Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-05-13 / 202. szám
2005. MÁJUS 13. Irodalom MAGYAR SZÓ-A HÍD 23 A kiskatona pénze (2) Galgóczi Erzsébet Nem lehetett érzékelni, hogy múlnék az idő - a fenyegető felhővándorlás alatt egyforma félhomály terjengett, mint a kriptában. A fia részegen jött haza. Átázott csizmáján s átázott zubbonyán látszott, hogy az esőben csavargóit, vagy nagyon messze járt. Arca feszült volt, de nyu- godtabb, szűkre húzott szeméből nem sugárzott gyűlölet, csak elkeseredés és aggodalom. Az anyja békülékenyen eléje tette a tyúkleves maradékát, de a fiú eltolta a tányért, s pálinkásüveget állított az asztalra. Az anyját is kínálta, s az öregasszony, hogy újra meg ne bántsa, megnyalta a fojtó italt. Megborzongott.- Az istenit a marha fejemnek, miért nem jöttem idejében haza! - kesergett a fiú. Az anyja hallgatott. Szegények voltak mindig, sohase voltak bőviben semminek, de 44-ben egy szökött katonának odaadta az ura két ruhája közül az egyiket, mert azt remélte, hogy ezzel az életét menti meg.- Az istenit, miért nem jöttem idejében haza! - ismételte a fiú.- Hát miért nem jöttél?- Mert a menyasszonyomnál voltam. Cs-ben, igen. Három éve járok hozzá. Nem tudott róla?- Hallottam valami pletykát - felelte az öregasszony.- Nem pletyka volt - mondta a fiú, s hangjából büszkeség érződött. Három éve oda járok, a lány szeret engem, de az anyja nem engedett be a házba. Tiltott a lányától. Ki maga fiatalember? Téeszpa- raszt? Tehenes? Trágyahordó?... Tegnap letörölte a széket, köményes pálinkával kínált. Mert már nem vagyok tahó paraszt. Szakmát tanulok! Mire leszerelek, gépkocsivezető-jogosítványom lesz meg gépszerelő segédlevelem - s diadalmasan elhallgatott. Az anyja csendesen kérdezte:- Ezért nem mentetted fel magad, mint családfenntartó?- Ezért. - A fiú meghúzta a pálinkásüveget, s támadóan nézett az anyjára. Úgy éljek, mint maguk? Úgy éljek, mint eddig? - Keserűen bámult maga elé - Mi volt az én életem eddig? Hajnali kelés, sár, kosz, meló. Trágyaszag.... Minden hónap első vasárnapján, amikor bementem hozzá, nem tudtam kimosni a bőrömből a trágyaszagot... Csináljam még negyven évig, s úgy haljak meg, mint az apám, hogy egy tisztességes ruhám se legyen, amiben eltemetnek? Mit takargathat még gondolta az anyja, s úgy mondta mint aki behunyt szemmel szakadékba lép: - Fiam eladom a házat, vegyél rajta ruhát. Én majd meghúzom magam valahol... A fiú kortyolt a pálinkásüvegből, s felröhögött. - Ki veszi meg?... Csabaiék háza is üresen áll, amióta Zsófi néni felakasztotta magát. Az öregasszony rámeredt - a fia emlékszik erre? Több mint tíz éve történt, 56-ban. Zsófi néninek három fia volt: az egyik kovács lett, a másik vasutas, a harmadik maradt paraszt. De ezt a fiút 49-ben elvitte valami csontbetegség. Az ura is meghalt, és Zsófi nénit "beszervezték" a téeszcsébe. Dolgozni nem tudott, a csoport is nyomorgott, éveken át egy fillért nem látott tőlük. Két fia, a kovács és a vasutas sem nézett feléje. Zsófi néni csalánlevesen meg répafőzeléken élt - ha ő meg a többi utcabeli asszony nem törődik vele, éhen hal a szocializmus közepén. Ötvenhatban, amikor széjjelment a csoport, és Zsófi néni is visszakapta a nyolc hold földjét, egy napon jelent meg nála a két fia, a kovács meg a vasutas. Ennivalót vittek neki, tele kosárral, rántott csirkét, bort, almás rétest. - Egyen édesanyám. - Ezt kóstolja meg, édesanyám. - Hát itt tüzelő sincs? - Miért nem szólt, drága édesanyám? - Most már nem lesz semmi baj, majd a földet én megművelem.... - Te? Miért te akarod megművelni a földet? - Majd én megművelem! - Ugye édesanyám nekem adja a földet? - Miért neked adná, amikor én vagyok az idősebb!... A két fiú a kovács meg a vasutas a dúsan megterített asztal fölött ösz- szeveszett, s össze is verekedett ott az anyjuk szeme láttára, akire hat évig rá sem néztek. Jól agyba-főbe verték egymást, s azzal mentek el: pör lesz ebből. Majd a törvény igazságot tesz... Észre sem vették, hogy az anyjuk közben a pajtában felakasztotta magát. Az öregasszony, aki akkor még nem volt öreg assszony, azt gondolta a temetésen: "Lám mennyire igaza van a régi öregeknek: könnyebb egy anyának eltartani tíz gyereket, mint tíz gyereknek egy anyát." De ez csak bölcsesség volt akkor. Gondolta, de nem érzett bele. A ház azóta is üresen áll itt az utcájuk végén. A nádtető behorpadt, megfeketedett, a falakban, mint egy alattomos betegség kúszik felfelé a talajvíz. A kút beomlott, az udvart, a tornácot, a küszöböt benőtte a gaz. Ide nem költözik senki - innen mindenki menekül. A fiú maga elé révedt. Soha nem volt új ruhám. Én mindig csak azt hordtam, amit a többiek kinőttek... "Gyerekkorodban - gondolta az anyja - az én csizmámban szerettél járni. Szeretted, hogy nagy, szeretted a szagát, szeretted, hogy nem tudsz benne lépni. Akkor még szerettél."- Ez volt az első ruhám, amit én vettem föl először. - Ködös szemmel nézett az anyjára. - Az első keresetemből vásárolta, emlékszik rá? Tizenhat éves koromban, amikor édesapám megbetegedett, elmentem a téeszelnökhöz, hogy énnekem olyan munkát adjon, amiből hárman meg tudunk élni. Végigmért, elfintorította az arcát, s azt kérdezte: értesz valamihez? Majd megtanulom, feleltem. Bírni fogod? Próbáljon ki... Másnap már az istállóban dolgoztam. Támolyogtam az álmosságtól, szédültem az erős szagban, nehéz volt a takarmányos csille, mire a gémeskúton felhúztam harminc vödör vizet nem éreztem a karomat, s legszívesebben beleszédültem volna a kútba... és maga egy hónap múlva az első keresetemből megvette ezt a sötétkék ruhát. Ezt temette el az apámmal.... Újra az anyjára nézett - Legszívesebben kikaparnám a földből... Az öregasszony megborzongott.- Kikaparnád a földből?- Ki is kaparom... - mondta a fiú hideg mosollyal. Zubbonya zsebéből elővett egy összhajtogatott, gépelt papírt és egy golyóstollbetétet. - írja alá.- Mi ez? - kérdezte megrettenve az anyja. Nem szerette a papírt. Semmiféle papírt nem szeretett. Ha levelet kapott - nagyon ritkán valamelyik gyerekétől -, az összes lehetséges katasztrófát átszenvedte, mire megismerte a többnyire ártalmatlan tartalmat - Mi ez? - kérdezte riadtam.- Exhumálás - vigyorgott zavartan a fiú.- Micsoda?- Kiássuk, és újra eltemetjük. írja alá. Az öregasszony hosszú ideig nem akart hinni a fülének. Nézte ezt az idegen arcot, amely valamikor a fia arca volt.- Kiássuk?... Egy rongy ruháért?... És te viselnéd?.... Szája széle viszolyogva megrándult, ugyanakkor megcsapta a fojtó pálinkaszag: elviselhetetlen undort érzett. A fiú talpra ugrott, eltorzult az arca.- Hát tudja meg az igazat! Nem a ruha, a pénzem! Amikor bevonultam, be- levarrtam a bélésbe a takarékkönyvemet. Huszonötezer forint! Huszonöt- ezer! Érti! Háromév alatt gyűjtöttem. Nem ittam egy pohár sört, nem vettem egy tarka inget, nem voltam moziban... Lakást akarok venni! Én nem kezdem tetves barakkban az életemet, mint a Miskánk!- Lakást...? És ez a ház...?- És velem mi lesz, fiam?- Mért pont én? - kérdezte támadóan a fiú, s visszaült - Mert eddig is én tartottam? Van rajtam kívül négy gyereke. Miskának háromszobás lakása van. Juliskának az ura főmérnök. Tomika is küldhetné a dollárokat Az őrnagy testvérkénk is megvan valahol, csak kerestesse meg... ők már vitték valamire. Én most kezdem... Az öregasszony a papírt nézte az asztalon és a sárga golyóstollat. Nem volt homályos a szeme* S nem remegett a keze, amikor aláírta. A fiú mohón négyrét hajtotta a papírt, s megkönnyebbült. Még kedvességre is tellett tőle? Majd ha már egyenesben leszek, édesanyám, majd odajöhet mihozzánk - s elrohant. Az öregasszony kilépett a tornácra, s belemeredt a végeláthatatlan esőbe. A kriptái hományban elmosódtak és hajladozni látszottak az udvar tárgyai, a szín, az ólak, a kút. A nyáron új orvos került a faluba, és amikor először volt kint náluk megvizsgálni a beteg embert, megszomjazott, s kért egy pohár vizet. Beleivott, de nem nyelte le, forgatta a szájában, aztán kiköpte.- Milyen vizük van maguknak, néni?! Poshadt... Egészségtelen... Iszapízű... Többet kellene merni.- Mennyi víz kell két embernek, doktor úr?! - sóhajtott akkor. Először tehát a kút vize romlik el. Aztán az udvar földjét fölveri a gyom. S a gaz meghódítja a tornácot, a küszöböt. S esik az eső mindörökké. Becsorog a tetőn, s a talajból alattomosan felkúszik a falakba. A tűzhely előtt nád nő, s az ágyak alatt kígyók tanyáznak. Mennyi víz kell egy embernek, doktor úr.... s az öregasszony megindult a kút felé. Az első Amerikai Magyar Televízió! Az Elsó Magyar Televízió Hungarian .American Television földi sugárzású (UHF) adóállomáson és kapcsolódó kábeltelevíziós adókon látható: Főadás: szombaton du. 4 órakor WNY-TV. 25-ös csatorna, New York, New Jersey, Connecticut Kábeladás vasárnap du. 6 órakor Time Warner Kábeltelevízió 67-es csatorna, Manhattan Operatőr/szerkesztő: Üsztöke István HATV, PO BOX 468, Radio City Station, NY, NY’ 10019, 1-212-673-6130 Kari Bardosh, producer
