Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-08-13 / 166. szám
2004. AUGUSZTUS 13. Kultúra MAGYAR SZÓ —A HÍD H B Most születik a Sorstalanság zenéje REMEK MORRICONE Az elmúlt szombaton este Koltai Lajos, a nemzetközi rangú magyar filmművész, az Oscar-díjas Mefisztó operatőre hazatért Rómából. Majd a Magyar Rádió gyorshírben jelentette: Enrico Morricone a világhírű olasz filmzeneszerzó már írja annak az ifi magyar filmnek a zenéjét, amely a Sorstalanság című Kertész Imre regény alapján készins Koltai Lajos rendezi. Ezzel felerősödött a hazai kulturális közelet elég jelentős részében előre kialakult vélemény: a film jobb lesz, mint a regény. A filmmel szembeni várakozást természetesen - és személyhez kötődően - a mostani Morricone-hír fokozta fel ismét. Hiszen amelyik mozihoz Moricone (képünkön) szerez zenét - hasonlóan Nino Rotá-hoz (a Háború és béke olasz-amerikai filmváltozata, Országúton, Rocco és a fivérei, Cabiria éjszakái), Michel Legrand-hoz (Cherbourgi-i esernyők, A rochfort-i kisasszonyok, avagy a világhírű Gondolataim szélmalma című dal, melyet mi magyarok legtöbben a Malév 80-as évekbeli gépfelszálló zenéjeként ismertünk meg), továbbá Francis Lai-hez (Egy férfi és egy nő), nos, nem kerülhetik ki a világsikert. E mellett a Sorstalanság film hazai drukkerei is inkább a remek filmoperatőr Koltai rendező művészetére számít, hiszen a Nobel-díj berobbanása utáni kétnapos könyvesbolti rohamok gyorsan megszűntek. A regény ugyanis elsősorban az inkább németországi olvasói ízlés, mint korábbi hazai magyar olvasói siker révén juttatta Kertész Imrét a Nobel- díjhoz. Aztán a művészetek újkori történetében az irodalmi művek musical-lé átírása legtöbbször inkább értékcsődöt hozott, s az irodalombarátok iszonyát vonta és vonja maga után. Az irodalmi filmváltozatok viszont elég gyakran megtartották és új dimenzióval gazdagították az irodalmi alapművet. Nem utolsó sorban Koltai Lajos operatőri nagysága mellett ma már - az ő rendezői minőségével is megemelt - filmművészete kelti odahaza a várakozást, mely a regénynél többet remél a filmtől. A kulturális közvélemény e hite még tovább erősbödhet Koltai Lajos nyilatkozatával:- Enrico Morricone nagyon lelkes volt - mondta a Sorstalanság rendezője. - Különösen azoknál a jeleneteknél, amelyekhez zenét kell írnia. Lázba jött, mint egy fiatal ember, holott hetvenöt éves. Késő estig dolgoztunk, aztán elvitt minket vacsorázni. Azt mondta, hogy még az éjjel ír valamit. Reggel megismertük ezt az éjszakai alkotást: fantasztikusan szép! Több olyan helyre írt nagyon szép dalt, ahová szerettem volna.- Én most olyan állapotban vagyok, mint a film, kezdenek kialakulni bennem az utómunkálatok tervei. Például a digitális utómunkát Németországban, illetve Angliában végezzük. A film finomra vágása szeptemberben fejeződik be. Nagyon boldog vagyok a fiú főszereplővel, Nagy Marcellal, s örülök, hogy még sem külföldről hoztam erre a szerepre valakit. Hasonlóan boldog vagyok Pados Gyula operatőrömmel: a film egy vizuális repülés lesz.- Morricone egyébként szeptember vége előtt nem jön Pestre, hogy felvegye a zenét. Magyar zenészekkel veszi majd fel. Most a megfelelő hangszerek kiválasztásán dolgozik, mely egy filmben sarkalatos kérdés. Az első nyilvános vetítés decemberre várható. Nem szinkronizáljuk, kivéve természetesen a koncentrációs tábor német beszédeit. A magyar szöveg feliratozása mellett vagyunk, így jobban megmarad a film eredetisége. A 94 éves költő? Jelen! SZIGET, 2004 Karriert csinált a hajógyári sziget: sikersziget lett belőle. Néhány éve valamilyen pestiek fejéből kipattant az ötlet: itt kellene rendezni egy nagy nyári ifjúsági bulit, minden évben. Azóta már sok nyári napon félszázezer fiatal is - köztük külföldiek - kezelteti ott magát a napfénnyel, s élvezi a rockzenét, meg mindenféle más ifjúsági programot. Egy lazább nap történetét írjuk most meg a New York-i magyar fiataloknak, akik közül azért bizony sokan vágynak haza, például nyárestén a hajógyári szigetre. A legutóbbi pénteken nem tartottak különösebben nagy koncerteket a szigetelők számára, így mindenki lazíthatott kicsit a hétvége és a jövő hét megabulijai előtt. A lazító hétvégét talán egyetlen program rázta fel: a kilencvennégy esztendős Faludy György költő, egyebek között a híres Villon átköltések szerzője, akit. az értelmiségi ifjúság nagy ovációval fogadott. A nagy öreg most Farkasházy Tivadar humoristával beszélgetett a pódiumon. 1 Ebből a fiúk s lányok megtudták, hogy az örökifjú Faludy - naná, I hogy örökifjú: négy éve kötötte be Flóra asszony fejét, aki még most is csak ballag a negyven év felé - nos, az örökifjú Faludy anno dacumál vitte volna magával a munkáját, a Villon fordítani valót, ám a kötetet otthon feledte. így kénytelen volt „séróból”, vagyis fejből átkölteni. Remekmű lett: 1937- től máig hatvannégyszer adták ki. Amúgy a szigetszéli pódiumról ideér a rockzenekarok hangja, ám olykor elnyomja az árnyékos főcsomók felett érvényesülő horkolókórus. Hiába, meleg van! Csendes nap a hajógyári szigeten. De ha teljes erővel feldübörögnek a dobok!... (FD-LL) Búcsú a képmestertől Cartier-Bresson Igazi mestert, zseniális fotóst vesztett el Franciaország - mondta Chirac elnök, miután értesült minden idők egyik legnagyszerűbb fotóművészének haláláról. A riportfotózás úttörője, a szürrealisták barátja, a legendás Magnum ügynökség alapítója nem sokkal 96-ik születésnapja előtt hunyt el. Az 1908-ban Párizs közelében született Cartier-Bresson képzőművészetet tanult és a szürrealistákhoz csatlakozott, aztán a harmincas években fokozatosan áttért a fotózásra. A világ képzőművészetében akkoriban szinte minden Párizsban történt, Cartier- Bresson pedig barátja és alkotótársa volt a legnagyobbaknak. A kalandvágyat sem nélkülözte, hiszen egy évet vadászként töltött Afrikában, majd visszatért Párizsba. A könnyű, hordozható Leica kamerák elterjedése új lehetőségeket kínált a fotósoknak és hősünk - hasonlóan barátjához, a magyar származású Robert Cápához - élt is ezzel. Védjegye az utcán elcsattintott életkép volt, munkásságának fő problémája a megfelelő pillanat megtalálása, amikor a dolgok (vagy személyek) úgy rendeződnek el, hogy a látvány többet jelent primér önmagánál. A bátor riportfotós ott volt a legforróbb helyszíneken. A Franciaországot lerohanó németek 1940-ben három évre bebörtönözték. Caritier-Bresson 1947-ben alapította meg a műfajte- remtő Magnum ügynökséget, ami újító volt abban, hogy riportfotókkal foglalkozott, és abban is, hogy tagjainak tulajdonában állt. A két alapítótárs Capa és barátja, Davis Seymour voltak. Zseniális volt. Nagyon hiányzik - nyilatkozta a BBC-nek Lord Snowdon, a híres fotós, Cartier-Bresson jó barátja. Nem hiszem, hogy örülne neki, ha a munkáit műalkotásoknak neveznénk. Névtelen figuraként akart fennmaradni. Az albumai olyan pillanatokat sorakoztatnak fel, amelyeket többé nem lehet megragadni - mondta Lord Snowdon. Aki kíváncsi arra, Cartier-Bressont miért tartják sokan minden idők legnagyobb riportfotósának, az látogasson el a Magnum oldalára, ahol minden idők legszebb és legnagyobb, több mint 300 képet bemutató galériájával ( www.m- agnumphotos.com ) emlékeznek meg a cégalapítóról.
