Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-04-22 / 199. szám
2005. ÁPRILIS 22._________________________KULTÚRA__________________MAGYAR SZÓ — A HÍD 15 Az év énekese: Demjén Ferenc EMERTON-DI[AS ZENE A Magyar Rádió kulturális életünk egyre erősebb fókuszává nő. A hanghoz kötött műfajok esetében ez természetes, és meg akkor is hatásosabba tévénél, ha a képernyő képet is ad a hanghoz. Sőt, kép nélkül még igazibb, öntörvényúbb, mélyebb a hanghatás. Kondor Katalin elnöksége óta azonban tovább hasznosabb, ötletesebb, értek- terjesztőbb lett ez a fókuszhelyzet. Gondoljunk csak az Amerikai Magyar Szóban a legutóbbi néhány héten szerepelt Egy csepp emberségre című műsorraljvagy a József Attila versmondóversenyről Készült Hportra. A Magyar Rádió a múlt héten a köny- nyűzene értékeit segített magasabb fokozatba emelni a 2004. évi színvonalért kiadott eMeRTon-díjakkal. Az immár tizenegyre növelt számú díjak listájának elején a százezernél többre becsült New York-i magyarság kedvence, Demjén Ferenc áll, aki a nagyon rangos „Az év énekese” díjat vehette át. Földessy Dénes- Ilyen nagy esemény alkalmával nem illetlenség egy a New York-iakat érdeklő prózai kérdés: hogy van a lábad? Hiszen két éve, a New York-ban adott koncert után lábamputáció megelőzése végett kellett sürgősen repülőre ülni, s Ferihegyről hamar a Rókus Kórház sebészeti műtőjében találtad Magad?- Köszönöm, egy lábujj amputáció után teljesen jól vagyok, szépen járok. Múlttá vált a sajtóper is, amelyet rágalmazás miatt indítottam a Mai Nap című bulvárújság ellen, mert - állítólag kinti Mai Nap olvasók telefonhírének be- ugorva -, miközben lábujjgyulladásom miatt csak magamat erős akarattal összeszedve énekeltem végig a koncertet, ők alaptanul, s jó híremet sértve ittassággal vádoltak. A pert jogerősen megnyertem, az újságot kártérítésre kötelezték, s arra WWW.GIMAG1NE.COM is, hogy a saját lapjukban engem megkövessenek, ami megtörtént.- Múlt pénteken pedig az Óbuda-Té- tényi gálakoncerten megkaptad Az év legjobb énekese című eMeRTon- díjat. Nagy rang! Honnét indultál, milyen úton jutottál el idáig?- Diósgyőrben születtem, de a gyerekkoromat Pesten éltem, s zeneszerető családban nőttem fel, ahol mindenki énekelt. Hangszeres zenész azonban én lettem. Mindenféle hangszeren próbálkoztam, s amikor iskolássá váltam, akkor tudtunk bérelni egy zongorát, hiszen többgyerekes família voltunk. A 60-as években nagyon sok zenekarban játszottam, végül a 70-es esztendőkben kerültem a Bergendy együttesbe, s az már hét esztendős idő volt. Utána megalakítottam a V’Moto-Rock együttest, majd rájöttem, hogy igazából egyedül szeretem művelni a műfajt.- Az igazi alkotó egyéniségek szerények, de ennyire szerény ne légy az. Hiszen már az 1980-ban, a Zeneműkiadó megjelentette Tardos Péter féle Rocklexikon ezt írja a V’Moto-Rock-ról: „Az első kislemez már a megalakulása után két hónappal „megtörtént”: ezt koncertsorozat követte, majd 1978-ban az első LP 79-ben közös hangverseny- turnén vettek részt (előbb Lengyelországban, majd Magyarországon is) az Angliában élő, színesbőrű muzsikusokból álló, világhírű Osibisa együttessel. A második nagylemez felvételeit a Rádióban készítette az együttes, megjelenési ideje: 1980. Kovács Kati 79-es , Szívemben zengő dal című albumát az együttes tagjai készítették, szerzőkként és kísérőkként: s Katona Klári második albumán is ez a zenekar működök közre.” Pedig ez a lexikon már éppen negyed- százados!- Azért az a legjobb „együttes”, ha magam vagyok! Persze van állandó zenekarom is, már tíz éve, de ők másutt is játszanak, és nekem sok az egyszemélyes koncertem.- Hadd kérdezzem a dalszerző Demjén Ferencet: hány nóta szövegét írtad eddig?- Négy és félszázat!- Fantasztikus! Ez már egy egész könyvre való! És mennyi lehet még?- Ki tudja? Hiszen még nem vagyok hatvan éves!- A dalszövegírás kettős műfaj: ének és - ha nagyon igényesen fejezzük ki magunkat - költészet. Milyen a kettő házassága?- Csak a legszorosabb, egymáshoz legillőbb lehet! Az első énekhangtól és az első betűtől kezdve a zongora mellett, e kettő közös jelenlétében lehet dalszöveget írni.- Köztudott: a művészvilág túlérzé- keny, soraiban sok a féltékenység, az intrika, leginkább a színészek, operaénekesek között. És a rockzenészek soraiban?- Hál’Istennek közel sem akkora. Talán azért, mert mi nem élünk annyira összezárt életet. Inkább azt figyeljük, ki hogy játszik, milyen sikere van...- A művészet nem él meg közönség nélkül, a közönség pedig már maga a társadalom. Vagyis a közgondolkodás hordozója. A rockkoncert pedig a pártállam idején a „marxista-leninista ifjúságnevelés” ellenségeinek számított, volt olyan ifjúsági intézmény, ahol fedett állományú állambiztonsági tiszt volt az egyik vezető, őrizvén a marxista-leninista közgondolkodást, ami a való életben akkor már röhej volt. Hogy éltétek meg ezt a kort? Neked például néhány dalodat betiltották!- Nem akartunk forradalmárok leimig mint az ötvenhatos ifjúság, hiszen a mi korunkban már nem is volt akkora terror, mint ami 56-ot kiváltotta. Nem politizáltunk, de a hatalomtól eltérően, függetlenül gondolkodtunk és éltünk. Új közízlést formáltunk, ami már egyfajta hétköznapi forradalmiságot jelentett.- Mi a legjellemzőbb a beat-pop-rock korszak életérzésére?- Kezdődött a hosszú hajjal, mint lázadással, de folytatódott a hippikre jellemző békevággyal. Egyáltalán, színesebbé tettük a világot, öltözéktől a szabadság szellemében kifejlődő sokszínű zenei irányzatokig. Bár mf, a szovjetzó- nabeli kelet-közép európaiak nagyon lent kezdhettük, elsősorban a technikai háttér nem volt meg, ami pedig ebben a műfajban meghatározó. De a lényeg: az alkotó zenei fantáziánk szárnyalt, s a dalainkban nem az szólt, amit a hatalom belénk sulykolt, hanem valami más, ami bennünk élt.- Nevezhetjük ezt a közérzetet az életöröm vállalásának?- Egyértelmű, hogy ez nyitottság, sőt, afféle új keletű reneszánsz volt például a dalszövegekben nem a régi szentimentális közhely-szavak éltek, hanem a természetes, keresetlen szavak készlete.- Az Amerikai Magyar Szó, olvasóink vagyis az itteni rajongóid nevében is, szeretettel gratulál a jeles kitüntetéshez. Könyvismertető KÓS KÁROLY MŰVÉSZETE ✓ Elet és idea Nagy gondban volna, aki meg akarná határozni, mi minden volt Kós Károly. Hogy különös ízű magyar író, nem kétséges, novellái regényei - köztük a Varjú nemzetség - bizonyítják. I logt- képzőművész, grafikus - erre is számtalan ábrázolatot találni. Hogy építész is volt, például rá jellegzetes épületei határon innen és túl. De újságot is csinált, ő élesztette újjá a Kalotaszeg című lapot, no és könyvművészként igazán nagy kezdeményezéseit jegyezhetjük, gondoljunk csak az Erdélyi Szépműves Céhre. Folytassuk? Esszéíró, társadalom- tudós, ideológus, néptanító. Egyszóval polihisztor, miként azt a szépen kivitelezett kötet záró tanulmányában Sas Péter is megállapítja. Polihisztor - az utolsók egyike, akik után már - a huszadik század második felében - jobbára csak mindentudók és mindent jobban tudók teremtek. A poli- hisztorsághoz ugyanis a sokszálú és nagy energiájú benső késztetéseken túl még valami nélkülözhetetlen: a szilárd gondolkodási rendszer, értékrend, ideológia, amely irányt értelmet, formátumot, magán túlmutató jelentőséget tud adni az emberi alkotóerő megannyi tettének, leleményének. Kós Károlyt mindenekelőtt a népi kultúra kötötte le, életnek és művészetnek az a harmonikus kapcsolódása, amely a maga teljességében talán soha sem létezett, de amelyről mégis jó gondolkodni, és jó hinni benne. Keveseknek jut eszébe Kós Károlyról az angol népi szellemi irányzat például, és annak néhány olyan kiemelkedő képviselője, mint William Morris vagy Ashbee. Ha ezt az irányt kereste, a legjobbakhoz fordult az erdélyi polihisztor, hiszen a legfejlettebb kapitalizmus talaján alakulhatott ki a legkövetkezetesebben romantikus antikapitalizmus, a historizáló népiesség: a középkor kulturális-közösségi harmóniájának eszményítése. Termékeny táptalajt adott ehhez a tájékozódáshoz a századfordulós szecesszió. Annak magyar válfaja és az erdélyi archaikus kultúra még élő vidéke. így vált Kós Károly hátországává Kalotaszeg, amelynek szépségéből szépségideáit formált. Hát erről szólnak énnek a kötetnek az erdélyi (képző)művészetet tárgyaló írásai. De hogy még mire volt képes Kós Károly tehetsége, arról könnyen meggyőződhetünk, ha kimegyünk a múlt századelőn épült kispesti Wekerle- telepre, amelynek házain is ott a keze nyoma. És annak a ritka történelmi pillanatnak emléke, amelyben az a magyar liberalizmus ezzel a népiességgel összedolgozott. Gyónt Valér
