Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)

2006-09-01 / 267. szám

28 MAGYAR SZÓ —A HÍD IRODALOM 2006. SZEPTEMBER 1. Kiálts rám! (8.) (Folyatás előző lapszámainkból) Erzsiké arra eszmélt, hogy feje és füle ütemesen dobolt, kattogott, mintha vala­hol a közelben teherautó motorját túráz­tatták volna. Hideg hullám rázta meg al­sótestét, majd abban a pillanatban forró folyadék öntötte el combjait. Próbált fe­lülni, egy darabig csak nézett, nem tud­ta, hol van, mi történt vele. A meztelen testét fedezte fel elsőnek, így önkéntele­nül keresztbefonta mellén két karját és az ölére pillantott. A döbbenet letaglóz­ta. Lehajtott feje két férfilábat látott, me­lyet felfelé követett szemével. A láb gaz­dája is hófehérré vált arccal állt felette, miközben nadrágját igazgatta. Letérdelt a már fázósan összekuporo­dó, halkan, csendesen síró lány mellé, kezeivel feléje nyúlt, de a levegőben megállt és visszaejtette. Nem merte már így józan fejjel, kitisztult aggyal meg­érinteni. Erzsiké mélyebbre hajolt.- Ne..., ne félj... - dadogta - Enyém lettél..., az enyém el... először. Két könnycsepp gördült arcán lefelé.- A legaljasabb viselkedésem által let­tem a világ legboldogabb és legboldogta­lanabb embere egyszerre - gondolta, majd felállt. Nem bírta elviselni a látványt, amit tett. Kirohant. Erzsiké nehezen feltá- pászkodott, de meg kellett az asztalban kapaszkodnia, ólomsúlyű lábait nem tudta indulásra késztetni. Percekbe tel­lett, míg kitámolygott a fürdőszobába. Ahogy a tükörbe nézett hangos, fülsike­títő zokogásban tört ki, mely kihallat­szott egészen a kerti csapig. Tivadar ott mosta le égő, lüktető megsebzett arcát. Ez a seb élete végéig elkíséri becstelen tette néma tanújaként. Két kezét fülére tapasztotta, nem bírta hallgatni a kétség- beesett, fájdalmas zokogást. Kiment a kapun és a ház falának dőlt. Most döb­bent rá, hogy nemcsak a testet szereti, azt a lányt is, akit az imént aljas módon birtokba vett, akit ilyen csúfosan meg­gyalázott. Szereti! Szereti! Ahogy így magába szállt, újra látta maga előtt vergődni a lány csodálatos meztelen testét, a vonaglását, melyet nem a szerelem tüze hevített, hanem a mérhetetlen küzdelem tette vadmacská­vá, ahogy üti, ahol éri. Ez az ellenállás, ami újra és újra felpezsdítette, amitől még nagyobb erővel tört rá a vágy. Ma­gát próbálta felmenteni azáltal, hogy tet­tét az őrült szenvedéllyel magyarázta. Furcsa módon még tudta, ésszel felfogta, hogy amit tett, az szörnyű és megbocsát­hatatlan, mégis forró vére lüktetéséből arra következtetett, hogy mindent meg­adna azért, ha mindazt újra átélhetné. Ilyen kettős érzés közepette ment újra vissza. Erzsiké a kád szélén ült, haja még mindig ziláltan terült a vállára, teste fe­hér törülközővel körültekerve. Megrémülve nézett fel a belépő férfi­re, halkan egy jajt ejtett és két kezét vé­dekezőn arca elé tette. Erejéből többre nem futotta, védekezésre képtelenné vált már. Tivadar állt egy darabig. Szerette vol­na ölébe kapni, szorosan átölelni, és bo­csánatért esedezni, de végül a küszöbről el sem mozdult. Félt, hogy a mozdulatot félreértelmezi a lány, és esetleg úgy meg­rémül, hogy újabb fájdalommal tetézi a már visszavonhatadan bajt. Egy pillanat­ra visszament. Erzsiké szekrényéből ki­vette a tartalék ruháját, tudta, hogy min­dig van egy, majd visszatért. A lány fel­nézett - a feléje nyújtott ruhát a férfi vé­gigsimogatta, arca most lágynak, majd­nem félénknek tűnt - elfogadta. Mikor az ajtó újra becsukódott, felöltözött. Össze­szedte a szekrényből az összes ott lévő holmiját, miközben szemeiből a könny szakadatlanul, megállás nélkül ömlött, bizonytalan léptekkel elindult a kapu fe­lé. A ház oldalához támaszkodó férfit nem is annyira látta, mint érezte jelenlé­tét. Elhaladt mellette, maga után húzva szegényes értékeit, a földön húzta maga után büszkeségét, becsületét, eddigi éle­te maradványait. Ment, de nem tudta merre és hová. Valami, ami belétört benne, valami vég­leg kiszállt a fejéből, olyan üresnek érez­te magát. Hová lett büszkesége? Megtör­ték, meggyalázták, a sárba tiporták. Fel­nézett az égre, fájdalmas sóhaj hagyta el a száját, mintha csak azt kérdezné:-Hol voltál Uram, hogy hagytad, hogy ezt tegyék velem? Miért, oh miért? Észre sem vette, amint a kis hídhoz ért. Leült a szélére, mint már annyiszor, de most csak üveges szemekkel bámulta az átlátszóan tiszta, folydogáló vizet. Fecskék raja húzott el felette, a mellette lévő faágon stiglic madár fütyörészett. Két ujját a fülébe dugta, ez a dal már nem neki szól, a madarak sem üdvözlik már őt, mint ahogy eddig hitte. Most egy teljesen más, maga számára is idegen emberi roncs ül itt. Ez már nem ő, ez már nem ugyanaz a lány, aki a hajnal pír­ja alatt a harmatos fűben az út mentén kedvesével örök hűséget esküdött, aki egész úton tele volt vággyal, reménnyel, a jövőbe való hittel tervezgették közös életüket. Ha meghalt a lélek, haljon meg a test is. Felállt és határozott léptekkel elindult az örvényen keresztül fel a hegyre, fel egyenesen a meredek sziklához. Leült a lábainál és körülnézett. Már nem sírt, szemeiből kiapadtak a könnyek. Furcsa módon teljes nyugalom lepte el. Hány­szor jött fel ide, ha bánata, fájdalma volt. Az itt elétáruló látvány mindig meg­nyugtatta. Úgy tudta, úgy érezte, hogy ez itt, ami körülveszi: a fű, a fák, a bok­rok - ez itt maga az Isten. Érzi a meleg­séget, a szétáradó szeretetet a levegőben, legalábbis egy darabig úgy hitte. Irma néni ezt is megmagyarázta neki, mikor egyszer együtt jöttek fel ide.- Gyermekem! A természet gyönyörű és tökéletes látszatra! Nézed és csodálod a millió egyszínű virágot, a fű zöldjét, a békés patak csordogálását, a madarak énekét, az ég tiszta kékjét és úgy érzed, hogy látod Istent, hogy ez maga az Isten- mondta átszellemült arccal.- A természet Isten műve - folytatta-, de nem az Isten. Minden szépség és jó­ság mellett ott van a gonosz erő, aki munkálkodik.- Nézd csak ott... ott, azt a fenséges sziklaszirtet, sugárzik belőle az erő, a büszkeség. Szemet és lelket gyönyör­ködtető. Ügyanakkor látod, mellette ott tátong a sötét, mély hideg szakadék, a szürke messzeség, mely életeket olthat ki.- Csodáljuk az erdő fáit, melyek friss levegőt biztosítanak az ember számára és szolgálják is őt szükségleteinek kielégíté­se érdekében. Akár évszázadokon át áll­nak, méltóságteljesen meredeznek az ég felé, lombjaik alkalmazzák, védik a kis madarakat, rovarok millióit. És mégis! Mindezek ellenére a tövében a törzsénél megbújva lesben áll a vadállat, a farkas és a hiéna, hogy kellő időben, egy várat­lan percben széttéphesse a gyanútlanul sétáló őzikét. Most mindezek szóról szó­ra teljesen az eszébe jutottak. Csak nézte a sziklaszirtet, minél tovább nézte, szinte úgy érezte, hogy hívja, csalogatja egy sö­tét, ismeretlen erő. Mivé lett az élete? Ki ő? Egy senki, egy megalázott, meggyalá­zott, kifosztott nyomorult lélek. így nem tud élni tovább. Felállt. Csomagját letette egy bokor tövébe és lassan megindult a sziklán fel­felé. Arcáról patakokban folyt a verejték egyesülve a szeméből újra előre törő ha­talmas könnycseppekkel. Fizessen elő a Magyar Szóra! | Magyar Szó - Ä Híd megrendelőlap j ; □ egy évre □ fél évre □ negyedévre ; j □ money orderen □ csekken Magyar Szó - A Híd Szamara ! ; Előfizetés NY City USA Külföld j j Egy évre $40 $40 $45 j Fél évre $20 $20 $26 j ■ Negyedévre $13 $13 $20 j Cím: Magier Szó - A Híd ! 4809 Ave N, Suite 169, Brooklyn, NY 11234 - 3711 < Név:.................................................Tel.:......................................... í 1 Cím:.............................................................................................................................................................. ! ! Kérjük jelezze, ha a csekk részét vagy egészét adományként küldi újságunknak! i ÍHMÉÉÉÉIÉMMÉIÉÜlÉIÉiÉllllliltlIMiÉIÜIIIIIÉIilMtÉiiÉÉÉÉaÉÜÉÉÉÉ Folytatjuk Kedves Olvasók! Továbbra is szeretettel várjuk lapunk Mozaik rovatába írásaikat, verseiket. Köszönjük! Támogasson egy oldalt a Magyar Szóban! Amennyiben hozzájárul lapunk fenntartásához egy oldal pénzügyi támo­gatásával, tiszteletünk jeléül az Ön nevét tesszük az oldal alsó szalagcsíkjába! Hívja most a 1-877-A-MAGYAR-t! Ez ITT AZ Ön nevének a helye!

Next

/
Thumbnails
Contents