Amerikai Magyar Szó, 2005. október-december (103. évfolyam, 223-232. szám)
2005-10-21 / 225. szám
2005. OKTÓBER 21. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ—A HÍD 25 Mikor én kisgyerek voltam, többié mesterséget tudtam, mint most. Az édesapámnak én voltam az újsághordója, az édesanyámnak én voltam a vízhordója. A húgom engem szalasztott medvecukorért; a nagyanyó tyúkja, ha elveszett, nekem kellett megkeresni. Én jártam őrletni a malomba, én talicskáztam haza a szőlőből a cseresznyét, s mikor a forgószél elkapta a nagyapám kalapját, nekem kellett utánabujdokolnom a hetedik utcába. No, az igaz, hogy nem esett hiába a ló- tás-futás. Édesapám mindig megdicsért érte, ha jókedvében volt.- Derék gyerek vagy, sokra viheted még - szokta mondogatni. - Ha jól igyekszel, még kengyelfutó is lehet belőled. Egyszer azt találtam mondani erre a biztatásra, hogy nem kengyelfutó leszek volna hozzá. "Ugyan mi nevezetes van ezen az istenadta békán, hogy ilyen féltős?" - tűnődtem magamban. Megtudtam mindjárt. Édesapám letessékelt az öreg bodzafánk alá, szemben a békácskával, és kiadta a parancsot:- Úgy ülj ezen a helyen, mint a hídpénzszedő a bódéjában. Meg se moccanj addig, míg a békácska el nem ugrik a helyéről. Ne félj, helyedbe hozzák az ozsonnát. Ezzel édesapám otthagyott, én meg elnevettem magamat. Hiszen mire ő beér, akkorra a békácska a szomszédék kertjében számolgatja a legyeket. No, ez valami hídpénzszedő béka lehetett, mert meg sem moccant. Káprábiz én, hanem hídpénzszedő.- Hát ugyan mért szeretnél hídpénzszedő lenni? - nézett rám csudálkozva édesapám.- Azért, mert annak nem kell szaladoz- ni. Egy helyben ül reggeltől estig, helyébe viszik még az ennivalót is. Nem szólt erre semmit az édesapám, hanem ebéd után megfogta a kezem, és kivezetett a kertbe.- Gyere, mutatok valami szépet! Biz az pedig nem valami szép volt, amit mutatott. A ribizkebokor tövében egy békácska kukucskált ki a moha közül. Éppen csak a barnás fejecskéje látszott meg az egyik lába.- Vigyázz, el ne ugrasd! - rántott visz- sza édesapám, ahogy közelebb hajoltam zott bele a szemem, annyi ideig rajta tartottam, de a békula még csak nem is pis- lantott. "Hm, ez az ostoba állat bizonyosan alszik" - gondoltam magamban. S addig lestem az ébredését, míg magam is el nem aludtam. Almomban hídpénzszedő voltam, s olyan sokszor kinyújtottam a karomat, hogy utoljára már elhalt bele. Az ám, mert a legyeket kergettem el vele magamról. Arra ébredtem föl, hogy az egyik nagyot csípett rajtam, s azt zümmögte a fülembe:- Vigyázz, hé, mert a békád vám nélkül mén át a Tiszán! Ijedten ugrottam föl, de bizony a békácska még mindig állta az egy helyet. Hanem az ozsonnám már ott volt mellettem a füvön. Akkora mézes kenyér, hogy ha a lábamra ejtem, eltöri. Pedig a hídpénzszedőnek is szüksége van ám a lábára. No, nem is ejtettem le a mézes kenyeret, hanem leküldtem még a mézetlenjét is. Lassan morzsoltam, hogy tovább tartson, mert untam már magamat nagyon. Elzsibbadt minden porcikám, s nem adtam volna egy körtemuzsikáért, ha beszaladhatok édesanyámhoz. Az ám, de a békámnak nem volt szal- adhatnékja. Nem annak még csak ozson- názhatnékja se. Bizonyosan nagyon beebédelhetett délben. Az utcánkban pedig nagy riadalom támadt. Dob pergett, duda nyekergett; bizonyosan medvetáncoltató járt arra. Elfutott a méreg, mikor eszembe jutott, hogy minden pajtásom ott ugrándozik most. Mérgemben elkaptam egy legyet, s odahajítottam a békának. Énnek már csak utánakap a lustája! Rá se nézett biz az. De még azt is eltűrte, hogy a legyet a feje tetejére ültessem tornászni. De ez már csakugyan kihozott a sodromból. "Megállj, hékás, majd megugratlak én!" - gondoltam magamban, s egy bodzafaággal megsuhintottam a békács- kát.- Indulj, békula! Nem indult az most se, csak a feje tört le. Az ám, mert töltött csokoládé volt az egész békácska! Azért nem volt szabad közel mennem hozzá, hogy rá ne ismerjek. Úgy álltam rajta bosszút, hogy megettem még a körme hegyét is. Aztán beol- dalogtam az udvarba, de már a szobába szégyellettem bemenni. Én nem mentem be, de édesapám kijött, s csudálkozva kérdezett:- Nini, vége a békapásztorságnak?- Vége - hajtottam le a fejemet.- Megunta a béka az egy helyet?- Én untam meg, édesapám.- Hej, fiam, hát még ha hídpénzszedő lesz belőled! - veregette meg édesapám a vállamat. Többet aztán sose panaszkodtam, hogy sok a szaladoznivalóm! (Móra Ferenc: A körtemuzsika c. könyvéből) * ZELK ZOLTÁN A tölgyfa születése Az erdő közepén állott az öreg tölgyfa. O volt az erdő legtiszteletreméltóbb lakója, ha a madaraknak kalapjuk lett volna, bizonyára megemelték volna, mielőtt rászállnak. Mert többet tudott ő a madarak életéről, mint maguk a rigók és mátyásmadarak. Hiszen száz év alatt ezer és ezer fészket ringatott az ágain, ezer és ezer madárfióka röppent először világgá a lombjai közül. Egyik nap a bagoly elővette falevelekből készült kalendáriumát, és kiszámította, hogy másnap lesz a tölgyfa születésnapja. Össze is hívta a madarakat, és azt indítványozta, hogy lepjék meg valami ajándékkal a jóságos tölgyfát. Persze mindnyájan örültek a bagoly indítványának, s annak, hogy a tudós madárnak kalendáriuma van, s így megünnepelhetik a tölgyfa születésnapját. Törték is a fejüket, hogy mi lenne a legalkalmasabb ajándék, de a bagoly ezt is tudta:- Mi lenne más, mint valami szép dal? Madarak vagytok, hát énekelni fogtok a tölgyfának. De nem akárhogyan! Megalakítjuk az első erdei dalárdát, tanulunk valami szép dalt, és egyTollas Tibor Október 23 Rian a föld, a falak dőlnek, Kék harsonákkal zeng az ég. S barlangjából a dohos kőnek Az ember újra fényre lép. Éonnyadt testünket záporozza, Sápadt arcunkra hull a nap, S szédülten, szinte tántorogva, Szabadság, szívjuk sugarad. Sötétből tárul ki a szívünk: Nyíló virág a föld felett. A szolgaságból fényt derítünk. Fegyver nélkül is győztesek. Fejtörő Furfangos szolga Egy fogadóban az egyik vendég azzal gyanúsította a szolgáját, hogy az ellopta az összes pénzét. A furfangos szolga ezt mondta: "Való igaz, hogy elloptam." Mikor megkérték a szolgát, mondja meg, mennyi pénze volt a gazdájának, a szolga így válaszolt: "Ha az ellopott összeghez 10 rubelt adunk, annyit kapunk, amennyi az én fizetésem, ha viszont 20 rubelt adunk az ellopott pénzhez, akkor a havi fizetésem kétszeresét kapjuk." Mennyi pénze volt a vendégnek, és mennyi volt a szolga havi fizetése? Megfejtés: felírhatjuk egvenlet formájában: 2(X+lü)=X+20, ebből X az ellopott összeg. Azt kapjuk, hogy 2X=X, vagyis X csakis 0 lehet. A gazdának tehát nem volt semmi pénze, a szolga fizetése pedig havi 10 rubel. Szerkesztette: Kertész Gabriella Móra Ferenc A békapásztor 3. GYEREKEKNEK * szerre énekeljük holnap hajnalban. Megkezdődött a tanulás, de bizony nem sokra mentek vele. A rigó csak fújta, hogy "tillió", a szarka csak azt, hogy "csörgő-csörgő", a varjú csak azt, hogy "kár Pál, kár Pál". Végül össze is vesztek, s elszálltak, ki merre látott. De azért másnap hajnalban mind odalo- póztak a tölgyfa ágaira és mind elfújta külön-külön a maga nótáját. így is volt jól ez, mert így tetszett a százéves tölgyfának, s meghatottságában azt ígérte, hogy' még száz évig fogja ringatni a rigó, szarka, meg harkályfészkeket. (Zelk Zoltán: Erdei mulatság című könyvéből)
