Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-08-06 / 165. szám

2004. AUGUSZTUS 6. Kultúra MAGYAR SZÓ —A HÍD H este elhunyt Isaac, a muzsikus végakara­ta szerint Sosztakovics ötödik kvartettjét játsszák majd. A családtagok, barátok prózai játékába a színpad hátteréből be- le-bele játszik egy zenekar. A szereplők, alkotók és az alakítások: Irina. Kubik Anna. (Az előadáson ké­szült képen Csemus Marianna!.) A ha­Szalay Lajos Egy magyar képíró mester életműve és sorsa Miskolcon, a világtól, egyszersmind a művészeti közélettől félrevonultál! élt Szalay Lajos festő, grafikus, aki hosszú külföldi távoliét után telepedett le az észak-magyarországi városban. A két világháború közti magyar művésznemze- dék egyik legtehetségesebb rajzolója, aki 1946-tól Párizsban élt, majd 1949-ben Argentínában telepedett le, ahol a tucamani egyetemen, 1968-tól pedig a Bue­nos Aires-i képzőművészeti főiskola professzora volt. Itt úgy tartották számon, mint az argentin grafika megteremtője. 1960-ban az USA-ba költözött. Vajon mi az oka annak, hogy sem a hazai, sem a nemzetközi értéktőzsdén és műpiacon mindmáig nem a rangjához mérten jegyzik őt, noha senki sem vonta kétségbe a szinte páratlan rajzkészségét, a kollégák pl. Picasso, s a kriti­kusok szerte a világban és itthon is mindig elismeréssel adóztak neki. Az érthe- tetlenség egyik oka nyilvánvaló, hiszen már indulásakor, a ’40-es évek elején szenvedélyesen kikelt a honi művészet „úri semlegessége ellen”. E kor is ere­dendően viszolygott minden olyan képi programtól, amely nemcsak a szemnek oly kedves és színes, a reneszánsz óta általánosan elfogadott és szigorúan szá- monkért, kiváltképp ábrázolhatónak vélt érzelmi-hangulati, festőgrafikai témát jelenített meg, hanem gondolati elemekkel merészelte megterhelni a képet. A gondolat pedig minden olyan korban, társadalomban, amelyben a természeti­társadalmi valósággal szemben az igazi legitimációt nélkülöző mesterkedés fo­lyik, veszélyes lehet. Szalayban a magas kultúrák, népművészet és a reneszánsz óriása, Leonar­do példáján keresztül rögződött az az elkötelezett hitvallás, hogy a tudomány, illetve a művészet csak egymást kölcsönösen áthatva, kiegészítve szolgálhatják az embert. Ezért Szalay soha nem le, hanem megrajzolja a valóságot. Szalay megrendelésre képtelen dolgozni, ezért alkalmatlan lett volna a „szocreál” szembelógó naturalizmus igényének a megalkuvó kiszolgálására. Az 1986-ban New Yorkban kiadott Genezisben (főműve) sorjázó rajzok a Bib­lia ószövetségi részére az emberré válás küzdelmesen szép történelmi fonalára föl­fűzött gyöngyszemek. Ennek minden egyes darabja visszavezethető az egyetemes kultúra valamely csúcsteljesítményére. Szalay rajzai összességével akarja megvál­tani, jobbítani, öntudatra ébreszteni a válságba jutott emberiséget. Menyhárt László Szalay Lajos Genezis c. könyve megrendelhető kiadóhivatalunkban: Magyar Szó - A Híd, 2071 Fiatbush Ave, Suite 157 Brooklyn, N.Y. 11234 lottnak Moszkvából Németországban emigrált lánya csak úgy vonzza magá­hoz e napnak a tragédiáit. Találkozik ka­maszkora szerelmével, a csellista Szergejjel, akiről rájön, hogy a KGB be­súgója volt: vele figyeltették Irina apját, Isaac-ot, akit holnap temetnek. Kiderül az is: barátnője, egyben zenetanára, Helga évek óta eltitkolta intézetbe zárva •meghalt torzszülött felnőtt lányát. Kubik Anna a halál e napján a zavart játssza el, ahogy napi ru­tinélettel próbálja össze­roppanását leplezni, Szergej leleplezése után a parkba menekül, majd fá­sultan belenyugszik éle­tébe. Egy gyenge nő is­mert reakciói. Szergej. Szélyes Imre. Világjáró művész, őt nem lelki terrorral kénysze­rítették, ő a 'kisebbren­dűségi érzésének ellensú­lyozása végett lett öröm­besúgó. Sajnos, nem játssza el Szergej egyéni­ségének sajátos lelki ho­zottját. Helga. Csernus Mariann. Öreg. Teste a halálba készül, ő talán nem. Idős kort humorral játszik, humort realitással, szellemi fölényt csenddel, haragot béké­vel. Az előadás nagy ajándék a nézőnek. Jack. Cserna András. Az átlagférj sor­sát alakítja pontosan, jól. A rendező. Pinczés István. A háttér zenekar hangulatait engedi be az előtér prózai játékába is: valami kortalanságot, talán oroszos belenyugvást, az éltető nyicsevót. A szerző akaratát. A darab azonban sajnos olyan, mintha a Faustból kihúzták volna Mefisztót. Fél­oldalas. Társadalmi drámát pedig nem lehet csupán fél oldalt boncolni. A besú­gólélek érthetetlen torzó, ha nem ismer­jük a besúgó beszervezőit, a zsarolás, a lelki terror kitenyésztett mesterpribékje­it. Mefisztó nélkül nincs Faust. Radström persze remeket írt: a Búcsúkvartett szépen ívelő filozófia és költészet. Az egzisztencializmus valami­lyen változata: „Mindent iróniával kell néznünk, de különösen azt, amit szere­tünk. Hisz legtöbbször úgyis csak a vé­letlennek köszönhető, hogy valami fenn­marad.” Borzalmas történelmi helyzete­ket költészettel ír meg: „Sosztakovics zongora prelúdiumokkal felnyitotta a tö­megsírokat, és a koporsófedelek mögött minden halott arcot azonosított. A bil­lentyűk kalapálásában a tarkólövés hangja hallatszik a sírgödrök pereméről. És ez a hang nyitja meg a koporsókat, egyiket a másik után.” Egy társadalmi dráma viszont oknyo­mozás, mely vádirattá sötétülhet. De Radström azonban nem vádol direkten. Ahhoz az elkövetőket is fel kellett volna rajzolnia, de a rajzlap megtelt az áldoza­tokkal. Szergej is az: a gondolatrendőr­ség nélkül nem lett vált volna lelki torzó­vá. Radström mégis, vádirat nélkül is ítélkezik: a dráma végén magántragédi­ákra, meghalt gyermekekre, málló há­zasságokra teszi a hangsúlyt, s lassan, utólag kágébéstől, mindenestől elszívja a diktatúra elől még a volt történelmi léte­zés levegőjét is. Elegáns álmegoldás. A tettesek megíratlanok. Clevelandból átnéz Ady Endre Kátay percei A New York-i Magyar Színház augusztus 19-i, vagyis Szent István napi bemutatóján szerepkört cserél az öreg énekes. Költő lesz. Újra. A Kátay Mihály. Ennyi a hír premier előtt. Mögötte évtizedek híreinek emlé­ke. Felavatják a szoborművét.... Egyesült Államok szerte magyar nó­tát énekel... Aztán újabb dalest kör­út Amerika szerte. Bizony, hányszor járta körül nótáival ezt a sokrónányi országot!... Aztán ő volt öreg Noszti a Noszti fiú esete Tóth Marival cí­mű színpadi örökzöldben. Csudaszép ajándék az élettől: hár­mas művészi véna. Azt mondja:- Odahaza Budapesten végeztem a Képzőművészeti Főiskolán szob­rász szakon. Ohlman professzor nö­vendéke voltam. De még a forrada­lom előtt sikerült kijutnom az Egye­sült Államokba, s ötvennegyedik éve itt élek, már nyolcvanhárom eszten­dősen. A szobraim is készültek itt.- Melyik a leghíresebb szobra?- A költőé, Ady Endréé. Cleve- land-ben, az Egyesült Államok talán legnagyobb magyarlakta városában áll. Néha New York-ban is magam előtt látom azt az Adyt, akit magam formáltam.- Mondják, festőegyesületi elnök is volt. Ekkora magyar művészvilág élt itt valaha?- Bizony! De hol van az már! A mai amerikai magyar ifjúság... hát szétzilálódott. Pedig a magyarságtu­dat sokunkból még a művészi fantá­ziát, sőt, aki arra termett, abból még a művészi készséget is képes volt ki­bontani. Én minden hangverseny körutamon elsősorban a hazaszere­tetemet, sőt, hogy őszinte legyek, nem egyszer a kesergő honvágyamat énekeltem ki. Ez táplálta költészete­met is, amit most, augusztus 19-én este idézek majd meg a New York-i Magyar Színházban. És az Ady szo­bor is ebből a belső lelki forrásomból való. Csak néhány percet töltöttünk Kátay Mihállyal, s e percek alatt há­rom féle művészi vénájáról tudósí­tott Becsüljük meg a Kátay Mihá- lyokat. Kitenyésztett mesterpribékek FELES KVARTETT Dermedt csend fogadta a budapesti Magyar Színház - a régi Nemzeti felrobbantása után évtizedeken át ez az épület volt a Nemzeti Színház, egészen, amíg Orbán Viktor kormánya fel nem építette a nagyszerű újat - nos, csendfogadta a Búcsúkvartett című kamaradarabját. A kritika hallgat róla, a közönség döbbenettel lépked haza az előadás után. A színházi függöny legördülte után nyilván sokan éreznének hasonlót az emi­gráció soraiban is. Mi történt, hogy még mindig kísért a félelem? Svédországból kaptunk egy reflektor- fényt a kelet-közép-európai ember kö­zelmúltjába, a totális diktatúra kori em­ber lelki zugaiba. Niklas Radstörm előz­te meg a volt szovjetmegszállta országok drámairodalmát: Búcsúkvartett címmel írt társadalmi drámát. Bár hallani hason­ló külföldi, ám inkább minket a volt szovjet megszállta országok nézőit érintő művekről is: De a hazai dramaturgiák idegen nyelv ismeretének átlagszínvona­la, nyűgös fordítások révén sem igen tet­te lehetővé akár csak az elolvasásukat sem. A Búcsúkvartett négy ember diktatú­rabeli sorsa. Ötödik az elhunyt muzsi­kus, zenetudós, a KGB egykori célsze­mélye. A kommunista titkosszolgálat megfigyelte híres zenész. A darab azt kutatja, hogy a rendszer elnyomottai kö­zül ki, mikor, hogyan élt, gondolkodott, viselkedett, szenvedett a nagy Szovjet­unióban? Egyáltalán, mit jelentett akkor élni az Ember számára? Éppen temetés előtti zenekari próbát tartanak: az előző

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents