Amerikai Magyar Szó, 2004. január-június (58. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-08 / 1. szám
4. Amerikai Magyar Szó Thursday, Jan. 8, 2004 Eltűnik, mint a szivárvány Hova tűnik el a magyarság itt New York és környékén? Bár ezt szerintem elmondhatjuk az egész Amerikában élő honfitársainkról. Én New Yorkban élek, igy példáimat is az itteni fájdalmas problémákból állítottam össze. Az utolsó tiz évben nagy számú magyar származású hagyta el Amerikát. Egy politikai, vagy bármilyen más előadói esten ha 30-40 ember összejön, már sikerről beszélhetünk Egy konkrét számmal is jellemezni tudom elkeseredett gondolataimat. Egy Magyar Házban rendszeresen tartott eseményre valamikor hajdanán legalább 200-án jöttek el, ma már boldogok ugyanazok a rendezők, ha 40 érdeklődő keresi fel hasonló témával ugyanazon a helyszínen a meghirdetett rendezvényeket. A napról-napra emelkedő költségek nem térülnek meg, a rendezőség majd minden esetben ráfizet lelkes munkájára, de az előadók is csalódottak, hiszen hézagos, majd üres termekben előadást tartani, nagyon rossz érzés. E szomorú tények orvoslására jómagam is próbálok orvosságot keresni, nem sok reménnyel. A meghirdetett rendezvényeken résztvevő vendégek legnagyobb része túrista, vagyis illegálisan itt-tartozkodó gazdasági okokból ittmaradt férfi és nő közül kerülnek ki. Akik vállalják a nem éppen könnyű túrista életet ma, a szigorodó emig- rációs szabályok napról-napra nehezebbé, sokszor elviselhetetlenné teszik az ittmaradottaknak életét. Ezek nagy része vegyes házasságra vadászik és ezek gyermekei már nem vállalják magyarságukat, azt hiszik, hogy ha elhagyják nemzeti identitásukat, akkor hamarabb válnak amerikaivá. Pedig ez nem igy van. Ezek legtöbbje spanyol vagy fekete partnerrel próbálja életét legálissá tenni, s ezek már nem nagyon vallják magukat magyarnak, mint mondtam, ezek már elvből nem látogatják a magyar rendezvényeket. Amellett az itteni egyházak hatalmas költségeket számolnak fel a hozzájuk tartozó termek kiadásáért, ami taszítja a rendezőket. Például a napokban voltam a Magyar Házban, ahol a szokásos évtizedek óta beidegződött csütörtök esti programokon, amelyeken valamikor 200-an vettünk részt, most a rendezőkkel a segítőkkel együtt 20-an ha voltunk sokat mondtam. Ezen az itteni magyar vezetőknek el kellene gondolkodniuk, hogy mivel lehetne egyben tartani az itt élő magyarságot. Ez a probléma nem kerüli el a különböző felekezetű templomokat sem. Azok a magyarok, akik túristaként, kalandvágyból jöttek ki, azok közül igen sokan lerontják az évtizedek óta itt élő magyarság jó hírét, nagyrészük eltávolodott, igy vagy úgy a befogadó országtól, de az óhazától is. Angolul még nem tudnak, magyarul pedig igyekeznek mielőbb elfelejteni. Szomorú a kép. Már az elemi iskolában tanultuk, hogy az élettel együtt jár a halál, de ne várjuk meg, hogy csak az tizedelje meg honfitársainkat, inkább arra törekedjünk, hogy amig élünk tartsunk össze és vállaljuk magyarság-tudatunkat és vegyünk aktivan részt magyar rendezvényeken, legyen az kulturális, politikai vagy tudományos esemény. Balogh Sándor, New York, N.Y. Dr. Bartalos Mihály a Columbia Egyetem volt tanára Belgyógyász és genetikus Konzultáció, kivizsgálás, kezelés Előzetes bejelentés szükséges- Tel: (212)262-5291 30 West 60th Street, Suite 1-F a Columbus Circle és Columbus (9th) Avenue között New York, N.Y. 10023 Amerikai magyar szervezeteink ÁR ELLEN TÖRETLEN IRAMBAN helyzetjelentés a Külföldi Magyar Cserkészszövetség ifjúségnevelő és magyarságőrző munkájáról 2. rész Felmerül a kérdés: menynyire korszerű a cserkészet, mint intézmény? Hiszen a felsorolt foglalkozások nagy részét a fiatal manapság sok más szervezetben is megtalálja: sportegyletekben, kiránduló csoportokban, egyházak fiatálsági csoportjaiban. Miért jöjjön pont a cserkészetbe? A felelet erre az, hogy bár a cserkészet elemeit külön- külön megkaphatja a gyerek más intézményekben is, csak a cserkészetben találja meg őket együtt, egy csoportban. A cserkészetben jellemes, hívő, testileg és lelkileg egészséges, szellemileg és gyakorlatilag az életre jól felkészült fiatalokat igyekszünk nevelni a magyarság és a társadalom számára. U.n. próbarendszerünk, amely minden korosztálynak megszabja feladatait, foglalkozását, ennek a célnak megfelelően van összeállítva. A feladatok, foglalkozások öt csoportba esnek, melyek a következő területeken való fejlődést, nevelést célozzák: jellemnevelés, cserkésztudás, embertársak szolgálata, magyarságismeret és testi teljesítmény. Összefoglalva az eddig elmondottakat: a cserkészet továbbra is értékes, hasznos és a gyerekeket, fiatalokat vonzó intézmény, a külföldi magyarság megőrzésének kimagasló eszköze. Miért hát az aggodalom a jövővel kapcsolatban? Milyen akadályok állnak előttünk és milyen megoldásokat igyekszünk találni leküzdésükre? SZEMBEN AZ IDŐ ÁRJÁVAL Választott feladatunk a magyarul beszélő gyerekekkel való foglalkozás, i nevelésük és megérzésük a magyarság számára. Nem • vitatom, hogy nemzeti szempontból nem volna fontos és előnyős, ha többen foglalkoznának rendszeresen azzal a számban sokszorta nagyobb társadalommal, amely magyar eredetű de már nem tud magyarul. De ez nem hagyományos hivatásunk. Ezért, minthogy továbbbra is magyarul akarunk cserkész- kedni, addig leszünk életképesek, amíg gyerekeink bírják a magyar nyelvet. Legalább alapvető nyelv- ismeret tehát feltétele annak, hogy egy gyerek belépjen a cserkészetbe. Ott aztán, a cserkésznevelésen kívül, igyekszünk nyelvtudását fejleszteni és minél több ismeretet' átadni a magyarságról és a magyar kultúráról. De fejünk felett elrepült 57 esztendő. Cserkészeink nagy része harmadgenerációs, már szüleik is külföldön születtek. Egyre nagyobb erőfeszítést igényel nyelvi és magyarságismereti szintjük fejlesztése, megőrzése. Az elmúlt években egyre több programot kellett ezzel a céllal kidolgoznunk és bevezetnünk. Vessünk egy pillantást arra a rendszerre, amellyel cserkészeinknek magyar tudást és magyar élményt igyekszünk nyújtani. Mindennek előfeltétele a szülői nevelés, a családi környezet. Az alapvető magyar nyelvismeretnek otthonról kell jönnie. De ha ez megvan, akkor a hétvégi magyar iskolák és a cserkészet építeni tudna rá. Cserkészeinktől megköveteljük, hogy - ott ahol van - járjanak magyar iskolába, és ezt legtöbben meg is teszik. A magyar iskolában - ahol egyébként sok esetben cserkészek a tanítók vagy vezetők - a gyerek főleg, tanul: nyelvet,, földrajzot, történelmet, stb. Ismereteit viszont a cserkészetben tudja felhasználni, ott kap magyarságélményt, mely valósággá és emlékezetessé, maradandóvá teszi ismereteit: egy akadályversenyen, melyen 250 cserkész vesz részt és melynek kerete Bethlen Gábor kora; egy 750 személyes millénniumi táboron, amelyre négy földrészről és minden kárpátmedencei magyar cserkészszövetségből jönnek cserkésztestvérei, és ahol tíz napon keresztül átélik Szent István országalapítását; nem is beszélve a kirándulásokról, portyákról, csapattáborokról és rendszeres összejövetelekről. Fontos és lelkesítő hatású, ha a jó eredményt elismerj ük, megj utalmazzuk. Ezzel a céllal pályázatot, vándordíját írtunk ki. Az év legjobb eredményét elérő őrsvezetőjelöltje magkapja a vándordíját, rajta saját és csapatának nevével, mely egy évig csapata őrizetében marad. A második és harmadik helyezettek is kitüntetésben részesülnek. Ezen kívül mindhárman komoly értékű ajándékot kapnak és megjelennek a Szövetség hivatalos lapjában, a Magyar cserkészben. folytatjuk Dömötör Gábor Easton, CT. LEVELEK Clevelandi cserkésznap
