Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-05-20 / 203. szám
ARSZÓ —A HÍD Magazin 2005. MÁJUS 20. Jeles napok Orbán, hogyha napja tiszta... Akkor, mint a címben idézett csí- ziós rigmus jósolja: új borát Orbán majd édesen issza. De ha tőkéje megázik, itala ecetté válik. A tavasz utolsó fagyosszentjét emlegették így a régi kalendáriumok. Ennek az a magyarázata, hogy mivel a III. században élt I. Orbán pápa névünnepe május huszonötödikére, a szőlővirágzás idejére esik, az ekkori időjárás a várható bortermést is meghatározhatja. Külön érdekessége ennek a néphagyományban is jeles dátumnak, hogy a legenda szerint a névadó egyházfő rendelte el, hogy a misekelyhet aranyból vagy ezüstből készítsék, így aztán a bornak ily rangot adó pápát a hálás utókor kehellyel és szőlő- fürttel a kezében ábrázolta, sőt a szőlőművelők, a vincellérek, a kádárok és persze a kocsmárosok is őt tartották védszentjüknek. Szent Orbán népi kultusza a német-francia határ menti (mindmáig rangos) szőlővidéken bontakozott ki, s a középkor végén onnét terjedt át hazánkba. Frank földön Orbánt, illetve a neve napján a vásártereken kiállított szobrát csak akkor ünnepelték, ha szép volt az idő, ellenkező esetben kicsúfolták. A szőlőhegyek patrónusát nálunk is hasonló tiszteletben vagy netán rossz bánásmódban részesítették a hajdani szőlősgazdák. Sokfelé szobrot, kápolnát emeltek neki, képmása ott díszelgett a hordókon, a szőlőpréseken és a kádárcéhek zászlóin. Ha a névünnepén napsütéses idő volt, Orbán szobrát felvirágozták és borral öntözték meg. Eső vág)' netán fagy esetén a szent "faképét" sárral, kővel dobálták, s a feneküket mutogatták feléje. Göcsejben régebben Orbánt "ki- seprűzték a sutból". Mindez úgy történt, hogy a család legidősebb nő tagja kora reggel seprűt fogott, először a tűzhelyet csapkodta körül, majd a konyhaajtótól az utcáig verte végig a földet, hogy elzavarja a hideget. A szegedi szólásmondás szerint: "Azt is agyon költött volna ütni, aki Orbánt beletöltötte a kalondárom- ba!" Korunkban egyébként leginkább a Szegedhez közeli Hajóson ápolják még - a nagy késő tavaszi borünnep keretében - az Orbán-napi hagyományt. Szerkesztette: Kertész Gabriella Az ember legfőbb mumusai (1) A MÚLT LÉTEZÉSE Nem az ördög, nem a kocsonyás úrlény, hanem az idő az ember legfőbb ellensége. Folyton csak múlik, elszáll, rohan, siettet, a rabjai vagyunk, és állandóan egy ördögi szerkezetre figyelünk, amelynek mutatói könyörtelenül baladnak előre. Elszalasztott pillanat, lejárt batáridő, eltékozolt ifjúság, régmúlt boldog idők, feláldozott élet, utolsó óra. Kifutunk az időből, fecséreljük az időt, raboljuk más idejét, S a mienkét rabolják és ezért nincs időnk semmire. Az ember kitalálta az időt és gtalan miatta. De nem a fizikai idő szenvedéseink igazi forrása, hanem a megélt idő jelentése. Kezdjük ott, hogy a múlt nem is létezik. Persze fényképeket kotrunk elő, meg emlékképeket sorolunk, hogy a múlt igenis létezik. A múlt azonban, mint idő nincs, a múlt csak lenyomatként létezik. A múlt fikció, a múlt illúzió. Ha a múlt nagyszerű volt, nem szoktunk rajta filozofálni. A múlttal leginkább akkor van baj, ha nyomasztó dolgok, fájdalmas veszteségek történtek velünk, ha sérelmekre, szenvedésre, el- hagyatottságra emlékezünk vissza. A XX. század a pszichológia százada is volt, sajátos magyarázóelvek születtek, melyek mélyen beleivódtak kultúránkba. A pszichológia a múltbeli történésekkel magyarázza a személyiség kialakulását, és a szorongások és lelki betegségek forrását is a múltbeli történésekben látjuk. Alkoholista apa, rideg anya, elvált szülők, traumák, csúfolódó osztálytársak, szégyen, bűntudat. De elmúltak. Elmúltak és már nem léteznek. Amikor barátunknak, vagy a pszichológusnak felidézzük a múltat, átéljük a múltat, megértjük a múltat, vagy a múlt bilincsként fog le minket, akkor mindez csak egy illúzió, szimbolikus viselkedés. Úgy csinálunk, mintha a múlt létezne. Valójában csak lenyomatok vannak a lelkűnkben itt és most. De ha a múlt nem létezik, akkor hogy lehet, hogy még mindig alapvetően meghatározza viselkedésünket, gondolkodásunkat, törekvéseinket, önértékelésünket, mi több olykor álmainkat is? Hogyan fájhat egy pofon, mikor az az arcunk már nem is létezik, amire kaptuk, hiszen arcbőrünk hétévente ki"Olvan az ember vallás nélkül, mint a hal esernyő nélkül." (MüRPHY) cserélődik? Hogyan szégyellhetjük magunkat egy cselekedetünk miatt, mikor talán már nem is élnek azok, akikkel szemben még mindig bűntudatunk van? Miért tud fájni, hogy az osztályban kiközösítettek, mikor már régen felnőttek vagyunk? A múlt mintha létezne, pedig nincs. Nem tudunk visszamenni, mint a múzeumban az előző terembe, hogy újra megnézzük a képeket. A múlt lenyomatával viaskodunk csupán. Ha hirtelen amnéziásakká válnánk, ha úgy tudnánk valahogy csinálni, mintha nem is kaptunk volna pofont, nem is tettük volna meg szégyellni való tettünket, és mindenki szeretett volna minket az osztályban, akkor nem is volna ezekkel az emlékekkel semmi bajunk. Vagyis nem a múlttal van bajunk, hanem az emlékekkel. A múlt lenyomat. Ha egy szobrot látunk, nem úgy tekintünk rá, mint kitartó vésés eredménye, hanem a szobrot látjuk a maga valójában és jelentésében. A szobor itt és most létezik, a szobor karját, lábát és fejét nem kialakulásával magyarázzuk, hanem az csak úgy van és kész. Hogy hogyan faragták ki, az nem érdekes. Lelkünk, személyiségünk itt és most létezik. Kialakult, mint a szobor, és most van. Egy működő valami. Lelkünk valójában agyunk itt és most működése. Az emberi agy létezése során begyűjti az őt ért hatásokat, értékeli, eltárolja, és ennek során átalakul. Aki veszélyes kömyezétben élt, mert apja részegen tántorgott esténként haza, az szorongóvá és gyanakvóvá formálódott. Agya megtanulta, hogyan kell élni egy veszélyes környezetben. Akinek boldog gyermekkora volt, szülei állandóan bátorították, annak agya megtanulta, hogyan kell élni egy elfogadó, inspiráló környezetben. Két tanulási folyamatnak két nagyon különböző agyműködés a végterméke. A különböző tapasztalatok két eltérő embert formáltak meg. De nem az a lényeg, hogy múltjuk más, hanem az, hogy itt és most mások. A múlt tehát valójában a jelen, a jelenben való létezési módunk. Itt és most utáljuk, ha igazságtalanok velünk, és nem a múlt okozza, hanem az, hogy most ilyenek vagyunk. A múlt csak magyarázat, indoklás, értelmezés. Az emlékek itt és most arra valók, hogy értsük és értelmezzük magunkat. A múlt nem létezik, csak magyarázat jelenbeli gondolkodásunkra, viselkedésünkre. A múlt csak annyiban érdekes, mint gyártási folyamat. Hogy mennyire így van, bizonyítja, hogy ugyanolyan múltbeli események hatására egészen más emberek formálódhatnak. Folytatjuk KONYHA Mustáros burgonya Hozzávalók: 8 db közepes nagyságú burgonya, 1 evőkanál olaj, 1 evőkanál csípős mustár, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, kakukkfű, petrezselyem. Elkészítése: A burgonyákat gondosan megmossuk, nem hámozzuk meg, szárazra töröljük hosszanti irányban kettévágjuk és a vágott felületet - mélyen bevagdossuk, hogy jobban magába szívhassa a mustáros krémet, meg így mutatósabb. Az olajat és a mustárt jól kikeverjük, hozzáadjuk az áttört fokhagymát, ízlés szerint sót, borsot, kakukkfüvet. Ezzel a sűrű krémmel megkenjük a fél burgonyákat, belerakjuk egy tűzálló tálba, vág)' kisebb tepsibe és előmelegített sütőben mérsékelt tűznél 25 percig alufólia alatt sütjük. Levesszük az alufóliát és további 15-20 perc alatt pirosra sütjük. Tálaláskor finomra vágott petrezselyemmel meghintjük és azonnal tálaljuk. Roston sült, vagy natúr húsok mellé kívánkozik. Szeretne különleges ajándékkal kedveskedni szeretteinek? Magyar fotóművész galéria minőségű fotóiból válogathat! 1-347-733-6414 Névnapok MÁJUS 20 Bernát, Felicia 21 Konstantin 22 Júlia, Rita 23 Dezső 24 Eszter, Eliza 25 Orbán 26 Fülöp, Evelin
