Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-08-27 / 168. szám
2004. AUGUSZTUS 27. Mozaik MAGYAR SZÓ —A HÍD 13 A posta Jack Hahn A posta története érdekes. Azzal kezdődött, hogy egy ügyes galamb visszaérkezett Noé bárkájához csőrében olajfalevéllel. Folytatódott egy futárral, aki az üzenet szövegét írás nélkül tanulta meg, mint a mai gyerek a TV Guide heti műsorát. Ezután kezdődött a PONY Express munkássága, amelynek lovasa őrültként vágtatott állomásról állomásra, lovat cserélt és mert nem tartozott semmilyen Union-hoz, írd és mondd két perc elmúltával rohant tovább. Az indiánok ezt az eszeveszett rohanást füstjelzésre egyszerűsítették. (Meg kell jegyeznem, hogy az indiánoknak nemcsak humoruk volt, amikor Kolombus partra szállt és mosolyogva felkiáltottak: „- Hurrá, felvagyunk fedezve!”, - hanem ügyesek is voltak, mert ők fedezték fel a kukoricát és a burgonyát, ami nélkül a McDonald’s és a Burger King létre sem jöhetett volna.) Unokámtól tanultam meg, hogy Benjamin Franklin volt az első Postmaster General. Az indiánok 26 dollárért adták el a békés, jószagú Manhattan szigetet. Az az érzésem, még ingyen sem vennék vissza a benzingáztól, ápolatlanságtól elpiszko- sodott, rablók, gyilkosok, törvényt semmibevevő gazemberek uralma aíatt tartott helyet. Amerikába érkeztemkor a posta hat napon át kézbesítette a leveleket, újságokat. Pontosan. Olcsón. A postás nyakkendőt hordott, meg volt borotválkozva. Minden nap. Kérdésre szolgálatkészen válaszolt, kedves mosoly kíséretében. Tíz év elmúltával a postás feladta a nyakkendőviselést, a kedves mosolyt, tudomásomra hozta, hogy nem postás többé, hanem levél-kézbesítő (letter carrier), amire naponkinti sétapartnerem, Imre bácsi megjegyezte: „- A bagoly tudja, hogy nagyfejű, de nem szégyenli”. Évtizedek múltával még mindig úgy várok levélre, mint fiatalkoromban a feketeszemű Ilonkára, csalafinta mosolyú Katira, sokat ígérő Jucira, a felejthetetlen, forró csókú Mancira a Nyugatinál lévő banánszigeten. Naponta várom a postát tőlem szokatlan pesszimizmussal, mert nem szeretek csalódni. Ha levél, újság érkezik Kanadából, vagy könyv Budapestről, sérülten, igyekszem nyugodt maradni. A kanadai posta késését nem értem: hét napig gyűjti össze a határnál aztán küldi csak el Amerikába. A középkorú postás kérdésemre csak hümmög, a fiataloktól nem kérdezek semmit, mert megsértődhetnek és ez a közvetítés rovására mehet. Most következik beszámolóm kellemesebb része: Néhány hónap óta kezdek másként kezelni mindent, ami a postával kapcsolatos. Az első lépést a természetből másoltam: Ha a víz hőmérséklete eléri a 100 Celsius fokot, a fedőt fel kell emelni. Ha mérges vagy vezesd le a dühödet. Hatásos és nem kerül pénzbe: egy cinikus megjegyzés. Postahivatalunknak három ablaka van. Ha a sor 2-3 emberből áll, mindhárom ablak mögött vár tisztviselő a felekre. Ha a sor 10-12-re emelkedik, két tisztviselő eltűnik. Ezt a régi tagok végzik, a kezdő marad egyedül, aki igyekszik a törvényeket betartani. Be is tartja, de lassan. Már tizennégyen vagyunk. Nem dühöngök, nem káromkodom. Megkérdem: (mert a fedőt fel kell emelni...) Kollégái sztrájkolnak?” - válasz helyett a két tisztviselő csiga lassúsággal visszaérkezik. A nem várt sikertől vérszemet kapok. Múlt héten a helyzet megismétlődött azzal a különbséggel, hogy a bélyeget vásárló fiatalasszony ismerte a tisztviselőt. Kedvesen diskuráltak. Traccsoltak. A vevő nem látta, a tisztviselő nem akarta látni a hosszú sort. Megkérdeztem: Hölgyeim, kívánják, hogy hozzak kávét?” (Ezt megtehetem.) Kedves Olvasók! Továbbra is szeretettel várjuk lapunk Mozaik rovatába beküldött írásaikat, verseiket. A rendszeres beküldőket előfizetéssel jutalmazzuk! Eszembe jut az 50 év előtti, afrikai sivatagban lejátszódott történet: Az amerikai káplár walkie-talkie-n ordítva tudatja:”- Kezdünk mérgesek lenni! Kajára van szükségünk és pedig azonnal!” A vonal végéről jön az erélyes kérdés: „- Tudja, kivel beszél?”, Kivel?” Eisenhower tábornokkal.” A begyulladt káplár félénken kérdezi. Ön tudja, hogy kivel beszél?” Nem tudom” - feleli a tábornok még dühösebben. Akkor rendben van” - mondja a káplár felszabadultan és elzárja a készüléket. Visszatérve a postásunkhoz, átadtam karácsonyi csekk-ajándékomat három nappal az ünnep előtt. Két nappal később halálos fáradtan érkezik Donald a letter carrier a postaládánkhoz. Mi történt?” - kérdem tettetett aggodalommal. Óh, ez a rengeteg karácsonyi levél, újság és ráadásul a borítékokban lévő csekkek, amikre köszönettel válaszolnom kell ...” A halálosan fáradt Donald postás 40 éves. Donald a felesége segítségével megírta a köszönő leveleket és két hetes szabadságra ment. Helyettese egy borzas hajú (mai divat szerint) 20 év körüli lány, aki elhanyagoltsága miatt tíz évvel idősebbnek látszik. Alacsony teremtés, fent semmi, lent széles karosszéria. Tömören: sértés a férfi szemeknek. Rövidebben: csúnya. Klasszikus rövidséggel: ronda. Kenrvárosunk bejárata előtt sorakoznak a postaládák. Legtöbbször idősebb férfiak állják körül őket, levélre, újságra, Isten segítségével - jó hírekre várva. A csú- nyuska nem néz fel a levél paksamétából, nem ad választ senkinek. Szortíroz. Próbálom megtörni a jeget: „- Ajánlok egy rendes, jóképű fiatalembert a maga részére.” Lelassítja a szortírozást és felém fordulva megkérdi: „- Gazdag?” Leona Borek I Idegen hajnal Hajlott a szomorú fűzfa § És elmúlt a nyár. | Búsan szárnyalt pacsirta És dala elhalkult már. Zápor verte a lombot S hullatta levelét, r Szellők üzenték már | ősz jövetelét. Majd süvítve jött a tél S fészkébe bújt a madár, | Kopáron álltak a fák Fagyott a kietlen határ, J A téli táj után í Majd jő egy szivárvány, S átlépve kapuján, Különös lesz a tavasz, Az idegen hajnalán. * Novakivszky Olga Édesanyáiba emlékezvén Felkeresve sírod a Beregszászi temetőben: Szívfájással a Te nagy jóságodra emlékezem. Éltemben Te voltál mindig az én eszményképem, Te oltottad belém örökre nagy igyekezetem. Te gyújtottál mécsest életem elérhető sikeréhez: Tudást nyújtottál az én nagy célom eléréséhez. Isten után Te adtál bátorságot, akaratot nekem, Hogy iskoláimat rendben, sikerrel elvégezhessem. A háború utáni nehéz időkben is kellőképpen, Edláttál minden iskolai kellékkel szépen. Te voltán számomra a legjobb tanerő éltedben. Hogy szorongó szívvel sohsem lépjek a tanterembe. Nézve kezed szép munkáit otthonomban: Szemeimet könnyek fátyola takarja homályba. Minden egyes munkád a szereteted jelképe: Amit készítésekor is felkeltettél figyelmembe. v ■ . ' _ ■ ;: I Gondos, lelkes munkádért Isten jutalmazott: Hosszú, békés örömteli élettel ajándékozott, Nagy emberiránti szereteted senkit kinem hagyott, Amit kedves Olga leányod is Tőled örökségül kapott. Ékesített síremlékednél még hat év után is: Lelkem mélyéről feltör a nagy bánatom is, Hogy elköltöztél tőlem nyolcvanhét évesen: Örök szép emléked bevésve marad szívemben. Philadelphia, 2004. augusztus
