Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-08-20 / 167. szám
24 MAGYAR szó-a HÍD ÜNNEP: AUGUSZTUS 20.----------------------------------ft--------------------------------------------------------------------------------------------2004. AUGUSZTUS 20. A Szent Jobb egy ereklye és kultuszának története A Szent Jobb kalandos története tulajdonképpen István király temetésével kezdődik. Az első írásos forrás erről Hartvik győri püspök 1116 körüli időkből származó legendagyűjteménye. Ebben leírja, hogy a királyt - végakaratának megfelelően - a székesfehérvári bazilikában temették el. Az István halála utáni harcokkal teli évtizedek arra késztették a bazilika kano- nokjait, hogy 1061 táján kiemeljék a szarkofágból a testet és a bazilika középső részén lévő földbe süllyesztett kősírba helyezzék, így próbálván megelőzni a fel- dúlását és kifosztását. 1083. augusztus 20-án Szt. László király kérésére, VII. Gergely pápa engedélyével, ezt a rejtek-sírt akarták fölbontani. A szertartásra a szentté avatási kérelem miatt volt szükség. A szentté avatás nem véletlenül történhetett László korában: ő volt az, aki a Szt. István-féle államszervezetet helyreállította, illetve megerősítette, s ennek fontos része volt ez az esemény. Hosszas imádkozás, böjtölés és feszült várakozás után - megtörtént a sírfelbontás. Ehhez az eseményhez is csodák fűződnek természetesen, a fölfokozott közhangulat el is várta ezeket. A hatalmas tömeg végre láthatta a király földi maradványait, de általános megdöbbenésre jobbját a nevezetes gyűrűvel, melyben eltemették, nem találták. Nem is találhatták, hiszen még 1061-ben a test áthelyezésekor az akkori kincstartó szerzetes egyszerűen ellopta, és ereklyeként őrizte saját Bihar megyei családi monostorában elrejtve. Öt a Hartvik legenda Mercurius néven emlegeti, egy gazdag nemzetség tagjaként. A sírfelbontást követő évben László király a szerzetes nemzetségének monostorába látogatott, ahol az természetesen csodás történetet kerekítvén a dologhoz, fölfedte a királynak a Szent Jobbot. László a megbocsátást látván jónak, kőmonostort építetett a helyen, melynek neve attól kezdve Szent Jobb lett. (Ma is így hívják a várost - Siniob, Románia.) Pecsétjén az ereklye képe látható. Éppen ez az ábrázolás a bizonyíték arra, hogy eredetileg a karrész is az ereklyéhez tartozott, később aztán leválasztották és Lembergben őrizték. A szen- tjobbi monostor a pálosok tulajdonába került, s mivel a XV században hanyatla- ni kezdett, az ereklyét akkor Székesfehérvárra vitték át. 1514-ben Székesfehérvárt elfoglalták a törökök, s feltehetőleg ekkor valamilyen módon elkerült innen a Szent Jobb, sok már értékkel együtt. 1590-ben Raguzában (Dubrovnik) tűnik fel, ahol az ottani domonkosok ezüst ereklyetartót készítenek számára, sőt 1618-ban leltárba is kerül. Elsőként I. Li- pót császár kísérelte meg visszaszerezni, de a török háborúk miatt meghiúsultak tervei. Mária Terézia uralkodása alatt ismét felmerült a hazahozatal gondolata, kezdetben azonban nehézséget okozott a raguzaiak makacssága, akik ragaszkodván a Szent Jobbhoz, inkább az ugyancsak náluk őrzött Szt. István koponya ereklyét voltak csak hajlandók visszaadni. A politikai helyzet azonban szerencsésen befolyásolta az eseményeket: Raguzának, az orosz flotta támadásától tartván, létkérdéssé vált a királynő támogatásának megnyerése. így tehát 1771. június elsején át is adták a Szent Jobbot. Bajzáth József püspök vezetésével - miután a királynő átvette Bécsben - Győrön és Pannonhalmán át jutott Budára, ahol az udvari templomban helyezték el, őrizetét pedig az angolkisasszonyokra bízták. Ezzel értelemszerűen az őt Hol vagy, István király? "Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga Ki voltál valaha országunk istápja Előtted könyörgünk, bús magyar fiaid Hozzád fohászkodunk, árva maradékid." Középkori énekmondók még így idézték Géza fejedelem és Sarolt fia, István király emlékét, aki atyja halála után 997-ben vette át az uralkodást. 1000-ben koronázták meg s II. Szilveszter pápa által - III. Ottó császár jóváhagyásával - küldött koronával. Magyarországra Asztrik pácsváradi apát hozta el a koronát a zászlós lándzsával és a felségjelvényekkel. A koronázást Domonkos a magyarok első érseke végezhette Esztergomban. Azzal, hogy István kérését a pápa teljesítette és a felségjelvényeket elküldte, az egész keresztény nyugat tudomására hozta: az új állam és uralkodója szuverenitását elismeri, jóváhagyja. István uralkodása kezdetétől meghatározó személyiség volt Magyarország történelmében. A nép szerette, elismerte - alig néhány évvel halála után már szentként tisztelte államalapítóját. Fábián Tibor Szent István király Ezer évvel ezelőtt, vagy régebben talán, Géza volt a fejedelem és Sarolta az oldalán. Ott székeltek a gyönyörű Esztergomnak táján, Vajk volt az ő gyermekük, kit szerettek igazán. Majd a magányos élettel Vajk felhagyott végül, és Gizella bajor hercegnőt vette feleségül. Géza meghalt nem sokára, Vajk lépett helyére, később nevét a Bibliából, Istvánra cserélte. Általa egy nemzetté forrtak a különböző törzsek, és a szabad magyar népre, boldog idők jöttek. A régi törvényekkel nemsokára felhagyott, és a nemzet számára egy új alkotmányt alkotott. A nyugati világot mindenben követte, és a mezőgazdaságot is újjá szervezte. Az országban véget vetett a nagy pogányságnak, és segítette terjedését a keresztény egyháznak. Később Sylvester pápa neki a Szent Koronát adta, ezzel mint az első keresztény magyar király ő fel lett avatva. Törvényi védték a gyengék és szegények jogát, és mikor meghalt, néki zengték a dicsőség dalát. A jóságáért a pápa őt szenté avatta, augusztus húszadika Szent István király napja. megillető méltó helyre került az ereklye, hiszen ottlétével az uralkodói hatalom és jog folytonosságára emlékeztetett. Néhány év elteltével az uralkodói rezidencián belül külön kápolnát kapott: a királynő megrendelésére Franz Anton Hillebrant, császári udvari főépítész tervezte, és itt volt megtekinthető egészen a második világháborúig. A XIX. század második felében kezdett kialakulni a Szt. István kultusz lényeges eleme, a Szent Jobb ereklyéjének körmeneten való körülhordozása. Ez a szokás amúgy az ereklyekultuszhoz szervesen hozzátartozik; a Szent Jobbal kapcsolatban valószínűleg azért jelentkezett
