Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-11-19 / 180. szám
16 MAGYAR SZÓ —A HÍD TUDOMÁNY 2004. NOVEMBER 19. Röviden A VILÁGELSŐ ARCÁTÜLTETÉSE A történelem első arcátültetésére készülnek az Ohio államban található Cleveland Klinikán. Az engedélyt október közepén kapta meg a kórház, és már el is kezdték keresni a megfelelő pácienst. Maria Siemionow, a klinika plasztikai műtétekért felelős igazgatója elmondta: a műtét során egy halott ember bőrét és az alatta lévő szöveteket fogják felhasználni az átültetésre. Az eljárás meglehetősen veszélyes és a páciensnek nagy az esélye arra, hogy az új szövet ki fog lökődni. Az arcátültetés nem életmentő beavatkozás, és ráadásul meglehetősen kockázatos. Korábban már több klinika, így a Louisville-i Egyetem és az Utrechti Egyetem klinikája is jelezte, hogy készen áll az arcátültetésre. A műtét technikailag kivitelezhető, a mikrosebészeti módszerek elég fejlettek és a kilökődést gátló gyógyszerek is egyre hatékonyabbak. Ilyen műtétet azonban eddig még sehol nem engedélyezték. Háztartási lézerkés Japánból Eg}'Japánban feltalált lézerkésnek köszönhetően jelentősen csökkenhet a jövőben a háztartási szemét felét kitevő, gyümölcs- és zöldségeredetű hulladék. Tízéves kutatómunkával olyan lézertechnológiát fejlesztettek ki, amellyel gyakorlatilag ’’elpárologtatható" a zöldség- és gyümölcshéj, olvasható a Szobkor című orosz nyelvű internetes hírportálon. A lézerkés ugyanis olyan vékony - mindössze néhány mikron vastagságú - réteget "hámoz” le, amely gyakorlatilag elporlad a levegőben, és így nem képződik semmilyen hulladék. A lézerkés olyan gyorsan szabadítja meg a zöldséget vagy gyümölcsöt a héjától, hogy ez semmilyen módon nem befolyásolja az ízt, és a vizsgálatok tanúsága szerint az így módon tisztított zöldség és gyümölcs nem káros az egészségre. Az új technológia iránt máris nagy az érdeklődés, hiszen a fejlett világban mindenütt komoly gondot jelent a háztartási hulladék egyre növekvő mennyisége. . A LEGRÉGEBBI MADÁREMBRIÓ KÖVÜLET 121 millió éves, tojásában fosszilizálódott madárembriót találtak Kínában. A kutatók úgy vélik, hogy ez a lelet egyben a valaha talált legrégebbi madárembrió kövület. A felfedezés azért különleges, mert a tojásban levő embrió tollakat visel, ugyanakkor a legtöbb napjainkban ismert madár csupaszon és ma- gatehetetlenül kel ki tojásából. Lehetséges, hogy a lelet a madarak evolúciójának egy korábbi szakaszát rögzítette, amikor a repülő gerincesek még tollasán jöttek a világra. A lelet vizsgálata hozzájárulhat azoknak az ellentmondásos elméleteknek tisztázáshoz, amelyek a repülés eredetére vonatkoznak. Néhány kutató szerint ugyanis a madarak az evolúció során egy "négyszámyas" fázison mentek keresztül, amikor a szárnyakon kívül a lábakat is toll borította, s csak később alakult ki az ezeket felváltó faroktollak jelenlegi aerodinamikus formája. A paleontológusok többsége jelenleg egyetért abban, hogy valaha élt egy négyszámyas, tollas dinoszaurusz, amit Mikroraptomak neveztek el. Ennek a mókus méretű állatnak hosszú tollak borították mind a négy lábát, amelyek minden bizonnyal a fáról történő leereszkedésében is segítették. SÍ Pusztulnak a madárfajok Európában MERRE SZÁLL A JÖVŐ? Az európai madárfajok közel feléről nem tudható, mennyi ideje van bátra, s néhány faj olyannyira veszélyeztetett, bogy akár a közeljövőben eltűnhet Európa területéről - ismerteit a legnagyobb nemzetközi madárvédő szervezet legfrissebb értékelése. November 17. Magyarországon a nyugat-európainál lényegesen jobb a helyzet, ezért kiemelt felelősségünk s egyben páratlan lehetőségünk van a fajok megőrzésére. A BirdLife International Hollandiában bemutatott "Birds in Europe" című tanulmányában rámutat: 226 madárfaj, azaz az európai madárfajok 43 százalékának jövője bizonytalan. A BirdLife előző tanulmányának megjelenése óta, tehát az elmúlt egy év alatt 45 faj állománya csökkent és került kedvezőtlen természetvédelmi helyzetbe. A vízparti madarak közül a sárszalonka (Gallinago gallinago), a nagy póling (Numenius arquata) és a bíbic (Vanellus vanellus) állománya esett vissza a legnagyobb mértékben. A Szaharától délre telelő, ám a nyarat Európában töltő, úgynevezett hosszú távú vonuló madarak közül a sisegő füzike (Phylloscopus sibi- latrix), a hantmadár (Oenanthe oenan- the) és a vízhez közeli épületek kedves nyári vendége, a hazánkban is nagy számban költő molnárfecske (Delichon urbica) száma fogyatkozott meg különösen. Komoly veszélyt jelent a madarakra nézve a tájidegen, ipari méretekben folytatott mezőgazdálkodás: a sordélyt (Miliaria calandra), a mezei verebet (Passer montanus) és a kenderikét (Carduelis cannabina) a mezőgazdasági tevékenység űzte el élőhelyéről. Bár kevesen gondolnak bele, a városi környezetet viszonylag jól tűrő madárfajok alkalmazkodó-képessége is véges: a városokban oly természetes látvány, a házi veréb (Passer domesticus) és a seregély (Stumus vulgaris) is végleg az emberi tevékenység áldozatává válhat. Magyarországon összesen 20 fajnál mutattak ki csökkenő trendet, ezek közül kiemelhetők a kék vércse (Falco vesperti- nus), a széki lile (Charadrius alexandrinus), a szalakóta (Coracias garrulus). A tanulmányból azonban nem csak rossz hírek olvashatók ki: részben a természetvédelem erőfeszítéseinek köszönhetően 14 faj helyzete jelentősen javult. Részben az Európai Unió Madárvédelmi Irányelvének és a védelmi munkáknak köszönhetően például a kontinens legveszélyeztetettebb tengeri madara, a korallsirály (Larus adounii) védelmi helyzete kedvezőbbé vált és állománya növekedett. Ugyanez elmondható Európa két legnagyobb ragadozó madaráról is: a réti sasról (Haliaetus albicilla) és a fakó keselyűről (Gyps fulvus). Magyarországon is találunk jó példákat: a parlagi sas (Aquila heliaca), a réti sas (Haliaetus albicilla), a kerecsensólyom (Falco cherrug) és a csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) állománya a természetvédelem erőfeszítéseinek köszönhetően növekedett. Osz- szesen 54 fajról mondhatjuk el, hogy hazánkban a vizsgált időszakban állománya növekedett vagy új költőfajként jelent meg. Jelentős különbségek tapasztalhatóak Európa különböző területei között. Például az EU régi és új tagállamaiban a madarak helyzete egészen más: az új tagállamok - köztük Magyarország - madártani és természetvédelmi szempontból sokkal több értékkel rendelkeznek, mint a korábbi uniós államok. Az újonnan csatlakozott területek tehát egyfajta madárrezervátumnak tekinthetők az Unióban, s kiemelt felelősségük ennek az állapotnak a fenntartása, fejlesztése. "Az a tény, hogy Európa madarainak nagyobb része veszélyeztetettebb ma, mint egy évtizeddel ezelőtt, nagyon nyugtalanító. A madarak nagyon jó indikátorai környezetünknek és az, hogy sok faj állománya folyamatosan csökken, egyértelmű jelzést ad az európai természet és környezet rossz állapotáról" - mutatott rá Mike Rands, a BirdLife International igazgatója. A földkerekség veszélygócai A legutóbbi néhány esztendő folyamán mintha megélénkültek volna Földünk „életjelenségei”. Számos erős földrengés pusztított, de a vulkáni működés is erőteljes volt. Itt - több más tűzhányó tevékenysége mellett - elsősorban az észak-amerikai Mount St. Helena nagy kitöréssorozatára gondolunk, amely bizonyos kisebb robbanások révén tulajdonképpen még napjainkban sem fejeződött be. Ami pedig az 1980 május 18- án bekövetkezett robbanást illeti, ennek energiája sok száz atombombáéval ért fel. Az alaszkai Katmaí 1912-ben bekövetkezett kitörése és a kamcsatkai Bezimjannij 1956 évi robbanása mellett, ez volt a múlt század legnagyobb vulkáni katasztrófája. Ne feledkezzünk azonban meg a szökőárakról sem, amelyek egy-egy erősebb tengerrengést követően óránként nemegyszer több száz kilométeres sebességgel száguldanak keresztül az óceánokon és a forrástól gyakran tízezer kilométernél nagyobb távolságban is súlyos károkat kelthetnek. Ha térképen ábrázoljuk a felsorolt események földrajzi eloszlását, könnyen felismerhetjük, hogy bizonyos szabályszerűségek érvényesülnek. A nagy földrengések gócpontjai - epicentrumai - a szárazföldeken szélesebb, a tengerekben és óceánokban keskenyebb, határozottabban kijelölhető sávok mentén helyezkednek el. Ugyanezen tengeri, óceáni sávok a szökőárak kiindulási helyei is. A vulkáni övezetek pedig rendszerint a kontinensek óceáni partvonala, vagy egy-egy szigetsor mentén húzódnak. Jellegzetesen földrengéses és vulkáni vidék például a Mariana-szigetek íve, Japán és Aleuták, vagy az amerikai kontinensek csendesóceáni partvonala, Alaszkától egészen a Tűzföldig. Európában és .Afrikában két fő veszélyességi övezetet találunk. Az egyik Dél-Európán és észak- nyugat-Afrikán vonul végig, a Földközitenger hossztengelyével párhuzamosan. A másik, rengésektől és tűzhányókitörésektől gyakran érintett pedig az afrikai nagy tavak környezete. A rezgések főbb vonulatai mindig egybeesnek azokkal a sávokkal, amelyekben a földtani értelemben véve fiatal, legfeljebb 50-70 millió éves hegyláncok találhatók. Ez természetesen nem véletlen. A hegységképző erők ugyanis ezeknek a fiatal övezeteknek mentén még napjainkban is működnek, s ezeknek egyik kísérő tünete a földrengés. Indonézia, Japán, az Aleuti-szigetek és sok más, óceánparti terület alatt is előfordulnak mély rendszerek, még olyanok is (Indonéziában, Japánban), amelyeknek fészke 600-700 kilométer mélységben található. Ezek01/01/1946-12/31rt9%M> 7.8 CNSS Earthquake Catalog ben az övezetekben az óceáni lemez, meghajlik és benyomul a szomszédos kontinentális lemez alá. Ez az oka annak, hogy az ilyen vidékek is veszélyövezetek. A mozgás következménye a hegységképződés. Ilyen formában függenek össze egymással ezek a földtani jelenséDr. Hédervári Péter Red sas: legveszélyeztetettebb '
