Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-02-24 / 241. szám
2006. FEBRUÁR 24. Kultúra MAGYAR SZÓ —A HÍD 15 U A Kieselbach Galéria missziója FESTŐFELTÁMADÁS A festőművészet rendszerváltása után is maradt tennivaló. Működnek ugyan már rangos magángalériák is, mint a pesti nagykörúton Kieselbach Tamásé. A tehetősebb magyaroknak pedig még Trianon után is maradt szép számú képük. A III. Ukrán Front nem rabolhatott össze ‘45-ben annyit, hogy a maradékból ‘90-ben a műkereskedelem ne támadhatott volna fel. A Kieselbach Galéria Aukciősházban a múlt heten a rendszerváltást is kiigazító kiállítás nyílott. Földessy Dénes A Margit híd pesti végétől fél ciga- rettaszívásnyi gyalogút után ott a Kieselbach Galéria Aukcióház. A múlt heti nevezetes napon egy magányos, festett nyakkendő is lógott a falon, a festményektől kissé odébb. Nem egy pártállam kori festőművész számára ugyanis a nyakkendőfestés maradt meg kenyérkeresetnek. Klie Zoltán számára is, aki a Kieselbach Galériában most feltámadt. E művész a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János tanítványa volt, majd annak elvégzésekor, Trianon után az első fiatal festő, aki állami ösztöndíjjal Párizsba mehetett tanulni, s 192 5-2 7-ben az Ecole de Paris szellemét szívhatta magába. Már 1926-tól kezdve a magyar külföldi reprezentatív kiállítások rendszeres alkotója volt, és Helsinki-Velence-Frankfurt-Oslo négyszögében huszonkét nagyvárosban állított ki, a nagyrangú Velencei Biennálén háromszor is. Három művészeti - grafikai, festészeti - és két másik díjat nyert, 1928-ban a bécsi Künstlerbund Hagen levelező tagjává választotta. Még 1942- ben Székely Ösztöndíjat nyert, majd a frontkatonának vonult be, s hadifogságba esett. A pártállam körülményei közepette odáig jutott, hogy 1964-től 2002-ig megjelent hat fontos összefoglaló művészet- történeti műből egy csak annyit írt róla: A "franciás" Klie Zoltán az Európai Iskolával "rokon szellemben munkálkodott, másik csupán a névsorába vette, a többi nem tudott róla. Itt lépett be a történetbe Kieselbach Tamás művészettörténész, művészeti író, meg még galériatulajdonos is - akinek a nevezetes Szinnyei Merse kép őszi Chicago-i világsikere köszönhető - s aki barátaival feltámasztotta Klie Zoltánt (1887-1992). Itt van a e baráti kör rendszerváltást kiigazító, egy számyamet- szett festőművész réteget rehabilitáló, tiszteletre méltó missziója. Zsitva Tibor kiadta a művész munkásságának színvonalas kiállítású, sok festménnyel illusztrált könyvét, melyet a művészettörténetből most doktoráló Kopócsy Anna e tárlatra időzítve, nagyon igényesen megírt. Egy jellemző bekezdés a festőről e tanulmánykötetben: "Már az első világháború idején voltak látomásai, víziói, melyek egyre gyakrabban fordultak elő az évek során. Ezeket használta fel képei alkotásakor. A fantasztikus, a különleges vagy az érdekes jelző művészetének az általunk megfoghatatlan és megfejthetetlen karakterére vonatkozik. Gyakori az elmosódó és sejtelmes színhasználat, a környezeti háttér rétegezettsége, számos a nehezen értelmezhető jelenet. Az égitestek, főként a hold jelenléte valóban egy idegen, csak a művész által ismert világba vezet." E kettős világú művész fénykorát Kieselbach Tamás a február 17-i kiállítás megnyitón az 1928-1940 közötti évekre pontosította. Különben ez a szójáték is a festőt idézi: "Nála főtéma a nőtéma!" Festőfeltámadás volt 2006-ban! HUNGÁRIA RÁDIÓ NEW YORK minden kedden este 7-től 8-ig a WPAT AM 930-as hullámhosszon. Hírek - magyar zene - hazai - és sportpolitika - New York magyar gazdasági élete A mikrofonnál: APATINI GYULA Programvezető: Apatini Gyula 245 E 80 St. #5F NY 10021, T: 212-570-6441 Könyv Bolberitz és Eperjes Pap és színész párbeszédét nyújtja olvasóinak a Válasz Kiadó, mely időközben egyesült a Helikonnal. A Thália és teológia című kötet párbeszéde két ember teljes eszmei azonosságán nyugszik, s nem szellemi birkózás, hanem két közismert, közkedvelt egyéniség eszmecseréje. Tháliát, a színházművészetet Eperjes Károly színművész, a hittudományt Boí- beritz Pál teológiai professzor képviseli. A hetilap szűk terjedelmében ízelítőül a könyv két gondolatkötegé- ből vettünk ki kurta, de jellemző párbeszédet: a dráma-szinház és a család köréből. Eperjes Károly: - A magyar történelmet és sorsunkat a minőségi drámaírás még nem kellően dolgozta fel, hiányzik a fontos történelmi pillanatok, személyes helyek nagy formátumú, drámai feldolgozása. De jelentős kísérletnek tekintem például Székely János drámáit. Mégis, van mit tennünk, Mert ha Örkényre, Csurkára, vagy akár Páskándira gondolok, azt látom, hogy a XX, század drámatermése elsősorban öniróniát hozott. Mindig volt valamilyen helyzet, amelyben az írók kénytelek voltak át- hallásosan megnyilatkozni. Bolberitz Pál: A színészek manapság ordítanak. (...) Régen láttam az összes klasszikus darabot, Básti Lajossal, Tőkés Annával, Szörényi Évával. Voltak hangámyalataik, hangszíneik. E hiánynak ma mi az oka? Eperjes Károly: Az, hogy némely rendezők a saját "elfajzott" gondolataikra akarják lehúzni a darabot. Átírják a klasszikus műveket s a kusza dramaturgiai húzások miatt a színész nem találja a vezérfonalat, össze-visz- sza érik egymást a lelkiállapotok. Bolberitz Pál: A társadalomban meg a férfi szerepét mind jobban ki akarják iktatni. Szerintem a kollektivista és a liberális rendszerek közös nevezője: a férfi szerepét meg kell szüntetni, mert mint apa és családfő a legnagyobb konkurense a diktatórikus, kollektivista államnak. A férfi hozza ugyanis az örök elveket, amelyet pedig - e politikai rendszerben - csak a döntést hozó politikai elit képviselhet. Már pedig a család bizonyos fokig ellenőrizheteden s akkor az állam és a politika tekintélyének befellegzett. Eperjes Károly: Az apának és anyának családon belül Isten elmozdítha- tatlan és egyenrangú, de nem egyforma felelősséget adott. Az egyiknek a külvilág felé védőpajzs szerepet adott, és a család fejévé tette. Ez az apa. Az anya a belső pajzs szerepét kapta. Érdemes volna a Szent Családnak, vág}' legszentebb első családunknak, Szent István családjának nem könnyű életét tanulmányozni. (FD)
