Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-09-03 / 169. szám

2004. SYEPTEMBER 3. Kultúra MAGYAR SZÓ-A HÍD H HI Hol élnek a csángók? ELFELEDETT NÉP Hányán vannak? Mivel foglalkoznak? Vannak-e dalaik? Döbrentei Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia titkámoka intézte ezeket a kérdéseket a múlt század derekán Petrás Ince János klézsei plébánoshoz. Döbrentei összesen harmincnyolc kérdést fogalmazott meg, s ezekben ott érezhetjük a feltámadt érdeklődést a moldvai magyar etnikum iránt. Gegő Elek nem sokkal azelőtt hozott tudósí­tást, rövid moldvai utazása nyomán, az őseik anyanyelvét, hagyományát, kul­túráját őrző csángómagyarokról. Döbrentei ösztönzésére vált Petrás In­céből az egyik első magyar folklórgyűj­tő. Utána majdnem minden nemzedék életében újrafogalmazódtak a kérdések, hogy kik is a csángók, hol élnek, miként élnek, megvan-e még a népköltészetük. Milyen a nyelvállapotuk? A nyelvtudo­mányban, a folklórban a csángóságnak gazdag irodalma alakult ki. Mit felelhetnénk ma, ha újra felhang­hosszú, szűk havasi völgyet lakatlanul hagyták. A tatárok ugyanis leggyakrab­ban ezen a szoroson, a Tatros - Tatáros - folyó völgyében csaptak be Erdélybe, és a lakatlan völgyben kifáradva, Szép­víz környékén könnyebb volt megállí­tani őket. A gyimesi völgyet Moldvából Erdély felé visszahúzódó csángók népe­sítették be, elsőnek a völgy aljában lévő Bükk községet alapították meg (jelenleg Bákó megye), majd Középlokot illetve Felsőlokot, amelyek most Hargita me­gyéhez tartoznak. A Hargita megyei csángó falvakban az iskolai oktatás a la­kosság anyanyelvén, magyarul folyik. A Székelyföldtől Dél-Nyugatra tele­pültek le a barcasági csángók, akiket eredetileg a kárpáti hágók védelmére zanának Döbrentei kérdései? Figyel­münket előbb a legnagyobb lélekszámú csángó népcsoport, a moldvaiak felé fordítanánk. Jelenlétüket írásos nyo­mok jelzik már a XIII. századtól. Nyelvjárásaik jellegzetességeik alapján a kutatók két nagy csoportra osztják őket. Román városok környékén élnek az északi csángók - fő sajátosságuk az sz­elő beszédmód - Bákó vidékén pedig a déli csángók. Minkét csoport nyelvjárá­sa sok rokon vonást mutat a székelyeké­vel, és vannak kimondottan „székelyes” csángók. A moldvai csángók állandó nép, lelki kapcsolatban éltek a szomszé­dos Székelyföld lakosságával, ami ter­mészetesen kihatott etnikai tudatukra, nyelvjárásukra, folklórjukra. A Moldva különböző vidékein gyűjtő nyelvészek becslése szerint e csángó etnikum köré­ben jelenleg is még mintegy hatvanezer magyar anyanyelvűek. Valóságos, élő kapcsolatot alkotnak a moldvai csángók és a székelyek között a gyimesi völgy csángói. Településeik vi­szonylag fiatalok, mivel a tatár betöré­sek végéig hadászati szempontból ezt a költöztettek oda a szomszédos Háromszékről. Később Törcsvár vár­jobbágyai, majd Brassó városának job­bágyai lettek. Tíz faluban élnek - az •úgynevezett „Hétfaluban”, továbbá Apácán, Krizbán és Barcaújfaluban, mindenütt együtt a románokkal. A bar­casági csángó-magyar gyermekek mind a tíz feluban magyar nyelvű iskolákban tanulnak. Tragikus sors jutott osztályrészül Déva és környéke csángóinak, őseik 1764. január hatodikán éjszakára, a madéfalvi székelygyilkolás után, Mária Terézia hatóságainak bosszúja elől me­nekültek át Moldvába. Előbb a Szeret és az Aranyosbeszterce mentén csángó nyelvtestvéreik körében találtak mene­déket, majd 1775 után Hadik András altábornagy Bukovinába hívta őket, föl­det és segélyt járt ki számukra, így jött létre a nevezetes öt bukovinai székely település: Andrásfalva, Hadikfalva, Istensegits, Fogadjisten és Józseffalva. A múlt század végétől kezdve a bukovi­nai székely telepek lakói újabb és újabb rajokban települtek vissza Erdélybe, il­letve az Al-Duna mentére. Jelenleg e visszatelepültek Déván, Vajdahunya- don, Csernakeresztúron, Sztrigyszent- györgyön, ill. a jugoszláviai Kévén, Herteienden és Sándoregyházán élnek. Századunk negyvenes éveinek elején az öt bukovinai faíu egész lakossága áttele­pült Magyarországra, jelenlegi lakó­helyük Tolna, Baranya és Bács megye, valamint Érd. Kisebb létszámú rajok találhatók a bukovinai székelyek közül még Erdélyben Vicén, Magyarneme- gyén, Marosludason és az Arad mellet­ti Gyorokon. A nyelvészek teljes egészében feltér­képezték a moldvai csángómagyar nyelvjárást a folkloristák gyűjtéseiből Faragó József és Jagamas János, majd évtizedek múltán Kallós Zoltán népsze­rű kötetei álltak össze Dr. Kós Károly,- Szentimeri Judit - Dr. Nagy Jenő: Moldvai Csángó népművészet került kiadásra. E monumentális mű beveze­tőjét Dr. Kós Károly írta. Könyv a kisebbségekről Nyelvi jogok, kisebbségek, nyelv- politika Kelet-Közép-Európában címmel tanulmánygyűjtemény jelent meg Szépe György bevezetésével. Az első részben - Kelet-közép-eu- rópai nyelvi jogi körkép - Szarka László az államnyelv, a hivatalos nyelv és a kisebbségi nyelvi jogok összefüggéseit elemzi. A kisebbségi nyelvek helyzetéről az Európai Uni­óban Vizi Balázs nyújt áttekintést. A kisebbségi nyelvek megőrzésének le­hetőségeivel és az oktatással Bartha Csilla foglalkozik. A második részben országtanul­mányok találhatók. Szabómihály Gizella a szlovákiai kisebbségek, különösen a magyar közösségi nyelvi jogait boncolja. A magyar nyelv használatának lehető­ségeit Kárpátalján Beregszászi Ani­kó és Csemicskó István, a nyelvi jo­gokat Romániában Péntek János és Benő Attila ismertetik. Mesterház.)' Szilvia a moldvai csángók különle­ges helyzetére tér ki. Göncz Lajos a szerbiai, Lábadi Károly a horvátor­szági és Kolláth Anna a szlovéniai kisebbségi, ill. magyart nyelvhasz­nálatot vizsgálják ki. A könyvet az Akadémia Kiadó je­lentette meg. Kocsis: különdtj az „aranyfilmért” Kocsis Tibor magyar filmrendező különdíjat nyert a bukaresti nemzetközi filmfesztiválon.-Miért?- Verespatakról forgattam egy dokumentumfilmet, amit természetfilmnek is lehetne nevezni, olyan szép az az erdélyi vidék.- Meséljen!- Az elmúlt öt évben rendszeresen jártam ott, több hónapos időszakaszokban és forgattam a filmet. Megpróbáltam bemutatni az ottani négy kedves, szép er­délyi falu várható sorsát. A kanadai-román vegyes vállalat ugyanis mind a négy falut halálra ítélte. A most lezajlott bukaresti nemzetközi filmfesztiválon, ahol a különdíjat elnyertem, minősítéskor azt mondták: filmen nagy értéke, hogy a tra­gédiára várás hangulatát, társadalom-lélektanát sikerült felmutatni benne, még­pedig reálisan, mégis költőien. Négy kis falu alatt van az a háromszáz tonna arany és ezer- hatszáz tonna ezüst, amit ki kell bányászni Vercspatakon. Európa legnagyobb nemesfém készlete, de a világ ilyen készleteinek is egyik legnagyobbika. A szó szoros értelmében a há­zak alatt van az arany, az ezüst. Ezért épülete­ket, temetőket, templomokat kell lebontani vagy s ha lehet, arrébb felépíteni, s ez ellen pedig a lakosság többsége utolsó lehelletével tiltakozik. Nagyon drámai jelenetek lesznek majd, ha megkezdődik a bontás.- Mekkora környezetszennyezési veszély keletkezhet?- Nagy! Sőt, mondhatni összetett katasztrófa lehetséges. Hiszen ez ökológiai katasztrófa is: a vizek elszennyeződnek. A víztároló teli lesz cianiddal és nehéz fémmel, s ez százszor nagyobb veszélyt jelent, mint a tiszai halpusztulás volt. Fájdalmas! Maga a völgy ugyanis olyan szép, mint Svájc néhány legszebb tája. Mi lesz a helyén? Egy négyszáz méter mély és nyolc küométer átmérőjű víztároló. Forgatás közben a szereplők azt mondták: nem kell majd holdutazásra befizetni a drága pénzt, mert itt is hold­béli táj láttán lehet elborzongani. (FD)

Next

/
Thumbnails
Contents