Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)
2006-07-28 / 262. szám
2006. JÚLIUS 28.___________________________________________________KULTÚRA I Útiélmény karosszékben ülve BOR, MŰVÉSZETBEN Nyári útiélményt adunk olvasóinknak: sorban bemutatott három remek fotóalbumot. Reményeink szerint olyan érzést nyernek vele, mintha a helyszínen járnának, de karosszékben ülve, útiköltség, úti fáradtság és hosszú utazás nélkül. A szép albumokat lapozgatva, mégsem csupán képzeletben vannak a nagyon szép tájon, mesés városokban, vagy kincseket rejtő múzeumokban. Művészi, tiszta képeken élvezik mindezt, egy remek fotóalbum árán, s bármikor levehetik a polcról. Az odahaza működő, rangos könyvkiadó, az Officina igényes fotó-, illetve képzőművészeti albumaiból kapnak ízelítőt, afféle karosszékes úti élményt. Az első bemutatott kötet a spanyol Monserrat Minet i Nin: A bor és a művészet (El vino en el arte) című albumának (Lunverg Editores 2005.) barcelonai nyomású színes albuma nyomán, kétszáz lapoldalon, másfélszáz képpel készült. Az Officina igényes, reprezentatív magyar változatát Sárosdy Katalin fordította, felelős szerkesztő Székely András, tipográfus és borítótervező és műszaki szerkesztő Szentirmai Katalin. A kötetben látható festmények, vázák, ötvösmunkák és más műalkotások eredetije Teherántól Edinbourgh-ig a világ legjelentősebb múzeumaiban található. Idézet a kötet fülszövegéből: "Az ígéret Földjére érkező választott népről" Mózes V könyvéből tudható, hogy nem volt egészen biztos az Úr ígéretében. ezért Hebron közelében, az Eskol folyó mentén tizenkét embert küldtek el "kémlelni" egy-egy törzs képviseletében , hogy nézzék meg, milyen föld az a Kánaán. Mikor jónak találták, és visszatértek, bizonyítékul akkor szőlőfürtöt hoztak, hogy csak két ember bírta el. Azóta a szőlő a bőség jelképe, feledtetve Egyiptom elhagyott és visz- szasírt “húsos fazekait”. ... A szőlő és a bor, ha igazi, több, mint "élelmiszer" és "élvezeti cikk". Mítosza és filozófiája van, és ezáltal lett az európai művészet egyik kedvelt témája, az ókortól napjainkig. Szív és pohár, tele búval, borral - mondta Vörösmarty Mihály valaha, s megadta a "receptet" is a bútól való menekvésre: a zene és a bor. Hozzátehetjük: és a többi művészetet is - a vers, a festmény, a szobor, no meg a kenyér, a gyümölcs, a szerelem és a barátok köre. Bizonyíték rá az európai festészet, amely a fentieket is szívesen választotta témául." Sárospataki öröm és tanulság HADIZSÁKMÁNY ÉS JOG Sárospatakon ünnepélyes, megható külsőségek között megnyílt az ősi református kollégium Szovjetunióba elhurcolt, de hazatért könyveinek kiállítása. Ezzel véget ért a becses értékek hadifogsága. Jekatyerina Genyieva szerint: "Amíg könyvek hadifogságban vannak, addig nincs vége a háborúnak! Az ünnepség immár békében, kultúrált körülmények és intelligens hangvétel közepette zajlott. Ehhez az is hozzájárult, hogy mindkét fél tisztességes, emberi szemlélettel, s hasonló magatartással vett részt az ünnepségen. Jekatyerina Genyievát, a moszkvai Rudomina Idegen Nyelvű Irodalmak Állami Könyvtárának igazgatónőjét, aki a könyvek - Európában szokatlanul nehéz -hazatérését hosszú időn, 12 éven át szorgalmazta, a magyar állam Pro Cultura Hungáriáé kitüntetését érdemelte ki. Nem volt könnyű, hiszen Oroszországban még mindig szovjet módon államtitkot képez minden hadizsákmány. Még a Nyizsnij-Novgorod-i könyvtárban sem tudták, mit, kiét, s miért őriznek ötven éve. Csak azután derült ki, nagy nyomozás eredményeként, hogy 1992-ben Jelcin a magyar parlamentben bocsánatot kért 56-ért és a megszállásért, s önkényesen elhozott és visszaadott egy sárospataki festménytért. Megéltük azt is, hogy hivatalos megyei állami személyiség, ezúttal Natalja Anatoljevna Kuznyecova, a Nyizsnij- Novgorod-i Állami Megyei Általános Tudományos Könyvtár igazgatónője, az orosz föderáció, tehát az állam nevében (!) bocsánatot kért azért, hogy a 146 műkincs értékű könyv hatvan évig nem érkezhetett haza Magyarországra. A sárospatakiak viszont tiszteletük jeléül leleplezték Fábián Gyöngyvér festőművész erre az alkalomra alkotott festményét Jegorov kapitányról. A kép egy-egy kisebb másolatát pedig átnyújtották Jegorov kapitány, Sárospatak 1944. őszén volt szovjet városparancsnoka fiának, Euárdnak és leányának, Ljubova Petrovnának, akik eljöttek az ünnepségre. A könyvtörténetnek ugyanis van még egy része: a szovjet hadsereg közeledésére 1944. ősz elején a könyvtár legértékesebb 200 darabját, köztük a most visszatért 146-ot, a magyar hatóságok átmentették Budapestre, két bank széfjébe. A széfeket azonban a beözönlő szovjet katonák feltörték és a könyveket jegyzőkönyvbe vétel nélkül elvitték. Sárospatakon viszont Jegorov, a 31 éves, intelligens orosz kapitány felfedezte a 73 ezer kötetes könyvtárat, és megsejtvén óriási kulturális értékeit, úgy döntött, hogy éjjel-nappal tűzpa- ranccsal rendelkező fegyveres őrséggel őrizteti, s megvédi az ugyancsak szovjet katonáktól. Sárospatak most köszönetét mondott az 1955-ben őrnagyként - vaMAGYAR SZÓ — A HÍD 15 Egy csepp emberség Vad Dezső a Magyar Olimpiai Bizottság szóvivője "Citius, altius, fortius... Gyorsabban, magasabbra, erősebben!" A jól ismert hármas jelszó az újkori olimpiai játékok életre hívójának, Coubertin bárónak kezdeményezésére lett az olimpia, az igaz sportemberek hitvallása. A mottónak azonban nemcsak a sportban, hanem az élet minden területén érvényesülnie kellene. A nemzeti öntudat háttérbe szorítása, a megaláztatások évtizedei után akkor juthatnánk végre előre, akkor válhatnánk ismét Európa teljes jogú polgáraivá, ha ki-ki az élet minden területén az olimpia mottójának szellemét követve, becsületesen, a legjobbra törekedve élne, dolgozna. Elnézést a személyes példáért, de a fiaimat mindig arra próbáltam ösztönözni, hogy7 hozzám hasonlóan, a becsületesség mellett - bármilyen hivatást választva - tudásuk, erőfeszítéseik maximumát nyújtva, töretlen szorgalommal a legjobbak akarjanak lenni. Ezt jelenti számomra az olimpiai mottó, amit ezúttal is szeretnék kellő tisztelettel minden kedves hallgatónak szíves figyelmébe ajánlani. Szerkesztette: Földessy Dénes lamilyen okból már 42 évesen - nyugdíjazott, s 1978-ban elhunyt lovagias tiszt gyermekeinek. Az ünnepélyen mind orosz pravoszláv, mind magyar református egyházi személyiségek is részt vettek. Csomós József püspök, aki a beszédet mondta, kijelentette: Jegorov kapitány megérdemli a magyarok elismerését. Dienes Dénes, a könyvtár igazgatója szerint az ünnepség napja emlékezetes nap volt, a meghívott valamennyi vendég ugyanis megismerhette az igazi öröm ízét. Áz éremnek azonban még mindig van sötét oldala. A szovjet, illetve mai orosz törvények szerint hadizsákmányt nem adnak vissza. A tekintélyes orosz kultúremberek szívós harcának eredményeként létrejött orosz restitúciós törvény ugyanis csak azt engedi meg, hogy7 a holocaust áldozatainak és azon egyházi szervezeteknek a tulajdonait visszaadják, amelyek nem vettek részt a háborúban. Mást nem! E kivételbe jogilag belefért a visszaadott 146 magyar könyvritkaság. De a rendszerváltás utáni, Ántall József vezette első szabad magyar kormány Nanovszky György7 irányította moszkvai magy7ar nagykövetsége 14 ezer elhurcolt magyar műkincset írt össze. Akkor még hol vannak a nem összeírt, vagy' összeírni nem engedett magyar műkincsek? Mert a beözönlő szovjet harcosok számára szabad rablás volt. (F.D.)