Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)
2005-08-05 / 214. szám
2005. AUGUSZTUS 5. Közélet MAGYAR SZÓ-A HÍD 23 Tested, lelked, szellemed gyógyítása Dr. Shlomo Sade,Ph.Do.M.D Alternatív gyógyító Teljeskörű és természetes gyógymódok, keleti orvosságok Homeopathia Aromaterápia Gyógyító érintés Reflexológia Hipnoterápia Akupunktúra Bioenergetika Akupresszúra íriszdiagnosztika Gyógymasszázs Offices in Highland Park, NJ and 1810 Ave. N. # 1B, Brooklyn, NY 11230 718-261-3205, 917-578-6707 Magyarul beszélünk! Kedves Olvasó! Tisztelettel meghívjuk: látogasson el a BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY most induló honlapjára: WWW.BETHLENALAPITVANY.COM Ismerkedjen meg nemzetünket negyedszázada szolgáló alapítványunkkal, segítse most épülő Baráti Társaság munkáját, a cselekvő magyar szolidaritás kibontakozását, amelyet KÓRKÉP című havi tájékoztatónkkal is segíteni szeretnénk. A honlap feltöltése folyamatos. Minden vasárnap este 6-tól 11 óráig ZENÉS TÁNCOS VACSORAESTEK A CATERINA ÉTTEREMBEN háromtagú tánc- és cigányzenekarral. A nagy érdeklődésre való tekintettel helyfoglalás ajánlatos! Hétfőtől szombatig minden este piano music! CATERINA ÉTTEREM 316 East 53nd St./Manhattan (1&2 Ave. között) Tel: 212-355-5360, Fax: 212-980-2930 3. Rész Hasonulni érdemes Az amerikaiak alapvetően kíváncsi emberek. Ha főleg kisvárosokba, vagy' üdülőhelyekre mész, de nagyos sokszor nagyvárosokban is előfordul, hogy olyan emberekkel fogsz beszélgetni, akik még a szomszéd államon túl sem voltak, nemhogy az Egyesült Államokon kívül. (Az USA állampolgárainak állítólag csak 5 százalékának van útlevele!) Ezek az emberek nagyon sokat fognak kérdezni arról, hogy ahonnan jöttél, ott milyen az élet, hogy jól lehet-e keresni, hogy jók-e ott a nők vagy éppen a pasik, meg mindenféle banális dolgokról. Igaz, nagyon sokszor csak udvariasságból kérdezősködnek, és nem is érdekli őket igazán, de a játékot ennek ellenére neked is játszanod kell. Van az amerikaiaknál egy olyan "trish-trash Smalltalk", vágyás magyarul valami "beszéljünk a semmiről, hogy1 teljen az idő" féle dolog. Használni kell ezt, előbb utóbb úgyis beleszoksz. Elengedhetetlen a mindennapi kapcsolatokhoz. Az amerikaiak nagyon nyíltak és nagyon szeretnek idegenekkel szóba állni. Sokszor megtörténik, hogy a semmiből leszólítanak az utcán, a metrón, vagy egy' buszon és elkezdenek mesélni neked mindenfélét, sokszor az egész életüket is elmondják. Nem igazán udvarias őket nem végig hallgatni, de ha hosz- szabb idő után már nagyon unja az ember, akkor ki lehet bújni valami olyasmivel, hogy sietned kell, vagy éppen olvasnod kell valamit. De mindenképpen szóljunk vissza legalább egy ideig, mutassunk érdeklődést, ha nem akarjuk, hogy' furcsának nézzenek. Az átlag amerikai ugyanakkor nagyon udvarias, kedves ember. Bárkitől, bárhol kérhetsz információt, készségesen fognak segíteni. Ha nem mással legalább eligazítással. Ezt ugyanakkor tőled is elvárják. Az amerikai embernek nagyon fontos, és igen komolyan befolyásolja a rólad kialakított képét is, az, hogy te minél jobban, érthetőbben beszélj angolul, hogy minél jobban megértsd őket, társadalmukat, és minél jobban asszimilálódva légy'. Égy jó példa erre a következő eset: még 2002 nyarán egy háztetőt javítottunk egy illetőnek, egy egész napra elvette a jó hangulatot a főnökömmel egy' igen oda nem illő rossz megjegyzésem arról, hogy az inch rendszer milyen hülyeség, milyen bonyolult, merthogy a centi az mindig tízesével nő, és sokkal egyszerűbb. Ilyet nem szabad csinálni. Ők ebbe nőttek fel, nekik ez jó. Ha meg akarod tartani a jóakaratukat, és a munkahelyedet, akkor légy minél megértőbb, toleránsabb, és tűnjél minél asszimiláltabbnak. A legtöbb amerikai munkaadót nem igazán érdekli, hogy te honnan jöttél (legfeljebb az elején megkérdezi, hogy besorolhasson valahová), milyen háttered volt otthon, milyen értékekben hiszel. Neki a legfontosabb az, hogy jól végezd a munkádat és ne sokat kérdezősködj. Ahhoz, hogy itt eladd magad, hogy befogadjanak és sikeres légy, minél "amerikaibbnak" kell tűnnöd. Ebbe benne van úgy a mindennapi viselkedés, mint a nyelvtudás vagy éppen az öltözködés. Ami a nyelvtudást illeti, elvárják, hogy legalább társalgási szinten tudjál angolul. Nagyvárosokban a nagy imigráció miatt általában elnézőbbek, de itt is meg kell tudnod értetni magad. Az akcentus az nem probléma. Sokszor még élvezik is. Ha valakinek érdekes akcentusa van, még rá is kérdeznek. A kulturális sokkról nagyon sokat beszélnek. Ez egy bevándorlónak igen kemény megpróbáltatás. Sokunknak az életünk első nagy kihívása volt megszokni egy teljesen más társadalmat. Nem igazán létezik kezelés rá. Mikor megérkezel, főleg ha nem sokat jártál addig nyugaton, sokkminden nagyon furcsa lesz, nehezen megérthető, elfogadható. Nehéz lesz közlekedned, papírokat intézned, embereket, viselkedéseket, helyzeteket megértened. Ha a nyelvtudásod sem a legjobb akkor ez hangsúlyozottan érvényes. Az elején eléggé össze leszel zavarodva. Ez ellen nincsen más recept, mint hogy amennyi információt csak lehet ösz- szegyűjtesz még otthonról, ahogy ideértél pedig, minél hamarabb megtanulsz mindent, és alkalmazkodsz. Ez igazából mindenkinél idő kérdése. Attól függően, hogy mennyire vagy gyorsan tanuló és talpraesett, otthon tudod érezni magad akár egy-két hét után, vág)’ az is lehet, hogy évek múltán sem igazán fogod megérteni, hogy mi történik veled. Hogy biztonságba tudd érezni magad, mindig legyél minél több barátoddal együtt. A baráti közösségek, társaságok, akármilyenek is legyenek, az elején biztonságot, információt, segítséget nyújthatnak. Égy idő után azonban ajánlatos túllépni etnikai kisközösséged határait, és beledobni magad az igazi amerikai életbe. Jövő héten a helységválasztásról lesz majd szó. Hova érdemes menni, és hova kevésbé?
