Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)

2007-02-14 / 285. szám

20 MAGYAR SZÓ—AHfD MAGYAR KÖZÖSSÉG 2007. FEBRUÁR 14-21. Weil Miklós Andor 1. Új sorozat - Magyarok Amerikában Bittó Boldog Klára " w /, Gyerekkorom Pesten születtem egy kórházban 1925, április 15-én. Nem tudom, hogy miért volt ez egy pesti kórház, mert mi akkor Budán laktunk a Várhegyen, sa­ját villánkban, a Lovas ót 23-ban. De sem ezt, sem a kórház nevét nem tud­tam meg az édesanyámtól (Cseri Rozá­lia). Viszont amikor először láttam a születési kivonatomat, valami 12 éves koromban, az azt mondta, hogy én ápri­lis 16-án születtem. Mikor Kérdeztem erről, édesanyám azt válaszolta, hogy a kórházi ápolónők tévedtek. Mondta, hogy ő egyenesen nézett a fali órára, amikor engem megszült, s az óra éjfél előtt 5 percet mutatott. A családom mindig április 15-én ünnepelte a szüle­tésnapomat. Viszont én elkezdtem sok évvel ezelőtt két születésnapot ünnepel­ni, április 15-én meg 16-án, hogy igazat adjak mind az édesanyámnak, mind pe­dig a kórházi személyzetnek. Nem tudom, hogy ez is honnan eredt, de amióta csak emlékszem erre, egész családom Mókus becenéven hí­vott, Úgy sejtem, hogy ezt az édes­anyám rótta rám, mert a családban mindenkinek volt egy beceneve; az övé például Mucus volt. Apám, Andor, gazdag bankár és tőzs- dés volt, Osztrák dajkám volt, s így egyszerre tanultam magyarul meg né­metül is beszélni, Kiskoromban sokat utaztam külföldön, Három éves ko­romban 9 hónapot töltöttem édes­anyámmal (meg egy ncvclőnővcl) Olaszországban, ahol az apai nagybá­tyám sokszor lépett fel operaénekes­ként. Mint minden kisgyerek, semmi­ség volt már olaszul is megtanulnom pár hónap alatt. Később, 4 éves korom­ban 6 hónapot töltöttem Davosban Svájcban mert az orvosok attól féltek, hogy kezdeti tuberkolózisom van, amit csak "magaslati levegővel" lehetett vol­na meggyógyítani. Emellett utaztam Csehszlovákiában, Németországban, Franciaországban meg Jugoszláviában is. És minden nyáron a családom elkül­dött három hónapos vakációkra az ausztriai hegyekbe, Innsbruck, Klagen­furt és Graz közelébe, meg a Semmeringbe. Olyan jól beszéltem né­metül, (vagyismint osztrákul) hogy az ottani kölykök azt hitték, hogy én onnanvaló voltam. 5-éves koromban szüleim beírattak egy privát elemi iskolába (Sajó Elemi Iskola, Nádor u. 21), mert akkorra már átköltöztünk a Belvárosba (Deák Ferenc u. 10). A Sajó Iskola megszűnt a kom­munisták alatt, s az eredeti Deák Ferenc utcai ház teljesen le lett bombázva az ostrom idejében 1944-ben, Bár azt már visszaépítették, nem néz ki ügy mint az a ház, ahol én akkor éltem. Így hát a gycrekoromból csak az egykori villánk KéskMMn ismét szórakoztat a PUHA ÍCA-vé Közkedvelt slágeretek«! Hagysz aras Platina la ma: Ha narrt tudom nam fáj... Háromszoros Platina lamas A Fűm ett Anna Bahn.,. Dupla Platina la máz Sa vakd aa né/kü/ad... " ...Essz arattak Tágad"... Egyaxar Kann agyasat farm... Soha nam a lég... Platina lamas iklarrtí uf. valami régi... Aki fosáét kap... Arany lamas Ssaranád... Karácsony... "Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország..." Kötataa látván FEBRUÁR 24,2007 SZOMBAT ESTE SiOÖkon A Hungarian American Athletic Club Dísztermében 233 Somerset Bt, New Brunswick, NJ 08801 (732) 545-8519 Adomán^ $20.00 .........helyfoglalás .— Juli* Stms...........772. 422'8 680 Edirh SmNkovÍTi,...772. 249-7607 Jino Mmlli*..........772. 828-9770 Koncert után DiwUó Vilitth* HAAC'i WíbflU; . maradt meg a Vérhegyen, ami szintén sokat szenvedett az ostrom alatt, hiszen a Várhegy volt az egyik utolsó hely, ahol a németek kitartottak. De mostan­ra már szépen rendbehozták ezt az épü­letet is a jelenlegi tulajdonosok,. Az elemi iskolában tiszta jelesen mentem át, Anyagilag továbbra is jól ment a családunk sorsa. Erről két em­lékem van, Egyik az, hogy egyszer egy kislány megkérdezett az elemi iskolá­ban: '’Mókus, te nem hordod kétszer ugyanazt a ruhát?" Erre megnyugtat­tam, hogy hát igen, én fel fogom venni később megint azt a ruhát, amit akkor látott rajtam, de csak azután amikor egyenként felvettem a másik 70 ruhát, ami a szekrényemben lógott. A másik emlékem az, hogy kilenc éves korom fe­lé az édesapám (beceneve Plityi volt) behívott az irodájába, mondván hogy ő szeretne nekem valamit mutatni, Erre kihúzta a nagy íróasztalának a középső fiókját, ahonnan kivett egy sárga fém­ből álló téglaszerű dolgot, mondván hogy ez egy 10 kg-os aranytégla, En­nek a mai értéke valami $200.000 lenne, 2. Fiatalságom; A Piarista Gimnázium Az elemi iskola után a szüleim beírat­tak a pesti piaristákhoz. A B-osztályba jutottam, ahol 52-cn kezdtük el a nyolc éves "gürizést." Én a gimnáziumot 9 éves koromban kezdtem meg, egy évvel fiatalabban mint az osztálytársaim. Az­alatt a nyolc gimnáziumi éven át (1934- 42) sok minden történt meg, többek kö­zött az is, hogy kitört a második világ­háború 1939 szept. 1-én, A piarista háztömb egy hatalmas 6 emeletes épü­let volt (s még most is van) a Váci u. délnyugati részén. A mi tanszobánk az 5. emeleten volt, s annak a nagy ablaka­iból ki lehetett látni a Dunára, a Gel­lérthegyre, meg a Tabán egy részére Budán (amit azóta már lehúztak "város- szépítési" okok miatt), így hát jól lát­hattuk 1941 áprilisában a hatalmas né­met motorizált hadsereget, ami délfelé hajtott a budai alsórakparton. Két na­pig, szünet nélkül, nappal meg éjjel, mentek a tankok, a harckocsik, a moto­rizált ágyuk, az emberekkel megtöltött teherautók, meg az oldalkocsis motor- kerékpárok a Balkán felé, s hamar le is verték Jugoszláviát meg Görögorszá­got. Az érettségire már csak 40-en jutot­tunk el 1942 júniusában az eredeti 52 közül. Hat másik fiúval együtt jelesen érettségiztem. Azt csak sokkal később tudtam meg, a 60-ik érettségi össze­jövetelünkkor, hogy a 40 érettségiző kö­zül 12 elveszett később a második világ­háborúban; meghaltak a fronton vagy mint hadifoglyok, vagy pedig az oro­szok fogták el őket Budapest utcáin a háború után és senki sem hallott róluk többé. A többiekből 14 disszidált: visz- szavonultak a német-magyar hadsereg roncsaival és ott rekedtek nyugaton, vagy kivándoroltak külföldre (mint én is), vagy pedig disszidáltak a szabadság- harc után 1956-ben. Egyszóval, ezek mind külföldön telepedtek le. S így hát csak 14 ember maradt Magyarországon élni a 40 érettségizőből, akiknek, amed­dig éltek, át kellett menniük a kommu­nizmus borzalmas évtizedein. 3. A Műegyetem Hogy visszatérjek magamra, 1943 őszén felvettek a József Nádor Műszaki és Tudományos Egyetemre (Műegye­tem) kultúrmérnöki szakjára. Akkorra már a keleti front gyorsan vonult vissza az ukrajnai alföldön, miután már az el­ső magyar hadsereg alkalmas fegyverek vagy téli ruhák nélkül, majdnem telje­sen meg lett semmisítve Voronyezsnél, a Don-i kanyar közelében. Mint mér­nök hallgatók mi fel voltunk mentve ka- tonasági felhívástól 1944 májusáig. Ak­kor viszont mindenkinek be kellett menni a hadseregbe. Alig tudtam befe­jezni az első egyetemi évemet, mire be­hívtak. A csapatunk többnyire a Duna- Tisza közén volt állomásoztatva, s csak majdnemhogy szünet nélkül vonultunk vissza az oroszok támadása előtt. Végül is az utolsó kompot kaptuk el Baján, amelyik még keresztül tudott futni a Dunán 1944 októberében. Mire a komp kikötött a Dunántúli parton, az oroszok már megérkeztek a Duna kele­ti (bajai) partjára, és onnan kezdtek lö­völdözni ránk, November vége felé a Mecsek keleti oldalán táboroztunk, amikor megjött a parancs, hogy vonul­junk vissza Ausztriába. (folytatjuk) NITA EUROPEAN BAKERY Közép- és kelet-európai cukrász- és pék­süteményekkel várja a Kárpát-mendence szülötteit a hazai ízek újraelevenítésére. Jöjjön be hozzánk és ízlelje meg újra a krémest, dobost és képviselőfánkot! 40-10 Grcenpoint Ave. Sunnyside, New York 11104 718 784-4047

Next

/
Thumbnails
Contents