Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)

2006-04-14 / 248. szám

26 MAGYAR SZÓ-A HÍD Közélet 2006. ÁPRILIS 14. Wass Albert emléktúra Astorban Lukácsi Éva Astor város temetője felett egy daru repült át, amikor megérkeztem. Az író sírhelyénél találkoztunk, .ahol porainak egy része nyugszik második felesége, Elizabeth porai társaságában. Anne, Elizabeth lánya és Suzi, az írnoka az író kedvenc családtagjai észak-Floridából látogattak a sírhoz, ők Wass Albert fiai­val együtt az író életének közeli tanúi voltak. Velük jött Esther, aki néhány he­te vesztette el fiát. Ez a friss gyász kere­tezi Anne asszony és családja emléktú­ráját: nemrégen vettek búcsút a 17 éves Walter Drew Sanbom-tól, akiben Er­dély szerelmesét, az író dédunokáját ve­szítettük el. A hit és a szeretet összekö­tő erejéről szól Wass Albert amerikai családjának az élete. A "bagolyvár" udvarán énekes mada­rak zengték késő délutáni himnuszukat a vadon suhogásától kísérve. Éppen így képzeltem el mindent. Vadregényes er­dő veszi körül a házat, mely Wass Albert családi otthona volt közel öt évtizeden át. Semmi nem változott, őseredeti állapo­tában található a természeti környezet. Pálmafák, mangóliafák, tropikus bokrok, buja örökzöld növények sokasága. A bambusznádat és a ciprusfákat az író ül­tette. Mind hatalmassá nőttek, ő adta az "utca" nevét: az ott élő cédrusfák nyo­mán "Cedarcrest" lett a neve. A ház mel­lett még látható Papi virágoskertjének és veteményes kertjének az elvadult képe. Valaha rózsát, tulipánt ültetett, paradi­csomot, hagymát, répát és zöldséget ter­mesztett. Magyar paprikával is kísérlete­zett, de a forró éghajlat miatt nem sok si­kerrel járt a fáradozása. Ott a gyep, ahol nemcsak fiait, de az unokákat - köztük Suzit is -, célba lőni és íjászatra tanította. Az úszómedence üres, ahol valaha vízi csatát folytatott a gyereksereg. Az udvar végén fából készült fészer látható, amelyben az író a kertészkedő szerszámait tartotta. Érintetlen a három bádog fedelű garázs, ahol könyveit rak­tározta. Az egyik hangárban őrizte kéz­iratait ládákban. Sajnos, az évek alatt a párás meleg és kisebb tetőbeázások kár­tékonyán hatottak, s az író élete végén az átnedvesedett dobozokból a papírla­pokat szárítgatni kellett, az enyészet elől kimentve őket. Hála Istennek, ma ezek a kéziratok - köztük rengeteg ki­adatlan kézirat - biztonságos helyen, a Czegei Wass Alapítvány családi irattá­rában vannak! Áhítattal léptem be a házba és bejár­tam benne minden zegzugot Robert S. úr - az új tulajdonos - jóvoltából. Közben Anne asszony és Suzi idegenvezetőként mesélték a történeteket. Megálltam az író dolgozószobája közepén. A kis szoba, ahol tengernyi írását megalkotta, üresen állt. Ugyanaz a tapéta a falon és parketta a padlón. Csak az íróasztal hiányzik a lámpával és az ódon magyar-betűs író­gép, amely Erdélytől Németországon át haláláig kísérte a bujdosó írót. A szoba IJTÄN LÁNGOS! MINDEN KEDDEN, SZERDÁN DÉL FOKHAGYMÁS, SAJTOS-TEJFÖLÖS MAGYAR ÉS EURÓPAI ÍZEK Keresed a megszokott hazai ízeket? HIÁNYZIK AZ OTTHONI VÁLASZTÉK? Nálunk mindent megtalálsz, Ne keress tovább! sütik: somloi, dobos torta, piramis, KRÉMES, MIGNON, RIGÓ JANCSI, RÉTESEK 5802 13. Ave, Brooklyn az 58-as és 59-es utca között 718-436-4519 három ablaka három különböző festői környezetre néz. Egyik ablakból a pázsi- tos fü és a virágok övezte kertre látott. A középső ablak saját sétáló kertjére nézett. Hányszor rótta az ösvényeket kedvenc kutyáival és macskáival! Ma már buja aljnövényzet és bokrok nőtték be a csa­pásokat. A harmadik ablak az erdők, a végtelen természet és a vadvizek világát tárta elé. Amikor az ablakon kitekintett, azt látta, amit most én. Az erdők, a nap­fénytől csillogó vizek, a lápok és a mo­csarak végtelenül gazdag és ele­ven élővilága segített elra gadni az író képzeletét. Percekig álltam csendben az ihletés helyén. Templom volt számomra a hely, a teremtés szín­helye, ahol életre keltek a mondák, a regék, a történelem igaz tényei és a tündéri mesevilág. Egyik az író emlékezetéből, másik a szí­nes alkotói fantáziájából. Aztán abban a szobában időztem, ahol bevégződött Wass Albert földi élet­útja. Tragikus emlék lengte körül ezt a szobát. Az emberi sors fájdalma és a mú­landóság terhe, az öregséggel járó keser­ves hanyatlás, a testi erőtlenség, a veszte­ségek és csalódások, de különösen annak az élettársnak az árulása, akinek a nevét a család soha nem veszi a szájára. A fehér­re festett mennyezetet nyolc évvel ez­előtt az író vére festette pirosra. Az életét kioltó golyó helye ma is látható a meny- nyezeten. Anne asszony még ma is li­dércnyomást érez, amikor ebben a szo­bában kell megállnia. Csendes fohász volt a szívemben. A titkok az Úréi, aki­nél van az irgalom és a megbocsátás. Az ő szeretetében nyugszik az, aki itt élt és alkotott, szeretett és sokat szenvedett. Legyen áldott az emléke! A családi ház után meglátogattuk az író kedvenc tartózkodási helyeit. Wass Albert rengeteget írt, éjjel-nappal alko­tott. Amikor abbahagyta az írást, nem szeretett négy fal között lenni. Naponta kirándult kedvenc erdőibe, és gyakran látogatott az "Alexander Springs" nevű forrás-tóhoz. Itt tanultak meg úszni fiai és unokái, ahogy Suzi felidézte az emlé­keket. A tó nem mély,, de vannak benne 10 méteres mélységből buzgó természe­tes források. A búvárkodás kalandos he­lye volt ez. És persze, a tóban aligátorok is élnek, ami még izgalmasabbá tette a családi fürdőzéseket. Medvék, pumák, vaddisznók is élnek ott, nem beszélve a kígyókról. Láttuk azokat az ösvényeket és fa-lépcsőket, amelyeket Wass Albert cserkész csapata - élükön fiaival - saját kezűleg készített. Óriási élmény volt a Szent János (St. Johns) folyó partján megállni, ahova ezernyi szép emlék kötötte az írót. Ezt a kedvenc folyóját azért szerette, mert ter­mészeti csoda és történelmi híresség. Fordítva folyik: délről északra. Ez emlé­keztette az erdélyi sorsra, ami nem a megszokott mederben folyt, de mint ahogy az életért küzdő, akadályokat le­győző természetre utal a folyó élete, úgy az erdélyieké is. Amint a lemenő nap su­garait a széles folyó víztükrében figyel­tük, váratlanul megjelent egy sólyom a folyó felett és rátelepedett egy magas fá­ra, ahol az író gyakran megpihent. Ismét jelet kaptunk. "A sólyom hangja" - ez a kedvenc regénye éppen ezen a színhe­lyén játszódik. (Angolul írt indián-kora­beli izgalmas regények ezek: "The Cry of the Hawk és a "Black Hammock". (Ebben az évben jelent meg a Mentor ki­adásában mindkét mű.) Később őzeket is láttunk, ami ismét Papi jelenlétét idézte övéi emlékezetébe. Megnéztük azt a helyet, ahol kedvenc kutyáit az évek során eltemette, és vala­hányszor arra járt, így kiál­tott: Nyahu! Várjatok Bufíy, Pluto, Bastard, Bátor, nemsoká jö­vök és együtt vadá­szunk az örök va- dászmezőkön! (Pajtás nevű ku­tyáját az író halála után Kirk nevű unokája vitte magá­val Miltonba, ahol még néhány évig élt a kutya.) Az író kedvenc er­dejében - a kert végén - volt a fiúk dajkájának, Ágnes néninek az urná­ja éltemetve. Amikor a házat eladta a család, Suzi vitte magához az urnát. 2006 nyarán az író családjának 15 tagja Erdélybe látogat. Nemcsak Walter Drew porait fogják szétszórni az Isten­székénél, ahova vágyott, de Ágnes néni porait is el fogják helyezni Kolozsváron, mivel Kolozsvárról származott. Astor kisváros. Megálltunk a postahi­vatal előtt. Ide mindennap jött az író, mert postafiókja megtelt levelekkel és in­nen adta fel leveleit és könyvcsomagjait Amerika-szerte és Európába. Rövid idő­re megálltunk az "Astor Community Center" előtt, ahol az író társadalmi ösz- szejöveteleken gyakran megfordult. Tisztelettel álltunk meg a helyi baptista templom előtt, ahol 8 éve az írótól végső búcsút vettünk. Megnéztük a kedvenc vendéglőket, köztük a "Black Water Inn" és a "Ster­ling" étteremet. Az utóbbiban megren­deltük az író kedvenc ételét: aligátor fa­rok rántva. Wass Albert idehozta ked­venc vendégeit és ezzel az étellel kínálta meg őket, amelyet mi azon az estén tisz­teletére és emlékére megettünk. Mivel késő este volt, abban a családi házban tértünk nyugovóra, ahol Wass Albert gyakran megfordult: szívesen járt oda vadászni. Ez a ház Ocala mellett ta­lálható, egy kastélyszerű családi ház, amely a déli tradíciókat viseli magán. A kandalló mellett csendes beszélgetéssel telt az este. Még mindig maradtak törté­netek a kifogyhatadan emlékek tárházá­ból. Reggel ismét akadt néhány kedves emlékezés Anne asszony, Suzi és Esther elmondásában. Nehéz volt búcsúzni, hi­szen egy nap alatt összefonódott az éle­tünk. Először találkoztunk, mégis úgy tűnt, mintha mindig ismertük volna egy­mást. Wass Albert szelleme és öröksége összeköt. Amikor indultunk, Wass Géza ezt üzente: "adjátok át üdvözletemet Pa­pinak és Bebe-nek." Hazatérés után rö­vid hírt adtam a jól sikerült emlék túrá­ról. Erre hamar választ kaptam Wass Al­bert fiaitól: örömmel tölti el őket, hogy a családi házat méltó tisztelettel ápolja és őrzi az új tulajdonos. Jó lenne egyszer ott találkozni és megismételni az emléktú­rát. Én rajtam nem fog múlni!

Next

/
Thumbnails
Contents