Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)
2005-09-02 / 218. szám
16 MAGYAR SZÓ —A HÍD Elemző 2005. SZEPTEMBER 2. Száz nap Miután annak idején megismerkedtünk a "lélekben IS millió magyar miniszterelnökének” a fogalmával', Sólyom László pár hetes elnöki működése nyomán az ország ezúttal a "lélekben IS millió magyar államfője" kifejezést ízlelgeti. Az mindenesetre érdekes, hogy ilyen igény az elődeivel kapcsolatban nem merült fel komoly formában. Nem kevésbé, hogy ezt most - Sólyom augusztus 20-i beszéde, illetve néhány lapinterjúja hatására - Tőkés László fogalmazta meg. Érdekes, de nem meglepő - az új államfő antréja ad alapot ilyen "össznemzeti1' várakozásokra. Sólyom hivatalkezdése valóban nem mondható szokványosnak; az elnök - érzékelhetően tudatosan megválasztott ügyekben - nyilvánított sarkosnak ható véleményt. Érthető, ha a debütáló nyilatkozatok visszhangot váltottak ki itthon és külföldön egyaránt. Az viszont már nem biztos, hogy ennek feltétlenül elégedettséggel kellene eltöltenie az új államfőt. Megfontolás tárgya lehet az is; tényleg sem, miből gondolja az új államfő, hogy az Európai Unió döntési mechanizmusai nem elég demokratikusak. Mihez képest? De valóságos malomkövet dobott a vízbe Sólyom László a kettős állampolgárság augusztus 20-i felemlegetésével is. Tőkésnek minden jel szerint tetszhetett, amit erről mondott az új államfő - nem biztos, hogy a választások elé néző Dzurinda és a többi szomszédos kormány feje is így érez. Márpedig a Velencei Bizottság egykori tagjaként Sólyom a státustörvény viszontagságai kapcsán tapasztalhatta, hogy a szomszédok és a nemzetközi intézmények jóindulata nélkül kisebbségi ügyekben több mint bonyodalmas az előrelépés a mai Európában. jól határozta-e meg a kezdő súlyt első elnöki gyakorlataiban. Mert akárhogy nézzük is a dolgot. Sólyom László jelenleg tanuló államfő, még ha erről ő láthatóan nem is vett eddig tudomást. És nagy magabiztossággal olyan fajsúlyos kérdésekben is bátran foglalt állást, amelyekben előélete alapján nem várható tőle, hogy otthonosan mozogjon. így például Sólyom hivatásszerűen eddig még nem foglalkozhatott klasszikus külpolitikával - talán ezért is sokan felkapták a fejüket az EU deficites demokratizmusáról vagy az USA belbiztonsági politikájáról, netán a kettős állampolgárság külső összefüggéseiről tett megjegyzései hallatán. E - bővebb kifejtés nélkül maradt - gondolatforgácsok némelyikét egyesek nyilvánvalóan bakinak érzékelik most. Nem minden alap nélkül. Egy jogtudósnak például meglehet a maga véleménye Washington terrorellenes intézkedéseinek emberjogi vonatkozásairól - de egészen más megítélés alá esik mindez, ha egy megválasztott államfő erre hivatkozva helyezi kilátásba amerikai látogatásai esetleges lemondását. Ugyanígy nem teljesen érthető az Szerkesztette: Czika Tihamér Mindezek ellenére persze egy dolog semmiképp sem vitatható el az elnöktől: a hivatala iránti nagyfokú elhivatottságérzés. Nyilatkozataiból ítélve Sólyom most tapogatja ki az államfői hatalom korlátáit, s próbálgatja: meddig lehet elmenni? Ezért is célszerű, ha megnyilvánulásait egyelőre kísérleti léggömbnek tekintjük. Működését pedig azzal a tapintattal és rokonszenwel kísérjük, amellyel már csak eddigi tudósi, közéleti szereplésének is tartozunk. Egyébként is: a száz nap türelem nemcsak a hivatalba lépő kormányokat, hanem a frissen beiktatott államfőket is megilleti. Még ha ők erre esetleg nem is tartanának igényt. Egy dolog már most is nyilvánvaló: Sólyomban rögzülni látszik a meggyőződés: az elnöki hivatal önálló hatalmi centrumként működhet. Ez meglehetősen új fejlemény az eddigiekhez képest. Hogy aztán egy ilyen esetleges elnöki vállalkozás kiegyenlítő hatással jáma-e a mai magyar politikában vagy sem, az e pillanatban még kiszámíthatatlan. Ugyanígy az is, hogy Gyurcsány Ferenc a maga szempontjából ebben megerősítést látna-e vagy inkább konkurenciát. Orbán Viktorról már nem is beszélve. (Megjelent: Népszabadság online, 2005. augusztus 24.) SÓLYOM POLITIKAFORMÁLÓ ERÓ AKAR LENNI Augusztus 22. Az új köztársasági elnök augusztus 20-i beszédében a Szent István-i mintához és állameszméhez mérten fejtette ki véleményét néplelkületi kérdésekről, Magyarország és az EU viszonyáról, a határon túliak ügyének újbóli felkarolásáról, az emberi szabadságjogok érvényesüléséről, valamint a hazai politikai viszonyokról. Sólyom aktivitását egyértelműen alátámasztja, hogy már első ünnepi beszédében kétségtelenül jelét adta annak, hogy politikaformáló eró akar lenni. Üzenete egyértelmű: új politikai filozófiára, új egyensúlyok megteremtésére van szükség a magyar társadalmi és politikai életben. Ilyen új egyensúly, egyfajta középút elérését látja szükségesnek az Európa-politikában, a határon túli magyarság érdekeinek képviseletében és a szomszédos államokkal kialakított partneri kapcsolatok harmonizálásában, valamint az állampolgári szabadjogok védelme és a globalizációból származó veszélyek (pl. terrorizmus) következtében előálló szabadságkorlátozás között. (Kern Tamás, index.hu) Szegény középhatalom Szálé László Az államelnöki ünnepi beszédek évtizedeken át érdektelenek és unalmasak voltak. Ennyi ereje volna egy beszédnek? Néhány határozott állítás alkalmas volna arra, hogy fölborítsa a hatalmi viszonyokat? Ugyan, dehogy. Az államelnöki ünnepi beszédek évtizedeken át érdektelenek és unalmasak voltak. Göncz Árpád idejében színesek és gondolatgazdagok, Mádl Ferencéi okosak és unalmasak, de mindnek közös jellemzője volt, hogy a néphez szóltak, s hatalompolitikai szempontból indifferenseknek mondhatók. Erejük csak annyi, amennyi az emberekben hatóképes gondolattá, érzéssé, indulattá fejlődik. Ezért meglepő a Sólyom László augusztus 20-i beszédét követő aggály- és bí- rálatözön. Vannak, akik az elnök néhány "meglepő" megállapítását külpolitikai veszélynek tekintik, határozott véleményét pedig úgy fordítják le, hogy - az ő alkotmánybírói közreműködésével kialakított - gyenge államfői hatalomnál magának többet akar, s megnyilvánulásai már-már a prezidenciális kormányzás igénye felé mutatnak. Bölcs kommentátorok fölemelt mutatóujjal figyelmeztettek: a szűzbeszéd nemcsak egy beszéd, több annál. Nem több. Égy beszéd, az egy beszéd. S legtöbbször annyit sem ér el, amennyit elérhetne. Lettünk már optimistábbak, szorgalmasabbak, békésebbek, összetartóbbak, hűségesebbek, hazaszeretőbbek, becsületesebbek valamely ünnepi beszéd által? Nem lettünk. Most Sólyom László szavai nyomán fölhorgad bennünk a szupremácia, a birodalmi tudat? Ugyan. Azt mondta, gondoljunk bele, hogy az EU-ban tulajdonképpen középhatalomnak számítunk. Azt mondta, amit Zrínyi: egy nemzetnél sem vagyunk alábbva- lók. Azt mondta, amit Kossuth, amit Széchenyi: az országnak van jövője, ha hisz magában. Azt mondta, amit mindenki mond, aki ezt a megnyomorított, tehetséges, "szétszervezett" és apátiára hajlamos népet föl akarja rázni. Ez a beszéd nekünk szólt, nem hiszem, hogy a külföld reklamálni fog: nem vagytok középhatalom, különösen, ha minket gondoltok kishatalomnak. Mit jelent ez a középhatalom? Azt, hogy nem vagyunk nagyhatalom, de ne gondoljuk, hogy a "futottak még" kategóriába tartozunk, amelyik örüljön, hogy él, hogy bevették az unióba, húzza meg magát, fogadja el az alamizsnát. Ilyen szempontból el tudom fogadni, hogy középhatalomnak - azaz sem átlag fölöttinek, sem átlag alattinak - gondoljuk magunkat. Igaz ez a népesség számát tekintve, igaz a gazdaság erejét és fejlődési dinamikáját tekintve, igaz kulturálisan - bár ez utóbbi minden országra igaz: kultúrában nincsenek nagy-, közép- és kis kultúrák. Nem tudom ebből a mondatból kiolvasni, hogy arra biztat, érezzük magunkat többnek a térség népeinél. Hogy a nálunk kisebb népességű ír-, Finn- vagy Svédországban nem döngetik a mellüket a középhatalmi státusért, az eléggé természetes: a sikereseknek nincs szükségük ilyen talmi értékű biztatásra. Nekünk kell. Nekünk biztosaknak kell lennünk abban, hogy nem maradunk sereghajtók az unióban, hogy van demográfiai, gazdasági, intellektuális, morális erőnk arra, hogy az unióban legalább közepes életet élhessünk, s például tíz-húsz év múlva elérhessük Ausztria mai színvonalát. Vajon mit kellene mondania egy szónoknak az ezer(öt) éves Magyarországot ünneplő közösség előtt?(...) Sokat bírálták az elnököt azért is, hogy a határon túli magyarok állampolgárságának ügyéről úgy beszélt, mint ami "fájdalmasan félresiklott, és ez nem maradhat így". Nincs ebben semmi kivetnivaló. Az ügy megoldatlan, s nem maradhat így. Nem mondta, hogy a népszavazási kezdeményezés jó volt (nem volt jó), azt sem, hogy a népszavazás idején folytatott kormánypropaganda rossz volt (rossz volt), csak azt: az ügy félresiklott és megoldatlan. Hogy a vonat eleve a sínek mellett indult el, hogy valakik kisiklatták, vagy nem volt elég "nemzeti üzemanyag", erről nem szólt, csak azt mondta: ez nem maradhat így. Es tényleg nem maradhat. Avarkeszi Dezsőék próbálkozása a nemzeti útlevéllel, melyet a szomszédok is elfogadnak és az EU is, ígéretes, tessék végigcsinálni, hátha íesz belőle valami. Ezt mondja Sólyom is. Természetesen lehet választást nyerni a határon kívül élő magyarok problémáinak megoldása nélkül is, lehet boldogulni nélkülük egyénileg is, országosan is, de úgy nem lehet, hogy maradéktalanul boldogok, elégedettek legyünk. Ha tejjel-mézzel lesz is tele az ÉU-Magyarország, a lelkiismeretünk miattuk akkor is háborogni fog. Ne akarjuk visszafogni azoknak a beszédét, akiknek szavai mindnyájunkhoz eljuthatnak. A közhelypolitikában szükség van az innovatív beszédelu-e. Szavakkal - különösen hatalom nélküli emberek - nem tudnak ártani, ünnepi beszéddel nem lehet fölforgatni a világot, de lehet gondolatokat ébreszteni az odafigyelő emberekben. Egy beszéd ennyi. Nem több. Bár ez sem kevés. (Megjelent: Magyar Hírlap online, 2005. augusztus 28.)- Ml.'_______. Sólyom: korszakot indítana t: ím;
