Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)
2005-07-15 / 211. szám
2005. JÚLIUS 15. Kultúra Kultúra a kultúra ellen JÚLIUS 7. HÁTTERE Hát megtették! London két órára az al-Khaida karmaiba került. A rádió sorra ötven, majd ötvennél több halott áldozatról közölt híreket, aztán hogy van még metróalagút, ahonnét ki sem tudták hozni a holtakat. Több mint ötven halott! Miért? Van-e valamilyen köze mindennek a kultúrához? Földessy Dénes Nos, először is: az al-Khaida iszlám szervezet. Az adatok szerint 1993-ban a világ 58 helyszínén tört ki etnikai konfliktus, s a helyszínek közel felén muzulmánok csaptak össze más muzulmán, vagy nem muzulmán csoportokkal. Az 58 konfliktusból 31 esetben különböző civilizációkat képviselő csoportok között került sor összetűzésre. E civilizációközi konfliktusok kétharmada (vagyis 21) muzulmánok és mások között zajlott le. Egy esztendővel korábbi, vagyis 1992-es adatokat elemző összesítés 29 háborúról (tehát évi ezer vagy annál több halálos áldozatot követelő harcról) számolt be. Ezek között 12 civilizációközi konfliktus volt, melyből 9 muzulmánok és nem muzulmánok között került sor. Vagyis ebben az évben a muzulmánok megint csak több háborúban voltak érintettek, mint bármely más civilizáció tagjai. Az iszlám államok nemzetközi válsághelyzetben is előszeretettel folyamodtak erőszakhoz: 1928. és 1979 között 143 számukra keletkezett krízis- helyzet közül 76 esetben az erőszak alkalmazása mellett döntöttek. A XX. század végi muzulmán harciasság és erőszak pedig már letagadhatatlan tény. Hozzá egy statisztika: a GDP-ből a katonai ráfordítások aránya jóval magasabb, mint a keresztény országokban: az iszlám országokban átlagában 17.7, a keresztény államok átlagában pedig 8.2 a ráfordítási index. Az iszlám és a militarizmus tehát olyannyira összefüggenek, hogy már elterjedt a kifejezés: "az iszlám határai véresek." London múlt heti tragédiája tehát kulturális gyökerű is. 1994-ben, az ASEAN Regionális Fórum első konferenciáján Mahathir bin Mohammad, Malajzia miniszterelnöke azzal érvelt, hogy működőképes kelet-ázsiai regionális szervezetek csak akkor jelennek majd meg, ha létrejön az a kelet-ázsiai kulturális közösség is, amely fenn tudja tartani ezeket. A kelet-ázsiai társadalmak - mondta - közös alapot teremtenek az együttműködésre, s ezzel elősegítik a Kelet-ázsiai Gazdasági Csoportok (EAEC) kialakulását, mert az EAEC-nek a közös kultúrában vannak a gyökerei. Vagyis nem a földrajzi, hanem kulturális csoportosulásban. Huntington pedig azt írja: a NATO sikere nagyrészt abból ered, hogy közös értékekkel és filozófiai igényekkel bíró nyugati államok tömörültek benne, s az Európai Unió is a közös európai kultúra terméke. Ugyanakkor a 13 karibi angol nyelvű és kultúrájú állam szövetségébe nem vették be a spanyol nyelvű karibi országokat. Az 1985-ös vegyes vallású és kultúrájú - hindu, muzulmán, budhista - dél-ázsiai államok szövetsége pedig együttműködés hiánya okán felbomlott. Másfelől primitív bosszú is jellemzi a helyzetet. Például a mostani balkáni háborúban a szerbek felrobbantottak egy mecsetet, de többet is persze - a helyére kitűzték a görögkeleti keresztet, mert a török hódoltság előtt görögkeleti templom állt ott. Kultúra a kultúra ellen. Tragikus. Ez a kultúra szerepéről lassan világszerte általános vélemény az iszlám tömegek gondolkodását jellemzi, vagyis azt, hogy mi van a géppisztolyt, a robbanó gyutacsot markoló iszlám ember fejében, lelkében. Sokszor csak mélyen a tudat alatt. Az ártatlan áldozatul esett halottak persze nem filozofálnak, sem az őket sirató családtagok, barátok. Végül is a koporsókban fekvők, áttételesen, eszközzé váltak a két féle kultúra, s gondolkodás harcában. Az iszlám szellemi-kulturális hagyománya szerint dicső halállal meghalni a legnagyobb megtiszteltetés. Es mi lehetne dicsőbb halál, mint Allah számára tetsző módon minél több más vallásút magunk előtt, vagy magunkkal együtt a halálba küldeni. Az öngyilkos merénylők számára a meghalásnak ez a kultúrája adja az erőt. A nyugati keresztény kultúra és gondolkodás szerint: az egyszeri emberélet sosem pótolható érték, kioltása a legsúlyosabb bűncselekmény, amelynek súlyát nem csökkenti a túlvi- lági élet létezésébe vetett hit sem. Kulturális-tudományos kérdés a terror is. A klasszikus latin nyelvben a terror szó félelmet jelent. A terrorizmus tehát félelemkeltés, amelynek célja már túlnő az egyes ember pszichológiáján, az egész társadalmat félemlíti MAGYAR SZÓ-A HÍD 15 meg. Az iszlám terrorizmus most az európai kultúrájú ember önmagába vetett hitét, önbecsülését célozta meg, s ezzel a nyugati társadalmat akarja lerombolni. Veszélyes módszer, nagyon nehéz kivédeni. Ezért mondta Tony Blair a londoni támadások után, első nyilatkozatában, hogy "Nem adjuk fel az életmódunkat!". Hiszen a II. világháború náci rakétái, a VI és a V2 is az angol nép lelki tartását célozták meg. De hol van már a sok VI és V2, amikor az angolok lelki tartására az olimpia megrendezését, egy hatalmas, világméretű játékot is alapozhattak! Könyvszemle Egy örökre eltűnt világ Hunyady Sándor ismeretlen levelei öccséhez, Bródy Illéshez "Az úszó palota első osztályán megyek. És mégis olyan nehéz leszek a bánattól, mint egy spongy a, amely teleszívta magát. Pedig hogy örültem, amikor sok kínnal-bajjal "megcsináltam", hogy elmehessek pár hónapra Amerikába. Most már nem örülök. A tűz égetett volna meg, amikor kiváncsi lettem rá, hogy mi van a földgömb túlsó oldalán." Ezt írja Hunyady Sándor már az odaúton, 1940 tavaszán a New York felé tartó hajó fedélzetén, miután hosszú ideig tartó készülődés, tervezgetés, álmodozás után végre nekivág az Újvilágba vezető útnak. Nem először fogja el a honvágj', két évvel előbb, párizsi tartózkodása alatt is hasonló módon vall: "Csak két hete vagy ok Párizsban, istenien érzem magam, és máris betege lettem a a honvágynak." Mintha alapvetően és állandóan ott munkált volna benne a két ellentétes indíttatás: az elvágyódás, hogy világot lásson, más tájakat, embereket ismerjen meg, és a haza, az otthon mindenekelőtt való szeretete "Inkább odahaza a koldulás, a kórház, mint Kaliforniában egy úszómedencés villa a legszebb pálmafák között.", mert ahogyan fogalmaz: "Tudni akarok mindent, ami körülöttem van. Érezni akarom az árnyalatok selyemérintését. És ez csak odahaza lehet.". Természetes hát, hogy Honvágy lett a címe annak a kötetnek, amelyet az író unokaöccse, Alexander Brody állított össze. Maga a könyv két részre tagolódik. Első része a családi hagyatékban fennmaradt tizenegy- eddig ismeretlen levelet tartalmaz, melyet Hunyady Sándor 1938-ben és 1939-ben írt öccsének, az Amerikában élő Bródy Illésnek, illetve Alexander Brody ezekhez fűzött magy arázó jegyzeteit, melyek az író akkori életét, környezetét, családi viszonyait mutatják be, továbbá hajdani fotókat a levelekben említett emberekről, akik a magyar művészeti, politikai élet neves szereplői voltak. A második rész az író levelekhez kapcsolóídó/kapcsolható tárcáiból, novelláiból áll. A korról, a harmincas évek végéről többnyire él egyféle kép az emberben, s ez a kép legalábbis sokszínű. Benne van egyrészt a pusztulás felé sodródó ország, az egyre szembetűnőbb jelek, melyek a bekövetkező katasztrófát, az eljövő szörnyűségeket vetítik előre, másrészt az igény a magyar függetlenség megőrzésére, a pezsgő szellemi élet, mintha az utolsó előtti pillanatban a magyar kultúra, irodalom, színház vágj' éppen a film még meg akarná mutatni valódi nagyságát. Ez az az idő, amikor úgy tűnik, a magyar irodalom ki tud lépni a világba, nemcsak Európában, de Amerikában is jelennek meg íróink. Hunyady Sándor darabjait például játszák Olaszországban, de közli novelláit az amerikai Esquire magazin, melynél öccse Illés dolgozik, s amelynek főszerkesztője Arnold Gingrich - Hemingway barátja -, aki a lapja köré gyűjtötte a kor legjobb amerikai írógárdáját - Fitzgeraldtól Dos Passosig, Steinbecktől Truman Capote-ig -, kapacitálja Hunyadvt a kiutazásra, majd mikor kint van a maradásra, hiába. Mintegy száz napos kinntartózkodás után hazajött, s rá másfél évvel, 1942-ben meghalt. Nem kellett megélnie végleges összeomlását, az ezt kísérő tragédiák sorozatát. Hunyady Sándor egyik legnagyobb formátumú alkotója ennek a kornak, ennek a világnak. írásaiban maradandóan fogalmazódnak meg ízei, színei. Mondhatnánk kötődései okán - nemesi származású anya, Hunyady Margit és zsidó apa, Bródy Sándor fiaként - át tudta élni, és a levelek tanúsága szerint át is élte összes kínját, látta hibáit, ám soha nem szűnt meg szeretni. Ez a csöndes szeretet üt át a sorokon legyen szó a Fészek Klub megromlott látása, hallása okán liftessé lett egykori pincéréről (Bajusz), a két gyereke közül csak az egyiknek jegyet vevő anya tettét elnéző kalauzról (A pesti kalauz), a hatvankilós bőröndöt cipelő székelyről (Szeretfalva-Szováta), vagy akár divatról, női körömről (A piros köröm). S ez a szeretet az, ami rokonítja a kor többi nagy írójával Krúdyval, Móriczcal, Máraival. Azt mondjuk, Hunyady egy örökre eltűnt kor képviselője. Ez igaz. De mitől volt olyan az a kor, amilyen. Nagy valószínűséggel a benne élőktől, attól a féle szeretettől, ami úgy tűnik, végleg elveszett innen. A Honvágy szép és tartalmas könyv, csak remélni lehet, hog}' elindítja az író nagyszerű műveinek reneszánszát. (Hunyady Sándor: Honvágy. Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2005.) (Brém-Nagy Ferenc, Magy ar Nemzet)
