Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)

2005-09-23 / 220. szám

2005. SZEPTEMBER 23. Év FORDULÓ MAGYAR SZÓ-A HÍD 17 768. SZEPTEMBER 24. (1237 ÉVE TÖRTÉNT) Meghalt Kis Pippin, a Frank Birodalom királya, aki a keresztény egyház fejének, Róma püspökének adományozta az itáliai fővárost és környékét, ezzel megalapozva a Pápai Állam, a Vatikán létrejöttét. 1865. SZEPTEMBER 23. (140 ÉVE TÖRTÉNT) Tamaörsön megszületett Orczy Emma bárónő, magyar származású angol dráma- és regényírónő, akinek leghíresebb műve, a 'The Scarlet Pimpernel" (A Vörös Pimpernel) a XX. század egyik legnépszerűbb alkotása volt. 1982. SZEPTEMBER 23. (23 ÉVE TÖRTÉNT) Meghalt Dobozy Imre Kossuth-díjas író, újságíró. 1791. SZEPTEMBER 22. (214 ÉVE TÖRTÉNT) Megszületett Michael Faraday angol kémikus és kísérleti fizikus, az elektromos mezó fogalmának meg­alkotója. 1878. SZEPTEMBER 24. (127 ÉVE TÖRTÉNT) Megszületett Charles-Ferdinand Ramuz franciául alkotó svájci író, elbeszélő, akit Svájc legnagyobb író­jaként ismertek el kortársai. 1764. SZEPTEMBER 26. (241 ÉVE TÖRTÉNT) Meghalt Feijoo Y Montenegro spanyol író, a spanyol felvilágosodás jelentős képviselője. II. ANnDRÁS^^^_^^^^ 1235. SZEPTEMBER 21. (770 ÉVE TÖRTÉNT) 58 ÉVES KORÁBAN MEGHALT II. ANDRÁS MAGYAR KIRÁLY, AKIT 1222-BEN AZ ELÉGE­DETLEN fóurak az "Aranybulla" kiadá­sára KÉNYSZERÍTETTEK. 1177-ben született III. Béla magyar király és Chatillon Ágnes hercegnő gyermekeként. Háromszor nősült, 1200 körül vette feleségül Gertrúd merániai hercegnőt, akitől több gyermeke, köz­tük IV Béla király és Szent Erzsébet született. 1213-ban Gertrúdot meggyil­kolták, 1215-ben II. András újra nősült, Pierre Courtney leányát., Jolantát vette feleségül, akitől egy leánya született. 1233-ban második felesége is meghalt, majd egy itáliai őrgróf leányát, a fiatal Beatrix hercegnőt vette el. Amikor II. András elhunyt, Beatrix gyermeket várt, akit külföldön kellett megszülnie. Az utószülött István herceg származá­sát a magyar udvar sohasem ismerte el, mégis 1290-ben, Kun László meggyil­kolása után István fiát hozták haza és ül­tették a trónra III. Andrásként. 1188- 89-ben II. András még gyermekként Halics fejedelme volt. 1196-ban, apja halála után bátyja, Imre lépett a trónra, aki egész uralkodása alatt II. Andrással vívott küzdelmet a hatalomért. 1203- ban öccse ismét lázadást robbantott ki ellene, akit Imre elfogatott és börtönbe záratott. A király közben súlyosan meg­betegedett, így a pápa beleegyezésével 1204 augusztusában a kalocsai érsekkel királlyá koronáztatta egyetlen fiát, az ekkor 5 éves Lászlót, aki helyett ő tette le az esküt. Andrást kiengedte a börtön­ből és fia gyámjává, halála esetén az or­szág kormányzójává tette. Imre novem­berben meghalt, így András herceg vet­te át a kormányzást, azonban a pápa in­tése ellenére a gyermekkirály jogait semmibe vette. Az özvegy királyné VI. Lipót osztrák herceghez menekült fiával és a koronázási ékszerek egy részével együtt. Nem sokkal ezután III. László váratlanul meghalt. Péter győri püspök hozatta haza a holttestét és a székesfe­hérvári bazilikában temette el. A Szent Korona is visszakerült Magyarországra, a királyné pedig visszatért Aragóniába. Végre trónra kerülhetett II. András, akit 1205. május 29-én koronáztak ki­rállyá. Az első magyar király volt, aki­nek koronázási esküt kellett tennie. Uralkodása idején a királyi birtokok mértéktelen eladományozása vette kez­detét, így rendkívüli adó kivetésével pó­tolta az elveszett birtokokból származó jövedelmet, a pénzrontástól sem riadt vissza. Első felesége, Gertrúd nagy be­folyást gyakorolt rá, rokonaival és egyéb idegenekkel töltötte be az ország vezető tisztségeit. 1211-ben behívta a Német Lovagrendet az országba, és le­telepítette a Barcaságban. Már 1210- ben szervezkedni kezdtek ellene, végül a király halicsi távollétét kihasználva, a pilisi erdőben meggyilkolták a gyűlölt királynét. 1214-ben a főurak elérték, hogy királlyá koronáztassa Béla herce­get (IV. Bélát), akit saját hatalmi érdeke­ik érvényesítésére akartak felhasználni. 1216-ban másik fiát, Kálmánt Halics ki­rályává tette. 1217-ben hadat vezetett a Szentföldre. Hazatérésekor, 1218-ban anarchikus állapotok uralkodtak az or­szágban, a kincstár teljesen üres volt. 1222-ben az elégedetlen főurak maguk­hoz ragadták a hatalmat, és kény­szerítették az "Aranybulla" kiadására. 1224-ben az erdélyi szászok számára adott kiváltságlevelet ("Andreanum"). Uralkodásának utolsó szakaszában ál­landósult az ellenségeskedése fiával, Bé­la ifjabb királlyal, aki 1226-ban Erdély hercegeként önálló bel- és külpolitikát folytatott, 1227-ben befogadta és meg­kereszteltette a kunokat, létrehozta a Szörényi bánságot, valamint országos méretekben megkezdte az eladományo­zott birtokok visszavételét. 1231-ben II. András megújította az "Aranybullá"-t, 1233-ban pedig kénytelen volt elfogad­ni a "beregi egyezmény"-t, amelyek az egyház hatalmának jelentős megerősö­dését mutatták. Az egresi (ma Románia) Meghalt Szent Gellért itáliai szár­mazású SZERZETES, AZ ELSŐ MAGYAR VÉR­TANÚ, aki Szent István király szolgá­latában Imre herceg nevelője és a CSANÁDI PÜSPÖKSÉG MEGSZERVEZŐJE VOLT. Velencében született 980 körül, patrí­ciuscsalád gyermekeként. Giorgio- Georgius (György) névre keresztelték. Édesapja, Sagredo Gerardo (Gellért) kal­már volt. 5 éves korában súlyosan meg­betegedett, ezért szülei a San Giorgio- sziget monostorába vitték. Fogadalmat tettek: ha a kis György életben marad, egyházi pályára adják. A San Giorgio Maggiore bencés monostor szerzetesei buzgó imáinak köszönhetően a kisfiú fel­épült, és a rend tagjai közé lépett. 15 éve­sen elvesztette édesapját, akinek az emlé­kére vette fel a Gellért nevet. Tanulmá­nyait a monostorban, majd a bolognai fő­iskolán végezte. Már 32 évesen megbíz­ták a velencei San Giorgio Maggiore apá­ti tisztségével. 3 év múlva lemondott és a Szentföldre indult, hogy végigvándorol­jon a Megváltó nyomdokain. Hajója vi­harba került, így az isztriai partvidékre vetődött. 1020 táján érkezett Magyaror­szágra, a pécsi Mór püspökhöz, akivel Székesfehérvárra ment. A királyi udvar­ban Gellértnek látomása volt, amelyben egy hegy sziklái között holtan látta meg önmagát. Az Úr üzenete szerint nem a Szentföldre kellett mennie, hanem itt kellett maradnia, hogy a legnagyobb mennyei ajándékként elnyerje a vértanú­ság koronáját. Szent István a királyi ud­varban tartatta, és fiának, Imre herceg­nek a nevelésével bízta meg. 1023-ban Bakonybélbe vonult vissza, ahol remete­ként több könyvet is írt. A legenda sze­rint egy napon kunyhója előtt, írás köz­ben elnyomta az álom. Árra ébredt, hogy egy kis szarvasborjú telepedett melléje védelmet keresve. Megetette a kis árvát, és az nem is távozott tőle. Egy másik al­kalommal sebesült farkas feküdt az ajta­jában. Ellátta a sebét, és a kunyhójába vitte a szerencsétlen állatot. Amikor a farkas magához tért, hálás kutyaként megnyalta a remete kezét, és szelíden le- heveredett a kis szarvas mellé. 1030-ban István Gellértre bízta a csanádi püspök­ség megszervezését, aminek társaival együtt becsülettel eleget is tett. Mindvé­gig az Istváni életmű megszilárdításán és továbbvitelén fáradozott. István halála után a keresztény és az európai értékrend védelmében szembe került Aba Sámuel­lel, akinek 1044-ben Csanádon a húsvét- ra tervezett koronázását megtagadta, a hatalommal szembeszállva megjósolta a pogánylázadást, a király halálát és saját maga vértanúságát. 1046-ban a Tiszántú­lon Péter király uralma ellen a békési Vata vezetésével lázadás tört ki a pogány­ság visszaállításáért. Szeptemberben Gellért püspöktársaival Székesfehérvár­ról Budára tartott, hogy fogadja a szám- kivetettségből visszatérő Vazul-fiakat. Szeptember 23-án este megjövendölte, hogy az volt az utolsó vacsorájuk, majd másnap megjövendölte vértanúságukat is. A pesti révhez közel egy lázadó po­gány csapat elfogta és megölte őket. Gel­lértet taligára tették, és a Kelenhegyről (ma: Gellérthegy) a mélybe taszították, mellét dárdával átütötték, ezután egy sziklához vonszolták, és agyvelejét szét­loccsantották. Holttestét először a pesti oldalon, a Boldogságos Szűz templomá­ban temették el, majd Csanádra vitték. Sírjánál csodák és rendkívüli gyógyulá­sok történtek. Szent László király kérel­mére 1083-ban szentté avatták. Az első magyar vértanú emlékét az Erzsébet- híddal szemben, a régi Kelenhegy sziklái között álló hatalmas bronzszobor, Jankovics Gyula gyönyörű alkotása őrzi. 1541. SZEPTEMBER 24. (464 ÉVE TÖRTÉNT) Meghalt Paracelsus német természettudós, korának leghíresebb orvosa. A gyógyszeres terápia és kémia úttörője, aki az orvosságok helyes adagolását, a betegségek megelőzését és az egészséges életmódot tar­totta szem előtt. Ismereteit vándorútjain professzoroktól, valamint füvesasszonyoktól, bábáktól és parasztoktól szerezte. Paracelsus nagt' hangsúlyt fektetett a makrokozmosz és mikrokozmosz összhangjára, úgy tartotta, hogy az emberek a világegyetem tükörképei. A betegsé­geket az egyensúly megbomlásának tekintette, szerinte az egészséges ember tökéletes harmóniában egyesíti a három alkímiai alapelemet: a ként (férfi), a higanyt (nő) és a sót (semleges). Paracelsus bogaras em­ber volt, és saját állítása szerint sikerült megalkotnia a mesterséges emberi lényt, a homunculust. Szent Gellért 1046. szeptember 24. (959 éve történt)

Next

/
Thumbnails
Contents