Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)

2006-06-16 / 257. szám

12 MAGYARSZÓ-AHfD___________________________TUDOMÁNY_________________________________ 2006.JÚNIUS 16. ■ Találhatunk egy újabb dimenziót? AZ ÖTÖDIK SÍKBAN Egy új matematika segítségével a csillagászok képesek lesznek egy új öt dimenziós gravitációs elmélet tesztelésére, ami ellentmond Einstein relativitás-elméletének. Röviden Gyógyul a Föld ózonrétege Az 1980-as években a világ kormányai meg­tették a szükséges lépéseket az ózonpajzsot el­vékonyító CFC gázok betiltása érdekében, ami úgy tűnik, lassan meghozza a várva várt hatást. Bár még ma, közel 20 évvel az ember alkotta vegyi anyagok korlátozását és betiltá­sát elrendelő nemzetközi szerződés, a Montreáli Egyezmény életbe lépése után is hatalmas ózonlyukról számolnak be a jelenté­sek a déli sarkkör felett, a bolygó többi részén a veszélyes UV sugarak elleni védelmünk úgy tűnik javuló tendenciát mutat. Az elmúlt 9 évben az ózonmennyiség nagyjából változat­lan maradt, megállítva az először az 1980-as években észlelt csökkenést, azzal együtt is, hogy a kritikus, Antarktisz feletti ózonlyuk 2005-ben nagyobb volt mint valaha, közel 24 millió négyzetkilométert tett ki. Az ok és az okozat kiválogatása nem könnyű feladat, a NASA azonban több egyetemmel összefogva kieszközölt némi előrehaladást. Tanulmá­nyuk végkövetkeztetése szerint a jelenlegi tendencia körülbelül 50 százalékban köszön­hető a CFC-gázok betiltásának, (sg.hu) Azonosították Kolumbusz csontjait Spanyol kutatók bejelentették, hogy7 Kolum­busz Kristóf sevillai maradványainak vizsgá­latával lezárhatják a híres felfedező végső nyughelyéről évszázadok óta folytatott vitát. "Az 500 éves maradványokból vett DNS- minták cáfolják azt a mítoszt, miszerint a fel­fedező maradványai Dominikán nyugszanak" - mondta el a vizsgálatot 2002-ben is kezde­ményező Marcial Castro spanyol történész Valladolidban. A Jose Antonio Lorente spa­nyol genetikus vezette törvényszéki orvossza­kértők a sevillai katedrálisba temetett marad­ványokból nyert DNS-t Kolumbusz bátyja, Diego nem messze található sírjából nyert anyaggal hasonlították össze. A procedúra utolsó lépése azonban felháborította a domi­nikai Kolumbusz-sír őrét, s végül a felfedező csontjait őrző intézmény vezetője elutasította a kutatók sikerét. Szerinte "bármit találjanak Spanyolországban, Kolumbusz náluk van el­temetve". "A maradványok ugyanis sosem hagyták el Dominikát" - nyilatkozta Bautista. Castro és munkatársai évek óta próbálták megnyittatni a dominikai síremléket, hogy7 az ott található maradványokat is összehasonlít­sák Diego DNS-ével. (mult-kor.hu) Mona Lisa megszólal Végre az interneten is meghallgathatjuk, hogy milyen lehetett Gioconda és alkotója, Leonardo da Vinci hangja a valóságban. Ja­pán akusztikai szakértők nem csak a fest­ményt, hanem a mestert is szóra tudták bírni, pontosabban 90 százalékos pontossággal ki­számolták, hogy milyen is lehetett eredeti hangjuk. A kutatók mindenekelőtt gondosan megmérték Mona Lisa arcát és kezét, majd az adatok alapján számítógéppel kiszámították, hogy milyen magas lehetett. Ezek után meg­becsülték koponyája méretét, és speciális szoftverrel "belőtték" a hangját. Giocondát és Leonardo-t ezután egy hatalmas, százezer ember fotóját és hangját tároló adatbázis se­gítségével szólaltatták meg. Az eredmény: Giocondának nyugodt, mély hangja van, da Vincinek pedig viszonylag fiatalos, habár idő­sebb kori képét vették hangbecslési alapul. Az interneten immár bárki hallhatja a mestert és alkotását, méghozzá olaszul. (MTI) Június 13. A fentieket a Rutgers és Duke Egyetem tudósai, Charles R. Keeton, a csillagászat és fizika professzo­ra, és Ariié O. Petters, matematika és fi­zika professzor, a rendszer kifejlesztői ál­lítják. Munkájuk egy nemrég napvilágot látott elmélet, az úgynevezett Randall- Sundrum gravitációs modell második változatán alapul. Ez az elmélet azt mondja ki, hogy a látható univerzum egy nagyobb univerzumba ágyazott membrán, a kutatók hasonlatával élve egy az óceánon úszó hínár. A membrán­univerzumnak öt dimenziója van, négy térbeli és egy időbeli, azaz eggyel több a térbeli dimenzió, mint az általános rela­tivitás elméletben. A Keeton és Petters által kifejlesztett rendszer több olyan kozmológiai hatást is megjövendöl, melyek megfigyelésével Június 14. Az Antarktisz keleti részén, a Wilkes-földön óriáskráter-képződ- ményt azonosított a NASA orosz és ko­reai szakemberek közreműködésével. A GRACE műhold gravitációs méré­sei alapján egy olyan 320 km-es zónára akadtak, ahol a gravitációs tér erősebb, mint a környezetében. Ilyen tömegkon­centrációnak nevezett képződményeket a Holdról már sokat ismerünk. Ott ke­letkeznek, ahol egy hatalmas becsapódás kivékonyítja a kérget, és a megemelkedő terület alatt a mélyebben fekvő, sűrűbb köpeny anyaga felboltozódik. Amikor egy topográfiai térképen fel­tüntették az antarktiszi tömegkoncentrá­ció helyzetét, az egy korábban észrevét­len, 460-500 km átmérőjű, gyűrűs alak­zat centrumába esett. A tömegkoncent­rációt két egymástól függeden mérés adatsora is kimutatta. Ez, valamit a gyű­rű forma együttesen arra utal, hogy egy gigantikus méretű becsapódásnyommal állunk szemben. Az egyelőre Wilkes- krátemek nevezett képződmény kétszer igazolhatóvá válik a membránelmélet. Ha pedig az elmélet igaznak bizonyul, az sok mindent felboríthat és alátámasztja egy negyedik dimenzió létezését is, ami bizony jelentős kihatással lehet a termé­szet világáról szerzett ismereteinkre. Ami a kozmológiai hatások megfigyel­hetőségét illeti, elvileg az elkövetkező években a tervek szerint fellövésre kerü­lő műholdak már képesek lesznek a fel­adat elvégzésére, így akár négy-öt éven belül választ is kaphatunk a nagy kérdés­re. Térjünk azonban vissza a rendszer alapjaihoz, a Randall-Sundrum modell­hez, ami egy matematikai leírást ad ar­ról, hogyan formálja a gravitáció az uni­verzumot, eltérve az általános relativitás­ban megfogalmazottaktól. Keeton és Petters arra a bizonyos gravitációs kö­vetkezményére összpontosított, ami akkora, mint a 65 millió éves Chixulub- kráter, a mexikói Yucatán-fészigeten, amely a kréta és a harmadidőszak hatá­rán bekövetkezett nagy kihalási hullá­mért felelős kozmikus becsapódás nyo­ma lehet. A Chixulub becsapódásnyo­mot egy 5-10 km-es égitest ütközése válthatta ki. Bár a Wilkes-kráter mérete közel kétszer ekkora, a kialakulásakor fel­szabadult energia több mint duplája le­hetett a kréta végi eseménynél jellemző­nek. A becsapódó test átmérője megkö­zelíthette az 50 kilométert, a robbanás pedig az egyik legnagyobb kataklizmával járt, amelynek eddig nyomára bukkan­tunk a földfelszínen. Bármikor is történt a becsapódás, ha­tása az egész bolygóra kiterjedt, és na­gyon súlyos lehetett. Kora alapján nem nehéz elképzelni, hogy ez válthatta ki a 250 millió évvel ezelőtt, a perm és a tri­ász határán bekövetkező hatalmas kiha­lást, amely az akkori fajok 70-90%-át el­törölte bolygónkról. Ez lényegesen nagyobb pusztulással járt, mint a megkülönbözteti a membrán elméletet Einstein elméletétől. A membránelmé­let szerint a korai világegyetemben létre­jött viszonylag kis "fekete lyukak" a mai napig is képesek voltak túlélni és fenn­maradni. Ezek a tömegükben egy pará­nyi aszteroidánál nem nagyobb fekete lyukak az univerzum sötét anyagának részei, melyek, ahogy nevük is sugallja, nem bocsátanak ki fényt, viszont rendel­keznek gravitációs erővel. Ezzel szem­ben az általános relativitás elmélet azt mondja, hogy ezek a kezdeti fekete lyu­kak mára már elpárologtak. Petters ki­számította a legközelebbi ilyen fekete lyuk lehetséges pozícióját és nem kis meglepetésükre az eredmény szerint az jóval a Plútó pályáján belül helyezkedik el. Amennyiben ezek a fekete lyukak csupán 1 százalékát kitennék a galaxi­sunkban rendelkezésre álló sötét anyag­nak, akkor több ezer ilyen kis tömegű fe­kete lyuk lehet a Naprendszerben. Mint kiderült, a membránelmélet fe­kete lyukai elvileg megfigyelhetők, mi­vel ha valóban léteznek, akkor hatást gyakorolnak a Föld felé haladó, más ga­laxisokból érkező elektromágneses su­gárzásra. A fekete lyukak által kiváltott gravitációs lencse hatás legjobban a gammasugarú kitöréseken figyelhető meg, valahogy úgy, mint amikor egy ki­álló kő megzavarja egy tó fodrozódását, véli Keeton. A fekete lyuk is egy interfe­rencia sémát hoz létre, ami magán hor­dozza mind a gamma sugarak, mind a fe­kete lyuk gravitációjának jegyeit. A ne­gyedik térbeli dimenzió jele az interfe­rencia sémákban lesz felfedezhető. A plusz dimenzió összehúzódást idéz elő a gamma sugarú "fodrok" között, melyek a nemzetközi összefogásból születő Gammaray Large Area Space Telescope segítségével lesznek mérhetők, (sg.hu) hírhedt 65 millió évvel ezelőtti esemény, amely többek között a dinoszauruszokat is kipuszttította. Bár érvek még nem támasztják alá, de elméletileg nem kizárt, hogy a nagy be­csapódás keltette instabilitások a kőzet­burokban közreműködtek annak a hasa­dékvölgynek a felnyitásában, amelynek révén Ausztrália levált az ősi, nagy déli kontinensről. Itt azonban nem arra kell gondolni, hogy a robbanástól indult meg a felhasadás, de tény, hogy a kráter és a hozzá kapcsolódó gyengülési zónák a kő­zetburokban elősegíthették a kérdéses hasadékvölgy megszületését, (origo.hu) Island Universes in Warped Space-Time According to string theory, our universe might consist of a three-dimensional “brane," embedded in higher dimensions. In the model developed by Lisa Randaál and Raman Sundrum. gravity is much weaker on out brane % than on another brane, separated from us by a fifth dimension. (Time is the unseen fourth dimension.) Fifth dimension Space Is warped by energy throughout five-dimensforsal space-time. As a result, gravity is much weaker on out brane GRAVITY BRANE (whentgravity ts conc&ntrat&d) Gravltions, which transmit gravity, am dosed strings, which are not confined to either brane. Warped space-time Because space-time is warped, things are exponentially bigger and lighter closer to our brane. ■ Óriáskrátert találtak a Földön A KIHALÁS KEZDETE A dinoszauruszok kihalásával kapcsolatba hozott Cbixulub-krátemél nagyobb, közel 480 km-es becsapódásnyomra akadtak az Antarktiszon. Kora alapján lehetséges, bogy ez a becsapódás válthatta ki a 250 millió évvel ezelőtt, a perm és a triász határán bekövetkező hatalmas kihalást, amely az akkori fajok 70-90%-át eltörölte bolygónkról.

Next

/
Thumbnails
Contents