Amerikai Magyar Szó, 2005. október-december (103. évfolyam, 223-232. szám)
2005-10-21 / 225. szám
24 MAGYAR SZÓ —A HÍD Magazin 2000 áprilisában meghosszabbította szerződését a Chloéval, pedig a Gucci- ház már megpróbálta elcsábítani. Még nem vállalta. Kijelentette: bőrrel nem dolgozik. Egy évvel később azonban a Gucci felajánlotta, hogy Stella "házon belül" megcsinálhatja saját luxuscikkeket tervező vonalát.Nem volt könnyű indulás - Stella a divatház váltással saját stílusát is meg akarta változtatni. Később kiderült, nem volt helyes döntés. Gyorsan visszatért saját egyéniségéhez, és a nevével fémjelzett jól bevált stílushoz. 2002-ben a Gary Hume-mal közösen elkészített pólókollekciót jótékonysági célokra ajánlották fel, majd 2003-ban saját parfümmel rukkolt elő, és üzletet nyitott New Yorkban és Londonban. Titka, hogy férfias szabásokkal ötvözi a legfinomabb, legnőiesebb anyagokat. Nem törekszik arra, hogy avantgárd legyen. Hordható, kényelmes, mégis szexi darabokat készít. Ultrafeminin ruhákat, amelyekre minden nő vágyik. Az idei, párizsi divathéten is hatalmas sikert aratott, bár személyesen nem lehetett ott, hiszen februárban született meg a kisfia. A 2005-2006-os őszi/téli kollekciót férjének és kisfiának ajánlotta. Volt: filcezett gyapjú, rétegezett kasmír, hosszú, lomha esésű kardigánok, élráncú nadrágok combig érő bőr csizmával. Megtapsolták a túlméretezett zubbonydzsekiket, a csinos derék és a háromnegyedes kabátokat is. S végre nem csak a közönség, hanem a sokáig fanyalgó kritikusok is elismerték. Illés Sándor: Egy madár néz rám Megszokott helyemen üldögélek, az erkély hűvös sarkán. Csend van a kertben, hallgatnak a madarak. Vannak a napnak olyan időszakai, amikor egy madár se csivi- tel. Néha meg olyan a környék, akár egy hangversenyterem kellős közepe. Már-már elszendergek, amikor észreveszem, hogy egy rigó rebben a korlátra. Még soha ilyen közel nem merészkedtek hozzám a madarak az erkélyen. Kopott tollú öreg rigó néz rám, olykor a hangját is hallatja, mintha mondani akarna nekem valamit. Talán üzenetet hozott a számomra? Igyekszem mozdulatlan maradni, nehogy elriasszam. S azon tűnődöm, mi bátorította fel, ennyire a közelembe merészkedett. Fontos lehet az üzenet, amelyet hozott. A rigók nyár derekán már eh hagyják a településeket, találnak élelmet a természet ölén. Ennek a rigónak küldetése van. Fütyörészget valamit. Lehet, hogy most hazudik nekem, elleste az emberek szokását, és azt mondja, hogy jól nézek ki. Hogy megfiatalodtam. Vagy hasonló bókkal köszönt. De az is lehet, hogy rám mordult haragosan, és számon kéri régi bűneimet. Mert én is gonosz voltam valaha, akár a többi parasztgyerek. Kóboroltunk csapatosan a réten, kifosztottuk, feldúltuk a bibicfészkeket. Felmásztam én is a legmagasabb fára, hogy kikutassam a madárfészkeket. Meg leparittyáztam a békésen csiviteló, párját váró madarat. Talán minden fel van jegyezve valahol egy vastag könyvben, és most azért küldték, hogy felelősségre vonjon. Szembenézünk egymással, merev a tekintete, de a hangja, amikor egyet-egyet csicserint, barátságos. Kár, hogy nem értem a madárbeszédet. Talán nem akarja elmondani a bánatát. Azt, hogy egyedül maradt és megöregedett. Talán arról a régi kertről mesél, ahol boldog volt a párjával. Amelynek egyik fáján fészket rakott, és fiókákat nevelt. Merre szállnak azok a régi rigófiókák? Ki tudja, ki tartja számon az alkonyairól éneklő madarak sorsát? Az ő kicsiny életükben is vannak viharok, szélvész tör a fákra, lesodorja a fészkeket, villámok cikáznak, és ezer más veszély fenyegeti létüket. Miközben merev tekintetét vizsgálom, arra gondolok, hogy ez a rigó már korábban is járt itt, ismeri a kertet. Meg találkozott azzal a mosolygó szemű ifjú emberrel is, aki a fiam volt. őrzi a régi nyarakat, hallja a vidám kerti csevegést, az elröppent kacajokat. őrizheti a szeme unokám csetlő-botló mozdulatait is. Itt ültünk meg a névnapokat, a jelesebb évfordulókat, amiről csak ez a mozdulatlan öregember tudna most beszélni, felidézve a múltat. De voltak a múltnak fekete napjai is, emlékszem, többször elhessentettem az élelemre idesereglő madarakat. Vagy mérgesen tapsolva csendre intettem őket. Figyelmetlen voltam velük szemben, és nem értékeltem a madárdalt. Pedig nincs annál szebb és megnyugtatóbb. Az ember olykor ostoba, és nem figyel fel a szépre. Csak később jut eszébe, hogy mit vesztett ezáltal. Hirtelen felugróm és elhessentem a madarat. A öreg rigó fáradtan az egyik közeli fa ágára röppen, és onnan figyel. De a következő pillanatban már bánom ostobaságomat. Szeretném kiengesztelni, visszavárom. De nem mozdul. Talán szólnom kellene hozzá halkan, elnézést kérve. Miért is jöttem méregbe? Hiszen olyan alázatos volt, annyira szánandó, olyan kopott. Talán azért, mert visszahozta emlékezetembe a régi boldog és felhőtlen nyarakat? Talán most is hallja, hogy fiam a fülembe súgja: "Apu". Vagy az unoka kacaját a kertből, a nagy fa alól, amelynek árnyékában hinta ringott. "Jól kapaszkodj!" Ismét hessentek a madár felé. Nem moccan. Sötéten gubbaszt az ágon, akár a múlt. Dermedten nézem. Megszólal. Mindössze egy csivitet mond. Azt közli, hogy a múlt sose tér vissza, és azzal is vigasztal: ha meghalok, rigó csapata viszi majd fáradt lelkemet az Úr színe elé. Hogy egyszer megismerjem a repülés örömét. 2005. OKTÓBER 21. Berlini máj Hozzávalók 4 személyre: 60 dkg sertésmáj, 2 dkg liszt, 1 dkg édes-nemes pirospaprika, 40 dkg alma, 1 evőkanál citromlé, 2 evőkanál olaj, 5 dkg vaj, 5 dkg cukor, 1/2 mokkáskanál őrölt fahéj, 1 dl félszáraz fehérbor Előkészítés: A májat megmossuk, szeletekre vágjuk, megborsozzuk. A lisztet összekeverjük a paprikával, és beleforgatjuk a májat. Az almát megmossuk, cikkekre vágjuk, kimagozzuk, és azonnal citromlével ízesített vízbe rakjuk. Elkészítés: Felforrósítjuk az olajat, a máj mindkét oldalát pirosra sütjük, majd a szeleteket félretesz- szük. Teflonedényben felolvasztjuk a vajat, és megpirítjuk benne a cukrot. Lecsepegtetjük az almát, a cukorra rakjuk, megszórjuk őrölt fahéjjal, és két percig sütjük. Felengedjük a fehérborral, lassú tűzön további pár percig sütjük. Vigyázzunk, hogy az alma ropogósra sült maradjon. Bő olajban sült szalmahagymát és burgonyapürét adhatunk hozzá. A divat világában: Stella McCartney ULTRA-FEMININÜL Sok kritika érte: csak a nevének köszönheti sikereit, modelljei nem imponálóak. De megtartotta a stílusát, és nőies, visszafogott darabjaival manapság New York, London és Párizs egyik legkedveltebb divattervezője. Stella-kollekdó: férfiasán nőies Paul és Linda McCartney gyermekeként született 1971-ben. A papáék nem akarták, hogy gyerekeik, így lányuk "gazdag, elkényeztetett kölykökké" váljon, ezért átlagos családként éltek. Nem volt drága iskola, sem drága autó - Stella 18. születésnapjára is csak egy használt kocsit kapott. 12 évesen tervezte meg első modelljét, egy dzsekit, 15 évesen pedig már Lacroix műhelyében dolgozott, majd mialatt a Saint Martin Főiskolán tanult, a Savile Row-nál gya- kornokoskodott. Az újságok címlapjára került a diplomamunkájával is: ő volt az egyetlen kezdő tervező, akinek bemutatóján szerepelt Kate Moss és Naomi Campbell. A teljes kollekciót megvette a londoni Tokio butik. 1997-ben a francia Chloe divatház vezetőtervezőjévé nevezték ki Kari Lagerfeld helyére, aki korábban egyszerűen "póló-tervezőnek" titulálta Stella McCartney-t. A Vendome csoporthoz tartozó Chloe döntése kapcsán sokan azt sejtették, hogy nem tehetségének, hanem nevének köszönheti.Gyorsan eloszlatta a kételyeket, pletykákat és találgatásokat - bemutatkozó kollekciójával, s annak érzéki és romantikus darabjaival, rusztikus és csipkés alsószoknyáival, fűzőivel, hetvenes évekbeli kosztüm szabásaival. A következő évben a divatház profitját is jelentősen megemelte. OKTÓBER 26. Dömötör, Szabina 27. Simon 28. Szimonetta 29. Nárcisz 30. Alfonz 31. Farkas Szerkesztette: Fazekas Krisztina
