Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-08-13 / 166. szám
16 MAGYAR SZÓ—A HÍD Egészség 2003. AUGUSZTUS 13. Asztmát okozhat a multivitamin A multivitaminok korai beépítése a kisgyermekek étrendjébe növelheti az asztma és allergia kialakulásának gyakoriságát, számol be egy, a Pediatrics szakmai folyóiratban júliusban publikált tanulmány. A tanulmányt végző orvosok dr. Joshua D. Milner vezetésével, aki a National Institutes of Health allergiával foglalkozó munkatársa, több mint 8000 amerikai gyermek adatát dolgozták fel. A 3 éves gyermekek körében az asztma gyakorisága 10%, az ételallergia előfordulása 4,9% volt. Azon gyermekek körében, akik mesterséges táplálásban részesültek, és 6 hónapos koruk előtt már kaptak mul- tivitamin-készítményt, az ételallergia kialakulásának veszélye 70%-kal volt magasabb, mint azoknál, akik ilyen korai korban nem kaptak multivita- min-készítményt. Az asztma gyakoriságában nem találtak eltérést. A csak anyatejjel táplált csecsemők körében nem emelkedett az ételallergia előfordulásának veszélye. A mesterséges táplálás és multivitamin együttes adásakor megjelenő rizikóemelkedés hátterében a vizsgálatot végző orvosok véleménye szerint a magas D-vitamin-bevitel tehető felelőssé. Ezt az okozati összefüggést azonban egyértelműen egyelőre nem mutatták ki. Számos vitaminnak van közvetlen immunrendszert befolyásoló hatása. Szervezeten kívül - in vitro - végzett vizsgálatok szerint az A- és a D-vita- min az allergia irányába tolja az immunrendszer működését, míg az E-, illetve a C-vitamin ezzel éppen ellentétesen befolyásolja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy aki D- vitamint szed, az allergiássá is válik. Felmérések és becslések szerint az amerikai csecsemők 50%-a, a gyermekek 30-50%-a kap rendszeresen multivitamin-készítményt, noha erre az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémiának nincsen hivatalos ajánlása. Egyedüli ajánlás, hogy az egészséges csontfejlődés érdekében az élet első két hónapja során, valamint a gyermek- és serdülőkorban összesen napi 200 nemzetközi egységnek megfelelő D- vitamint kell étel vagy kiegészítő vitaminkészítmény formájában elfogyasztani. A legfontosabb üzenet a szülők számára, hogy pontosan kövessék az orvosuk tanácsát, mondják a vizsgálatot végző kutatók. H Rovarcsípések és allergia CSÍPÉS ELLENI LÉPÉS A rovarcsípés-allergiától a lakosság közel 2%-a érintett. A méhek és darazsak a leggyakoribb allergiás reakciót okozó rovarok. Aki allergiás a méh csípésére, az általában a darázscsípésre nem az. Ez fordítva is igaz. A legtöbb esetben a rovarcsípés nem eredményez allergiát, csupán normális csípési reakciót. A különbség ismerete megelőzheti a felesleges aggódást. A csípés okozta tünetek súlyossága emberről emberre változik. A tüneteknek három alaptípusa ismert: normális, helyi és allergiás tünetek. A normális reakció fájdalommal, duzzanattal és vörösséggel jár a csípés helye körül. Nagyobb helyi választ jelent a csípésen túlterjedő duzzanat: például a bokán történő csípés esetén beduzzad az egész láb. Noha ez ijesztőnek látszik, ez is normális válasz. A legsúlyosabb forma az allergia. Ez azonnali kezelést igényel. A rovarcsípés-allergiát a rovarméreg ellen a szervezetben termelődött im- munglobulin-E antitestek okozzák. Az első alkalommal még nem alakul ki a túlérzékenységi reakció, az ellenanyag termelődéséhez a szervezetnek többször kell találkoznia az aliergénnel. A méreg bejut a véráramba, így az egész szervezetben fellépnek a tünetek, akár néhány perccel a rovarcsípést követően-. Enyhe formában csak viszketés, csalánkiütés és vizenyő léphet fel. Súlyos esetben a rovarcsípés okozta allergia a bőrtüneteken kívül súlyos allergiás reakciót, ún. anafílaxiás sokkot okoz: gégevi- zenyő, nehézlégzés, gyengeség, gyomorfájás, hányás, hasmenés, ájulás jelentkezhet. Az anafílaxiás sokk magában foglal legalább egyet a következő tünetek közül: légzési nehezítettség, csalánkiütés, arc, torok, száj duzzanata, sípoló légzés, nyugtalanság, izgalom, gyors szívverés, hirtelen vémyomáscsökkenés. Noha ez a súlyos allergiás reakció nem gyakori, 10 percen belül szívleálláshoz, eszméletvesztéshez vezethet, így legsúlyosabb formában a csípés hatása akár halálos is lehet. Kevésbé súlyos allergiás reakció a csípés helyén: fájdalom, vörösség, kiütésszerű foltok, melegség, viszketés. Ha a valaki egyszer allergiás reakcióval válaszolt rovarcsípésre, igen magas annak esélye (mintegy 60%), hogy a következő alkalommal anafílaxiás sokkot kap. Hogyan kell kezelni a normális, illetve helyi választ? Ha a csípés a kézen történik, távolít- son el minden gyűrűt és karkötőt magáról! Méhcsípéskor a méh legtöbbször a csípésben hagyja a fullánkját és a méregzacskóját. Ezt el kell távolítani. A legjobb módszer a körömmel való kikaparás. Nem szabad azonban rányomni a fullánkra, mert az csak fokozza a méreganyag kiszabadulását a zacskójából. Hűsítő krémet kell használni, száraz, steril kötéssel. Ha duzzanat jelentkezik, érdemes jéggel hűsíteni. Ha van, érdemes antihisztamint alkalmazni (kivétel 3 év alatti gyerekek és terhes nők). Fájdalomcsillapításra használni lehet nem- szteroid gyulladásgádót. Hogyan kell kezelni az allergiás reakciót? Aki tudja magáról, hogy allergiás valamely rovar csípésére és elszenvedi a rovarcsípést, azonnal adja be magának az adrenalin-injekciót. Ne várjon a súlyos tünetek jelentkezéséig. A kálcium-injek- ció nem mindig elégséges. A korszerű szemlélet szerint az elsődleges sürgőssé- gi gyógyszer az adrenalin és származékai. A többi gyógyszer - az antihiszta- minok, a szteroidok - segítenek, de nem azonnal. Ha a betegnél nincs elsősegély-csomag az injekcióval, azonnal orvosi segítség, mentő hívása szükséges. Ha a méhvagy darázsszúrás nyomán a fullánk benne maradt a bőrben,' oldalirányban próbáljuk meg késpenge vagy a körmünk segítségével kikaparni, mert a bennmaradt fullánk még 10 percen át mérget juttat a bőrbe. Ne próbáljuk a fullánkot kihúzni, mert a méregtömlőt összenyomva még több méreg kerül a bőrbe. Néhány esetben orvosi ellátás során infúzió, oxigén és egyéb kezelés alkalmazása is indokolt lehet, akár kórházi körülmények között is. Aki allergiás a rovarcsípésre, mindig kell magával hordania adrenalin injekciót! Nyaraláskor és kiránduláskor még a nem allergiás családtagok is vigyenek magukkal allergiaellenes gélt, illetve csomagoljunk a táborozó gyermeknek (háziorvossal felíratható), és kenjék be a csípés helyét. Amennyiben a kivizsgálás során a valódi rovarméreg-allergia igazolódik, feltétlenül immunterápiára van szükség. Az immunterápia hatásfoka rovarméreg-allergia esetében nagyon jónak mondható: körülbelül 3-5 évi injekciózást követően (ez általában 4-8 hetente egy-egy injekciót jelent) a betegek 70-90 százaléka tünet nélkül viseli a rovarcsípést. Ha a beteg egyéb betegségei miatt (pl. autoimmun betegségek, reumás betegségek, heveny és idült gyulladások, súlyos szív-érrendszeri, illetve légzőszervi betegségek) immunterápiában nem részesülhet, akkor az elsősegélykészletet a betegnek mindig magánál kell tartania. Ez egy adrenalint tartalmazó autoinjektor. A csípés után ez saját kezűleg könnyen beadható. A hűtlenség genetikai örökség? Magyar tudósok szerint az emberek hűtlensége valójában nem jellembeli bába, pusztán genetikailag belénk kódolt jelenség. Furcsa hasonlóságot fedeztek fel magyar kutatók az emberek és a madarak között. Eddig a szárnyasokról többnyire úgy tartották, az állatvilágban jellemzően monogám csoportot képeznek, csak néhány kivételes faj tart fenn háremet, ám most felfedezték, hogy nagyon sok, eddig hűségesnek tartott madárfaj valójában néhány fával odébb a saját fészkétől titkos szeretőt tart fenn, miközben igazi párja épp a fiókákat nevelgeti. Az is érdekes, hogy akárcsak az emberek esetében, a tartós párnak minden madár olyan társat választ, aki ugyan nem túl színes és feltűnő, ám nagyon gondos szülő; szeretőnek viszont "csinos" társat keresnek. A tojók esetében ez fokozottan érvényesül: a szép szeretőtől szép fiókák születnek, de csak a gondos kakas tudja felnevelni őket. Az embereknél nemcsak a külső megjelenésnek, öltözködésnek, alaknak van szerepe, de a szaglás is erősen befolyásolja a szexuális ingereket. Régóta ismert tény, hogy a fogamzóképes időszakban a feromonok érzékenyebben reagálnak a tudatosan nem érezhető illatokra, nem véletlen, hogy a nők szinte kivétel nélkül akkor csábulnak el, amikor fogamzóképes időszakban vannak. A kutatók arra is választ kerestek, a féltékenységnek vannak-e biológiai okai, vagy ez csupán egy társadalmilag kialakult "szokás". Egyértelmű választ nem sikerült találni, ám amennyiben biológiai okok állnak a háttérben, úgy ezek nem egyformák a férfiak és a nők esetében. Előbbiek szemében a vetélytárs erősebb és valamiben jobb képet mutathat, utóbbiak viszont azért félnek, ha feltűnik egy másik nő a környéken, mert könnyen magukra maradhatnak a gyermeknevelés minden nehézségével. Nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni, hogy a féltékenység zömmel a fejlett társadalmakban létezik, ahol jelentősége van a tulajdonnak: az ettől eltérő népeknél szinte ismereden a zöld szemű szörny.
