Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)
2005-03-11 / 193. szám
2005. MÁRCIUS 11. Mozaik MAGYAR SZÓ — A HÍD 17 Másként nem. lehetett NagyJohanna Petőfi Sándor a nép gyermeke volt. Átélte a nép nyomorát, nincstelenségét. Látta a sok igazságtalanságot és jogtalanságot. Nem békült ki szeretett magyar nemzete kisemmizett állapotával, tűrhetetlennek tartotta azt, változásokat akart és követelt. A szabadság eszméi tüzelték és azoknak az elnyerése érdekében lelkesít: „Előre hát, mind aki költő, A néppel tűzön - vízen át, Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját. (Petőfi S.: A XIX. század költői) Tudta, hogy a szabadságért küzdeni kell, áldozatot kell hozni érte. ő kész volt erre és másokat is bíztatott, tűzbe hozott, de mintha megérzett volna valamit: „Szeretném tudni, ott leszek-e én, A győzelmi fényes ünnepélyen? Vagy akkorára tán elvisz az Enyészet, s ott tart a sírba' mélyen? (Petőfi S.: Respublika) Bár a sötét, baljós árnyak néha meglibbennek szeme előtt, ő mégsem hátrál, tovább buzdít a szent ügy érdekében: „Hogyha el kell veszni, nosza Mi vesszünk el, ne a haza, Előre! (Petőfi S.: Csatadal) „Minden, ami szent előttünk, Kockán van, Ha a világ támad is meg, Győznünk kell a csatákban: * * Ha miljomnak el kell veszni, Vesszen el! Ki fogna most fukarkodni Életével, vérivel? (Petőfi S.: Föl a szent háborúra) A forradalom sikertelensége Európa más államaiban nem töri le, ő még mindig bízik: „Magára hagyták, egy magára A gyáva népek a magyart, Lánc csörg minden kézen, csupán a Magyar kezében cseng a kard. Nagy Ábrahám Kihunyt egy csillag (Petőfi emlékére) Szárnyon jár a hír, mint szokott, Valaki csillagot lopott. Szólni akartam már régen, Fényes csillag nincs az égen. Olyan volt a ragyogása, Nincsen annak hasonmása. Míg a többi fakó, kopott, Ez, mint a Nap, úgy ragyogott. Tüzelt, lángolt, perzselt, fűtött, Fellegeken is átsütött. Mióta nincs fenn az égen, Sötétség van a vidéken. Kiapadt kút lett a lelkünk, Örökre fény-árvák lettünk. Emelje ez föl lelkeinket, Hogy mi vagyunk a lámpafény, Mely, amidőn, a többi alszik, Ég a sötétség éjjelén. (Petőfi S.: Európa csendes, újra csendes) Bem tábornok oldalán halad a csatamezőkön és hinni véli, hogy őt a golyó nem fogja, dárda nem döfi át a testét, ő élni fog, hogy megénekelhesse a szabadság győzelmét és a hősök dicső tetteit. A forradalom hevében papírra vetett baljós szavai váltak valóra: „Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szívembül. (Petőfi S.: Egy gondolat bánt engemet) A lánglelkű költő elvesztése az össz- magyar nép gyásza volt. Legjobb barátja, Arany János is szomorúan veszi ezt tudomásul: „De nyugszik immár csöndes rög alatt, Nem bántja többé az „Egy gondolat" (Arany J.: Emlények III.) Sokáig legendák keringtek róla, nem akarták elfogadni a valóságot, nem tudtak belenyugodni, hogy nincs többé. Bár Bem vigyázott rá, mégis a Fehéregyháza melletti csata után eltűnt, nyoma veszett: „Ki nékem álmaimban Gyakorta megjelensz, Korán elhunyt barátom, Van-e jel síri fádon, Mutatni, hol pihensz? (Arany J.: Emlények I.) Mindmáig csak sejtelmeink vannak a költő tetemének hollétéről. A magyar hon egéről eltűnt egy üstökös. Bár rövid ideig tündökölt, de fénye bevilágított a kunyhók ablakain, reménysugárt lobbantott milliók szívében: hazájuk szabad lesz, ahol a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet s a jognak asztalánál mint egyaránt foglal helyet. Petőfi élete, sorsa, eszmevilága kötelezte őt arra, hogy mindvégig kitartson amellett, amiben hitt, amelyért harcba hívott és ezért életét is feláldozta. Más-* ként nem tehetett. „Gyakran, ha az ég behunyja már szemét, Gyakran érzem lobogni szellemét. (Arany J.: Emlények III.) Az utókor nemzedékének jut az a feladat, hogy Petőfi szellemi örökségét ápolja. Verseit olvasva újra és újra lelket önt belénk az ifjú titán és megerősít ama hitünkben, hogy a magyar nép érdekeiért mindig, minden korban érdemes, kell és kötelességünk kiállni. Péterffy Gyöngyi Erős hittel Nem múltak el idők itt vannak velünk, elmúltak az idők, mégis emlékezünk! Letűnt századoknak áldozata int, HŐSEINKNEK sírja mindig ránktekint! Nem gyógyultak sebek, nem gyógyul a világ, ha nem a szabadság működik tovább! Üresek a szavak, üres a beszéd, ha koldussá válhat egész nemzedék! Adós-rabszolgasors, kamatláb Hazám, kihulltak a könnyek, mégis, van tovább! Mégis, mégis, mégis! ÚR - az ISTENÜNK! Erős hittel élve - Szabadok leszünk! Bethlehem, 2002. szeptember 18. Kerékgyártó Kálmán Szilárdan mint a szikla Nem hagyom, hogy túlnőjenek rajtam, és hogy nem sikerül az, amit akartam, bűnötök s bűnöm is. De ezerszer visszakérdez a kétség: miért a napfény, ha nincs sötétség csalók árnyékában. 1 És meggémberedek, reszketve-fázva, 4 mint való lényem egyetlen csontváza, rátok zsugorodva bőröm. 2004.. „Küszöbünk előtt"c. kötetből Szerkesztette: Kertész Gabriella Tisztelt Főszerkesztő Úr! ^ Egyrészt mint újságírónak, másrészt mint öt kötetes költőnek nagy örömet jelentett számomra az Amerikai Magyar Szóban viszontlátnom egyik felfedezettem, Keresztúri Mária versét. Örültem, hogy olvashattam lapjukat, és azonosulni tudtam annak tartalmával. Bár nem engedhetem meg magamnak, hogy lapjukat megrendeljem, veszem a bátorságot, és elküldöm Önnek legújabb kötetem. Megtisztel vele, ha olyan szeretettel forgatja, mint amilyen tisztelettel ajánlom. Amennyiben kötetemben talál olyan verset, (verseket) melyet az újságban publikál, szerzői jogdíjamról lemondok, csupán annyit kérek, hogy egy tiszteletpéldányt szíveskedjen címemre postázni. Az én esetemben már koránt sem arról van szó, hogy mindenáron és mindenhol szeretném viszontlátni versem, de a költő azért ír, hogy minél több emberhez jusson el alkotása. Szeretném hinni, hogy a világ bármely táján élő (magyar) emberek szívesen olvassák az óhaza kortárs alkotóinak írásait. Ismeretlenül is baráti tisztelettel üdvözlöm: « Debrecen, 2005. február 12. Kerékgyártó Kálmán Kedves külmunkatársunknak Jack Hahnnak gratulálunk dédunokája születése alkalmából. Az édesanyának és a kislánynak jó egészséget kívánunk. a Szerkesztőség
