Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-04-15 / 198. szám
2005. ÁPRILIS 15. Kultúra MAGYAR SZÓ- A HÍD 13 1. Nem öngyilkosság - baleset! JÓZSEF ATIHAHALÁIA Dr. Garamvölgyi László rendőrezredes egy ponton átírta a magyar irodalomtörténetet: József Attila nem volt öngyilkos! Bár a megállapítás szakszerű rendőrtiszti kutató-elemző munka eredménye, a szerző e mellett irodalmi vonzáskörben élő egyéniség, és zsurnaliszta is. Évtizede az Országos Rendőrfőkapitányság szóvivője, a kommunikációt irányító rendörfótanácsos. Április 6-án a Magyarok Világszövetsége székházában mutatta be a sajtónak Hogyan halt meg József Attila? című - egyeb- ként huszadik - könyvét. E mostani mar második, bővített kiadás. Az elsőt, 2001- ben az irodalomtörténészek tartózkodva fogadták. A vérbeli, legjobb értelemben vett rendőr azonban szívós volt, s íme a második bővített kiadásban egyebek közt már benne van a szemtanú vallomása is. Átadjuk tehát olvasóinknak a József Attila év legnagyobb felfedezését. Földessy Dénes A gyöngyösi Pállasz Kiadó gondozásában megjelent mű szerzőjét sztárokra és nagymenő politikusokra jellemző fotóskaréj vette körül, a rendőrtársadalmat maga Bene László vezérőrnagy, országos rendőrfőkapitány képviselte, az irodalmi közéletet pedig Juhász Ferenc kétszeres Kossuth-díjas költő. A legizgalmasabb percek azok voltak, amikor az újságíróknak bemutatt tévéfelvételen megszólalt Budavári János egykori balatonszárszói asztalos inas, aki rendszeresen találkozott a naponta a tejért járó költővel. Látta az eseményt, s elmondta: ’’...átbújt a leeresztett sorompó alatt és két tehervagon között akart átmenni, amikor a mozgásban lévő szerelvény megölte. Nincs itt szó semmiféle öngyilkossági szándékról.” Részletesen kiderült, hogy a nem pontos menetrend szerint járó Buda- pest-Nagykanizsa postacsomagos gyorsvonat állt meg néhány percre rakodni. József Attila, talán türelmetlen volt várakozni, megszokta gyerekkorában a Józsefvárosi pályaudvar veszélyesen vagány gyerekbújócskáit, s olyankor bújt át a sorompón és akart átbújni a két vagon között is, amikor a szerelvény még állt, de abban a pillanatban megindult. Levetítették a jogi eljárásokban gyakran alkalmazott helyszínrajzot, amelyen a már halott költő nem a kerekek alatt, hanem a szerelvénytől mintegy két-három méterre feküdt, ahová a kerék kidobta. így mondta Budavári bácsi:- A Bartók Béla úton volt a szülőházam, onnan jöttem, láttam, hogy József Attila a járdán megy le a vonat felé... előbb átbújt a sorompó alatt és a két vagon közé bement.- Gyorsan ment akkor a vonat?- Nem. Egészen lassan, akkor indult ki. És akkor ilyen hosszú kabát volt rajta, mindig abban szokott lenni, ugye már ősz volt... Azt a hosszú fekete kabátját elkapta a kerék, és akkor így forgatta a kerék, de már akkor észrevették, mert innét is kiabáltunk, meg onnét is a túloldalról az indító és megállt a vonat. Három-négy fordítást csinált a kerék vele, a fejét megroncsolta, utána megállt. Mi történt tehát? Abban a pillanatban, amikor a két kocsi között guggolva (csak 163 centiméter magas volt) a sínpár és a vagonok mértani közepéhez ér, visszalendül a tömör vasból készült, 8- 10 kilogramm súlyú csavarkapocs, és irtózatos erővel a jobb homlokát találja el, s a kerék bekapja a hosszú kabátot. A halottvizsgálati jegyzőkönyv szerint ettől három olyan súlyos sérülést kapott, amelynek mindegyike halálos volt, ezen kívül a fél keze szét- roncsolódott, egyébként nem volt a testén sérülés. Az ön- gyilkosságot Budavári János még egyszer kizárta: „Nem úgy volt, hogy a vonat alá vetette magát!” Ezt a tévériportot ugyanis korábban a siófoki televízió készítette, Budavári János időközben meghalt, de vallomását őrzi a tévéfelvétel. Garamvölgyi László könyve tehát mostmár végképpen berobbant az irodalmi közéletbe: hatvannyolc esztendeje belénk ivódott valótlanságot bizonyított be. De hiába a szerző világos érvei. Csak néhány példa ezek közül: miért nem hagyott legalább búcsúlevelet a nővéreinek, mért változtatta meg a hagyományos vonat-öngyilkosságot, s nem az érkező szerelvény elé feküdt vagy ugrott, továbbá a költő nem volt elmebeteg, csak depressziós, de épp akkor mondogatta nővéreinek, hogy önmaga gyógyítja magát, kidolgozik egy tornamódszert s ismét erős lesz Es még sokoldalnyi, vaslogikájú érv. A közgondolkodás lélektanában azonban a megszokottól, az iskolában tanulttól való eltérés már önmagában elég a kételyhez. A sokoldalúan elemző szerző kitér egy másfajta következményre is: a népszerű egyéniségek ön- gyilkosságának mintázására: első József Attila (akit, sajnos, a színészkirály Latinovits Zoltán is követett. A szerk.) Seres Rezső Szomorú vasárnap című dala, s 1986-ban Amerikában a fiatal Molnár Csilla szépségkirálynő halála. Aztán át kell majd dolgozni az irodalomkönyveket. A könyvbemutató után megkérdeztük Juhász Ferenc költőt:- Ennyi bizonyító tény után elfogad- ja-e hitelesnek az öngyilkosság helyett a baleset változatát?- Igen! De ismertem is már, mert egy írótalálkozón Garamvölgyi Laci is ott volt s beszélt erről. Persze ezernyi gondolat merült fel. József Attila lírája csoda. A "Nagyon fáj" után lehetett volna még jobbat írni? Pedig ezt Cserépfalvy adta ki, s ő maga adott valakinek két pengőt, hogy a könyvsátorban vegyen már belőle valaki egy példányt. Én mint költő nem hiszem, hogy lehetett volna folytatni azt, ami a "Nagyon fáj"- ban benne van. Ezért hogy mi lett volna utána az élő József Attilával!? Nem tudom!- A szerző véleménye? - kérdeztük Garamvölgyi Lászlót.- Sok és erős, feszítő költészet volt még József Attilában, természetesen. Az irodalomtörténet valóban úgy gondolja, hogy a "Nagyon fáj" után nehéz újat írni, s mind a hét kötetét is másmás módon értékelik. Szerintem a Külvárosi éj, vagy a Döntsd a tőkét legalább olyan remekmű, mint a Nagyon fáj. Talán a Szépség koldusa nem mutatja még a kiforrott költőt, de abban is vannak briliáns résztechnikák, amelyek a nagy gondolati verseknek az előfutárai. A költősors, a költőidegzet szerint persze az is elképzelhető, hogy ha tovább él, tovább lángol, akkor öngyilkos lesz. Tényleg elég gyakran beszélt ugyanis az öngyilkosságról. De én a valóságot akartam feltárni. 1937. december 3-án balesetben halt meg! A szerző tehát a valóságkutatásban valami nagyon fontosat és nehezet írt meg: a kiismerhetetlen emberi lélek és a legalábbis utólag megismerhető reális élet kötelező együttélését. A éppen József Attila példáján. Ezzel belekerült nem csak az irodalom-, hanem az egyetemes magyar kultúrtörténelembe is. Verses harc az igazi értékekért Április 11-én, József Attila 100. születésnapján az országos ünneplés Veszprémben nyújtotta a legszebben előadott költészetet és rímes gondolati szépségeket. De a megelőző vasárnapon is, amikor mindenki ráér, sosem látott ünneplési formákat találtak ki odahaza. Ä Fiumei úti temetőben, a költő sírjánál, hamvai felett, 72 magyar színész, versmondó diák rögtönzött sokórás verses délutánt és estet. A gyermekkor helyszínén, a Józsefvárosban maga Jancsó Miklós filmrendező szervezett népünnepélyt, ahol például libacombot is sütöttek, amit hej, de kívánt egykor Attila. A jubileum legnagyobb tette a versmondó verseny, a Magyar Rádió és a Veszprémi Petőfi Színház rendezésében, s a Duna TV-vel párhuzamos közvetítésében. Ennek elődöntőjében közel 300, a középdöntőben 40, a hétfői döntőben pedig 12 versmondó vett részt. A közvetítések révén tobzódott az ország a sok riportban József Attiláról, s a versmondásról elhangzott szellemes, igaz gondolattól. A veszprémi színészklubból idézünk egyet: „Márai Sándor szerint akkora költő volt, hogy egyéniségével Assisi Szent Ferencet is meg tudta idézni.” Hétfőn Kalász Mártorvaz írószövetség elnöke és zsűrielnök így zárta le a versenyt: ’’Talán lassan már nem marad másunk, mint a magyar szavunk, de azt nem hagyjuk!” A Magyar Rádió a díjak mellé a három első helyezettnek egy-egy szobrot is készíttetett. Az 1. díjat, 2 millió forintot, Menszátor Héresz Attila budapesti szíművész, a 2-at (1,5 millió forint) Szűcs Nelli beregszászi művésznő, a 3-at (1 millió forintot ) Németh Judit budapesti művésznő kapta. A Cselényi Lászlónak, a Duna TV elnökének A legjobb határon túli művész számára adományozott díját a sepsiszentgyörgyi Váta Lóránd, a tv nézőinek szavazó közönségének díját pedig Németh Judit nyerte el. Á verseny színvonalára és hatására jellemző, hogy az általános díjesőben, - amelyben minden versmondó részesült valamivel -, Kondor Katalin a döntőbe be nem jutott, de kiváló három versmondónak külön díjat adományozott. Bánffy Gyógy (Budapesti Jószef Attila Színház), az ugyancsak díjazott, s fiatalabb éveiben szinte a világ magyarságát verssel bejáró, színész nyilatkozta:- Ez a verseny most nemcsak művészi megmérettetés, hanem a kultúráért, a magasabb rendű gondolatokért, az eszmékért, az értékrend- szerek megóvásáért vívott ma kényszerű küzdelmet is próbáltuk vele erősíteni. (FD) A KÉT KIADÁS ELSŐ MONDATAI: 2001: Apokaliptikus érzés József Attilával foglalkozni. 2005: Bizonyára igaza van Mórocz Zsoltnak, amikor így fogalmaz: "Nemzedékek nőttek fel a hamis eszmeiséggel és érzelgős munkásmozgalmi romantikával átitatott József Attila-kép
