Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)

2006-07-21 / 261. szám

18 MAGYAR SZÓ —A HÍD 1*^ JL>( Jtírf í*j" í ** 2006. JÚLIUS 21. Balajthy Ferenc % Árpád fejedelem, a honfoglaló Királyi város 2000 Fordul a naptár, az évezred, éled az ólet, élvezzed! Boldogság fényével határos, örvendezz királyi város! Történelem a szép szívekben, hőn érző lélek megrezzen. Boldogság fényével határos, örvendezz királyi város! Bronzban királyok aránylanak, áttüzesednek a várfalak. Boldogság fényével határos, örvendezz királyi város! Ország almája a főtéren, Romkert vigyázza oly régen. Boldogság fényével határos, örvendezz királyi város! ős kövek közt Anna-kápolna, száz ezüst galamb ápolja. Boldogság fényével határos, örvendezz királyi város! Pelikán udvar néz az égre, Világharang fut elébe. Boldogság fényével határos, örvendezz királyi város! Lépcső utcán a török szökött, Borynak várán füstködök. Boldogság fényével határos, örvendezz királyi város! Ügy törhet a világ a jóra; mindenütt lesz Virágóra! Boldogság fényével határos, örvendezz királyi város! Fordul a naptár, az évezred, éled az élet, élvezzed! Boldogság fényével határos, örvendezz királyi város! Várkonyi István A Árpád-házi szentek Ot magyar csillag mennyei fényben tündököl szentek közösségében! Árpád-háziak, királyok, szentek Ok, kik égi trónust érdemeltek, mert életük oly tiszta s csodás volt, elbűvölték az egész világot: István, Imre, László és Erzsébet, s Margit - mind-mind királyi felségek! Ezredéve, hogy védőink lettek. Velük nyer üdvöt a magvar nemzet! TITTTTTTTTTHTTTT^ AAAAÁAAAAAAAAAAAA Az Árpád-házi szentek Feiner György Nagy megtiszteltetés számomra en­nek az előszónak a megírása, mivel sem képzőművész, sem művészettörténész nem vagyok. A szépnek, a jónak a meg­látására azonban, egy magamfajta író ember mindig is nyitott. így fedeztem fel Simon M. Veronika festőművész al­kotásait a Délibáb című irodalmi-mű­vészeti, majd a Kláris című irodalmi - kulturális folyóiratban. Később - örö­mömre - személyesen is megismerked­hettem a festőművésznővel és alkotása­ival. Amikor csak módomban áll részt veszek kiállításainak megnyitóin, ahol minden alkalommal újból és újból meg­ragad festészetének sokszínűsége, téma- és színgazdagsága. Képeiből - legyen az életkép, tájkép, portré avagy csendélet - a művészi alkotó szeretet sugárzik. "A dolgok szépsége a szeretetben árad" vallja Anatole France-hoz hasonlókép­pen. "Képei híven tükrözik alkotójuk tiszteletét és szeretetét az Élet, az Em­ber és az őt körülvevő Természet iránt." (Somossy Katalin). Akik figyelemmel kísérik munkássá­gát, tudják, hogy egyre több felkérést kap egyházi személyiségek portréinak elkészítésére. Eddig közel húsz ilyen képet festett. Apor Vilmosról, az egykori gyulai plé­bánosról, hat portrét készített, amelyek a gyulai, a székesfehérvári, a csongrádi, a segesvári, a szolnoki és a nagyváradi katolikus templomok mellékoltárképei lettek. Majd két Pázmány Péter portré, Prohászka Ottokár, Kaszap István, Bol­dog Pio és a Boldog Gizella arcképek megfestése következett. 1999. szeptemberében Dr. Takács Nándor megyés püspök szentelte fel a művésznő "Szent Család a Kárpát-me­dencében" című festményét, amely a magyar államiság keletkezését ábrázol­ja. Az időközben elkészült Szent Erzsé­bet és Szent László portrékkal kiegé­szült az Árpád-házi szentek sora, mely képekből a hit és a művészet sugárzik. Életsorsukban sok a közös vonás. Nem értéktelen földi javakért éltek, vala­mennyiük életét a szeretet vezérelte. Az isteni szeretet és a haza szeretete, mely legyőz minden földi örömöt, félelmet és gyötrelmet. Akadályt nem ismerve törnek a legfőbb Cél felé: az Istenhez... A Szent István kép markáns vonási­ból erő sugárzik felénk, megfontoltság és határozottság. De szigorú tekintete azt is elárulja, hogy tudatában van min­den reá háruló felelősségnek. Mindezek ellenére igazságos, irgalmas, jámbor, békeszerető, szükség esetén béketerem­tő uralkodó volt. Életét a példamutatás jellemezte. Haláláig népe kereszténnyé tételén buzgólkodott, az Égi Király alattvalójának tekin­tette magát. (1083-ban avat­ták szentté.) Szent Imre tiszta, szűzies arcát fiatalság és derű hatja át. Sugárzó arccal néz ránk, nyílt, tiszta, gyönyörű tekin­tete magával ragad, ő a sze­lídség megtestesítője, a szűzi élet mintaképe. Lelki erénye­it Istennek szánta. (Szentté avatása 1083-ban történt, mint apjáé, István királyé.) Szent Lászlót lenyűgöző külső jellemezte. Alakja egy­bekapcsolódik kora királyesz­ményével. De ő nem irodal­mi hős, hanem eleven való­ság. Megnyerő, tiszteletet pa­rancsoló tekintete lebilincse­lő. Közreműködött, Szent István és Szent Imre kanoni­zálásában. (1192-ben avatták szentté.) Szent Margit a vászonról egyenesen a szemünkbe néz, valami földöntúli körforgás­ból tűnik elénk, ártatlan, üde arcával. Ajkai, arcvonásai, előkelőén, királyian finomak, szemeiből szomorúság, fájda­lom és a lélek tisztasága árad felénk. Tudjuk: élete engesztelő áldozatul ren­deltetett az országért. Kétszer lett volna alkalma fogadalmát megsemmisíteni, de ő erre nem volt hajlandó. (1943-ban avatták szentté.) Szent Erzsébet a szegények és a bete­gek gyámola volt. A híres rózsa legenda ékes bizonyságát adta felebaráti szere- tetének. Élénk, temperamentumos, böj­tölő, az adakozásokban korlátokat nem ismerő asszony volt. Menhelyet alapí­tott, ahol néhány társával maga ápolta a betegeket. (1235-ben avatták szentté.) "A nagy művészeknek nincs hazá­juk." írja Musset. Simon M. Veronika nevét, munkásságát a sokak által látoga­tott tárlatokon bemutatott képei hazánk határain túl is imertté tették (Erdély, Franciaország, Anglia, Németország, Olaszország, Szlovákia, USA, Len­gyelország), és az általa megfestett Ár­pád-házi szenteket megismerheti egész Világ. Szilágyi Kiss Margit Év - század - ezredforduló (részlet) Csendesen jött el, nem volt nagy zaja, Fölöttünk áthajolt az éjszaka. Nem állt meg az óra pillanatra sem, Az éjben az idő tovább pergett. Mint a gyors hegyi patak folyt tovább, p Évezredes útjában meg nem állt. Átrepült felettünk észrevéden, Az ezredforduló, s tovaröppent. Nem állíthatja meg senki az éjt, Nem foghatja fel a patak vizét, Csobog a víz minduntalan, Óra mutatója éjfélt mutat Városszéli csendes templomban, Bágyadt éji lámpafények gyúltak. Éjféli misére csendesen eljöttünk, Az ezredfordulót imával köszöntjük. Amikor az óra mutatója, Ma éjjel az éjfélt mutatja, S az éjféli harangszó megkondul, Az elmúlt ezer évért Te Deum! az Szántai Sándor Királyi nép (az Árpád-hazi királyokról) VU1-5 n?nyí Vágtató, szilaj lovasok jöttek s megállva Völgyet, bércet, hegyet járta át szemük És beleteremtődve a tájba Az erő, yíl volt megtartó gyökerük. Zúgó folyók zengték: itt kell maradni! Ki a múltba réved, szívében lázad. Földet forgatni, s a lélekre hatni: Épülnek itt templomok, székesegyházak... Hatnak ránk népek énekei, mondák, Velence tükrein fények verődnek, Királyaink szabják meg létünk sorsát Megyék, városok, falvak teremtődnek. Tetteinkkel üzenünk: itt él egy nép, És a világ felfogta, tanulja, érti Az ÁRPÁD-HAZI KIRÁLYOK nevét...

Next

/
Thumbnails
Contents