hagyta el Amerikát. Visszatért Angliába. A newyorki Kossuth szobor 2. RÉSZ A zarándokseregben, amelyet két hajó hozott át az óceánon, összesen 488 személy vett részt, volt miniszterek, katolikus és protestáns egyháznagyok, magasrangú katonák, mágnások, egyszerű földmívesek, kereskedők, pénzemberek, politikusok, hivatalnokok, férfiak és nők, fiatalok és öregek egyaránt voltak a nagy csoportban, amely így valóban képviselte a nemzet minden rétegét. Az egyik hajó, amely a zarándoksereg nagyobb részét hozta, az Olympic nevű Cunard hajó volt, amely 1928. március 7-én indult el a franciaországi Cherbourgból, azzal a várakozással, hogy a március 15-re tervezett leleplezésen mindenki ott lehet. A másik hajó az Adriáról indult. Az Olympic március 13-án délután, rendkívül sűrű ködben érkezett meg a New Yorki kikötőbe, úgyhogy emiatt a zarándokok elveszítették azt a páratlan lehetőséget, hogy az óceán felől közeledve láthassák meg a világ legnagyobb és egyik legérdekesebb városát. Egy kis kikötői hajó vitte a nagy hajóhoz a New Yorki fogadóbizottság tagjait, akik közül ma már csak Ghika György akkori főkonzul, későbbi magyar követ és Cukor Mór ügyvéd vannak életben. Az üdvözlő szavakra Báró Pe- rényi Zsigmond volt miniszter válaszolt, megköszönve a meleg fogadtatást. Felejthetetlen pillanat volt, amikor a kis hajó, rajta a küldöttséggel és a magyar Himnuszt, Kossuth nótát és Rákóczi indulót játszó zenekarral a nagy hajóhoz ért. A zarándokokat több ezernyi magyar várta a hajóállomás nagy csarnokában. A vendégeket a Knickerbocker és St. James szállodákban szállásolták el. Kellemes meglepetést keltett, hogy a Szabadság és az Amerikai Magyar Népszava legújabb számai már ott voltak mindegyik szobában.Körübelül negyven emberből álló kommunista társaság tüntetést próbált rendezni a szállodák előtt, ez azonban semmiféle zavart sem jelentett. A zarándoksereget New York városa másnap, március 14-én fogadta hivatalosan. Az öreg városháza ünnepi díszbe öltözött erre az alkalomra. A magyar főváros üdvözletét, annak egymillió lakosa nevében, dr. Sipőcz Jenő polgármester adta át James J. Walker New Yorki polgármesternek, a zarándoklat célját pedig Cukor Mór ismertette lendületes szavakkal. A népszerű Walkemek itt adták át Budapest ajándékát, Holló Barnabás kicsinyített szoborművét, a hazatérő kuruc katonát. Ezen a napon érkeztek meg a Triesztből elindult zarándokok is, akiket dr. Alpár Ignác műegyetemi tanár, a híres építész tervező vezetett. A bevezető események méltóképpen készítették elő a leleplezés másnap következő nagy és felejthetetlen ünnepét. A hosszú út és az azzal járó sok izgalom nem viselte meg a zarándokokat, akiknek természetes fáradságát is legyőzte a tömérdek uj impresszió és az a felülmúl hatatlanu 1 meleg fogadtatás, amelyben a New Yorki és környéki magyarság részesítette őket. Az egyébként hűvös márciusi napokat ez a kedves tapasztalat melegítette fel. Elérkezett március 15-ike, a leleplezés napja. Az ünnepség olyan arányú volt, hogy annak áttekintése majdnem lehetetlennek bizonyult. A menet résztvevői a 69 és 79-ik utcák közötti tíz block hosszúságban helyezkedtek el. Tizenkét óra volt, amikor a menet elindult, hivatalos becslés szerint körülbelül 15 ezer résztvevővel. A díszmenet, amelyhez hasonlót még nem láttak az új világban, s talán nem is fognak látni, két órakor ért a szobor helyére a Riverside Dri- ve-on. folytatjuk) _____________________________2007. MÁRCIUS 21.
