Amerikai Magyar Szó, 2004. január-június (58. évfolyam, 1-25. szám)
2004-05-27 / 21. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, May 27, 2004 Tűzesliliom ária Az évszakok cseréjét, a hőmérsékletben beálló változásokat nem a naptár, - a természet növényvilágában cserélődő színek érzékeltetik a legfrappánsabban az emberrel. Ezekből a körforgást végző jelenségekből tudjuk meg hol is tartunk az idővel, melyik évszakon jutottunk túl, mi következik. A kiimát, ahol születtünk, a legkönnyebben viseljük el, az évi négyszeres változást tartjuk a legáldásosabbnak, ehhez alkalmazkodott szervezetünk, mig a más égövbelieknek a maguké a legjobb. Maradjunk a magunkénál. Az évszakoknak meg van a maguk karakterisztikus szépsége, elragadó bája. Mindenik érkezésére számítunk, türelmetlenül várakozunk rájuk. Úgy is fogalmazhatnánk: az ember szüntelen várakozásban éli életét. Szerves része vagyunk az anyagi világnak, az elemek jellemvonásában benne foglaltatik az emberé is, csodálói vagyunk a természeti tüneményeknek, amelyek belső törvényeik szerint folyton ismétlődnek és mégsem ugyanazok, mindig más térfogatban, színárnyalatban tűnnek fel. Még elképzelni is rettenetes, hány kórosan mélabús lény élne a földön, olyan súlyos depresszióban, mint Hamlet, ha az évszakok jövése- távolódása nem hozna egy kis izgalmat az ember életébe. A jeges, zúzmarás téli hónapok után, dideregve a napsugárra kiéhezve várjuk a felmelegedést. „A napban élni, meghalni a napban, visszamenni a napba ahonnan leszakadtunk, befejezni a fényben az, ami a fényben kezdődött...” (M.-S. Napló) Még nincs levél az ágon, a klorofill még nem színezi a leveleket, de a Forsythia már résen áll, aranyszínű fényt lobbant a déli oldalban. A kerti virágok óvatosak, a reggeli talajmenti fagyoktól félnek. Aztán egy nap valaki belefúj a sípjába, a starthoz felsorakozott virágok előtt, elvágják a szalagot, a futás elkezdődött: a tereket, parkokat, magánházak kertjeit színek futják be* bóditó virágillat tölti ki a lakótelepek légterét. Az esztétikus szépségek után vágyódok szemében pislákoló fények gyúlnak, a csodálat fényei. Nehezen bírnak betelni a látottakkal. Egy nyári zivatar olykor leveri, sárral fröcsköli be valamennyit de a növény túléli a megpróbáltatásokat, újra feltámad, a naptól visszaszerzi színét. Késődélutáni egészségügyi sétámon feltűnik a bokrok közt szirmaikat vesztett virágok, már csak az elszin- telenedett szárakból lehet következtetni, hogy e helyen pompás virágok díszelegtek. Amelyik még tartja magát, színét kifakitotta a nap, levelei ellankadtak. Most csak a magasan ágaskodó arany-barnás csóvájú tüzesliliom villogtatja fényét. Körülötte a kórus csendes, mig ő az ősz áriáját adja elő. Vége a nyárnak? Nagy Abrahám EGY EVE Magyar Olvasóink Szolgálatában! FutureArt Magyar Lapterjesztő 45 féle újságból választhat! Például -.Negyedévre Füles $39 Nők Lapja $52 Story $45.50 Képes Sport $45.50 Lakáskultúra $24.00 FHM $25.50 Tina $52 Horoszkóp $52 ...és még sok más! Rendeljen telefonon, levélben vagy látogasson el internet oldalunkra! Future^pG www.futuroart.us 1-866-LAPOZZA (1-866-527-6992) PO BOX 4128 Van Nuys CA 91412-1428 Megrendelésétől számított egy héten belül postázunk! Költséges,, korszerű hadsereg, tucatnyi hadjárat, igényes külpolitika jellemezte a „hosszú orrú” magyar reneszánsz királyt, Hunyadi Mátyást (1458- 1490). Honnan volt ideje, ereje, hogy mindamellett e barbár országba betelepítse Toskanát és megvalósítsa Itáliával szemben a leg- ragyogobb reneszánsz kultúrát? Az az elmélet, hogy nagy nép képes erre. megdől. Hiszen korabeli becslések alapján sem voltunk többen négymilliónál. Az is, hogy magas színvonalú ipari háttérrel érhető el a fejlődésnek ilyen magas foka . Hiszen manifaktúrán kivül alig lehetett erről beszélni. Mezőgazdaságunk sem haladta meg az európai átlagot. Mégis kiemelkedtünk a környező népek sorából, és valami pazar „gazdasági csodát” valósítottunk meg, amely lecsapódott a magyar reneszánsz szembetűnő alkotásaiban. Hogy ide Európa sivár végeire egy ..tündérkertet” tudott varázsolni a király, ahhoz lélek kellett s „szabad nép”, ahogyan Berzsenyi fogalmazta. Bonfini és Galotto elmondták. hogy milyen megkülönböztetett tisztelettel fogadta őket Mátyás, s mint udvari krónikások, részletekbe menően Írták meg környezetét, épitkezéseit. kultúrteremtő tetteit. Firenze áttelepült Budára! Ellenben Buda is több lett a soknál. Ennyi is kitöltötte volna más uralkodók igényeit. De nem igy Mátyásét! Mert akár Székes- fehérvárra. akár Visegrádra, Tatára, Szőnvre, Komáromra vetjük pillantásunkat, „olasz falvak" sűrűjébe tévedtünk, azaz Bonfini szerint olasz építőmesterek buzgolkodtak és települtek le, miként a könyvmásolók és miniatűr művészek Budán. Oláh Miklós (1493-1568) még látta és az „idősebbektől értesült” arról, milyen volt a 350 szobát magában foglaló visegrádi palota. Bonfini pedig részleteket közöl a palota fényéről, a díszes, fedett folyósokról, kertekről, szö- kőkutakról, vörös márványból faragott és ércből vert medencékről. Pusztán az ejt A reneszánsz uralkodó, Mátyás 1485-1490 között készült domborműve, lombard mester munkája „Ilyen vala a mi jó Mátyás királyunk, aki mellé avagy igen kevés, avagy senki keresztény királyok közül, kik utána voltak, ne álljon hasonlatosságért, mert bizony megocsúsodik érdeme Mátyás mellett s elvész tündöklősége, mint a csillagoknak nap támadásán.” Zrínyi gondolkodóba bennünket, hogy a nagy királynak mikor tellett ideje a Budától öt mérföldre fekvő Viseg- rád „városába” menni va- . dászni. vagy az időt múlatni. Bonfini elkotyogta, hogy Trainus császár példáján felbuzdulva Mátyás állandó . hidat akart építtetni a Duna fölött. De Széchenyit 350 évvel megelőzte. Milyen lett volna Mátyás hídja? Csak ábrándozhatunk felette. Mint ahogy azon is. mi tellett volna a nagy király erejéből, ha nem csap le rá a korai halál. De lecsapódott. S mi megrendültén vetjük fel a kérdést, hová tűnt a magyar reneszánsz? S szinte közhelyszerűen jelentjük ki: ez az ország túlságosan huzatos helyen fekszik. így azután Mátyást és a magyar reneszánszot, a firenzeiálmot elsodorta a légáramlás. Minden mással egyetemben. Ezt többek között az ozmán birodalom felélte, megsemmisítette. S ami megmaradt belőle, a sok háború, harc pozdorjává zúzta. Maradt az álom s egy-két rommező belőle. Bele-belekostoltunk az európai kultúrába, de megőrizni már képtelenek voltunk. Elfújta a szél. S külön tragédiánk. hogy sötét egünkön ritkán tűnik fel egy-egy fényes csillag. S ha feltűnik, meginog az erőtlen lélek s lelohad a szárnyakat adó akarat. Utoljára Széchenyi tudott álmodozni. S a mai nemzedék? Marad a siránkozásunk. Szegények vagyunk és széthúzunk. Nincs vezérlő csillagunk. Elégedjünk meg a ..régi dicsőséggel!" Rédey Pál Első Amerikai Magyar Televízió N.Y. Minden szombaton reggel 730-kor műsort . közvetít a Manhattaa^Cabel-televízió 34-es csatornáján Producer: Bárdos Károly Hová tűnt a magyar reneszánsz?
