Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-08-13 / 166. szám
10 MAGYAR SZÓ - A HÍD Kultúra 2004. AUGUSZTUS 13. BS Színészek, közpénzek, magánérdek SÁROS MŰVÉSZEK A színészi erkölcstelenség ma már nem csak a suhanó szoknyák és fülledt éjszakák titkaitól veszélyes, ahogy ómamáink kellemesen elszömyülködtek rajta. A színészetikát rafináltabb módszerekkel veszélyeztetik, s éppen az értéket, a tehetséget aknázzák így alá a középszer térnyerése érdekében. Röviden Hamlet-fesztivál A RAKÉTABÁZISON Különböző Hamlet-előadásokat láthatott a közönség az egykori zsámbéki katonai rakétabázison. A Zsámbéki Színházi Bázis - ez a szabadtéri színpad neve - legérdekesebb Hamlet-produkciója volt a Kolozsvári Román Nemzeti Színház elhunyt rendezőjének Vlad Mogurnak utolsó színpadi alkotása. Szamártár Törökszentmklóson A múlt hét szombatján nyílott meg az első magyarországi Szamártár kiállítás. A szamártartással kapcsolatos tárgyakat lehet látni. Zsurnaliszta szövegcsúcs A Magyar Hírlapban jelent meg a magyar sajtó utóbbi időben legjobb pesszimizmusmondata. íme: „Esni kezd, de nem komoly, ebben az országban a földrengések is olyan diplomatikusak és tutyimutyik, hogy az esőtől igazán nem várható el valami rendesebb előadás, úgy hogy marad a bizonytalan szitálás, szemerkélés, cseppek a porban.”. A szerző: Para-Kovács Attila. A „politikai dorong” műfajban pedig Seszták Ágnes került a csúcsra, akinek ez a mondata jelent meg a hétfői Magyar Nemzetben: ”A Medgyessy-kormány hülyeségteljesítményben veri a Monthy Pythont, annak szellemessége nélkül.” A LEGJOBB KÖNYV 56-RÓL Ismét megjelent David Irving: Felkelés című kötete. A szerző korunk legolvasottabb és legtöbb vitát keltő újraértékelő történésze. A több mint harminc, a valódi történelem-kutató, a tabu témákat is bátran tárgyaló művel világszerte kiérdemelte az olvasók tiszteletét. Már az első hazai kiadás után általános vélemény volt, hogy ez a mű a legjobb könyv 56-ról. Digitális Ludas Matyi A magyar filmgyártás történetének első színes filmje volt az 1949-ben forgatott Lúdas Matyi, Nádasdy Kálmán és Ranódy László alkotása. Most a filmlabortórium- ban restaurálták a szalagjait, a képeit pedig a Veszprémi Egyetem és az MTÄ Számítástechnikai és Automatizálási Intézete végezte el. Az új Lúdas Matyi premierje szeptember 18-án lesz a Magyar Nemzeti Filmarchívumban. Érdekesség: az 1942-ben készült és nagyon népszerű Mikszáth-film, a Beszélő köntös egyes részleteit már akkor digitális módszerekkel csinálták. Földessy Dénes Ennek az aljas bomlasztó módszernek legeredményesebb terepe a fúrás. Aki fúr, az általában középszerű művész, akiket fúrnak, többnyire tehetségek. Az eszköztár gazdag, a művészeti kár sokszor hatalmas, főleg ha fiatal tehetségeket fúrnak meg. Az áskálódókat némely társulatnál büfészínészeknek hívták: a büfében, - nem a színpadon! - jó humoristák, a jópofaságba rejtett gonosz szavakat, lejárató híreket kiválóan röppentik szét, esetleg éppen a színpadon remekül játszó kollégákról. Mégis színészetikai bizottságnak még alig volt tárgyalni való ügye. Mondják: vagy a sértett felek azért hallgatnak, mert maguk is sárosak, avagy a furkáló- dók már olyan erős, rafinált Jágók, hogy félni kell a nyelvüktől. Megkísérlik bekeríteni a sajtót is: nemrég egyik lapnál, huszonegy különböző feladójú olvasói levél érkezett egyazon színi művész érdekében, hogy miért nem írnak róla többet, hiszen oly nagy művész! Ez persze már túlszerve- zés volt, a szerkesztőség nem dőlt be. Némely arcátlan színésznő rendszeresen felkeresi a szerkesztőségek tapasztalatlan, pályakezdő zsurnalisztáit, hogy ez micsoda méltánytalanság, ő róla még alig írtak, s úgy látszik, nem tudják, mi az igaz művészet és ilyeneket mond. Más variáció: újságok olykor afféle játékos szavazást szerveznek, hogy kit tartanak az elmúlt színi évadban legjobb művésznek. Bejön erre néhány ezer szavazat, de sohasem több, mint az említett évadban az ország összes színháznéző száma, legfeljebb annak egy-két százaléka. Nosza cukros szavú kókler külföldi hakniszervezők, hirdetik is a legtöbb szavazatot kapott művészkét, hogy a legjobb magyar színi művész. Nemrég aztán a beérkezett szavazólapokon nagy tömeg tette le a voksot egy középszerű művésznő mellett, de lám tizenegy-ezer szavazólapot tartalmazó boríték állt szinte egybe tapadva, szorosan egymás mellett. Mondták is a postások, hogy ezt bizony egy kéz adta fel, és svindli lehetőséget tartalmaz ez a játékoskodó sajtószavazás. így esett a javaslat a szakminisztériumban: gyűjtsék össze a külföldi vendégszerepelések reklámját, s ha ilyen meghamisítható újságszavazattal reklámozzák az illetőt, akkor a legközelebbi művészeti díj, vagy kitüntetés elbírálásakor vegyék figyelembe ezt a kóklerséget. Ha csak minden tizedik sajtóember beugrik, már több reklám jelenik meg a pimaszról, mint három valóban nagy művészről. Milyen kár származhat az elszámolatlan etikátlanságokból? Elsősorban érték helyett a középszer veszi át a porondot. A középszer pedig veszélyesebb, mint a tehetségtelenség, hiszen ismeri és alkalmazni tudja a szakmai módszereket, vagyis álságos volta nem érhető olyan könnyen tetten, mint a szakmai művészi módszereket alkalmazni képtelen, tehetségtelen emberen. A középszer ugyanis valójában „civil”, mert hiányzik belőle az egyéniség, a megújulásra mindig kész, örök avant garde, amely a művészetet folyvást előre viszi. Hányán vannak a furkálódó színészek? Öreg színi művészek szerint 15-20 százalék körül lehet ez az úgynevezett „kígyóarány”. Ennyien gáncsolgatják el a másik 80-85 százalékot. Más szellemi pályán közel sem ekkora az arány, s mivel a színházakban az ármánykodás szellemi-művészi jellegű, ezért következményei a közízlésre ártalmasabbak. Az ország közpénzéből eddig évente átlagosan mintegy 10 milliárd 400 millió forintot költ a színházművészetre, együtt az önkormányzati kasszából adott pénzzel. Joggal elvárhatjuk, hogy az igazi művészeti értéket, a tehetséget semmiféle szenny ne veszélyeztesse a középszer térfoglalásával. Hozzátesz- szük: a külföldön vendégszereplő hazai színészek legalább fele középszer. Aki így-úgy „kibulizza” magának a meghívást, de nem nagy örömet okoz a közönségnek. Vajon az illetékesek egyáltalán megszervezték-e a színészetikai bizottság tájékoztatását vagy bármilyen módszert, hogy a bizottság, ha nem is teljesen, de legalább a kirívó fúrásokról tájékozódjék, s a kivizsgált alantosságoknak például a sajtónyilvánosságra hozásával fékezné az értékpusztító -erőket. Pedig a legtöbb Jágó előbb-utóbb kiismert kígyó lesz. Kéretik e kígyókra figyelni! Kubában a Bush-ellenes dokumentumfilm rosszulfordított kalózkópiáját sugározták az állami televízióban. Michael Moore majdnem elesett az Oscar-jelöÜstól. Kubában is zajos sikert aratott a Fahrenheit 9/11, Michael Moore Bush-elle- nes dokumentumfilmje, amelyet a tv-ben bemutatott kalózkópia révén szerdáig több millió kubai látott. A kubai kormány az Egyesült Államok kormánya elleni propaganda részeként használja fel az alkotást, melyet a karibi ország 120 mozijában is vetítenek. A film állami televízióban való bemutatását már július végén bejelentette a Granma című pártlap. A már eddig is komoly viharokat kavaró művet botrányos minőségben, félrefordított spanyol feliratozással sugározták. A dokumentumfilm Oscar-esélyei a tv-ben való vetítés ellenére nem kerültek veszélybe. A szabályok szerint ugyanis a díjazott filmet csak kilenc hónappal a moziban való bemutatása után lehetne nyilvánosságra hozni a televízióban, illetve az interneten. Ez azonban nem vonatkozik azokra a művekre, melyeknek kópiáját ellopták, vagy illegálisan másolták. Michael Moore Bush-ellenes filmje a Boksz Office Mojo elnevezésű szaksite adatai szerint 110 millió dolláros forgalmat ért el az Egyesült Államokban, és további 31 millió dollárt fialt más országokban. A 6 millió dollárból forgatott, és 15 millió dolláros marketingbüdzsével beharangozott film így már most vastagon nyereséges, pedig számos országban még csak augusztusban kerül a mozikba. Castro propagandájának része lett a Fahrenheit 9/11
