Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-07-02 / 160. szám
6 MAGYAR SZÓ — A HÍD VI. Táltos Kézművestábor Június 21. és július 3. között, az egykori népművészeti alkotótábor folytatásaként immár hatodik alkalommal szervezte meg a megyei alkotóközpont Gyergyószárhegyen a Táltos Kézművetábort. Megkérdeztük Kiss Portik Irén néprajzost, a tábor vezetőjét, mi készül az idén a táltosok műhelyeiben?- Ugyanazokat a kézműveságazatokat folytatjuk, mint a tavaly, sajnos, csökkent létszámmal, mert az idén kevesebb a költségvetésünk. Ezt nem nehezményezzük, mert az az oka, hogy az idén lesz a képzőművészeti alkotótábor 30. évfordulója, amelyen egy gyönyörű albummal emlékeznek meg az eltelt időszakról, mialatt Kelet- Európa leggazdagabb képtára létrejött. Emiatt csökkentek a tábor anyagi lehetőségei, így az idén elmarad a pedagógusok kézművesoktatása. A korábbi táborokban a részt vevő pedagógusok két hét alatt olyan szinten tudták elsajátítani a kézműves mesterséget, hogy a választott tantárgyak keretében beindulhatott a kézművesoktatás az iskolákban. Ez az idén elmarad. A rézművességet viszont tovább folytatjuk, már elkészült a 12. tarsoly- lemez a honfoglaláskori leletanyag hasonmás sorozatából, szintén domborítással készül egy süvegvég, valamint egy csanak, amely ugyancsak az ásatási leletanyag hasonmása lesz. A gyap- júfestékesek műfajában Pál Etelka és Portik Erzsébet közös munkájaként készül egy igen régi mintájú nagy gyapjúszőnyeg, nemeztakarót Török Éva készít, orsózsinórt Benedek Katalin, amelyből vitézkötésmintákat alakít ki Lukács Erzsébet. Székelyszentkirályról vendégünk Bencze Katalin, aki vert csipkekészletünket gyarapítja, a hímes tojások gyűjteményében az 1200.-at festjük meg az idén, s lesz önálló hímestojás-kiállítás. Ami a gyöngyfűzést illeti, több mintafüzért készítünk, felsorakoztatjuk a technikai lehetőségeket, s bemutatjuk a ron- tástávoltartó motívumok sokaságát is. Július 3-án lesz a táborzáró ünnepség. A kastély északnyugati bástyájában most is megtekinthető kézművestárlatot kibővítjük az idén készült új anyaggal. A tábor az 1000 Székely Leány nevű találkozón való részvétellel zárul, ezzel a kirándulással az alkotóközpont ajándékozza meg a résztvevőket, majd a kirándulást követő búcsúvacsorán fogjuk kiosztani a részvételi okleveleket.- A tavaly szó volt egy jurtakészítő műhelytől is?- Az idén a jurtakészítés elmarad, a csökkent anyagi lehetőségek miatt, de elkészítjük a nemeztakarót, gyapjúszőnyeget, azokat a tárgyakat, amelyekkel be fogjuk rendezni a jurtát, s jövőre szándékunkban áll megszervezni egy külön tábort, amelyen jurtát készítünk az alkotóközpont részére. (Gál Éva Emese) Kárpát - medence I Az idei peredi Falunap a Peredi csata 155. évfordulója EGY DICSŐ FEJEZET Pered község önkormányzata nyolc évvel ezelőtt határozta el, hogy évröl-évre Falunapot szervez. A Falunapra 1998 óta a Peredi csata évfordulójához kötődve, a csata időpontjához legközelebb eső szombaton, ám évente más és más jeles eseményre emlékezve kerül sor. Az első Falunap keretében a településről a második világégést követő magyarüldözések idején Csehországba deportált és Magyarországra kitelepített több mint hatszáz egykori peredi lakos előtt tisztelgő emlékmű felavatására és felszentelésére került sor. A minap, június 19-én megtartott nyolcadik Falunap pedig a Peredi csata 155. évfordulója jegyében zajlott. A Falunapot ismét megtisztelte jelenlétével Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettese, valamint Gyurovszky László építésügyi és régiófejlesztési miniszter, továbbá Berényi József külügyi államtitkár, s többek között Duray Miklós, a MKP alelnöke is. Az ünnepi zászlófelvonás után Borsányi Gyula polgármester köszöntötte a falu polgárait, s a vendégeket.- A község neve - mondta a nagytelepülés első embere - a Magyar Forradalom és Szabadságharc kapcsán, a „peredi csata“ révén beíródott Európa történelmébe. A jelenlegi időszakban - tette aztán hozzá -, miután már felzárkóztunk az európai országok nagy közösségébe, kimondottan fontos, hogy ismerjük nemzetünk történelmét, hogy óvjuk szent emlékeinket, emlékhelyeinket, hisz gyökereinkről, s arról, hogy miképp és kiknek is köszönhetően lettünk a közös Európa tagjai, a nagyobb közösségben sem feledkezhetünk meg. A község önkormányzata évek óta nagy súlyt fektet történelmi múltunk, értékeink s hagyományaink ápolására, megőrzésére. Feladatot vállal s teljesít.- Mindezt - szögezte le a polgármester szép beszéde végén - azért tesszük, hogy örökségünk az utánunk jövőknek is öröksége lehessen, hogy gyarapítsuk értékeinket, hogy újat és hasznosat teremtsünk. A köszöntőt követően a római-katolikus templomban (a csatára is emlékező) szentmisére került sor. Csutora István plébános rendhagyó prédikációjában a katolikus papság szabadságharcban vállalt, aránylag kevesek által ismert pozitív szerepét emelte ki.- Az 1848-49-es szabadságharc - mondta a plébános úr - nem csak a magyar nép, hanem a néppel sorsközösséget vállaló magyar papság történetének is egyik legdicsőbb eseményei közé tartozik, mert a nemzet élethalálharcában a papság is derekasan kivette részét.- Megtorlás sújtotta - emlékeztette a szentmise résztvevőit a történésekre Isten szolgája - a katolikus püspököket és az alsópapságot egyaránt. Rudnyánszky József besztercebányai püspököt például hatévi, vasban töltendő fogságra és püspöki méltóságától való megfosztásra ítélték. Öt lelkészt kivégeztek, mintegv 300 papot pedig bebörtönöztek, meghurcoltak... A szentmise után a „kegyeletes nép és bajtársak adakozásából“ épített, a Peredi csatában elesett honvédek tiszteletére állított 1848-49-es emlékmű megkoszorúzása következett. Az emlékezés virágainak az elhelyezése előtt a peredi magyarok kedvelt politikusa, Csáky Pál adózott a 15 5 évvel ezelőtt elesett hősök emléke előtt. (Beszédéből néhány kiragadott gondolatot idézünk.)- 1848 március 15-én az a néhány izgága fiatalember ott, Pest-Budán bizonyára nem is gondolta, hogy történelmet fog csinálni. Mivel kicsit hideg, esős nap volt, nehezen indult a forradalom. Pár óra alatt azonban teljesen megváltozott a helyzet... Egy ideig úgy tűnt, a fejlődés elfogadható irányt vett. A Habsburg-ház azonban nem akart az uralomról lemondani egykönnyen. S a császári seregek támadásba lendültek... 1848 végén nemigen akadt ember Európában, aki azt mondta volna, hogy ebből a forradalomból még lesz valami. Ekkor azonban megmozdult a nemzet... Ehhez persze kellett valaki (ez volt Kossuth apánk), aki a szikrát meggyújtja. S 1849 tavaszán olyan dicsőséges hadjárat kezdődött, amelyre Európa felnézett akkor, amikor már az európai forradalmak mind elcsitultak. Ekkor mondta Henrich Heine, a koszorús német költő, hogy „ha azt hallom, magyar, szűknek érzem a mentémet a mellkasomon.“ A magyar név fényessé vált. Amit a hősök tettek és ahogy tették, példa számunkra mostanáig. Az emlékműhöz tisztelegni és emlékezni jöttünk. Ez a történet azonban nem ér véget, a történelem sem ért véget, s nem ér véget velünk sem. Kötelességünk van nekünk is, dolgunk van nekünk is a világban, és azokat az eszméket, amelyekért a szabadságharc hősei képesek voltak meghalni, nekünk kell továbbvinni. Az eszméket azonban csak akkor tudjuk továbbvinni, ha ragaszkodunk nyelvünkhöz, kultúránkhoz, ha ragaszkodunk iskoláinkhoz, ha ragaszkodunk szülőföldünkhöz... _________________________2004. JÚLIUS 2. Erdély: felnőtt az autonómia gondolata? A SLÁGERZONÁBAN Az autonómia és a kettős állampolgárság kérdése - a kérdés megtárgyalása - mostanig felnőtt a Magyar Állandó Értekezletig. Ezek szerint megint beérkeztünk a sláger zónába. Ez a nem is tudom, hányadik próbálkozása az erdélyi magyar politikusoknak, hogy egyiket is, másikat is a szélesebb közfigyelembe - saját közösségük figyelmébe - emeljék. S hogy valójában milyen széles ez az ív, esete válogatja. Van, amikor utcasarki népszónokok keltenek nép-nemzeti gerjedelmeket a tömegben, és van, amikor a szakértők szerint egyenesen az európai fórumok elé kívánkozik a kérdés. Megérett rá. Az autonómiában volt már egy s más (felemás) tapasztalat, így is, úgy is magyarázott emlék az ötvenes-hatvanas évekből, amire jószerével csak a társadalom öregei emlékeznek, a most már többségében fiatalabb társadalom nem. A másik közjogi állapot, ami rendszerint az autonómiához csatolva jelentkezik, minden tapasztalati előzmény nélküli. Kellő és illő közelítésben az autonómia és a kettős állampolgárság színleg ellenmozgású fogalompár. Az egyik különvalóságomat nyomatékosa, képességem, hogy fenn tudom tartani magam. További képességeim: hogy saját törvényeim szerint kormányozhatok. Ez viszont politikai függetlenséget jelent, a klasszikus források szerint esetenként akár a pénzverés jogát: az autonóm (város)állam az uralkodó képe nélkül szabadon verethetett pénzt. A kettős állampolgársággal kötéseimet kettőzöm, ha természetesnek veszem, hogy nemcsak jogaiban, de kötelességeiben is pontosan mérhető ez az állapot. Nálunk körülbelül úgy ment végbe ez a fogalomtörténeti fejlődés, mint az emberi egyetemesség múltjában, vagy ha lehet, még tétovábban. Hol véres, hol meg vértelen előképekkel példálózva. Emlegették itt már a baszkokat, a dél-tiroliakat, a katalánokat, bretonokat, a svéd finneket (vagy a finn? svédeket, elnézést, most nem ugrik be). Mikroközösségeket a makrotársadalom- ban, ahol 1. virágzik és terem jó bőven az autonómia, és 2. nem gond a kettős állam- polgárság, amely természetszerűen az autonóm létezést segíti. Ezek szerint mégsem ellentétes a fogalompár belvilága. Talán annak van igaza, aki mondja, a Kárpátmedencében, illetve a legújabb kori magyarságtörténetben minden politikai jelenség és gesztus felbukkanása reparativ: amit Trianon elrontott, csaknem száz év múlva így kellene helyzrehozni vagy ártó hatásait csökkenteni. Ez minden további nélkül igaz, viszont ha belátható időn belül az EU tagja leszünk (Magyarország, illetve Szlovákia már az, úgyhogy megvan az első gyakorlati teszt), akkor az erdélyi magyarság autonómia - illetve kettős állampolgárság - elképzelése is súlytalanná válik. Az euroszkeptikusok, mert nem hisznek az unió mindenhatóságában, változatlanul az erdélyi politikai akarat győzelmeként szeretnék mindezt látni, még akkor is, ha van autonómista elképzelés, ami eleve közömbös (vagy tagadó) a kettős állampolgárság kérdésében. (Oláh István)
