Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)

2006-07-28 / 262. szám

14 MAGYAR SZÓ — A HÍD______________________________________KULTÚRA____________________________________________ 2006. JÚLIUS 28. Hí Búcsú a hagyományos színháztól ÁLOM-HAMLET... A Gyulai Várszínház idei Shakespeare Fesztiválján Magyarországon is ketyegni kez­dett a hagyományos színház órája s ez nemcsak a múlt Közelgő végét jelenti. A stílus- váltásra való felkészülést is sürgeti a színházművészeknek és a színházból élő minden más embernek, "az ezerfejú cézárnak" nevezett publikumnak és a színházpolitika ille­tékeseinek, nem kevésbé a színészpedagógusoknak vagy az emigráció színjátszóinak. A jövő még igazibb játékosokat kíván, a játékkal szinte mágikussá varázsolt színpadteret és álomszerű, a néző érzelmeit erősebben befolyásoló, expresszív látványt. Röviden Bácskai siker Avignonban A nagyrangú Avignon-i Nyári Játékokon a szívós esőben megtartott Asuba című tánc­dráma bemutatót az eső ellenére kitartó kö­zönség hatalmas ovációval köszönte meg. Az Asuba (a japán szó magyar jelentése:játék) a délbácskai Tisza-mente, Magyarkanizsa szülöttének, Nagy József korográfusnak az alkotása, aki húsz éve ment ki Franciaországba. A táncelőadást Szelevény Ákos és Mezei Szilárd magyar népzenei elemekkel ötvözött, élő free jazz zenéje kísérte, a közeljövőben Párizsban, Görögországban, és Japánban is előadják. The First Lady of the Blues Olykor magyar nyelvű lapban sem modo­rosság, ha eg)' nag)' művészt világszerte is­mert idegen nevén nevezzünk. Jeanne Carroll, a blues műfaj ma hetvenöt eszten­dős élő legendája, aki Németországban él és tanít, a Gyulai Várfesztivál szokásos köny- nvűzenei programjának idei sztárja a Tó­színpadon. A zenekarban ő énekelt és gitározott, Zony Odsanah gitározott és szájharmonikázott, s négy magyar muzsi­kus elmondhatja, hogy a blueskirálynővel együtt játszott: Dómján András (gitár), Hi­deg Csaba (gitár), Tala Gábor (basszusgi­tár) és Makai Gábor (dob). A Rádió a célkeresztben Az állampárt utódpártja, az MSZP - mióta Kondor Katalin, korábbi elnök érvényre ju­tatta a "Hallgassátok meg a másik felet is" elvét - a lakossággal nehezen tudja szavát egyoldalúan elfogadtatni, mert az adások­ban, elsősorban a Krónikában megszólal a másik vélemény is. Mindent megtesz, hogy a Magyar Rádiónak újra MSZP közeli elvű elnöke legyen, mint ötven éve, egészen 2001-ig. Most a rádió-kuratórium két tagja feljelentést tett a Legfelsőbb Ügyészségen, hogy a két hete elnöknek megválasztott bal­oldali Such György úgy nyert egyetlen sza­vazatnyi többséggel, hogy az egyszem ér­vénytelen voksot az ő szavazatai közé tették. Sólyom László köztársasági ebök eddig ki­védte, hogy a Legfőbb Ügyész, az MSZP vagy bármelyik párt híve legyen. Gavalda második regénye Anna Gavalda fiatal francia írónő két éve robbant be a világirodalomba a "... Szerettem őt..." című tökéletes szerkezetű, lélektanilag igaz, nagyszerűen megírt sze­relmi regényével, amelyet az Európa Kiadó frissen megjelentetett, s amelynek értékeit lapunkban elemeztük. Most a Magvető je­lentette meg Együtt lehetnénk című máso­dik regényét. Péntek Orsolya kritikájában számtalan komoly kifogást emel a regény­nyel szemben, de így fejezi be: "Mégis, ennyire könnyű kézzel írni, amióta Queneau és Woodhouse mester távozott, kevesen tudnak". Ajánló Borfesztiválok és a borkultúrával foglalkozó rendezvények, színházak, rendezvényszer­vezők, művelődési házak figyelmébe ajánl­juk a Gyulai Várszínház új bemutatóját: Az Isten és a bor című produkciónkat. A darab könnyen utaztatható (három művész +1-2 fő műszak), fellépési helyigénye kicsi, mivel nem csak színpadon adható elő. Részletes információ: www.gyulaivarszinhaz.hu . Földessy Dénes Prológus Persze a stílusok azért elég lassan bú­csúznak. A színházban a gyors és általá­nos változáshoz a többségben lévő ren­dezői középszerből hiányzik az alkotó fantázia. Nincs nekik. Aztán mégis... Jön Nekrosius, jön Sturua...Segít nekik a történelem is: felszabadítja a művésze­ket egy hibbant eszme államhatalma alól. Már Peter Brook - akinek Lear ki­rály és Szentivánéji álom rendezését, an­no a Víg nézőtéri lépcsőjén ülve is meg­néztük - nos, Bröok szinte forradalmi bőrkosztümjei, kissé fémhatású színpada már patinát kapott, csak az üres tér elmé­lete igaz változatlanul. A színpad min­denkinél nagyobb, új varázslói jelentek meg. Gyulán megnéztük, milyen a nagy stílusváltó előadások egyike, a Tbiliszi Rusztaveli Színház Hamletje? A grúz Sturua 1992-ben Londonban mutatta be első megdöbbentő Hamlet rendezését, de annak csak a harmadik változata, és csak az idén érkezett a ma­gyar színházi életbe, a Gyulai Várszín­ház jóvoltából. De a kevés stílusújító zse­ni mindig megszületik. Csakhogy a ha­gyományos stílus a rendezői középszer kezén lassan elkopik, mert az újat csak másolni képesek, hiányzik a színházújító egyéniségek sosem nyugvó fantáziája, a világot jelentő deszkákat pedig a közép- szerűség unalma keretezi be. Kritika Hamlet sosem nyugvó gondolatára­data, a drámairodalom mindig időszerű öröksége, a kaukázusi grúz Robert Sturua kezén is érintetlen és örökkévaló maradt. Akár Rodin szobra, a Gondol­kodó. Csak a dán királyfi szerencsétle­nebb: ő nem gondolkodik, ő tépelődik! Sturua meg álomfejtőként feltárja e té- pelődés ízületeit. Álmot bont, sőt, álmot boncol, majd a részeket mozgó látvány­ba játssza egybe, s ránk teríti. Ekkor szü­letik a varázslat. A Hamlet a lebegő, el­mosódó álomjelenetekből éppen nem el­mosódva, hanem plasztikusabban áll elénk. Ennyi Sturua mágiája. Pantomim és némi balett váltakozik hagyományos szóbeli színjátszással. Az­tán már nem is váltakozik, hanem gyor­san egybeolvad. Hamlet kezébe temeti arcát, s erre rámozdul a színpad minden színésze: mind a kezébe temeti arcát, s a szó helyett a pantomim beszél. Aztán a színpadot visszafoglalja a szó, majd mind e műfaji helycsere elölről kezdő­dik. Gondolatokat eltáncolnak, szavakat elmozognak, szavak szólnak bele a moz­gásba, de mindig mindebből Willam Shakespeare szól ki nekünk. Még akkor is, amikor Hamlet elhagyja nagymono­lógjának másik felét, s végül a néző azon kapja magát, hogy e játékból könnye- débben érzi meg a Hamlet-sorsot, mint Shakespeare soraiból, közben mégis, a nagy Avon-menti angol gondolatai szól­nak. Ez a stílus is természetesen fejlődik, változik, hiszen Robert Sturua a Ham­letet három alkalommal rendezte meg - 1992-ben a londoni Riverside Stúdió­ban, ezt a brit Shakespeare Társaság az elmúlt 50 év tíz legjobb Shakespeare rendezése közé sorolta, majd Moszkvá­ban a Szatirikon Színházban, végül oda­haza Tbilisziben, s a legutóbbiról szól e kritika - s mindhárom lényegesen eltér egymástól. Ekkora eltérés, ennyi megol­dási változat már a zsenialitás bélyege. A színészek az új rendezői stílustól függetlenül, önmagukban is nagy játéko­sok. Rangsor nélkül a Hamletet alakító Zaza Papuashvili, a Gertrúdot megfor­máló Nino Kasradze, Polónius szerepé­ben Malkhaz Kvrivishvili, és a Rozenkrantzot játszó David Darchia né­gyes ragyogtatja fel az előadást. Hamlet a cselekmény tengelyében játszik, nem nagy mutatványos, de ha éppen néma vagy a többiek sem róla, sem hozzá nem beszélnek, elhiteti a nézővel, hogy itt minden Hamletról szól, Nino Kasradze a húszas évek első osztályú szajháját ad­ja, ráadásul oly szép, mint a Nap. Greta Garbo stílusú frizurával, csaknem szőke, hanem mélybarna, s a gyakran fanyar Garbóval szemben szépsége a földre- szállt istennőé. Nem faros-melles, ha­nem kecses, mégis abszolút szexbomba, aki Gertrúd királyné felséges férfiéhsé­gét kibontja a nagyvilág előtt. Fiát , Hamletet, úgy csókolja szájon, hogy asz- szonyajka forog Hamlet ajakán, mintha kettejük szájában egy jóízű tengely vezé­relné, s a leendő színésznőknek előjátsz- sza, hogyan kell Freud-ul anyát alakítani. A fiatal Malkhaz Kvrivishvili egy ara­nyos öreg zsidót formáz Poloniusból, ci­pője inkább boldogult Salamon Béla "csónakja", kezét mutogatva beszél, ha meglát bármilyen tárgyat, tekintete két másodperces árubecslés. Gertrúdot ter­mészetesen alkalmanként letapizza. Me­sésen nagy színész, messze színesebb alak, mint a hagyományos öreg angol arisztokrata Poliniusok. David Datrchia sem hagyja a jövő Rosencrantz-ait csak úgy beszédszínházazni: az ő görnyedt, kalimpáló karú idegrángós, hülyegyerek sapkás polippribékjét nehéz lesz lejátsza­ni. A színészcsapat többi tagja arányosan játszik gyütt a négy kiemelkedő sztárral- él a stílusegység. Lesznek majd viták is. Nino Kasradze Getrudjának ösztönfelszabadítása az er­kölcs-csőszöket felháborítja, pedig a szépség mindig megnyugtató védelme alatt zajlik. Sokan féltik az irodalmat a Shakespeare szövegét helyettesítő pan­tomimtől, miként Szikora János Az em­ber tragédiája rendezésének sárból feltá­madó emberpárjától Madách hagyomá­nyos szövegét féltették. De míg két ember lesz a Földön, szín­játék is lesz. JEGYZET Tejüveg zsebek Az örök nyelvváltozásban megint új értelmet kapott egy szó. A göcsörtös, durva husáng például, amely nyelvi pályafutását bunkó néven kezdte, ma nem bunkó. Mert ma már a nyers modorú, tapló észjárású és jócskán elszaporodott emberféle a bunkó A mostani legújabb szóösszettétel: a tejüveg zseb. Eddig: üvegzseb. Az első változatot mosakodó politikusok agyalták ki, hogy ugye ők nem tesznek el közpénzt, aki nem hiszi, világítsa át még a zsebüket is, az ó zsebük átlátszó, akár az üveg! Csak hát erre a képletes átvilágításra vigyázni érdemes, mert hátha a könyvvitel valamilyen okos népi taktikájával mégis csak bele lehet látni néhány politikus úr, netán elvtárs, avagy most úr, de volt elvtárs bankszámlájába, s az átlátszó zseb tény­leg átlátszó, nicsak ott van a számlán 10 millió forintocska, már átváltva euróra. A legújabb értelmű "tejüveg zseb" szóösszetétel az adóemelések és egyéb elszegényítő politikák elleni tün­tetéseken mutatkozott be. A tömeg ordította: "Tejüveg van a zsebeteken, melós bele ne lásson!" Nyelvészek mondják: mostanság termékeny időket élünk, sorra új értelme támad a szavaknak. De hiszen ez már ötven éve tart, mióta bejöttek a szovjet megszállók, akik lám felszabadítók lettek! Rafinált dolgok ezek! (FD)

Next

/
Thumbnails
Contents