Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)
2006-06-16 / 257. szám
16 MAGYAR SZÓ — A HÍD Elemző 2006. JÚNIUS 16. A hadiszai mészárlás Sztankóczy András Ki tud az elmúlt hónapok bagdadi merényleteiből (amelyek Hadiszánál sokkal több áldozatot követeltek) egyet konkrétan kiemelni? Ezerkilenszáznegyvenbárom júliusában az Olaszországban partra szállt szövetséges csapatok benyomultak a szicíliai Canicatti városába. A bevonuló amerikai katonai rendőrök egy tucatnyi polgári személyt betereltek egy gyárépületbe, és agyonlőtték őket. A halottak között bat gyermek is volt. Az eseményt eltussolták, aztán persze kiderült, de senkit nem vontak felelősségre az úgynevezett Canicatti-mészánás miatt. Az amerikaiak, ha egy kicsit is következetesek, ha egy kicsit is tiszteletben tartják az általuk annyit hangsúlyozott demokratikus értékeket, lefújják az egész háborút és hazamennek. Hiszen a morális felsőbbrendűségük elolvadt, ugyanolyanokká váltak, mint a nácik. Legalábbis az Irakról szóló írásokból mintha ez következne. 2005 novemberében amerikai katonák vonultak be az iraki Hadiszába, támadás érte őket, egyikük meghalt. A bosszúszomjas katonák (az egyszerűség kedvéért előlegezzük meg a vizsgálat végereményének a legrosszabb forgató- könyvet) meggyilkoltak 24 polgári személyt, köztük nőket és gyermekeket. Eltussolták, de egy újság nemrég kiderítette. Az ügyben eljárás indult. Következik-e bármi a Canicatti- mészárlásból arra nézve, ki áll a jó és a ki rossz oldalon a második háborúban? Az égvilágon semmi. Hadisza esetében sem más a helyzet. De mindez mégsem ilyen egyszerű: folytassuk a háborús bűnök világába tett szívderítő időutazást. 1968 elején a vietnami kommunista erők támadása, a Tet-offenzíva idején amerikai katonák elfoglalták Son My falut. A település My Lai-nak nevezett részén körülbelül négyszáz fegyvertelen embert gyilkoltak meg, öregeket, nőket, gyerekeket. Az ügyet megpróbálták eltussolni, de részben a sajtónak köszönhetően kiderült. A vizsgálat nyomán egyetlen ember kapott súlyos büntetést (életfogytiglani börtönt), de elnöki kegyelem miatt ő is azonnal kiszabadult. Az eset rengeteg muníciót adott a háború ellenzőinek, akik igazolva érezték magukat, éppen úgy, mint most Hadisza, Abu Graib vagy Guantánamo miatt. My Lai-hoz térben és időben egészen közel történt, hogy a vietnami kommunisták elfoglalták Hűé városát. Négy hétig tartották a kezükben, ez idő alatt több ezer fegyvertelen polgári személyt végeztek ld. Sokakat megkínoztak, voltak, akiket élve égettek el: a halálos áldozatok száma több ezer volt. Az ügy egyetlen következménye legfeljebb néhány kitüntetés lehetett. Egy felemelt mutatóujjú Vágó Istvánként hadd kérdezem meg a közönségtől: ki hallott a Hué-i mészárlásról? My Lai ellenben fogalom lett, hozzájárult az amerikai vereséghez, és segített elhitetni, hogy a vietnami háború helytelen, ez a kép él róla azóta is, pedig a kommunista előretörés megakadályozása nagyon is helyes cél volt. Elég ehhez ránézni Észak- és Dél-Koreára vagy végiggondolni, hogy az elvesztett háború nyomán három kommunista diktatúra alakult ki (Vietnamon kívül Laosz és Kambodzsa), mérheteden szenvedést és nyomorúságot okozva évtizedeken át, azóta is. Oszama bin Laden nem sokkal a 2001 szeptemberi terrortámadás után azt mondta, "ha ez ember lát egy erős lovat és egy gyenge lovat, természetszerűleg az erőshöz vonzódik". Bin Laden jól látja, hogy a demokráciák sokkal gyengébbek ebben a harcban, még az amerikai is (az európaiakról nem is beszélve), mert hajlamosak elfelejteni, hogy minden háború egyrészt elkerülhetetlenül saját áldozatokkal jár, másrészt óhatatlanul elő- fordunak benne a saját csapatok által elkövetett háborús bűnök. Lehetőleg persze minél kevesebb. Am paradox módon, hiába lettek - a haditechnika fejlődésének vagy a megfelelő kiképzésnek köszönhetően - sokkal ritkábbak az ilyen incidensek, mint a korábbi háborúkban, ez semmilyen elismerést nem vált ki. Sőt, minél ritkábban következnek be, annál nagyobb felháborodást okoznak. Ha a hadiszai mészárlás az ötödik hasonló bűntett lett volna ebben a hónapban, semmi hírértéke nem volna. Másképpen: ki tud az elmúlt hónapok bagdadi merényleteiből (amelyek Hadiszánál sokkal több áldozatot követeltek) egyet konkrétan kiemelni? Jó volna ezt észben tartani, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem kell mindent megtenni a háborús bűnök elkerüléséért, és nem jelenti azt sem, hogy ilyen esetekben nincs szükség drákói büntetésekre. Hadiszából egy is sok. De sok Hadisza sem lehet elég ahhoz, hogy a Nyugat vezető hatalma és az iszlám fundamentalisták között ne tudjunk köny- nyedén választani. (Magyar Hírlap, 2006. június 9.) A valóságnak nincs füle Száie András Nagy hiba, ha egy edző nem célirányosan állítja össze a csapatát, s az még nagyobb, ha egyedül akarja megnyerni a meccset Nehéz megmondani, mi okoz több bajt, a feladatok elmulasztása vagy rossz elvégzése. A Gyurcsány-kormány eddig a mulasztásban jeleskedett, most végre a cselekvés mezejére lépett, valóságos országreformot ígér, és mindnyájunknak elemi érdekünk, hogy ez sikerüljön, őszinte szívből szurkolok tehát Gyurcsány Ferencnek, bogy általános céljait tekintve rokonszenves, bár kissé hangzatos programja megvalósuljon. Az a bizonyos modem, európai Magyarország. De mi szól - rajta kívül - amellett, hogy sikerül? Nem állnék be a kórusba, hogy nem ezt ígérték, hanem sok mindennek épp az ellenkezőjét, azt sem firtatom, igazat mondtak-e az ország helyzetéről a kampányban. (Nem.) Most már majdnem mindegy, bár én nem hiszem, hogy aki a kampányban nem mond igazat, az kormányon egy csapásra igazmondó lesz. Ugyan miért lenne? Egy kormány, úgy fest, akkor és csak akkor mond igazat, ha az érdekei úgy kívánják. De hagyjuk a múltat, bár nehéz hagyni. Mert az a másfél évnyi rendkívül fontos idő csak el lett tékozolva, akkor is, ha igyekeztek a száz lépés fedőnevű ötleteléssel eltakarni, miközben az egyensúlyi helyzetünk egyre romlott. Hogy most ilyen drasztikus lépésekre van szükség, abban ez a másfél éves késlekedés vastagon benne van. Mintha a nagy ugrásra készülő előbb mély gödröt ásna maga alá, hogy aztán bizonyítsa, milyen nagyot tud ugrani. A halogatás - bármit mond a miniszterelnök - felelőtlenség volt, bár politikailag érthető: ki megy szívesen házhoz egy választási pofonért. A reformok elmaradását firtató kérdésre a frissen megválasztott miniszter- elnök most azt mondja hetykén a rádióban, hogy fájdalmat tudott volna ő okozni egy évvel ezelőtt is. Az könnyű. A drágulások, kirúgások, lefaragások azonban nem egyszerű fájdalmak lesznek, hanem átfogó reformok, minden kor- és ésszerűbb lesz. És megnyugtatásul hozzátette, a fájdalmak sem fognak fájni, csak olyan "szúró, viszkető" érzés lesz. Kíváncsi volnék rá, hogy egy elbocsátott pedagógus családapának hol fog majd szúrni és viszketni. Nem volna szabad ugyanis elfelejteni, hogy a nagy modernizációs átalakítások átalakítják a kirúgottak életét is, s egy munkanélküli pedagógusélet aligha modernebb, mint azé, aki gyerekeket tanít, nevel. A miniszterelnök - attól tartok - abban a tévhitben él, hogy kétségkívül kiváló retorikai képességeivel mindent meg tud magyarázni, s még rosszabb, ha azt hiszi, hogy azzal a dolog el is van intézve. Sajnos nincs. A valóságnak ugyanis nincs füle. A problémákat a legzseniálisabb szónok sem hatja meg. Azok rendkívül makacsok és mélyen gyökereznek. A megszorító intézkedések közgazda- sági racionalitását nem tudom megítélni, ezért elfogadom őket mint szükséges rosszat, ha valóban egy átfogó és főleg átgondolt modernizációs program részei. Gyurcsány briliáns érvelése első hallásra nagyon meggyőző. De vajon az lesz-e második hallásra is? Mindenesetre gyanút kelt, hogy minden intézkedés végén ott virít egy kövér összeg, ameny- nyivel majd csökkenni fog a hiány, ami most a közjó csúcsát jelenti. És sajnos nagyon úgy fest, ebben ki is merül a céljuk. Az igazi megoldandó problémákról - oktatás, egészségügy - ugyanis vajmi keveset hallunk. Ami jó jel abból a szempontból, hogy a kormány nem akar hűbelebalázs módjára cselekedni - ezek a rendszerek ezt végképp nem bírnák el. -, rossz jel azonban a múltra nézve, minthogy akkor ezek szerint az elmúlt másfél évben ezt az előkészítő munkát sem végezték el. Egyetlen igazán végiggondolt és kidolgozott reformtervet ismerünk, az államszervezet és a közigazgatás átalakításának Sárközy- féle koncepcióját, ám a jelenlegi lépések nem arról árulkodnak, hogy ennek koherens gyakorlatba ültetése történik éppen. Elhiszem, hogy nemcsak a hiány- csökkentés a cél, hanem az államgépezet korszerűsítése, a racionális, részvénytársaságszerű államirányítás megvalósítása is, de azt nehezen, hogy ehhez a leghelyesebb a régi rosszat működtető politikusi gárdával nekivágni. Nagy hiba, ha egy edzó nem célirányosan állítja össze a csapatát, s az még nagyobb, ha egyedül akarja megnyerni a meccset. Kúszik a felszín felé a tudatom mélyén fészkelő - s eddig elhessegetett - aggodalom: mi lesz, ha kiderül, Gyurcsány sem tud kormányozni. (Magyar Hírlap, 2006. június 11.)
