Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)
2005-07-29 / 213. szám
J 16 MAGYAR SZÓ-A HÍD Elemző 2005. JÚLIUS 29. A NÉMET ÁLLAMFŐ FELOSZLATTA A BUNDESTAGOT Július 21. Horst Köhler német államfő július 21.-én feloszlatta a képviselőházat, azaz a szövetségi gyűlést (Bundestag), és szeptember 18-ra idő előtti általános választásokat írt ki. A Bundestag feloszlatására azután került sor, hogy Schröder kancellár július elsején elvesztette a bizalmi szavazást. Az államfő a döntést televíziós beszédben jelentette be, nem sokkal este 8 óra után, véget vetve a napok óta tartó feszültséggel teli várakozásnak és a találgatásoknak. Gerhard Schröder kancellár július elsején vetette fel a bizalmi kérdést Bundestagban, s a szavazást szándékának megfelelően, elvesztette. Ezután, a német alkotmány előírásának megfelelően, felkérte a szövetségi elnököt a Bundestag feloszlatására. A német kancellár üdvözölte a szövetségi elnök döntését. A kancellár pártja, a szociáldemokraták észak-rajna-vesztfáliai tartományi választási veresége után állt elő az előrehozott választás ötletével. Kancellártanonc Várkonyi Tibor (publicista) A CDU vezetője a huszonöt tagú uniót úgy tekinti - legalábbis jelenlegi nyilatkozatai szerint -, mint egyenértékű és egyenrangú tagok közösségét, amelyben az úgynevezett nagyoknak sem előjogaik, sem különleges vezető szerepük nem lebet Nem szokása Jacques Chirac francia elnöknek pártvezetőket fogadni az Ely- sée-palotában, most mégis kivételt tett. Igaz, nem akárkivel: azt a hölgyet látta vendégül, aki általános vélekedés szerint szeptember végén Németország kancellárja lesz, mégpedig az első a "gyöngébb nem" képviselőjeként és az első olyan politikusként, aki valaha NDK-s volt. Holott nem kellett volna annak lennie. Édesatyja, Horst Kasner evangélikus lelkész hamburgi volt, ott született 1954-ben leánya, Angela is. A családfő úgy vélte azonban, hogy mivel ő maga eredetileg keleti származású, ott a helye az NDK-ban a hívek között, lelket kell önteni beléjük, táplálni az ellenállási szellemet a kommunista rezsimmel szemben. Idegennek érezte ugyan ezt a szívtelen totalitárius világot, hivatástudatból mégis alkalmazkodott hozzá. Leánya belépett még a kommunista ifjúsági szervezetbe is, érettségi után meg a lipcsei egyetemen fizikát és kémiát tanult. Kutató lett a kelet-berlini univerzitáson, egykori diáktársához, Ulrich Merkelhez ment férjhez, de 1981-ben elváltak. Új társa, Joachim Sauer vegyész, akárcsak ő, össze is házasodtak, de Angela egybekelésük után is megőrizte a Merkel nevet. Talán azért, mert a fal leomlása után nyomban Nyugatra mentek, és ott a politikában így ismerték meg. Frau Säuert, illetve Angela Merkelt az újraegyesítéskor pártjában, a CDU- ban, Helmut Kohl vette maga mellé. A hölgy ekkor 36 éves volt, és az akkori kancellár bizonyosan azért választotta őt, mert fiatal volt, nő és Keletről származott. És Merkelt most, két hónappal a választás előtt a világ máris az új kormányfőnek tekinti, szinte biztosak szeptemberi győzelmében. Ezért fogadta szokatlanul és idő előtt Chirac francia elnök is. Pedig - vagy talán pont ezért - azzal számolnak: ha Merkel győz, alaposan megváltozik Európa politika arculata. Szerkesztette: Czika Tihamér Korábban rebesgették már, hogy jóllehet Merkel kereszténydemokrata, a brit Tony Blair meg munkáspárti, a hagyományos Párizs-Berlin-tengely, amely tűzön-vízen át kitartott még konzervatív francia elnökkel és német szocdem német kancellárral is (vagy fordítva), most London-Berlin-kettőssé alakulhat át. Ennek az elsőrendű oka az iraki háború. Merkel messzemenően nem értett egyet azzal, hogy Chirac és Gerhard Schröder szembehelyezkedett az amerikaiakkal, az ő hitelve a hagyományosan igen szoros atlanti együttműködés, a klasszikus NATO-fölállás. A közelmúltban pedig az irritálta, hogy Kalinyingrád (eredetileg Königsberg) alapításának 750. évfordulója ürügyén a francia és a német vezetők hagyták, hogy Putyin orosz elnök elcsábítsa őket az ünnepségre, hogy ott aztán érzelmes húrokat pengethessenek egyetértésükről. (...) Merkel asszony föllépésében ugyancsak új Közép-Európa szerepének az újraértékelése. A CDÜ vezetője ugyanis a huszonöt tagú uniót úgy tekinti - legalábbis jelenlegi nyilatkozatai szerint -, mint egyenértékű és egyenrangú tagok közösségét, amelyben az úgynevezett nagyoknak sem előjogaik, sem különleges vezető szerepük nem lehet. Részletes kifejtés híján egyelőre csak fantázi- álhatunk arról, hogy Angela Merkel olyan Közép-Európát képzel el, amelyben Németország - tagadhatatlanul a kontinens egyik legdemokratikusabb ja - mintegy gyűjtőszerepet szán magának, s itteni partnereit korántsem periferikus államoknak tekinti. (Bár azért minősít ő is, a középhatalmi Varsónak például mindenképpen kivételezettebb státust szánna.) Ha mindaz igaz, amit a Merkel-féle új német irányvonalról sok megfigyelő jósolgat, akkor érdekes Európa-kép tárul elénk. Az igazán nagy kérdés az, miként élik ezt majd meg azok a vezető politikusok, akik változatlanul a régi sablonok rabjai. Például éppen az a Chirac francia elnök, akitől aligha a legidillibb hangulatban búcsúzott el Németország esélyes kancellárjelöltje. (Magyar Hírlap Online, 2005. július 21.) Az elnök döntött: döntsön a választó Bártfai Gergely (újságíró) Köhler tudvalevőleg nem politikus; most, amikor mégis fontos politikai döntést kellett hoznia - a jobbára protokolláris német államfői hivatalban ez rendkívül ritka -, bizonyította, bogy államférfi "A döntés az önök kezében van. (...) A demokrácia: választás politikai alternatívák között. Éljenek megfontoltan ezzel a jogukkal!" E szavakkal fejezte be rövid televíziós beszédét Horst Köhler német államfő, miután bejelentette, hogy feloszlatja a Bundestagot, és előre hozott választást ír ki szeptember 18-ra. A szövetségi elnök felelősségteljes és bölcs szavakkal indokolta meg döntését, amelyet előzőleg alaposan átgondolt: amióta a törvényhozás megvonta a bizalmat Gerhard Schröder kancellártól, Köhler alkotmányjogászok és politikusok egész sorával tanácskozott, és csupán néhány órával az alkotmányos határidő lejárta előtt hozta nyilvánosságra, mire jutott. Tiszteletet és megértést mutatott az ellenérvek iránt is, de végül azt nevezte a legfontosabbnak, hogy Németországnak olyan kormánya legyen, amely képes visszaszorítani a munkanélküliséget és talpra állítani a gazdaságot. Köhler tudvalevőleg nem politikus; most, amikor mégis fontos politikai döntést kellett hoznia - a jobbára protokolláris német államfői hivatalban ez rendkívül ritka -, bizonyította, hogy államférfi. A szövetségi köztársaságnak nem érdeke, hogy a de facto megbukott Schröder-kormánynak még egy évig maradnia kelljen és így-úgy agyonütnie az időt jövő őszig, amikor menetrend szerint is eljönne a választások ideje. Az idő pénz - a közgazdász Köhlemek aligha kellett bizonygatni a régi igazságot. A tiszteletre méltó életpálya csúcsán Köhler arra szólította fel a pártokat, hogy a kampányban tényszerűen tárják az emberek elé, milyen elképzeléseik vannak az ország problémáinak megoldására. (...) Am mielőtt a választók ítéletet mondanának, létezik még egy fellebbezési fórum: az alkotmánybíróság. Két keletnémet képviselő máris jelezte, hogy megtámadja az előre hozott választásokat; mint mondták, nekik, akik átélték és megszenvedték az NDK-s idők jogtalanságait, elfogadhatatlan, hogy "taktikai okokból, önkényesen" oszlassák fel a szabadon választott törvényhozást. Rajtuk kívül csupán kisebb, parlamenten kívüli pártok - például az ökodemokraták és az állatvédők - bírálták az elnök döntését, arra hivatkozva, hogy két hónapnál is kevesebb idejük marad a választási felkészülésre. Tekintélyes jogtudósok között is akad, aki szerint nincsenek meg az alkotmányos feltételei a Bundestag idő előtti feloszlatásának, a bizalmatlansági szavazás csupán színjáték volt, valódi bizalmi kérdésekben - például amikor a szociális megszorításokról szavazott a parlament - Gerhard Schrödernek mindig megvolt a többsége. Az okfejtés elvileg hibátlan, ám 1983-ban az akkori kormányfő, Kohl is élt ugyanezzel az eszközzel, és meggyőző az az érv is, hogy egy stabil demokrácia negyedszázadonként elbír egy-egy trükkösen kicsikart korai választást. Nehéz elképzelni, hogy az alkotmánybíróság szembefordul három másik hatalmi tényezővel, az államfővel, a kancellárral és a Bundestaggal, és "keresztbe fekszik" a már kiírt választások előtt. Ezzel kényes és bizonytalan helyzetet teremtene, márpedig nagyon bizarr helyzet lenne, ha éppen az alkotmánybíróság idézne elő alkotmányos válságot. Annáí valószínűbb, hogy Németország szeptember 18- án új törvényhozást választ. Az esélyesek a keresztény pártok (CDU-CSU); a szociáldemokraták pocsékul állnak, de lassan kúsznak felfelé a közvélemény-kutatásokban, és biztosra vehetjük, hogy a nagy küzdő Schröder nem adja fel, és az utolsó pillanatig harcolni fog az újraválasztásáért - ezt most az esélytelenek nyugalmával teheti. Es azzal a tudattal, hogy a népszerűtlen, ám szükséges reformokat már megkezdte, és akárki alakítson is kormányt ősszel, azokat folytatnia kell. Das Spielraum ist gering - a játéktér szűkös. Ha a hálátlan feladat, a szociális kiadások további megkurtítása a kereszténydemokratákra és partnereire marad, a sors különös módon szolgáltat igazságot, a gazdasági bajok zömét ugyanis éppen tőlük örökölte a "berlini köztársaság". Helmut Kohl tizenhat éves kancellársága idején kínosan került minden kényelmetlen intézkedést, valószínű utódai, Angela Merkelék most nem ússzák meg. És ezt, a jelek szerint, ők is tudják. (Magyar Hírlap Online, 2005. július 24.) Merkel: máris kancellárként kezelik
