Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-05-20 / 203. szám
2005. MÁJUS 20. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 25 Szénási Miklós Mesék könyve MÁJUSI MESE Május meséje a mesegép meséje. A mesegépet egy híres mesekutató találta fel és a csodálatos, távoli keleten uralkodó Sahriár király leghíresebb felesége, az ezeregy éjszakán keresztül pontosan ezeregy mesét mesélő Seherezádé tiszteletére seherezádornak nevezte el. A seherezádor éppen akkora volt, mint egy szentjánosbogár. Halkan mondta a meséit, oda kellett rá figyelni nagyon. Hétfőn hosszú mesét mondott, kedden kalandosat, szerdán szomorút, csütörtökön csacsogót, pénteken pergőt, szombaton szerelmesét, vasárnap pedig varázslatosat. Minden nap csak egyet, amikor a nap lement és az árnyak egybemosódtak az éjszakával. Egyetlen példányban készítette el gépét a híres mesekutató és nekiajándékozta az első kisfiúnak, aki szembejött vele az utcán.- Tessék. Este tedd a párnád alá, s majd meglátod, milyen különös dolgok fognak történni. Arra azonban jól vigyázz, ha valakinek beszélsz erről a gépről, neked többé nem mesél, el kell ajándékoznod. A kisfiú ezen igen csodálkozott. Igazából el sem akarta fogadni, amit az idegen bácsi á kezébe nyomott, mert azt tanulta a szüleitől, ne álljon szóba olyagatta a fantáziáját. Elvette hát, s úgy elszaladt, hogy szinte meg sem köszönte. Este aztán, amikor már a fogát is megmosta, lehajtotta fejét a párnára és szívdobogva várta, mi történik. A seherezádor pedig halkan mesélni kezdett. Mikor azt mondta, itt a vége, fuss el véle, a kisfiú abban a pillanatban elaludt és olyan jól aludt egészen reggelig, olyan mélyen, mint talán még soha. Másnap lement a játszótérre a barátaihoz. Nem hitte el, amit az idegen mondott, ezért mindenkinek eldicsekedett az új játékával. Nagyon, nagyon lassan telt ez a nap. Szeretett volna már otthon lenni az ágyában és hallgatni, milyen mesét mond a mesegép. Hiába ment azonban aludni a nap, s hiába feküdt le ő is, hallgatott a seherezádor. Ebből megértette, igazat mondott az idegen, s ha nem akarja, hogy egy élettelen, néma valami feküdjön a párnája alatt, el kell ajándékoznia. Egy kislánynak adta a mesegépet. Az a kislány egy másik kislánynak, aki meg egy kisfiúnak. így járt a világban körbe a seherezádor a gyerekek között, s így jár körben ma is. Ha netalán hozzád kerülne, hallgass róla. Pssszt! nokkal, akiket nem ismer, sőt ne is fogadjon el tőlük semmit, de ez a seherezádor, ez a mesegép nagyon izAz ÓKORI VILÁG 7 CSODÁJA Mauszólosz síremléke Halikamasszoszban (1) A város, ahol a híres mauzóleum állt, még ma is létezik, de a neve nem Halikamasszosz, hanem Bodrum. Ez a török kisváros Kis-Ázsia délnyugati csücskében fekszik. Halikamasszoszt a Kr. e. 2000 körül hazát kereső görög hajósok alapították Epheszosz városával együtt. Mindkét város hamar jelentős szerephez jutott, hiszen mindkettő fontos kereskedelmi közpottá vált. A görögök uralma Kr.e. 546-ig tartott, amikor a perzsa II. Kürosz király elfoglalta az egész szárazföldet az Indus folyó, a Földközi-tenger, a Feketetenger és az Indiai-óceán között. Hatalmas volt a király birodalma, ezért sok helyen fejedelmek - ún. szatrapák - uralkodtak, melyek bár elismerték a király elsőbbségét, szabadon dönthettek mindenről a saját térségükben. Kis-Ázsia délnyugati része a káriai fejedelem birtokához, a partvidéki Szatrapiához tartozott. Sokáig a fejedelmek egy, a hegyek között fekvő Mülasza nevű városban laktak, de Hekatomnosz fejedelem nem találta elég szépnek a helyet, ezért székhelyét áthelyeztette Halikamasszoszba. Az ő parancsára óriási építkezés kezdődött, és az apró kikötőváros fokozatosan nagyúri székhellyé alakult át. Á szatrapa azonban nem érhette meg a nagy mű elkészültét, ugyanis a Kr. e. 377-dik esztendőben meghalt. Az új székhelyen legidősebb fia, Mauszólosz ült a trónra. Az ifjú fejedelem óriási elszántsággal folytatta apja megkezdett munkáját. A kikötőt körbefogó hegyek lejtőin fekvő várost erős védművekkel vette körbe. A település középpontjában hatalmas kiterjedésű piacteret (agórát) építtetett ki. A tér fölött Árész hadisten temploma emelkedett. Mauszólosz úgy gondolta, hogy az agóra és a templom közötti térségben épül majd fel az a jelentős épület, ami majd az idők végezetéig híressé teszi a nevét. A legtöbb perzsa király és szatrapa valósággal rajongott a görög művészetért, a hellén kultúráért. Ez alól Mauszólosz sem volt kivétel. A fejedelem úgy döntött, hogy síremlékét nem helyi mesteremberekkel építteti fel, hanem Hellász legjelentősebb építészeit bízza meg a nem mindennapi feladattal. Mauszólosz meghirdetett egy pályázatot, amelyre számos híres művész küldte el jelentkezését. A pályázat rendkívül nagy visszhangot váltott ki. Nem volt építész, aki ne akart volna részt venni a nagy erőpróbán. A művészek ebben az időben komoly megélhetési gondokkal küzdöttek. Lüszandrosz, spártai király ugyanis az athéniakat legyőzve Kr. e. 404-ben egész Görögország urává küzdötte fel magát, s szigorú kormányzási stílusa nem kedvezett a festőknek, a szobrászoknak, az építészeknek és az aranyműveseknek. Nem voltak megbízók, a városoknak nem volt pénzük ahhoz, hogy bármilyen műremeket is megvegyenek. A művészek még akkor is hálásak lehettek, ha a megrendelés nem a művelt Hellászból, hanem egy külföldi "barbár" fejedelemtől érkezett. A nagy feltűnést keltő pályázatot Szatürosz és társa, Phütheosz görög építészek nyerték meg. Elképzelésük szerint egy 33X39 méteres alapterületű földdarabra épül majd az öt óriási lépcsőfokból álló alapzat, melynek tetején jut hely a robosztus, 27x 33 méteres alaprajzú, csaknem kocka alakú középső résznek. Az alapzat és a középső kocka együttes magassága a 22 métert is meghaladta. A középső rész fölött emelkedett a tulajdonképpeni síremlék. Belső kamráját 39, egyenként 11 méter magas oszlop fogta körbe. Az oszlopcsarnokot egy’ 24 lépcsőfokból álló, piramis alakú tető óvta az időjárás viszontagságaitól. A piramis csúcsát márványból faragott quadriga (négyesfogat) díszítette. A teljes síremlék 49 méter magas volt, nagyobb tehát, mint egy 16 emeletes, modem lakóház. A fehérmárvány épület oszlopait helyi uralkodók képmásai díszítették, a tetején pedig négylovas harci szekér állt. FOLYTATJUK SZÚNYOH SÁNDOR Virágköszöntő Árkon-bokron szaladgálok, a berekben hancúrozok, hitegetnek a virágok, aranyszirmú kis lámpások. Fénylő szemmel nézek rájuk, megkérdezem, mi az álmuk? Kelyheikkel muzsikálnak, nékünk szép napot kívánnak. SZERKESZTETTE: KERTÉSZ GABRIELLA Nagy Johanna j Kis tekergő, nagy tekergő Egyszer kicsi, (Kp* máskor meg nagy, nesztelen jár vagy kárt is hagy. ()tt leskődik az ajtóban, ha kinyitod, hopp, betoppan. Nem látod, de ott van, érzed, télen rossz, de nyáron kéred. j Nincsen szárnya, mégis repül, szája sincsen s hallod, fütyül. Kéz nélkül hord havat, avart, qJLp láb nélkül sok port felkavart. § Nagyon ritkán, 09% nem tudni hol, mint nagyapó, elbóbiskol. Ha ébren van, nincsen nyugta, el nem fárad, az a furcsa. wmuamm.
