Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)
2005-07-15 / 211. szám
18 MAGYAR SZÓ —A HÍD Irodalom Balra nyugszik a nap (18.) Técsy Sándor Az utolsó nyári szünidő Egy héttel a tanév befejezése előtt a táblán megjelent egy hatalmas O. Másnap egy I, aztán C, majd A: 0; 10, CIÓ, ACIÓ, RÁCIÓ, AKÁCIO, itt már mindenki eksztázisban volt, valaki virágokat vagy szíveket rajzolt, és ott volt öles betűkkel a várva-várt VAKÁCIÓ! Ez minden évben megismétlődött, minden iskolában, ahol csak megfordultam. De a 11. osztály végén valahogy más íze lett a szónak. Mindenki ujjongott, mert vége lett a tanévnek, de ott ólálkodott a nagy kérdés: Mi lesz tovább? Volt egypár ember, akiről tudtuk, hogy csak kémiára, matekre vagy fizika szakra megy, mert évek óta ezen tárgyakban jeleskedett. Volt, akire a Test- nevelési Főiskola várt. Volt, aki dolgozni ment. Volt akit már kinézett a Párt vagy a Szeku, és megfelelő tanintézetbe küldte. Hallgattam a terveket, fogalmam sem volt, mi lesz velem. A nővérem külkereskedelemről álmodott. Nyelveket tudott, magyar, német, román, és Anyutól egy jó adag francia. Én már túl voltam Apámmal egy beszélgetésen: "- Megpróbálom a Színiakadémiát." "- kurva egy pálya, kérdezd meg Ibi nénédet." "- De akkor mi mást?""- Semmi mást. Menj el, vedd ki a kétségedet (ez egy jó marosmentí kifejezés volt). Én százszázalékban támogatlak, mert ha nem próbálod meg, egy életen át tűnődsz, mi lett volna..." (Amikor alakult a Székely Színház, Apámat megkörnyékezték, de állatorvos maradt. Pedig senki nem lett volna nála job az Úri Muri-ban.)"- Még valami: ha nem sikerül, ne gyere a \ államra sírni." így hát elkezdtem a felkészülést. Versek, drámai gyakorlat, a többi középiskolai anyag volt. Marosvásárhely viziváros volt. Egy apró, régi strand, egy új, olimpiai méretű medence, a Ritz-fürdő, és a város felső végén a "Vikkend", ami a Week-end Telep flekkenfalvi változata volt. A Maros egy holtága partjain kisebb-na- gyobb, magán- és vállalati csónakházak, vendéglők, mititei, flekken, sör/- bor/pálinka. A Hajóvendéglő egy zátonyrafutott nagy bárka fedélzetén működött. Ha valaki felmelegedett, vagy minden pórusán jött ki már a sör/bor/pálinka, egyszerűen átvetette magát a korláton, és rövid úszás után lehűlve töltötte magába a sört/bort/pálinkát. Lehetett bérelni kajakot (soha nem tudtam megtanulni), kenut. Az én kedvencem a guruló üléses szkiff volt. A Bolyai öreg pedellusa adott egyet, amin feleveztem a Maroson vagy nyolc kilométert a kis gátig, onnan vissza a telepre. Ha nem egyedül mentem, kértem egy bárkát. Be lehetett húzni a Holtágba, és csodálni a nyüzsgő viziéletet, a vizen ringó távirózsákat, a levelekről leselkedő békákkal. Lelehetett heveredni a fűbe, csak sajnos, a szenvedély tetőfokán elkezdtek csípni a hangyák. Ahol homokos volt a part, ott mindenki látott a szemközti Cementlapoktól. (Ez egy harmincméternyi, lefedett partrész volt, a gát északi részén, a helyi intelligencia számára amolyan Lukács-fürdő.) Úgyhogy meg kellett várni az estét, vagy enyelegni a bárka aljában. tömegek, és a mintegy várárokkal körülvett szigeten a gőgös "elit". Az egyetlen normális ember Király Károly volt, Ceausescu későbbi nemezise, Kovászna Megye első titkára volt, egyszer megmentette a bőrömet. Lógatta a lábát a vízbe, én ott eveztem el, aztán félórás csevegés után felajánlott egy hideg sört. Elfogadtam, kikötöttem, mert megérte látni az elvtársak sunyi pillantásait. Az egyik riasztotta a szekust."- Velem van" - mondta Király. A szekus jól megnézett, de eloldalgott. Ez már későbbi eset volt. Esténként séta a városban, izgatott tervezgetések, talán utolsó találkozás barátokkal, akik aztán eltűnnek egy távoli város egyetemén, majd elfoglalják a helyüket egy még távolabbi városban. A cél az volt, hogy a magyarok szóródjanak szét, aztán jöjjenek a moldovai vagy havasalföldi pasák. A Színiakadémia egyik előnye az volt, hogy bárhová szerződtetnek, magyarlakta helyre kerülsz. Még ott volt Szováta, a Medvető, a Tivoli vendéglő, ahol vacsora előtt feA Telep mindig zsúfolva volt, a vendéglőnél hosszú sorok. A jég hamar elfogyott, úgyhogy a későn jövőkről és csontról szóló latin mondás "Tardem venientibus pischwasser"-re módosult. A Teleppel szemben volt a Partsziget, itt az elvtársak napernyők alatt hű- söltek, pincér hozta nekik a hideg, párás Tuborg sört, a csemeték a léghűtött teremben pingpongoztak, nemsokára motorcsónak és vízisí is megjelent. Ott volt a kommunizmus összes hazugsága. A pischwasserért tolongó széles dolgozó Kedves Olvasók! Továbbra is szeretettel várjuk lapunk Mozaik rovatába írásaikat, verseiket. Köszönjük! nyővizet, utána dobrudzsai fehér Murfatlar bort ittunk, hallgattuk Fogarassy Gyurit énekelni, aztán a holdfényben visszasétáltunk a szerpentinen a Telepre. Apám helyettesítette az ottani állatorvost, kapott egy vendégszobát, ingyenbejárással a tóra, vendéglői étkezést, ő visszament a magyarosi hegyen a körzetébe, és az előnyöket én használhattam ki. Egy lépésre volt a Gomba vendéglő, Ödike, a hermafrodi- ta szakács, és a cigányzenekar, élén Ku- tyussal, a prímással. A hangos beszélőből az ablakom alatt Aznavour "II faut savoire"-ja szólt. Voltam arrafelé, 35 év után, semmi és senki abból a világból nem maradt. * * * Megpróbálok összeollózni egy tablót, arcokat, emlékeket a 11 évből: Mandel Gyuszi, elemitől a haláláig barát, az Aszódi házában emlékeztünk, 2000 nyarán. Ez volt a maszek érettségi találkozó. Hompoth Ilike, elsőből, az első "szerelem". Szász Öcsi, aki melós lett, és negyven évesen úgy tudtunk hülyülni, mint nyolcévesen. 2005. JÚLIUS 15. Győry Berci, aki bunkert ásott az udvarukban, telefont szerelt bele, 12 évesen. Sajnos, a telefont utcai telefonok részeiből. Majdnem lebuktunk. Kovács Barna, az író Kovács György fia, először csámcsogtunk Karinthy Frigyes humorán, a bukaresti garzonlakása volt az oázis a katonaság alatt. Ughy Miki, nyolc évvel idősebb nálam, évekig kimaradt, aztán egy osztályban folytattuk. Láttam a Küküllőben kézzel halászni. A nagy mutatvány: betömött egy zsemlét a szájába, egyben, aztán csukott szájjal megrágta és lenyelte. Oláh Anikó, a legpiszébb orrú lány, akit valaha láttam, akibe mindenki szerelmes volt, gyerekkori szerelmével összeházasodott, nem sok szerencsével, aztán találkoztunk, de kiittam magam a kapcsolatunkból. Késő, de bánom. És vége volt, lezajlott a ballagás, a nővérem elutazott Bukarestbe. Ki sem nevették, úgy lökték vissza a papírjait. A Külkereskedelem nem a mi pedi- grénkhez volt szabva. Ez letörte, de Apám megvigasztalta, hogy jövőre talál valami kiskaput. Ilu beállt a Közüzemekhez, egy irodába. Egy este, már ősz volt, mentünk muri után haza. A kirakatban volt egy fekete pulóver, megjegyeztem, hogy lennék a gazdája. Másnap mikor hazajöttem a főiskoláról, ott volt, becsomagolva, az asztalon. Apám Nyaradmagyároson volt körzetben, hazajárt a busszal, vagy mi mentünk ki hozzá. A rendelő udvarán csermely folyt át, nyáron is volt benne víz. Ástam egy gödröt, kétszer másfél méter, 60 centi mély. A víz meggyűlt benne, megmelegedett, s én feküdtem benne, mint a bivaly, a parasztok nagy örömére. "- Nálam is kéne kutat ásni" - mondta az egyik."- Doktor úr, a fia úgy ás, mint egy kubikos"."- Nézz oda, ember, mint egy medve". És vártak sorukra a tehenükkel, és élvezték az ingyencirkuszt. Magyaroson felvágtam a rendelő tűzifáját, zsebpénzt kaptam, ha asszisztáltam műtéteknél, szalonnát ettem, finom kenyeret, friss tejet mellé, élveztem az Apám pulykáit, disznóit, leszerződött, hizlalandó borjúját, lovagoltam a te- nyészcsődörön, míg egyszer majdnem ledobott, belegyűrt egy szénakazalba, nem tudom, hogy maradtam a hátán. Aztán korán vissza, haza, mert kezdődött a felvételi. Anyám nem járt ki, nem vonzotta a falusi élet. Elvolt a könyveivel, az Élet- és Tudománnyal, a Ludas Matyival, a Kossuth Rádióval. Ki-kimentünk Marosszentgyörgyre, tíz perces buszozás, és sóstó, mint Szóvátán. Az érettségin túljutva maradt egy kis szorongás, a Színiakadémia nagy várnak tűnt, de eldöntöttem, hogy túljutok a falon. Korai időpontra tették a vizsgákat, hogy ha valaki kiesik, legyen ideje máshol próbálkozni. Eldöntöttem, hogyha nem sikerül pincér leszek. Láttam elégszer, hogy kell csinálni, és Siklódi, a volt maszek vendéglős nevetve megígérte, hogy felvesz. Mi a fene, gondoltam, legalább nem költőm a fizetésem piára. L______ (Folytatjuk)__________
