Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-02-24 / 241. szám
16 MAGYAR SZÓ —A HÍD Elemző 2006. FEBRUÁR 24. Megélhetési ország Szálé László Márpedig a kampány ünnep - teszem hozzá: afféle pünkösdi ünnep -, amikor a szavazó nép az ur, s a hatalomra vágyók udvarolnak neki. Virágos ígéretekkel. A kampányguruk bizonyára jó okkal javasolták pártjainknak, hogy az egyes embert célozzák meg: ami velük történik vagy a hozzájuk hasonlókkal, az kézzelfogható, átélhető, míg a GDR az államháztartási hiány meg az adókulcsok rendszere nem. Mégis alapjaiban elhi- bázottnak tartom az egyes ember szó- longatását, a neki való ígérgetést, a róla való gondoskodást. A pártoknak és a leendő kormánynak semmi köze az egyénekhez. El a kezekkel tőlünk. A kormánynak, a parlamentnek a jó törvények megalkotásához van köze, a betartatásukhoz - elsősorban jó példával, másodsorban következetes szigorral -, az állam igazgatásához, a közintézmények fönntartásához, az önkormányzatokhoz és persze külügyeink intézéséhez. Az óriásplakátokra nem sápadt nyugdíjast vagy sárga sisakos szomorú melóst kell tenni "rosszabbul élünk" felirattal, hanem kórházakat, falusi iskolákat, múzeumokat, könyvtárakat meg ellehetetlenített önkormányzatokat. Azok tényleg rosszabbul élnek - ráadásul az ő támogatásuk közvetlenül a kormány felelőssége. És ne tegyék pártplakátra szegény Pistikét, s végképp ne ígérjék, hogy majd a párt törődik vele. A párt ne törődjön Pistikével. Törődjön vele az anyukája, apukája, tanítója. Nem ismerek olyan párttevékenységet, -eszközt, amely alkalmas volna a gyerekkel való törődésre. Eljárhat taggyűlésre? Eltelt egy hónap a kampányból, s a mesterségesen szított vagy ténylegesen föltörő botrányokon kívül csak arra emlékszünk, hogy valakik sokat beszélnek, és mindig ugyanazt mondják. Bizonyára abból indulnak ki, hogy az ismétlés a tudás anyja. De csak akkor, ha valódi ismeretet ismételgetnek. Lózungok és hazugságok nászából nem születik tudásgyerek. Legfeljebb csömör, unás - és kopás. Nem lehet büntetlenül ennyit beszélni, ennyit szerepelni. Hiszen már a tévésztárokat is utáljuk, unjuk, pedig rajon- ganunk kellene értük. Minden mondat annyit veszít a súlyából, amennyivel többször mondjuk, mint kellene. Vajon érdemes-e szajkózni, hogy a jólét pohara félig tele van, illetve hogy félig üres. De még ha ezt mondanák! A félig legtöbbször itt is, ott is lemarad. Pedig céltalan tele vagy üres pohárral házalni ott, ahol mindeni látja azt a félig poharat. Sőt benne él abban az istenverte, - áldotta pohárban. Az Index megszellőztetett egy dokumentumot, amelyből az derül ki, hogy a kormány világosan látja az ország gondjait, az egyensúlyi zavarokat, a kritikus államháztartási hiányt, az adósságcsapda veszélyeit, a munkanélküliség egzisztenciális és lélekromboló hatásait. A kormányszóvivő viszont hevesen tagadja, hogy a kormány világosan lát. Ahelyett, hogy büszkén vállalná, hogy kormánya pontos adatokkal dolgozik, és szakmailag korrekt következtetésekre jut, legfeljebb hozzátehetné: azért térnek el némileg azoktól, amelyek egy "megcsináltuk" meg egy dübörgés között hallhatók, mert ünnepen nem szokás emlegetni a hétköznapi nehézségeket. Márpedig a kampány ünnep - teszem hozzá: afféle pünkösdi ünnep -, amikor a szavazó nép az úr, s a hatalomra vágyók udvarolnak neki. Virágos ígéretekkel. Melyekről csak annyit: a kevesebb több, vagy ha több nem is, többet be lehet tartani belőlük. Kár, hogy a kampányban minden ennyire leegyszerűsödik, pedig nemcsak a kudarcokról, a sikerekről is őszintébben kellene beszélni. Hogy tudják az emberek, miből áll például a gazdasági növekedés, a hatékonysági mutatók javulása, a fejlett technológiák elterjedése, az exportbővülés. Ezek a kétségkívül meglévő eredmények ugyanis jótékonyan elfedik a mögöttük tornyosuló szerkezeti bajokat, azt, hogy ezekhez az egyik napról a másikra élő magyar vállalkozások alig tesznek hozzá valamit. Hogy az eredmények nagy részét - igaz, jórészt magyar munkaerővel - a magyarországi multik produkálják. Ami azt jelenti, hogy nemcsak a működő tőkét és a kölcsönöket "importáljuk", hanem jórészt a gazdasági eredményeket is. Ez nem baj, ha közben tudjuk, mindezt nem egy egészségesen fejlődő ország produkálja, s hogy a prosperitásból, a magabízó, értelmes életből a magyar lakosság nagyon nagy hányada ki van zárva. (Ami viszont nagy baj.) Ne 14. havi nyugdíjat ígérjenek ennek a népnek, ne is azt, hogy az idősebb munkanélküliek menjenek nyugdíjba. Ez mind osztogató, destruktív mentalitásra vall. Megélhetési országot ígérjenek, melyben munkával, ésszel, tudással meg tudnak élni az emberek, akik nem alamizsnára, gyámságra vágynak, hanem szerintem leginkább a maguk urai szeretnének lenni. (Megjelent: Magyar Hírlap, 2006február 17.) Szerkesztette: Czika Tűíamér A jó fiúk Füzes Oszkár Amit egyes amerikai és brit katonák művelnek az iraki foglyokkal, az emberiesség elleni, háborús bűntett. Sérti a legalapvetőbb emberi normákat, a nemzetközi fog több szabályát és az 1949-es genfi konvenciót, tételesen és erkölcsileg is. A kínzásban, megalázásban, emberölésben bűnös katonákat bíróság elé kell állítani. Parancsnokaikat és a brit, illetve amerikai haderők fegyelméért felelős, illetékes katonai és politikai vezetőket döntéshozói és mulasztásos felelősség terheli az iszonyatos cselekményekért. Itt abba is lehetne hagyni az Abu Graib-képekről szóló írást, minden világos és egyértelmű. A Rossz ellen mundérba bújtatott "jó fiúk" egy kis része elfajult, szadista bűnözőként viselkedett. De sok okból nem lehet abbahagyni ezt az írást. Csak az első, és nem is a legsúlyosabb ok az, hogy a katonák főnökei csak késve, kelletlenül és igen enyhén torolták meg a rémtetteket. Arról viszont tettek és tesznek még mindig, hogy minél kevesebb derüljön ki a gaztettekből, és amennyi kiderül, azt is elmázolják, és amit elmázolnak, még azzal is mentséget keressenek további eltussolásokra. Amerikai és brit katonák "jóvoltából" ma vélhetően több ezren sínylődnek embertelen és jogtalan fogva tartás rácsai mögött, titkos börtönökben. Abu Graibot például másfél éve nem látogathatja még a Nemzetközi Vöröskereszt sem. Ha egyáltalán lehetséges, akkor a szörnyűségeknél is ijesztőbbek a Pentagon eddigi érvei. "Fölösleges erőszakot gerjesztenek" a leleplezések. Nahát, tényleg!... "A nem hagyományos vallatá- si módszerek", ahogy a perverz szakértelemmel végrehajtott kínzásokat hivatalosan nevezik, állítólag "további tömeg- pusztító terrorcselekményeket akadályozhatnak meg". Valóban? És ha netán így van, vajon indokolja, hogy gyanú vagy puszta föltevés alapján a foglyokat megkínozzák, megalázzák? Miközben a büszke és fölszabadító Nyugat alapszabályai szerint még őrizetben sem lehetnének, hogy az angolszász habeas cor- pusról, a személyi szabadság törvénytelen megsértésének abszolút tilalmáról ne is beszéljünk. Az ellenség hatékony pusztítására AZ AMERIKAI KORMÁNYT IS SOKKOLTA AZ ÚJABB KINZÁSI KÉPEK BRUTALITÁSA Február 16. Az Abu Graib-i fogolykínzások új, döbbenetes képeit nyilvánosságra hozó SBS ausztrál televízió szerint nem a felvételek fogják veszélyeztetni az Irakban harcoló szövetséges katonák életét. Az amerikai kormányt is sokkolta az újabb képek brutalitása, álláspontja szerint azonban a felvételeket a foglyok személyes jogainak védelmében nem kellett volna nyilvánosságra hozni. A Pentagonban többen is aggodalmuknak adtak hangot, hogy a felvételek világszerte tovább erősíthetik az Amerika-ellenes érzelmeket. Elemzők szerint a muszlim világ reakciója attól függ, milyen széles körben mutatják majd be a képeket. Az SBS ausztrál televízió napokkal az után hozta nyilvánosságra a fotókat, hogy a News of The World című brit lap egy videofelvételből közölt részleteket, ezeken brit katonák iraki civileket bántalmaznak. Az amerikai hadsereg egyik szóvivője, Joseph Curtin megerősítette, hog}' a bemutatott képek valódiak. A Dateline című műsor producere, Mike Carey véletlen egybeesésnek nevezte, hogy a fotók akkor jelentek meg, amikor az arab világ forrong az európai lapokban közölt brikatúrák miatt. A Pentagon mindeközben sietett rámutatni: az amerikai fogságban lévők ügyében tizenkét vizsgálatot is folytattak, és arra a következtetésre jutottak, hogy a minisztérium egyik esetben sem bátorította az őrizetesek kínzását. képzett katona eleve rossz rendőr és kelletlen békefenntartó, nyilván. Elitkommandóst főleg nem kellene börtönőmek alkalmazni, mert a fogollyal is "kom- mandóskodik", ha hagyják. De még a foglalkoztatási tévesztésnél is nagyobb tévesztés, ha valamiféle majdani demokrácia nevében itt és most megfosztunk embereket legelemibb jogaiktól, és a fölszabadítás meg a béke nevében még emberi méltóságuktól is. Erre nem mentség sem a világhelyzet, sem a terrorveszély. Még az sem igazolná, ha egy-két meg- kínzottról kiderülne, hogy tényleg veszélyes gonosztevő, valóban rossz fiú. A jó fiú ugyanis még az amerikai kriminológiában sem aljasodhat mélyebbre, mint ellensége. Viszont Abu Graibban, Bászrában, Guantanamón és talán még több más helyen is pontosan ez történt. Legyen bármilyen elszigetelt, utóbb leleplezett és megtorolt eset, még egy is elég lehet ahhoz, hogy a Nyugat elveszítse erkölcsi fölényét az antiterrorista küzdelemben. Nem, persze hogy nem a terroristákhoz képest. Hanem önmagával szemben veszíti el. És nem a harctéren, hanem hazai pályán, a mi saját értékrendünk mezején. Ez az igazán súlyos vereség. (Megjelent: Népszabadság online, 2006. február 17.) Rosszabbul élünk, ^ mint néav éve A
