Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)

2005-08-12 / 215. szám

2005. AUGUSZTUS 12. Közélet MAGYAR SZÓ-A HÍD 21 Wass Albert tiltakozása Lukács Éva "Tiltakozom az ellen, hogy engem antiszemitának nevezzenek" Véletlen beszélgetés Gróf Wass Al- berttel az íróval. írta: Havas Emil, Antibolseviki fórum, New York, 1952. november. Az elmúlt napok délutánján elmenő­ben voltam az Önképzőkörből, amikor megszólalt a telefon és én azt hittem, hogy feleségem keres és jelentkeztem. Wass Albert beszél - volt a meglepő vá­lasz, amikor jelentkeztem. Az író aznap érkezett és kereste egyik barátját, aki az Irodalmi Kör vezetője - így talált rá az Önképzőkörre. Beszélgetni kezdtünk a telefonon és abban állapodtunk meg, hogy másnap találkozunk. Nagyon kíváncsi voltam erre a na­gyon tehetségesnek induló íróra, aki az utóbbi években úgy látszik rossz politi­kai befolyás alá került, mert két írása - az egyik egy kétségtelenül antiszemita novella, ("Kicsi Anna sírkeresztje") a másik a legújabb könyve "A tizenhárom almafa" c. politikai hátterű regénye erő­sen antiszemita tendenciákat árult el. így másnap összekerültünk egy szállo­dai szobában - és pedig Mrs. Wass je­lenlétében, aki nagyon csinos és intelli­gens asszony - amerikai és Taft szenátor családjának távoli rokona. "Wass uram, nem kétséges, hogy mind a két erősen kifogásolt írásában Ön a zsidót hálátlan, gonosz, rosszindu­latú embernek látja - és egyik könyvé­ben sem mondott egy jó szót arról a népről, amely a legtöbbet szenvedte eb­ben a háborúban és kétségtelenül ártat­lanul." - kezdtem a beszélgetést. "Tiltakozom az ellen, hogy engem antiszemitának nevezzenek. Semmi sem áll távolabb tőlem és soha sem volt ilyen beállítottságom. En a zsidókat faj­nak tekintem és mint ilyent kritizálom. Tudom, hogy vannak jó zsidók és van­nak rosszak. Vannak polgári harcosok, vannak bolsevisták közöttük. Ezek, akikről én írtam ilyenek - ez azonbam nem tesz engem zsidógyűlölővé. Ne­kem kitűnő zsidó barátaim voltak, akik­kel ma is a legjobb barátságban vagyok. Minden könyvem után megrohantak a különböző csoportok képviselői. Az arisztokraták azzal vádoltak, hogy saját fészkemet szennyeztem be, a tisztikar képviselői minden könyvemben talál­tak kiverni valót - és most a zsi­dóság egyes tagjai azt hiszik- mert könyvemben bol­sevista zsidók is vannak- hogy zsidó ellenes va­gyok. Ezt, mint a többi vádakat is, kategoriku­san megcáfolom, mert nekem amikor könyvet írok nincsenek politikai hátsó gondolataim és sem­mi sem áll tőlem távolabb, mint a sokat szenvedett zsidókat megbántani- de ezzel szemben nem lehet az elmúlt idők korrajzából kihagyni ezeket az un­dorítóan aljas figurákat sem, ha azok vé­letlenül zsidó fajtájúak." "Wass uram! Az amerikai magyar zsidóság nagy része a boldog liberális magyar földről vándorolt ki - mert ke­nyeret keresett - és ezek sohasem felej­tették el sem nyelvüket, sem magyar kultúrájukat. Ezek hűséges magyarok voltak és ma öreg napjaikra is azok, mind annak dacára, hogy rokonságukat és barátaikat a náci gyilkosok nagyrészt kiirtották. Ezek nem érzik magukat zsi­dó fajúnak, hanem izraelita vallású ma­gyaroknak. Mint ilyenek, ezek a ma­gyar kultúra megmaradó romjainak a támogatói. Persze, ha egy könyvben kipecézve látják vallásukat - dühbe gu­rulnak. A magyar és a többi emancipált zsidók, nemzeteik hű fiai voltak - és ön mint magyar író nyugodtan éhen hal­hatott volna, ha a magyarországi nem­zet hű zsidó vallásúak nem olvasták vol­na el a magyar írásokat és nem támogat­ták volna a magyar kultúra minden ágát- ezt remélem elismeri Ön is?" "Mint mondottam, nekem sértő szán­dékaim nem voltak és távol állt tőlem egy ilyen gondolat is. Sajnálom, hogy a magyar közösségben ilyen nagy vihart idéztem elő. Azonban a jövőben is sza­badon akarom megírni véleményemet minden kérdésben - még akkor is, ha nagyobb vihart váltok ki." Ezután a vitába beleszólt Mrs. Wass, aki természetesen a férje oldalán tört lándzsát, kifejtve, hogy ő is ellenzi az antiszemitizmust minden formájában és házában megfordulnak a vidék és a város intelligens elemei felekezetre és fajra való tekintet nélkül. A férje ellen írott cikkeket meglepetéssel olvasta, mert az ő véleménye szerint soha nem hallott egyetlen olyan megjegyzést, amely bármilyen irányban gyűlöletet propagált volna. A felmerült kontroverzia után abban állapodtam meg Wass Alberttel, hogy alkalom adtán véleményét leírja és el­küldi nekem közlés céljából. Havas Emil, a kolozsvárról származó Amerikába emigrált újságíró, a New York-i Fészek Klub tagja nyílt vitába keveredett Wass Alberttel, és abba a hi­bába esett, hogy e humanista, nemzeti író antikommunizmusát antiszemitiz­musnak fogta fel. Pedig tévedett. Wass Albert őszinte szavú író, aki a háború körüli világromlásban két embertípust ábrázolt: igaz ember vagy emberségből rosszul vizsgázott. Nem faji, sem vallá­si, sem világnézetbeli alapon mondott ítéletet írásai hőseiről. A New York-i "Antibolseviki Fórum" 1952-es számá­ból idézzük Wass Albert levelét, melyet a vitában válaszul írt az író. "Kik a Pribékek? Amint a "Bányászlap­ban" leközölt "Nyílt le- vél"-re feleletül Eisenhower tábornok­hoz intézett és szintén közzétett nyílt levelemből kitűnik, valaki vagy valakik megint elvetették a sulykot, még hozzá nagyon gyerekesen és ízléstelenül. Amerika hős katonái soha nem voltak Himmler Márton katonái, tehát a pribék szó nem vonatkozhatott reájuk. De vonatkozott azokra a civil­ruhában ólálkodó és magyarul beszélő, önkéntes, vagy Budapestről küldött embervadászokra, akik a menekült és hadifogoly táborokban leselkedtek és akit csak lehetett átjátszottak az oroszok kezére. Ma már történelmi tény, hivatkozom Taft szenátor emlékezetes múlt évi be­szédére - hogy az ilyen módon "kiszol­gáltatottaknak" 90 százaléka nem volt sem bűnöző, sem gonosztevő, hanem derék magyar hazafi, aki semmi egye­bet nem cselekedett, csupán amit he­lyében minden amerikai patrióta meg­tett volna: igyekezett megvédeni hazá­ját az orosz "fölszabadulástól." A baj csak az, hogy azokban az időkben nem csupán Himmler Márton, de az egész amerikai közvélemény "szovjetbarát" politikát folytatott, s mi magyarok ez ellen a barátság ellen harcoltunk fegy­verrel a kezünkben. Arra a kijelentésre, hogy az akkori magyar kormány nem volt bolsevista kormány, csak ennyit mondhatok: rosszabb volt annál. Rosszabb, mivel a kommunista legalább meggyőződésből pusztít és gyilkol. De az akkori magyar kormány szolgalelkűségből és gyáva­ságból áldozta föl Bárdossy Lászlót, Bethlen Istvánt és sok más értékes és te­hetséges magyar, hogy engedelmes esz­köze legyen a háta mögött álló hatalom­nak. És még egyet: én hajlandó vagyok el­ismerni antikommunistának azt és haj­landó vagyok a szent cél érdekében dol­gozni azzal, aki valamikor kommunista volt, vagy kommunistabarát, ha férfi módra beismeri és megbánja tévedéseit. Hiszen mindnyájan emberek vagyunk. De erkölcstelennek bélyegzem meg az olyan embert, aki ma Amerika forduló hangulatával az antikommunistát akarja játszani, de olyan módon, hogy tovább­ra is "gyilkos nácit" kiabál mindenkire, aki küzdött a kommunizmus ellen s a német horogkereszt ellen már akkor is, amikor ő még a biztonságos Ameriká­ban tapsolt Stalinnak és Rákosinak. Belláin, 1952. november 11. Wass Al­bert." Kedves Barátaim: ezt a cikket meggon­dolásra és párbeszédre küldöm. Kérdé­sem: segítünk-e az ügynek, ha megjelenik a cikk? Én azt hiszem, hogy néhány em­bert megszólíthat a cikk, ezért felhaszná­lásra rendelkezésre bocsátom azoknak, akik jónak látják kiadásra. Ennél a cikk­nél mutatható ki: itt kezdődött Wass Al­bert "antiszemita" perbe fogása. Megje­lent: Antibolseviki Fórum, New York, 1952. november. Az újságíró és a lap szerkesztő-kiadója: Havas Emil. (A tör­ténet másik oldala ismerős, ahogy Wass Albert elmeséli a találkozását Havas Emillel. Ebben a riportban Havas el­hallgatja, hogy ő mit mondott, amely Wass Albert írásában benne van, és az valószínű hiteteles, mert családja tagjai emlékeznek az író felháborodására Köz­vetlenül a találkozás után. Ez a Voltam-ban lesz olvasható Wass Albert szemszögéből. A cikknek van folytatása, ha valakit érdekel: "Újabb vihar Wass Albert körül" (Havas E. 1952 nov.ll) Ezzel összefügg: megvan az író első nagy nyilvános beszéde, melyet New Yorkban 1952. október 6-át} mondott el, ami nagy port kavart. Én szenzációsnak ta­lálom. Szintén a Voltam-ban fog először megjelenni. Ill Hungarian Round Table Charitable Assosiation |§1 III 413 Maple Avenue, Linden, New Jersey i|| I Picnic I III Sunday, Augusztus 21st, 2005. ||| III Donation $5 ||| III Music by Gypsy Joe ||| III Whole pig roast and a variety of other food specialties ||| I Meghívó I 1|| A Lindeni Magyar Kerekasztal Társaság ||| III 413 Maple Avenue, Linden, New Jersey (m\ I Piknikjére 8 III 2005 augusztus 21-én, vasárnap |1| III 2 órai kezdettel ||f 111 Zenét Cigány Jóska és zenekara szolgáltat Iff III Egész malac sütése és egyéb ételspecialitások |t| I Tel: 908-486-7439 j

Next

/
Thumbnails
Contents