Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-10-22 / 174. szám
2004. OKTÓBER 22. MAGYAR SZÓ —A HÍD 5 Máriássy Zoltán AZAZ BARANSZKI TffiOR Tavasszá vált a pesti ősz... A pesti ősz tavasszá vált, a pesti aszfalt revelált, a pesti kőnek hangja lett: ■ A magyar most magára lelt! EMLÉKEZZÜNK! 1956, fegyveres erők a magyar forradalomban Október 2 3-án és utána a „népi demokratikus fegyveres erők” szinte kártyavárként dőltek össze. Berki Mihály egykori tábornok Hadsereg - vezetés nélkül című 1990-ben megjelentetett könyvében eredeti okmányok-alapján elég pontosan elmondja a „katonai vezetés csőd” történetét. A Petőfi-féle jelszó alatt - „a néppel tűzön-vízen át!” - nevelt harcosokat csak néhány elszórt helyen, főleg vidéki helyőrségekben tudták egyes parancsnokok a tüntető tömeg ellen vezényelni. Esztergomban, Kecskeméten és még egykét helyen került a katonák és a nép között összeütközésre sor. Október 28-a után megalakulnak a forradalmi katonai tanácsok a katonai egységeknél a szovjethű tiszteket leváltották, volt ahol el is kergették őket. A magyar katonák - tisztek és legénységi állományúak - főleg egyénenként vették ki részüket a forradalomból. Október 2 3-tól ott voltak az utcán: szervezték a szovjetek elleni harcot - cselekvéseik sora még alig van papírra vetve. Október végére a HM-ben is „őrségváltásra” került sor. Nagy Imréhez hű személyek vették át a vezető posztokat. Honvédelmi miniszter Maiéter Pál vezérőrnagy, 1944-ben antifasiszta partizán, előzőleg Ludovikát végzett, hadnagy lett. És Király Béla vezérőrnagy alatt - aki szervezőtehetség volt - október 30-31 -én megalakult a forradalom új karhatalma a Nemzetőrség. Az ÁVH Belső Karhatalma a forradalom első napjaiban néhány helyen ellenállást fejtett ki. A Magyar Rádiónál sortüzeivel kirobbantotta a fegyveres harcot. Utána csak ott mert a nép ellen fellépni, ahol büntetlenül és saját katonai-rendészeti etikája alapján működhetett. Például a budapesti Kossuth Lajos téri október 25-i vérfürdő okozójaként, vagy a Köztársaság téri csatáknál, október 30-án Orbán Miklós ÁVH-alezredes az ÁVH október 28-i hivatalos feloszlatása után illegalitásba vonult szovjet tanácsadókkal. Münnich Ferenc bevonásával szervezte az ÁVH-s tiszti és politikai nyomozókáderek evakuálálását a szovjet katonai bázisokra. A Belső Karhatalom személyi állományát cserbenhagyta. A Szamuely-laktanyát maguk az alantasabb beosztású ÁVH-s tisztek adták fel október 29-én és 30-án. Az ÁVH elleni - jogos - gyűlölet arra kényszerítette a „kék ÁVH-s” karhatalmistákat, hogy civil ruhába bújva rokonoknál, ismerősöknél keressenek menedéket a népharag elől. Ami a BM Határőrséget illeti - ott csak egy nagy összeütközésre került sor a tüntető tömeg és a „zöld” ÁVH között. Mosonmagyaróváron: október 26-án Dudás István ÁVH százados lövetett a laktanya elé felvonuló tömegbe. Több mint száz halott maradt a téren. A sebesültek száma is nagy volt. Dudás az eseményektől megrémülve, még ugyanazon a napon családjával a közeli Szlovákiába menekült. Gyáván otthagyva a rábízott laktanyát, megfutamodva a felelősség elől. A feldühödött tömeg a laktanya három tisztjével - köztük a politikai tiszttel - végzett: meglincselte őket. A Határőrség túlnyomó többsége már október 24-e körül kisebb-nagyobb csoportokban csatlakozott a felkelőkhöz, vagy azokat semlegességéről biztosította. Október 30-án a Határőrparancsnokságon Budapesten is létrejött egy Forradalmi Katonai Tanács, amely beadvánnyal fordult a Nagy-kormányhoz: csatolják el a Határőrséget a BM-től, legyenek a HM részei, hiszen „határvadászok” és nem politikai-katonai testület tagjai. November 6-a éjszakáján a Kádár-féle bábkormány tagjai - négy-öt személy - Szolnokról szovjet páncélosban tették meg az utat Budapestre. A Parlamentbe hajnalra értek. Ott ütötték fel „főhadiszállásukat”. A legelső időkben szovjet katonák őrizték őket. Csak napok múlva szedett össze a „testőrparancsnok”, Jambrich Mihály egy századnyi „kormányőrt”, illetve ÁVH-s tisztet, akikből az úgymond Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány első saját katonai egysége megszületett. A Magyar Népköztársaság fegyveres erőit addigra mindenütt szétverték, lefegyverezték és a legtöbb helyen - igaz, ideiglenes jelleggel - saját kaszárnyáikban szovjet őrségtől vigyázva várták sorsuk jobbra fordulását. A szovjet illetékesek hosszú heteken keresztül nem döntötték el, mi legyen a magyar hadsereg jövője: egyáltalán milyen formában szerveződjön újjá a Néphadsereg. Amíg ez véglegesen el nem dőlt, addig Kádáréknak megengedték, hogy úgynevezett tiszti osztagokat hozzanak létre - belső karhatalmi feladattal. Ezek pufajkát és szovjet géppisztolyt kaptak. Országos viszonylatban ezen vörös tiszti osztagok létszáma november végére, december közepére nem érte el a tízezer főt. A „pufajkások” - így hívta őket a nép - közutálatnak örvendtek. Joggal: legnagyobb részét a személyi állománynak - ami nem volt titok - egykori ÁVH-s tisztek, belügyi politikai nyomozók, levitézlett pártfunkcionáriusok, szovjethű „népi káderek” és az egykori Kormányőrség tisztjei alkották. Tevékenységük csak nagy vonalakban ismert. Történetük és szerepük a forradalom hősi utóvédharcának feltárásával együtt még megírásra vár. (Gosztonyi Péter) 1956 ÜNNEPÉLYEK Dr. Horváth Gábor nagykövet, A Magyar Köztársaság New York-I Fókonzulja És Lonkai-Horváth Gabriella Tisztelettel meghívja Önt Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 48. évfordulója alkalmából 2004. október 23-án este 7 órakor sorra kerülő megemlékezésre. Kérjük részvételi szándékát 2004. október 21-ig jelezze Fax: 212-755-5986 Email: 227 East 52nd Street, New York Meghívó EMLÉKÜNNEPÉLY 1956-os forradalom és szabadságharc 48. évfordulójára 2004. október 24, vasárnap, du 3:30 órai kezdettel Robert Wagner High School 220 East 76th Street, New York City (between 2nd and 1st) Nyitó ima: Drótos Árpád tiszteletes Köszöntő: Dr. Horváth Gábor nagykövet Ünnepi Szónok: Dr. Lakatos István egyetemi tanár Báníy Edit színésznő felolvasásaival Művészi műsor a forradalom emlékére (Lovász Irén, Apadni Lisa, Murvai Márta, Simon Zoltán) Életfa Együttes Záró ima: Csorba Domonkos atya Jegyek kaphatók a helyszínen vagy elővételben: $15, diák vagy nyugdíjas $10 Tollas Tibor Túlélők (Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójára) Legyen csendes az álmuk, mert nem haltak hiába.- Letarolt erdő fái - úgy fekszenek vigyázba. Földtömte szájuk némán kiált időtlen esküt. Elvetett mag a rögben a csontmeztelen testük. Feldúlt sírjukon mécses, október tüzvirága, a holtak jogán kérdez, választ már mit se várva. Múltunkat elrabolták, a sivár jelen hallgat, ők élik túl - a holtat? a győztes forradalmat. (München, 1986) 1956- Gyerünk, gyerünk! A sor dagad, jön-jön az ember-áradat; ifjak kezdték majd a nagyok, «j> az ár engem is (i ^ elkapott. „Kossuth Lajos azt üzente...” ... és mind megyünk az ütemre... * ^ zúgnak # *** az újabb dallamok jönnek az újabb magyarok, már nincs öreg csak ifjúság; aki beállt ^ ifjúvá vált. v + Petőfinél * meggyűl a szó. ^ Bem apónála koszorú jegy-váltás • harcos mátkaság:jp a - Ha felfordul is a világ #T% ígéri szívünk Wj£% * és eszünk, hogy rabok többé nem leszünk! A sztálin-szobor^ lezuhant...- Hallod? Megmozdul a sírhant! Élők és holtak • intenek: „Dicső utadon ne állj meg!” A pesti ősz tavasszá vált... FEL, GYŐZELEMRE IFJÚSÁG! Budapest, 1956. október 23-én (este 3A 10-kor) 'a Petőfi szobornál az Eskü téren -Bem apó szobránál, a Margit-híd budai hídfőjénél 3A kommunisták a többi istentelennel együtt Isten nevét mindig kis betűvel írják. „Viszonzásul” helyesen tennénk, ha nevüket mindig és mindenütt kis betűvel írnánk.
