Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-12-10 / 183. szám

14 MAGYAR SZÓ —A HÍD Irodalom 2004. DECEMBER 10. (...)-Hé! A Clarkson Avenue-n ment, alig hagyta el a Kings Country Hospital Centert, a Keleti Harmincnyolcadik és a Harminckilencedik utca között járt.- Hé! Te! El kellett telnie néhány másodperc­nek, mire tudatosult benne, a rekedtes hang gazdája, az ötvenes éveiben járó, szakállas, fekete férfi neki szól. Hajlék­talan volt. Egy, a megkopott ház fala nyújtotta beugróban vackolta el magát. Védelmet nyújthatott neki az eső és va­lamennyire a szél ellen is. Vörös-zöld kockás pléddel letakart ágybetéten ült, melynek egyik végénél karos íróasztali lámpa - bizonnyal akkuval működő - vi­lágított, a másiknál, ott ahol az ágybetét és a beugró fala között maradt némi hely, bekapcsolt arasznyi képernyőjű televízión peregtek a képek, ahogy a hangokból ki tudta venni az Oprah Winfrey Show ment éppen, mellette campinggáztűzhely állt, rajta lábas, előtte a kövön kávéfőző, egy felnyitott Péterffy Gyöngyi Télen Néma hallgatással várnak a napok gondolsz a nyárra madarak hangjára lengő szellőben füvek kertjére rezdülő fák sejtemes csendjére s hallod újra hallod az elveszett hangot hozza - hozza a táj lehelete kozmosz hegedűje mélyek zenéjének sugarad fényének megnyíló virág konzerves doboz, odébb oszlopba rakva kirojtosodott fedelű könyvek és képre­gények, mellettük rövid rúdra csavart csillagos-sávos zászló, a sarokban a fal­nak döntve piszkospiros, fémvázas háti­zsák. Hosszú barna szövetkabátot vi­selt, bakancsot, sokszínű, kötött füles sapkát, amilyet a Andokban élő indiá­nok hordanak és pár centért hozzá lehet jutni. Kezében- alig megkezdett Jack Daniel's-es üveg.- Figyelj!- Igen? - kérdezte Jonathan Baker mintegy felébredve.- Mosolyogjál, ha átmész a nappali­mon - mondta a férfi és Jonathan Baker felé nyújtotta az üveget. Elhárította a kínálást. Elővette a pénztárcáját, odament és egy ötdollá­rost nyomott a férfi kezébe, aki látható­an meglepődött a bankjegy láttán.- Köszönöm - mondta szelíd tekintet­tel, kissé megilletődött hangon. - De azért ne felejts el mosolyogni. A férfi elterelte a figyelmét magáról, ám ez nem tartott túl sokáig. Rótta az utcákat és tovább tépelődött. Az éhség és a nikotinhiány kényszerítette végül haza. Elfelejtett pipát vinni magával, s a cukormentes Wrigley's rágógumi, amit az Utica Avenue-n vett egy trafikban és amivel viszonylag hosszan el tudta húz­ni, hogy rágyújtson, egy idő után halá­losan idegesítette. Az előszobába levette és a fogasra akasztotta a dzsekijét meg a kalapját, a konyhába ment, kinyitotta a hűtőszek­rényt, megnézte, mit ehetne, mit ha­gyott ott neki Diane, de semmit sem kí­vánt igazán. Úgy döntött - mint ilyen esetekben a legtöbbször -, banános szendvicset csinál magának. Kivette a kenyértartóból az alig megkezdett Hide your Dough kerek kenyeret, az elektro­mos késsel két körbeszeletet vágott be­lőle és betette a pirítóba. Míg pirultak, meghámozott két érett banánt, össze­és látsz és hallod a csendet a téli tájban is érzed a tavaszt a nyár varázsát Teremtőnk áldását az ISTENI HARMÓNIÁT télen fagyottfarkas időben várnak a napok behavazott ablakon át észrevétlen néma hallgatással betekint a fény sugár ISTEN Bethlehem, 2001. január 7. Zsigmond Aranka 1948-ban Erdélyben, Nagybaconban született. Tanulmányait a marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceumban végezte. Kolozsváron 1973-ban szerzett diplomát a Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem textilszakán. Kine­vezését Székelyudvarhelyre kapta, itt tanított a Művészeti Iskolában rajzot és festészetet, a Tanítóképzőben rajz­módszertant. Tagja volt a Hargita Megyei Művészeti Egyesületnek. 1985-ben Magyarországra, Székesfehérvár­ra települt. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Több mint ötven kiállítást rendezett. Fa­li kárpitszövéssel és restaurálással, valamint grafikával és festészettel foglalkozik. Portréfilmjét 2003-ban mutat­ta be a new yorki Magyar Televízió az 56-os csatornán. Jelenleg New Yorkban tartózkodik. Adatai megtalálha­tóak a Magyar Alkotóművészek Országos Lexikonában. Újságunk montázs-sorozatát közli. törte aztán elkeverte őket két evőkanál­nyi édes Reese's mogyoróvajjal. Az el­készült piritósokat megkente Blue Bonnet margarinnal, az egyikre púpoz­ta a masszát, nagyjából elegyengette rajta, majd ráborította a másikat, és be­tette a grillbe. Amikor elkészült, ketté­vágta és egy bögre hideg tejet töltött hozzá. Gyorsan evett. Utána vizet en­gedett a forralóba, kihozta a szobából a teás kannát meg a bögréjét, kiöntötte belőlük a maradékot, elöblítette őket, friss citromos mateval töltötte meg a teatojást, a kannába tette, leforrázta, majd bevitte a szobába. Levett a külön­féle dobokkal, képekkel, szőttesekkel zsúfolt falon lévő, vérvörös filccel be­vont tartóról egy görbe, homokfúvott Peterson Emerald pipát. Leült a fotel­be, megtömte, rágyújtott és egy bögre forró teát öntött magának. Folytatjuk Sósméz (19) Brém-Nagy Ferenc Leona Borek a ||rT% np/i* /• 1 éli ej Tarka álomképek lengnek Régi meséknek szárnyain, Hallgatunk a csendbe esti zenét. Az éj sötét és nyugalmat igér, Már nem gyújtja láng A kandalló hamvadó tüzét. Kint hull a hó, S álmodó gyermek vár Narancsot, diót és édes fügét. Másutt zajosak háborús tájak, Fájdalmuk hangja Ide nem ér, f Viszályok hona távol, S a rémektől félő hold Felhővel takarja szemét.

Next

/
Thumbnails
Contents