Amerikai Magyar Szó, 2005. október-december (103. évfolyam, 223-232. szám)

2005-10-21 / 225. szám

24 MAGYAR SZÓ —A HÍD Magazin 2000 áprilisában meghosszabbította szerződését a Chloéval, pedig a Gucci- ház már megpróbálta elcsábítani. Még nem vállalta. Kijelentette: bőrrel nem dolgozik. Egy évvel később azonban a Gucci felajánlotta, hogy Stella "házon belül" megcsinálhatja saját luxuscikke­ket tervező vonalát.Nem volt könnyű indulás - Stella a divatház váltással sa­ját stílusát is meg akarta változtatni. Később kiderült, nem volt helyes dön­tés. Gyorsan visszatért saját egyénisé­géhez, és a nevével fémjelzett jól bevált stílushoz. 2002-ben a Gary Hume-mal közösen elkészített pólókollekciót jóté­konysági célokra ajánlották fel, majd 2003-ban saját parfümmel rukkolt elő, és üzletet nyitott New Yorkban és Londonban. Titka, hogy férfias szabásokkal ötvö­zi a legfinomabb, legnőiesebb anyago­kat. Nem törekszik arra, hogy avant­gárd legyen. Hordható, kényelmes, mégis szexi darabokat készít. Ultra­feminin ruhákat, amelyekre minden nő vágyik. Az idei, párizsi divathéten is ha­talmas sikert aratott, bár személyesen nem lehetett ott, hiszen februárban szü­letett meg a kisfia. A 2005-2006-os őszi/téli kollekciót férjének és kisfiának ajánlotta. Volt: filcezett gyapjú, rétege­zett kasmír, hosszú, lomha esésű kardi­gánok, élráncú nadrágok combig érő bőr csizmával. Megtapsolták a túlmére­tezett zubbonydzsekiket, a csinos derék és a háromnegyedes kabátokat is. S vég­re nem csak a közönség, hanem a soká­ig fanyalgó kritikusok is elismerték. Illés Sándor: Egy madár néz rám Megszokott helyemen üldögélek, az er­kély hűvös sarkán. Csend van a kertben, hallgatnak a madarak. Vannak a napnak olyan időszakai, amikor egy madár se csivi- tel. Néha meg olyan a környék, akár egy hangversenyterem kellős közepe. Már-már elszendergek, amikor észreveszem, hogy egy rigó rebben a korlátra. Még soha ilyen közel nem merészkedtek hozzám a madarak az erkélyen. Kopott tol­lú öreg rigó néz rám, olykor a hang­ját is hallatja, mintha mondani akarna nekem valamit. Ta­lán üzenetet hozott a szá­momra? Igyekszem mozdu­latlan maradni, ne­hogy elriasszam. S azon tűnődöm, mi bá­torította fel, ennyire a közelembe merészkedett. Fontos lehet az üzenet, amelyet hozott. A rigók nyár derekán már eh hagyják a településeket, találnak élel­met a természet ölén. Ennek a rigónak kül­detése van. Fütyörészget valamit. Lehet, hogy most hazudik nekem, elleste az embe­rek szokását, és azt mondja, hogy jól nézek ki. Hogy megfiatalodtam. Vagy hasonló bókkal köszönt. De az is lehet, hogy rám mordult haragosan, és számon kéri régi bű­neimet. Mert én is gonosz voltam valaha, akár a többi parasztgyerek. Kóboroltunk csapatosan a réten, kifosztottuk, feldúltuk a bibicfészkeket. Felmásztam én is a legmaga­sabb fára, hogy kikutassam a madárfészke­ket. Meg leparittyáztam a békésen csiviteló, párját váró madarat. Talán minden fel van jegyezve valahol egy vastag könyvben, és most azért küldték, hogy felelősségre vonjon. Szembenézünk egymással, merev a te­kintete, de a hangja, amikor egyet-egyet csicserint, barátságos. Kár, hogy nem értem a madárbeszédet. Talán nem akarja elmon­dani a bánatát. Azt, hogy egye­dül maradt és megöregedett. Talán arról a régi kertről mesél, ahol boldog volt a párjával. Amely­nek egyik fáján fész­ket rakott, és fióká­kat nevelt. Merre szállnak azok a régi rigófiókák? Ki tud­ja, ki tartja számon az alkonyairól éneklő madarak sorsát? Az ő ki­csiny életükben is vannak vi­harok, szélvész tör a fákra, leso­dorja a fészkeket, villámok cikáznak, és ezer más veszély fenyegeti létüket. Miközben merev tekintetét vizsgálom, arra gondolok, hogy ez a rigó már korábban is járt itt, ismeri a kertet. Meg találkozott azzal a mosolygó szemű ifjú emberrel is, aki a fiam volt. őrzi a régi nyarakat, hallja a vidám kerti csevegést, az elröppent kacajo­kat. őrizheti a szeme unokám csetlő-botló mozdulatait is. Itt ültünk meg a névnapo­kat, a jelesebb évfordulókat, amiről csak ez a mozdulatlan öregember tudna most be­szélni, felidézve a múltat. De voltak a múltnak fekete napjai is, emlékszem, többször elhessentettem az éle­lemre idesereglő madarakat. Vagy mérgesen tapsolva csendre intettem őket. Figyelmetlen voltam velük szemben, és nem értékeltem a madárdalt. Pedig nincs annál szebb és megnyugtatóbb. Az ember olykor ostoba, és nem figyel fel a szépre. Csak később jut eszébe, hogy mit vesztett ezáltal. Hirtelen felugróm és elhessentem a ma­darat. A öreg rigó fáradtan az egyik közeli fa ágára röppen, és onnan figyel. De a kö­vetkező pillanatban már bánom ostobaságo­mat. Szeretném kiengesztelni, visszavárom. De nem mozdul. Talán szólnom kellene hozzá halkan, el­nézést kérve. Miért is jöttem méregbe? Hi­szen olyan alázatos volt, annyira szánandó, olyan kopott. Talán azért, mert visszahoz­ta emlékezetembe a régi boldog és felhőtlen nyarakat? Talán most is hallja, hogy fiam a fülem­be súgja: "Apu". Vagy az unoka kacaját a kertből, a nagy fa alól, amelynek árnyékában hinta rin­gott. "Jól kapaszkodj!" Ismét hessentek a madár felé. Nem moc­can. Sötéten gubbaszt az ágon, akár a múlt. Dermedten nézem. Megszólal. Mind­össze egy csivitet mond. Azt közli, hogy a múlt sose tér vissza, és azzal is vigasztal: ha meghalok, rigó csapa­ta viszi majd fáradt lelkemet az Úr színe elé. Hogy egyszer megismerjem a repülés örömét. 2005. OKTÓBER 21. Berlini máj Hozzávalók 4 személyre: 60 dkg sertésmáj, 2 dkg liszt, 1 dkg édes-ne­mes pirospaprika, 40 dkg alma, 1 evőkanál citromlé, 2 evőkanál olaj, 5 dkg vaj, 5 dkg cukor, 1/2 mokkáska­nál őrölt fahéj, 1 dl félszáraz fehér­bor Előkészítés: A májat megmossuk, szeletekre vágjuk, megborsozzuk. A lisztet összekeverjük a paprikával, és beleforgatjuk a májat. Az almát megmossuk, cikkekre vágjuk, kima­gozzuk, és azonnal citromlével ízesí­tett vízbe rakjuk. Elkészítés: Felforrósítjuk az ola­jat, a máj mindkét oldalát pirosra sütjük, majd a szeleteket félretesz- szük. Teflonedényben felolvasztjuk a vajat, és megpirítjuk benne a cuk­rot. Lecsepegtetjük az almát, a cu­korra rakjuk, megszórjuk őrölt fa­héjjal, és két percig sütjük. Felen­gedjük a fehérborral, lassú tűzön to­vábbi pár percig sütjük. Vigyáz­zunk, hogy az alma ropogósra sült maradjon. Bő olajban sült szalma­hagymát és burgonyapürét adha­tunk hozzá. A divat világában: Stella McCartney ULTRA-FEMININÜL Sok kritika érte: csak a nevének köszönheti sikereit, modelljei nem imponálóak. De megtartotta a stílusát, és nőies, visszafogott darabjaival manapság New York, London és Párizs egyik legkedveltebb divattervezője. Stella-kollekdó: férfiasán nőies Paul és Linda McCartney gyermeke­ként született 1971-ben. A papáék nem akarták, hogy gyerekeik, így lányuk "gazdag, elkényeztetett kölykökké" vál­jon, ezért átlagos családként éltek. Nem volt drága iskola, sem drága autó - Stel­la 18. születésnapjára is csak egy hasz­nált kocsit kapott. 12 évesen tervezte meg első modelljét, egy dzsekit, 15 éve­sen pedig már Lacroix műhelyében dolgozott, majd mialatt a Saint Martin Főiskolán tanult, a Savile Row-nál gya- kornokoskodott. Az újságok címlapjára került a diplomamunkájával is: ő volt az egyetlen kezdő tervező, akinek bemuta­tóján szerepelt Kate Moss és Naomi Campbell. A teljes kollekciót megvette a londoni Tokio butik. 1997-ben a francia Chloe divatház vezetőtervezőjévé nevezték ki Kari Lagerfeld helyére, aki korábban egysze­rűen "póló-tervezőnek" titulálta Stella McCartney-t. A Vendome csoporthoz tartozó Chloe döntése kapcsán sokan azt sejtették, hogy nem tehetségének, hanem nevének köszönheti.Gyorsan el­oszlatta a kételyeket, pletykákat és talál­gatásokat - bemutatkozó kollekciójával, s annak érzéki és romantikus darabjai­val, rusztikus és csipkés alsószoknyái­val, fűzőivel, hetvenes évekbeli kosz­tüm szabásaival. A következő évben a divatház profitját is jelentősen meg­emelte. OKTÓBER 26. Dömötör, Szabina 27. Simon 28. Szimonetta 29. Nárcisz 30. Alfonz 31. Farkas Szerkesztette: Fazekas Krisztina

Next

/
Thumbnails
Contents