Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-12-03 / 182. szám
2004. DECEMBER 3. Mozaik MAGYAR SZÓ —A HÍD 15 A bumeráng Jack Hahn ^ Potpourri Mottó: „Ha tudsz egyezkedni önmagaddal, a szánalmat nem ismerő sors respektálni fog.” A Beszámolás tisztességével, ami nekem fontos lelki örömet szerez, mert említésre nem méltó tehetségem egyike: azt mondom, írom, amit gondolok, becsületesen kezelve kiállók érte. Őszinteséget, objektív kritikát úgy használom, mint a pap a zavart lelkű hívőnek adott válaszát. Az emlékezés, a visszaidézett múlt, agyam örökös játéka gyakran fejbe vág, mint a visszatérő bumeráng. Az ütés fájdalmát nem érzem csak enyhe keserűség zavar rövid ideig. Csúnya volt, hogy szívből gyűlöltem idősebb nővéremet, mert a köztünk lévő tíz esztendő különbség firtatásával - kézmosásról, könyv olvasásról, idősek tiszteletéről prédikált, nem beszélve arról a gyalázatos tettéről (ártalmatlan hibáim miatt), amikor a vice-házmester befejezte az udvar tisztítását, apró darabokra vágott újság papírost leszórtam a harmadik emeleti gangról - bemósze- rolt a Mamánál. Csúnya volt, hogy kissrác korom ellenére tudni akartam olyan dolgokat, amit kissrácnak nem volt szabad tudni. Például, mi volt az értelme a következő történetnek: Fedák Sári az ebédidő elmúltával érkezett kedvenc éttermébe. Leült a részére rezervált, megterített asztalhoz. A pincér máris jött felvenni a rendelést. Fedák Sári mérgesen észrevette, hogy a terítéknél hiányzik a kanál. A pincér, aki évek óta szolgálta ki Fedák Sárit azt kérdezte: - Művésznő! Ilyen későn jön ebédelni? Hol volt? - Fedák Sári ingerülten azt mondta: Kan alatt! Csúnya volt, amikor unokatestvérem focizás közben a kapu előtt elgáncsolt. (Erről a valamikor testvérnek számító vérrokonom csúnyaságairól a múltban többször írtam s úgy látszik, újabb csúnyaságai miatt, szellemi fricskázásomat folytatnom kell.) Visszagondolva a szép dolgokra, a fent említett smafu csúnyaságok megenyhülnek, mint a gyötrő fejfájás a bevett aszpirin után. Szép volt látnom s figyelemmel kísérni apám borotválkozó „manőverjét” ami persze a konyhában történt. Kis lábosban vizet tett fel melegíteni a sparhelt-re amíg a víz melegedett a falon lévő szögre széles bőrövet akasztva elkezdte élesíteni a borotvakését. Szép és bölcs dolog volt nem hadakozni - kijátszani igen - a következő feltartózhatatlan gyorsasággal tova rohanó évtizedek ellen a rosszat, a csúnyát összeszorított fogakkal, ha gazság ért ökölbe szorított kézzel próbáltam elviselni. Ha szép, jó és nemes üdvösített a boldogság nagyszerűségével ujjongtam mint a kisgyerek, aki ajándékot kapott. Szép volt először szavazni Amerikában, a lestrapált állapotban vásárolt Ford autómat vadonatúj Rambler-re cserélni, amerikai útlevéllel Európába utazni. Szép volt büszkeség által kidüllesztett mellel tudatni a világgal, hogy elértem az őszinte tiszteletet szerző nagypapa státuszt. Praktikus tehetségem segítségével kezelem a házasságomat: - Ha Edith levese elvan sózva nem teszek szemrehányást, gúnyos megjegyzést a helyes logikát használva gondolom: Ha a házasságot rontó, felesleges megjegyzéseket ostobán citálom a leves nem lesz többé elsózva? A csúnyaságok türelmetlenül tolakodnak az agyamba. Képtelen vagyok nem gondolni, hogy csúnya a fiatal generáció 40%-ának túlsúlyban szenvedése, 16 éves főiskolás nem tudja az Egyesült Államok alel nőkének nevét, egyetemista képtelen megtalálni Görög- vagy Magyarországot a térképen, felnőtt emberek nem olvasnak könyvet, újságot, baseball játékosok köpködnek mintha ismeretlen törvény által előlenne írva. Nem is olyan régen az áldott Republika visszatarthatatlanul sorvad - a zászló értéktelen lett, a spanyol és a többi idegen nyelvek kezdenek diadalmasan uralkodni az angol nyelv fölött. Persze én is hibázok, könnyelmű lépéseket követtem el, de nem vádoltam senkit. A hála felemelő érzésével köszönöm természetemnek, hogy nem irigylek senkit tehetsége, társadalmi pozíciója, vagyona miatt. Fizikai, szellemi kondícióm annyira kielégítő, hogy tudok boldog lenni. Mindezért tartozom önmagámnak annyi tisztelettel, hogy akkor is rendesen viselkedem ha egyedül vagyok. Az egyezkedést sunyi alkudozás nélkül szigorúan betartom mind az imám Ámen (úgy legyen) kérését, ami védi önbizalmam erejét és helyemet a mai zűrzavaros, beteg világban. Mandler Gábor 12 éve, hogy meghalt John Lennon Kedves Olvasók! Továbbra is szeretettel várjuk lapunk Mozaik rovatába beküldött írásaikat, verseiket. A rendszeres beküldőket előfizetéssel jutalmazzuk! a Gyilkosod magánzárkában, megtért, azt mondja, V kiűzték belőle a gonosz szellemeket, de Te még mindig dideregsz, a jéghideg new yorki éjsza- kában, hófehér csontjaid összerezzenve A elsuttognak egy mindenki által dúdolt A dallamot. Százötven ember gyűlt össze § feletted, gyertyáik kiolvasszák sorsod fagyát, lassan kinyitod immár időtlen 0 szemeid, valahol, ezerbillió fényévre innen, • bent a lelkűnkben, nézel, vádlóan szelíd • szemekkel, már halljuk: "Imagine, all the people", és óceánok nyílnak, ahonnan nézünk, ^ fájdalom-cápák hasítják meg forró szerete- V tünk Teirántad, aki elhozta a Zenét, V nyomorgatott, fiatal, szenvedő, % ?j0 gyönyörű emberek végtelen sorának. é/f rfC - Es most, a 92.3 K-ROCK FM RÁDIÓ W M w • belekezd a "BEAT1 JvYEARS" című műsorába. ™ "It won’t be long", felzendül az első szám, régi, mostani emlékek, - a gimnázium évei - "I’m a looser" - ehhez már magyarázat sem kell, de csak most figyelek a szövegre, - reklám - _ Tudod, annyit adtál amennyit egy halál sem vehet el, egy könnyes mosoly lebeg majd egy nap azon a § helyen ahol addig én lebegtem, és Temiattad lesz így. Te vittél szeretetre, szerelemre, amiben most is #"'4 ^ benne vagyok, "There’s a place", nem tehetek róla, Rólad Rád száll a szívem, tudom, messze vagy, És szereted őt, meg őt talán, kit nem is ismerek. Földrengések után összedőlt görög Pantheon volt az élet, letört bronzkarú, smaragdszemű, izmos, aranyos ZEUSZ feküdt a földön, a rádióban az "Imagine" megy, I try to imagine, to live in a world of harmony & love, it’s easy, easy to do so, next day though I’ll go out the street, & a guy might shoots me, but that’s his problem, not MINE, well, it’s not a BF’ATLES a song - "Black magic woman", yeee, de ez a W varázs nem fekete, semmiképpen nem az, mosolyog, és erőt ad, CSÓK, még, még f —, soha-nem -elég, SUPER LESZEK, vagy csüggedt, Téged én már nem feledlek. IKl# • 1992. november 8.
