Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)
2005-08-26 / 217. szám
16 MAGYAR SZÓ - A HÍD Elemző 2005. AUGUSZTUS 26. Pártpolitikusok is megemlékeztek augusztus 20-áról - politikamentesen Augusztus 20. Szent István örökségének fontosságáról beszéltek a közjogi méltóságokon kívül a pártpolitikusok is az augusztus 20-i megemlékezéseken. Szolnokon a vízi karneválon szólt augusztus 20-a jelentőségéről Hiller István, a szocialista párt elnöke. "Szent István élete példa előttünk arra, hogy a szorgalom és a kitartás meghozza eredményét és arra is, hogy a nagy célokén a nemzeti összefogásnak meg kell valósulnia. Magyarország a közelmúltban megvalósíthatta nagy álmát, tagja lett egy gazdasági közösségnek, ám most újabb közös célokra van szükség. Az együttgondolkodásnak azonban ma a pártpolitikai marakodás vet gátat. Ez az oka annak, hogy bár külső ellenség nem fenyegeti hazánkat, a lehetségesnél mégis lassúbb az ország előrehaladása. Ezen változtatni kell, hiszen Deák Ferenc óta nem volt akkora gazdasági lehetőség hazánk előtt, mint most" - hangsúlyozta a MSZP pártelnöke beszédében (radio.bu) Beszélők és susárlók Nagy N. Péter Augusztus 20. a szónokok rémálma és nagy lehetősége. Ez az ünnep végképp nem tudja megvédeni magát. Ha István a maradi magyarokkal szemben új nagy európai államot parancsolt, az is igaz, ha a magyaroknak István jegyiben vtsszakell vívniuk - részben Európától - régi, nagy koronás államukat, az is. És nemcsak a politika modem piacán van ez így: 1848-ban főpapi beszédben a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje jelent meg augusztus 20-aval, hogy azután a két világháború között a nemcsak lélekben egyesítendő ország víziója legyen az államalapító üzenete. Máig emlékezetes lehet Szűrös Mátyás 1989-es ideiglenes köztársasági elnöki beszéde Kedves elvtársak! megszólítással, de sok-sok Szent Istvánnal. Is-is beszédekre éppen jó ez a nap. Azt viszont tudni kellett, hogy az új köztárasági elnök, Sólyom László nem ilyet mond. ő alkotmánybírósági elnökként már bizonyította, hogy nemcsak a megoldandó feladatra van gondja, hanem az erre szolgáló eszköz, az általa vezetett inzös ügyének a nemzet egyesítését mondta. Nem először: 2000-ben, a millenniumi augusztus 20-án, miniszterelnökként a Kossuth téren Emese álmát idézve szinte mással sem foglalkozott, majd akkor úgy zárta beszédét, hogy "az álmok nem ismerik a határokat". Az ünnep nemzetegyesítő motívumkincsében ezek voltak a polgárilag jól szituálható mozzanatok, s idetartozik Dávid Ibolya erdélyi látogatása is^Afós tézmény lehetőségei is módfelett izgatják. Nem eredménytelenül: ítéleteikkel a láthatatlan alkotmányt bontották ki szerfelett gazdagon. (Ezzel viszont ők izgattak fel sokakat.) Kérdés, hogy talál-e az államfői tisztségben is még fel nem mutatott lehetőségeket. Beszéde valószínűsíti, hogy igen. Jogi újításokról szólt például, amelyeknek segítségével a határon tűliakról szóló "fájdalmas" népszavazás következményei orvosolhatók. Első nagy nyilvános beszédének ez a vezető gondolata jelzi, mit tart igazán fontosnak, egyben problematikusnak az államfő, és milyen eszközöket kíván igénybe venni. Pontosabban: szavakon túli eszközöket is kíván igénybe venni. Az aktivista alkotmánybírósági elnökről szóló egykori viták anyagát esetleg át lehet majd emelni az államfői funkció mibenlétét taglaló pengeváltásokba. Orbán Viktor augusztus 20-i vezérmotívuma is ebben a körben mozgott, de más tónussal élt. A rendszerváltozás - és tőle szokatlan módon a szocialisták által bevezetett fogalmat használva -, a jóléti rendszerváltozás után a magyarság köSzerkesztette: Czika Tihamér megnyilvánulások viszont felidézték a (nevezzük így) politikai manipulációban vétkesekről szóló istváni dekrétumot: "Ha valaki két ispánt hazug hírhordozással áltat... fizesse meg kétszer hamis nyelve váltságát a hazugságért. Ha csak egynek susárlott, messék ki a nyelvét." Kérdés, hogy a MIEP már nem igazán nagygyűlésén - a népszavazásra hivatkozva - lelkes gyűlölködésre biztató Hegedűs Lórántot vagy az árulók felnégye- lését szorgalmazó Csurka Istvánt melyik istváni törvény alá lehetne vonni. Hogy susárlottak, az biztos. Ami a baloldalt, illetve a liberálisokat illeti, kevéssé bonyolították túl a beszédeket. A nemzeti egység vétkes megbon- tójának nevezték a Fideszt, másfelől elmondták, hogy bár ez alig érezhető menet közben, a felemelkedés történelmileg kivételes pillanatait éljük. Másként látszik tehát ez az ünnep is jobbról, másként balról. Ha felidézhetnénk azonban a jogot osztó Szent Jobb képét, s elképzelnénk, vajon miként lehetett volna imára kulcsolni a bal nélkül, legalább ebben az ünnepben találhatnánk valami közöset, ami nem mások rovására érvényesül. (Megjelent: Népszabadság online, 2005. augusztus 22.) Lesz-e megállapodás az iraki alkotmányról? Augusztus 21, Felhívással fordultak az Egyesült Államokhoz, illetve az ENSZ-hez az iraki szunnita arabok képviselői annak érdekében, hogy akadályozzák meg eg)' olyan törvényjavaslat parlamenti elfogadását, amely csupán az iraki síiták és a kurdok támogatását élvezné. Eg)' nappal az iraki alkotmány kidolgozására megszabott határidő lejárta előtt a szunniták felhívása arra utal, hogy továbbra is bizonytalan az alaptörvény elfogadása. Az új alkotmány törvényhozói jóváhagyásának határidejét a múlt hét hétfőjén kereken egy héttel hosszabbították meg. Amennyiben a tárgyaló felek hétfőn nem jutnak megállapodásra, az a parlament feloszlatásával járna, ami tovább fokozná a belpolitikai bizonytalanságot Irakban. Előzőleg abban állapodtak meg Irakban, hogy az eddiginél nagyobb szerepet kap az iszlám jog a törvénykezésben, (radio.bu) Ha... Horváth Gábor Washingtonban nem így képzelték, de hát annyi minden van, amit nem így képzeltek. Irakban nem sikerült határidőre megszövegezni az új alkotmányt, ami persze kudarc, de egyrészt talán csak átmeneti, másrészt korántsem akkora, mint maga az egész háború. Cheney alelnök és a másik "héja", a Világbank mai elnöke, a Pentagon akkori második számú vezetője, Paul Wolfowitz napokkal a támadás megindítása előtt arról beszélt, hogy az irakiak virággal fogják várni az amerikai csapatokat, a költségek zömét fedezni fogja a gyorsan korszerűsített olajipar, amit pedig nem, azt állják majd az olajkereskedelemben érdekelt szövetségesek. Azt is mondták, hogy Irakban parlamenti demokrácia lesz, világi berendezkedés, amelynek jótékony hatása majd az egész térségre, sőt, az egész világra kiterjed. A további orbitális tévedések közül talán csak annyit érdemes még megemlíteni, hogy az is elhangzott, az olaj ára alacsony marad. Ehhez képest milyen jelentősége van annak, ha az alkotmánytervezet nem augusztus 15-ére, hanem 22-ére készül el? A háború előtt a térség szakértői arra figyelmeztettek, hogy Irak bonyolult, több nemzetiséget, nyelvet, vallást és kultúrát egyesítő ország. A kényes (és persze a szunniták diktatúráján alapuló) egyensúly megzavarása polgárháborúhoz, az állam széteséséhez, a regionális status quo felbomlásához, török és iráni fegyveres beavatkozáshoz vezethet. Két és fél évvel Bagdad bevétele és Szaddám Húszéin megdöntése után még mindig nem zárható ki, hogy a legrosszabb forgatókönyv valósul meg, márpedig akkor tényleg hiába áldozta az életét minden amerikai és más nemzetiségű katona, a 24 millió iraki helyzete nem javul, hanem végleg kétségbeejtővé válik. A Fehér Ház a jelek szerint elszánta magát, hogy jövőre jelentősen csökkenti az Irakban lévő amerikai csapatok létszámát. Elsősorban azért, mert a fegyveres erők egyszerűen nem bírják a terhelést. Másrészt azért, mert 2006 novemberében törvényhozási választások lesznek az Egyesült Államokban, és ha minden így marad, a Republikánus Párt választási kudarc elé néz. A háború hosszú, véres, drága és népszerűtlen. A madridi és londoni merényletek nyomán világos, hogy nem csökkenti a terrortámadások kockázatát. Az is igaz viszont, hogy a túl gyors távozás káoszba döntené Irakot és a térséget. Továbbá akár évtizedekig tartó viszonylagos bezárkózásra késztetné Amerikát, ami nem érdeke a demokratikus világnak. Az iraki alkotmány megírásának és az október közepére tervezett népszavazáson való elfogadásának kettős célt kellene szolgálnia. Már rövid távon lehetővé kéne tennie az amerikai csapatok kivonásának megkezdését. Másrészt szavatolnia kellene Irak stabilitását. Az elsőhöz elég bármilyen fércmű, az utóbbihoz viszont - az idő szorítása ellenére - mesteri alkotásra van szükség. A dilemma: a három nagy államalkotó csoportra - síiták, kurdok és szunniták - két olajmező jut. Olaj nélkül nincs felemelkedés, osztozkodás nélkül nincs tartós béke. Az sem lényegtelen, hogy az iszlám a jogrendszer "fő" vagy "egyik" alapja lesz, de ez úgyis a későbbi törvényektől és jogértelmezéstől függ, most a legfontosabb az olaj. Ha sikerül olyan megoldást találni, amely lehetővé teszi az amerikaiak távozását és hosszabb távon Irak fennmaradását, az egyhetes csúszás talán még lábjegyzet sem lesz a történelemkönyvekben. Ha. (Megjelent: Népszabadság online, 2005. augusztus 17.)
