Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-05-06 / 201. szám
16 MAGYAR SZÓ —A HÍD Elemző 2005. MÁJUS 6. Átalakulás Kínában 1998-2005 Jordán Hajnalka Folytatás előző számunkból Reformálható rendszer? Az ország mára óriási változásokon ment át nemcsak a gazdaság teljesítményét, hanem az emberek gondolkodását, magatartását tekintve is. A legkevesebb változás a politikai rendszer területén következett be: a kezdettől fogva hangoztatott politikai reformok messze elmaradtak a gazdaságiak mögött. A gazdaság jelentős része már piacgazdasági, lényegében kapitalista elvek szerint működik - autoritárius irányítás mellett. Amíg a gazdaság prosperál, az emberek nem foglalkoznak a politikával (a vezetés szinte sugallja is az apolitikus magatartást), és a vezetés feltételezi, hogy támogatni fogják a "szocializmust". Nemcsak az ideológia szerepe értékelődött le, hanem a szocializmusba, a marxizmus-leninizmusba vetett hit is megrendült. (Ennek ellensúlyozására alkalmazza a vezetés egyre intenzívebben a nacionalizmust.) [...] A kommunista rendszer(ek) reformál- hatóságát, a kínai rendszer sorsát, fejlődési perspektíváját illetően néhányan a reformokat pesszimistán ítélik meg, és azt állítják, hogy az igazi nehéz, nagy feladatok (az állami vállalatok problémái, a gazdasági struktúra átalakítása, foglalkoztatás stb.) még hátravannak. A túlnyomó többség inkább arra utal, hogy Kína jó úton halad és egyre inkább felesleges és kiüresedett díszítő elemmé válik a piacgazdaság elé illesztett szocialista jelző. Optimális esetben Kína azonos utat járhat be gazdaságilag, mint sikeres szomszédjai, a "kis tigrisek". (Azok is jórészt autoritárius politikai hatalom mellett érték el eredményeiket, és egy fejlődési szakasz után következett be bizonyos demokratizálódás.) Kínában is a folyamat kísérője lehet a párt hatalmának leépülése, egy - ázsiai sajátosságokkal rendelkező - demokratikusabb rendszer létrejötte. Vagyis Kína sem szolgál példaként a szocialista rendszer reformálható- ságára, hanem - kedvező esetben - a folyamat elvezethet a rendszer lassú, békés átalakulásához. Kína húzza magával a világgazdaságot Bár Kína robbanásszerű gazdasági növekedése az idén várhatóan lassul egy kicsit, a nagy ázsiai ország globális tekintetben változatlanul a világgazdaság húzóerejének számít. Kína 2020-ra megnégyszerezi hazai össztermékét, az egy főre jutó GDP pedig megháromszorozódik -, ha a kontinensnyi területű ország ambiciózus elképzelése valóra válik. A jóslatok szerint 15 év múlva Kina GDP-je eléri a négybillió amerikai dollárt, az egyfőre jutó GDP pedig a 3000 dollárt: ehhez évi nyolcszázalékos gazdasági növekedés szükséges. Tavaly kilencszázalékos volt a bővülés mértéke, az idén pedig 8-8.2 százalék az előrejelzés. A statisztikák alapján Kína külkereskedelmi forgalma tavaly haladta meg első ízben az egybillió dollárt: a kivitel és a behozatal értéke 1,1 billió dolláros rekordot állított fel a 2003-as 850 milliárd dollár után. Az Amerikai Egyesült Államokkal 167 milliárd dollár, az Európai Unióval 190 milliárd dollár, az ázsiai országokkal 600 milliárd dollár értékű forgalma volt tavaly. A szóban forgó kereskedelmi rekorddal Kína a harmadik helyre került a világranglistán. A kimutatások további érdekessége, hogy tavaly az USA helyett Kína lett Japán legnagyobb kereskedelmi partnere. A szigetországba irányuló kínai export és import tavaly 22 200 milliárd jen volt. A nagy ázsiai állam pénzügyi illetékesei egyébként már jelezték, hogy a jelenlegi kínai árfolyamrendszerben egyelőre nem terveznek változtatást. Marad a lassú és fokozatos árfolyam-kiigazítások gyakorlata, ellentétben a fejlett nyugati országok várakozásaival. A kormányzati elképzelések szerint előbb a bankrendszert alakítják át Kínában, valamint kaput nyírnak a helyi tőkepiac előtt. Kína a tőkemozgások ellenőrzésére mechanizmusokat állít fel, hogy megteremtse a jüan konvertibilitásának feltételeit. E bejelentés hátterében az áll: a fejlett államok régóta nyomás alatt tartják Kínát annak érdekében, hogy liberalizálja a jüant, amely a dohárai szemben hosszú ideje tartja fix árfolyamait. Az észak-amerikai termelők szerint a jelenlegi helyzet igazságtalan kereskedelmi előnyhöz juttatja Kínát, mert az árfolyam alakításakor nem veszik figyelembe a dollár 2002 óta tapasztalható gyengülését. Bár a belső gazdaság erősítése prioritást elvez Kínában, a kormány nemrég elrendelte harminc nagyberuházás leállítását, mivel azok megsértették a környezet védelmére vonatkozó szabályokat. A leállított fejlesztések között van a Jangce folyó gátjához csatlakozó erőművi fejlesztés és további 26 erőművi beruházás. A zömében szénerőműveket 12 tartományban bővítették, hogy növeljék a kapacitást a gyorsan növekvő áramigények miatt. Becslések szerint az engedély nélküli kapacitásbővítések már elérik a 120 ezer megawattot. Ez a mennyiség a harmincszorosa az ország jelenlegi áramtermelő kapacitásának. Fogyasztói társadalom? A látványos gazdasági fejlődés mellett manapság már Kínában jegyzik a világ egyik legnagyobb fogyasztói társadalmát, friss felmérések szerint az óriásállam megelőzte az USA-t a „napi” mezőgazdasági és ipari termékek fogyasztásában. Az Earth Policy Institute elemzései alapján a kínaiak többet használnak már fel a gabonából, búzából, szénből és acélból, mint az amerikaiak. A nyersolaj terén még az USA vezet, tavaly gépkocsiból is csaknem tízszer több futott az Amerikai Egyesült Államokban. Kínában ugyanakkor jóval több televíziót, mobiltelefont és hűtőgépet vásároltak 2004-ben, mint az USA-ban. Bocsánat (jegyzet) Krajczár Gyula A bocsánatkérés a politika világában többnyire reménytelen szituáció. Még amikor valaki kiszáll, s elköszönésképpen kér bocsánatot, az csak-csak. De amikor követelések vannak, bocsánatkérések, meg nem bocsátások, lamentálások, hogy őszinte volt-e vagy sem, nem is beszélve arról, amikor olyanoknak kell bocsánatot kérniük egy csoport nevében, akik személyükben nem követték el azt, amiről szó van - szóval, az ilyen helyzetek teljesen kilátástalanok. Igazából legfeljebb arra jók, hogy teljen az idő. Áz idő ugyanis sokkal hatékonyabb eszköz, mint az álnaiv purparlék, csak éppen ebből a szempontból igen lassan telik. A japán miniszterelnökök tizennyolcadik bocsánatkérését fogalmazta meg a második világháború miatt Koidzumi Dzsuni- csiro, ezzel ayonban még nincs vége. Természetesen van értelme az őszinte bocsánatkérésnek. A kínai lapok első oldalukon, nagy terjedelemben hozták Gerhard Schröder buchenwaldi beszédét, éreztetve, hogy ez afféle etalon a szemükben. A japán miniszterelnökök bocsánatkéréseikben valóban nem mennek ilyen messzire, nem értékelik mélyebben a császári hadsereg háborús tevékenységét, s ezzel mindig otthagyják a hallgatóban azt az érzést, hogy olyan túl sok bajuk azzal a múlttal mintha nem is lenne. Persze mi, Európában azt is tudjuk, hogy a németek sikeres újbóli emancipációja nem csak és kizárólag az őszintének ható bocsánatkérésekben gyökeredzik. S ezt most Koidzumi is a maga részéről elmondta, nevezetesen, hogy'Japán gazdasági szuperhatalom lett a háború után, s érzékelhetően nem voltak és nincsenek katonai ambíciói. Szerinte ez nagyon komoly számvetés a múlttal. Hu Jintao kínai elnök úgy vélte, hogy a japánoknak cselekvéssel kellene alátámasztaniuk bocsánatkérésüket. Egy ötpontos tervezetben össze is foglalta, mire gondol. Ennek lényege, hogy kerülni kellene az olyan tetteket, amelyek sértik a kínai emberek érzéseit. Nem kis kihívás, hiszen könnyen sérülő érzésekről van szó. Ráadásul bekerült ebbe az öt pontba az is, hogy' Tokiónak támogatnia kell Kína pozícióját Tajvan ügyében. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy ebben az ügyben szintén könnyen sérülnek ezek a bizonyos érzések, s Japán az elmúlt időszakban derekasan bele is karcolt ebbe. Csak éppen ennek nincsen semmi köze a háborús múlthoz, s nemcsak Japán stimulálta a kínai érzékenységet, hanem például az Egyesült Államok is. A jelek szerint tehát erősen keverednek a dolgok, egy általános ellenszenv söpri maga alá az érveket. A jelenlegi kínai vezetés nagyjából mostanra jutott el oda, hogy a legfontosabb nemzetközi kérdésekben látszódjék is a felfogása. Ez, szerencsésen vagy szerencsétlenül, egybeesett egy' jól érzékelhetően változó amerikai kurzussal, amely sokkal tüskésebb Kínával szemben, mint az eddigi. A japán vezetés pedig bölcsen vagy' sem, azt majd meglátjuk, szépen beleforgott egyetlen valódi szövetségesének érdes, s sokszor igen nehezen követhető vonalába. Közös nyilatkozatban aggódtak Tajvanért, Tokió lázasan lobbizott Európában, hogy ne oldják fel a fegyverembargót. Ezek az új, amerikaias elemek hozzáadódtak a hagyományos feszültségpontokhoz, s valójában a történelemkönyvek ügye, amely elszabadította az indulatokat, már csak hab volt a tortán. A kínaiak pedig minden dühüket elverték a japánokon. Senki ne dőljön azonban hátra, ezek az indulatok Amerikának is szólnak, s egyes európai államoknak is. Peking, 2005. április
