Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-10-29 / 177. szám

2004. OKTÓBER 29. Közélet MAGYAR SZÓ —A HÍD 5 GENERÁCIÓVÁLTÁS A megcsappant politikai befolyású amerikai magyar szervezetek világában egy új generáció szorít helyet magának, amelynek tagjai már másképpen emig­ránsok, mint a régiek. A múlt héten Cle- velandban látogató Orbán Viktornak mindkét körben vannak lelkes támogatói. Clevelandban már nem olyan a ma­gyar élet, mint régen - mondta Körösi János, az Egyesült Magyar Egyletek (EME) elnöke. „Amikor a városban sok­felé csak magyar szót lehetett hallani”, és az EME működése is lényegében kime­rül a március 15-ei és október 23-ai ün­nepség megszervezésében. Az utóbbi ez­úttal október 24-én, a clevelandi Szent Imre katolikus templom alagsorában tar­tott műsoros délután, amelynek fő szó­noka Orbán Viktor volt. „Vannak közöttünk nyilasok, fidesze- sek, szocialisták, szabaddemokraták, ka­tolikusok és protestánsok, elvhű és elvte­len amerikai hazafiak és magyar ’ha- zaffyak': az erdélyi magyarok autonómi­áját az amerikai elnökválasztás egyedüli témájává kikiáltó és az Amerika jövőjét szem előtt tartva megfontoltan mérlege­lő amerikai magyarok egyaránt” - érzé­keltette Gereben István neves oceono- gráfus az amerikai magyar emigráció po­litikai sokrétűségét. A tengerentúli ma­gyarság egyik legtekintélyesebb alakja szerint a magyar szervezetek „a közös célok” - a szovjet megszállás megszünte­tése, a hazai ellenzék támogatása és a for­radalom követeléseinek valóra váltása - fókuszba helyezésével éveken keresztül viszonylagos egységben működtek. A magyar egyletek, társaságok, szö­vetségek - összesen több mint 600 - egy­re kevésbé játszanak szerepet a magyar és az amerikai politikában. A többségük egyébként is olyan, nonprofit egyesület­ként jegyeztette be magát, amely az adó­törvény szerint nem fejthet ki politikai tevékenységet „Formailag teljesen ame­rikaiként működnek ezek a szervezetek - mondta Böröcz József, a Rutgerts Egye­tem szociológia professzora, az ottani magyar intézet igazgatója. - Tartalmilag az a lényeg, hogy a migráció lelki terheit a rendszerváltás után is viselő résztvevők jól és jó magyarnak érezhessék magukat, miközben az általuk dédelgetett magyar­ságképnek gyakran nem sok köze van a mai magyarországi vagy közép-európai válsághoz”. így aztán teszi hozzá Böröcz, a féltucatnyi legbefolyásosabb, jórészt egyleten kívüli itteni magyar ér­telmiséginek - köztük Gáti Károly poli­tológusnak, Deák István történésznek - legalább akkora hatása van az USA Magyarország-politikájára, mint az ösz- szes bejegyzett szervezetnek együttvéve. „24 óra alatt bejutottunk Truman el­nökhöz a Fehér Házba” - idézte fel a da­liás időket Bertalan Imre, a szebb napo­kat megélt Amerikai Magyar Koalíció tiszteletbeli elnöke. „Az amerikai ma­gyar demokraták képviselőjeként egy­szer még Carter elnökkel is együtt repül­tem a légierő egyes számú, elnöki gépén” - meséli az 54 éve Amerikában pásztor- kodó református lelkész. A korábban Clevelandban, New Yorkban, New Jer­seyben és másutt is egy tömbben élő magyarok - a 2000. évi népszámláláson 1,4 millió amerikai, az USA lakosságá­nak 0.5 százaléka vallotta magát magyar származásúnak - azonban az idők folya­mán szétszóródtak az elővárosokban. Ma már valamely magyar ügyben egy kép­viselői aláírás megszerzése is komoly fegyvertény. A néhány éve Amerikában tanuló Nagy Sándor azonban, úgy gon­dolta, hogy a folyamat megfordítható, ha a magyar származású szavazópolgá­roknak sikerül érzékeltetniük választott képviselőikkel, hogy léteznek, -. Nagy tavaly megalakította az Amerikai Ma­gyarok Kongresszusi Központját (CHACR), amelynek közreműködésé­vel néhány hónappal később létrejött a kongresszus magyar frakciója. A kivándorlási hullámonként szerve­ződő, sokszor egymással sem érintkező régebbi magyar szervezetek ellenérzése­it az újakkal szemben a megfigyelők anyagi féltékenységgel is magyarázzák, hiszen mindegyiküknek az amerikai ma­gyarok adományaiból kell fönntartaniuk magukat. Ennek lehet a jele, hogy kezd némi tartózkodást tapasztalni a régebbi szerveződések részéről a színen tavaly megjelent és az Amerikai Magyar Refor­mátus Egyesület tulajdonában lévő wa­shingtoni Kossuth Házba befogadott kulturális egylet a MagyarAmerika Ala­pítvány elnöke a nyolc éve Washington­ban élő Végh Sándor is. „Szükség van megemlékezéseinkre, cserkészcsapatok­ra, tradicionális szervezetekre, de ez már nem a mi világunk”- mondta, aki szerint a nyolcvanas évek óta Amerikába érke­zettek igényeit új amerikai-magyar kul­turális, üzleti és politikai szervezetek tudják csak kielégíteni, mint amilyen a MagyarAmerika Alapítvány, a CHACR, a Manhattan Magyar Hálózat vagy a menedzserek alkotta Amerikai-Magyar Vezetők Köre. E generáció tagjai a világ legjobbjaival versenyben tanulnak, dol­goznak amerikai egyetemeken, kutatóin­tézetekben, bankokban, csúcstechnoló­giai cégeknél. Szakmai babérokra vágy­nak, számukra „a politikai nyomásgya­korlás viszonylag kevéssé vonzó életcél” - árnyalta tovább a képet Böröcz József. Üj magyar szervezetet alapítani Ame­rikában ugyanakkor nem könnyű, állapí­totta meg Végh. A régieket még úgy- ahogy életben tartják az ’’öregek”, akik jó amerikaiként magukévá tették az adomá­nyozás szokását. O is erre apellált, amikor az első általa szervezett filmvetítésen ki­tett egy dobozt - amelybe azután az ifjú magyarok egyetlen centet sem dobtak be Réti Pál, Washington, D.C. Megemlékezés 1956-ról Szerte Amerikában, ahol magya­rok élnek, ünnepélyekkel emlékeztek meg az 1956-os forradalom és sza­badságharc 48-ik évfordulójáról. Krisztina Kiss, hazánk híres zongo­raművésznője a Carnegie Hall-ban tartott nagysikerű előadását az 1956- ban elesett hősöknek ajánlotta fel, akik életüket adták a mi szabadsá­gunkért és jó életünkért. A művész­nő a tőle szokásos nagy virtuozitással Liszt-műveket adott elő, melyet a közönség felállva lelkes, dörgő taps­sal hálált meg. Krisztina a Camegie Hallba való visszatérését ígérte 2005- március 20-ra, ahol megint mindannyiunkat elragadtat majd is­tenáldott tehetségével. A New’ York-i Magyar Főkonzulá­tuson nagyszámú közönség részvéte­lével Dr. Horváth Gábor Nagykö­vet, a Magyar Köztársaság New York-i Főkonzulja méltatta az 1956- os eseményeket, amit egy 56 perces dokumentumfilm bemutatásával ele­venítettek fel. Tizenöt ember mond­ta el személyes élményeit, életüket a kommunista éra alatt, felkelésüket a rendszer ellen, harcukat az orosz tan­kokkal, menekülésüket Ausztriába és a viharos tengeren való átkelésüket Amerika földjére. Az útjuk nem volt rózsákkal kirakva, de a magyar szor­galomnak, becsületesség előbb utóbb győzedelmeskedett, és beil­leszkedtek az Újvilágba. God Bless America! A New York környéki emlékün­neplés egyikét említem még, ahol vi­téz Czinkotai Mihály aranydiplomás színművészünk szívhez szóló versek­ben emlékezett meg az 56-os hősök­ről, karöltve Dr. Lachapell Kingával, aki angol fordításban ismertette a forradalmi verseket. Köszönettel tartozunk Várady Évának, a Schenectady Magyar ott­hon lelkes vezetőjének, aki fáradsá­got nem ismerve szervezi és viszi si­kerre a magyar eseményeket. Bittó Boldog Klára Házsongárd A Házsongárd Európa egyik legré­gibb temetője: neve, fogalma immár a kultúrtáj része, darabja, egy kultúra jól ismert, tisztelettel övezett tartományát jelenti. Különben: lejtős hegyoldal Ko­lozsvár felett, s ki tudja, volt-e köze hol­mi nyulaskertekhez, avagy csak a német szóban rejlő zsongáshoz, valami egyéb, rejtelmesebb módon. Nem La Téne, nem Neander-völgy, se hallstatti lelő­hely. - hanem még „élő” temető, hivata­losan is négy évszázados folyamatosság­gal működő siralom-völgy és pan­teon egyben. A Házsonghárd ma összefüggő ritkás szálerdő, a lom­bok koronája mindenütt összeér felette: ám a XIX. század közepén, egy acélmetszet bizonysága sze­rint, valahonnan a Bölöni Farkas Sándor síremléke tájáról még rá le­hetett látni a városra. Házsongárd legrégibb írott alakját Szabó T. At­tila Erdélyi Szótörténeti Tárának IV. kötetében így találjuk: „1573: az Harsongardbely zeolek Myveltetesereis eo k. legjen gon­giok Ne pwztullianak ely”. Ki ne ismerné Aprily Lajos hires versét, amely Apáczai Csere Jánosnak állít emléket, s így kezdődik: „A tavasz jött a parttalan időben s megállt a Házsongárdi temetőben - Én tört kövön és porladó kereszten - Aletta van der Maet nevét kerestem.,.” Tört köveken és porladó kereszteken mi is a magyar és egyetemes művelődéstörténet nagy alakjainak neveit keressük, emléküket idézzük. A kolozsvári hegyoldal évszáza­dos temetkezőhelye Házsongárd, mint minden ősi temető, nemcsak az elmúlás színhelye, hanem a kultúra gyűjtőhelye, több mint négy évszázad történelem- könyve is. Itt a sírja vagy (némely eset­ben már csak az emlékoszlopa) többek között Szenczi Molnár Albertnek, Apá­czai Csere Jánosnak, Tótfalusi Kis Mik­lósnak, Jósika Miklósnak, Kós Károly- nak, Dsida Jenőnek, Szilágyi Domokos­nak is. A természetben és történelemben látszólag az elmúlás uralkodik: pusztul­nak a fejfák, a sírkövek, idővel elporlad­nak még az emberi csontok is. Csak az élet különféle területein végzett alkotó­munka és annak emlékezete örök. A Házsongárd a jeltelen elmúlás dacos cá­folata, szellemi öröksége nem csupán Erdély múltjának sugárzó emlék­műve. A nemzetek s a kultúrák is por­ból lettek. A Házsongárdban még együtt van múltunknak a Teremtő keze ügvébe rendezett pora. Nem­egyszer bányászhattunk elő belőle tartásunkhoz mentő megoldáso­kat. Az életnél is szentebb és sú­lyosabb megtartó emlékezet bár­mikor előkerülhet belőle általad Uram. Csak megmaradjon. Áldás legyen minden gesztuson. Lászlójfy Aladár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents