Amerikai Magyar Szó, 2003. január-június (57. évfolyam, 1-25. szám)

2003-05-08 / 18. szám

Thursday, May 8,2003 Amerikai Magyar Szó 5. Anyák napja Az anyák napja gondolatát 1907-ben az amerikai Ann M. Jarvis vetette fel. Hivatalosan 1914 óta ünnep, és mindig május második vasárnapján tartják, miként Ausztráliában és Kanadában is. Nagy-Británniában a nagyböjt negyedik vasárnapja az anyákról való megemlékezés hagyományos alkalma. Európában az I. világháború után teijedt el, Ma­gyarországon a Magyar Iíjúsági Vöröskereszt honosította meg - az első megemlékezést 1925-ben tartották, május második vasárnapján ünnepük. A mama kanala Csáky József : Anya gyermekével, 1939. Juhász Gyula: Édesanyám (...) A lelke: lelkem. Mélázó, borongó — És benne sok dal él, titokba zsongó, El nem dalolja, rejtegeti mélyen, De én szeméből valahogy kinézem. A lelke: bánat! Annyi minden érte. Nehéz özvegység rászakadt fejére, S míg én betegen, búsan tovább éltem, Ő imádkozott és szenvedett értem! A lelke: lelkem! O mind nékem adta, Mi benne szín, fény. Én áldom miatta, És el nem sírt könnyűit dalba sírom, És el nem mondott bánatát megírom! 1905 Első Amerikai Magyar Televízió N.Y. Minden szombaton reggel 7’JO-kor műsort . közvetít a Manhattaa^Cabet-televízió 34-es csatornáján Producer: Bárdos Károly Tudtam, hogy egyszer hozzám is elérkezik. Szív­szorongva vártam rá! De hogy ilyen settenkedve lo­pakodik be éjjel? Arra nem vártam. Gondoltam, majd küzdünk, lihegve harcolok ellene, de rám csapott. Mint a villám. Már csak a szi­rénázó mentőkocsiban esz­méltem. Kórház! Béna vagyok, egy tekintetével rimánkodó em­ber, erőtlen, kiszolgáltatott. Behozzák utánam a pi­zsamám, a papucsom, a kö­penyem, a fogkefém és az étkészletem. Fegyelem, rend, mint a katonaságnál. Kór­ház! Csíkos abrosz és rajta a mama kanala. Emlékszem, nászajándékként kapta va- lah, ez kísért a katonaságnál is, amikor kezembe vettem a kopott kanalat, mindig ma­ma jutott eszembe. Rend­szerint ezzel ettünk kint a mezőn, ahová kijártunk dolgozni. Istenem, a máma kanala! Szimbólummá vált. Testrészemmé. Amikor kis falusi házát feladta, annyi mindent elkó­tyavetyélt, elajándékozott, de ezt megtartotta. így maradt rám halála után ez az egyszerű bádogkanál, hogy elkísérjen a kórházba. Hogy együtt legyen velem. Ha ezzel eszem, akkor meg- * gyógyulok. És egy nap eltűnt! Étkezés után az asztalon felejtettem, a nővérek kivitték, nyoma veszet. Kerestem. Érdek­lődtem. Egy kanál? Itt száz kanál is van, válasszak má­sikat helyette. De nekem az a kanál kellett. A kopott bádogkanál. A mama kanala. Hiába kaptam másikat helyette, elment az étvá­gyam. Már úgy ismertek a kórteremben, mint "azt a beteget, aki az anyja kanalát keresi!" Amikor megláttak az ápoltak, hogy tisztázzák magukat, felmutatták a saját. kanalukát. "íme! Ez volt?" Nálunk a családban szo­kás volt apró ajándékokat adni egymásnak. Nagyapám egyszer egy csobolyót adott apámnak. Ünnepi alkalmak- I kor, névnapokon, szüle­tésnapokon azzal köszön­tötték egymást. Színültig töltve kínálgatták egy­másnak: "Húzza meg, só­gor!" Nem tudom, hová lett az a csobolyó, a kézi készítésű kulacs. A háborúban el­kallódott. Nagyon sajnáltam. Én egy bicskát kaptam az apámtól. Mindössze egy fél óránk volt a vonat in­dulásáig. A keleti frontra ment az alakulatom. Nem sokat beszéltünk. Csak néztük egymást némán. Egy öreg bácskai paraszt és egy hadba induló konok legény. S ekkor, az utolsó pilla­natban apám a zsebébe nyúlt, elővette zsebkését, és markomba nyomta: "Hogy mindig emlékezz majd rám, fiam!" Néhány nap múlva el­vesztettem a bicskát. Ki­csúszott a zsebemből, ami­kor támadásra vezényelték a szakaszt. Győztünk, vadak voltunk, akár a fegeteg, de a bicskám, apám ajándéka elveszett közben örökre: csak a csatát nyertük meg! Ülök a kórházi ágyon. Csend van ilyenkor, éjszaka. Alszik a kórház. Hörögve, nyugtalanul forgolódva al­szik. Vagy imádkozik? - tűnődöm. Megejtő a csend. A lélek csendje. Az a sápadt fiatalember a szomszéd ágyon most az Istennel beszélget. Gyó­gyulásáért könyörög. Aláza­tos. Mindent megígér. Jó lesz és becsületes ezentúl. Ilyenkor éjszaka imádság a kórház. Egy nagy-nagy fo­hász. A szomszéd szobában az a halvány, botra támaszkodó asszony bizonyosan látja a zsidó Jairez lányát, amikor az Úr hozzálép, és arcára helyezi a kezét: "Talita kumi!" Kelj fel. És a halott leányzó felkel, és ismét járni kezd. Az a másik beteg, akit vakon hozott be a mentő, talán Bartiemust látja Jeruzsálem alatt. Virágzó ággal a kezében: "Jézus! Jézus!" - kiáltja felé. "Mit óhajtasz tőlem?" S a válasz egyszerű: "Hogy újra lás­sak!. .." Ezekiel sír, hangosan zokog, mi valamennyien most Lázárok vagyunk, a jóságot keressük a szívünk­ben, és sokan vannak, akik nem találják. Hol veszett el? Másnap megnyugszom. Állok a folyosón. Váltás van éppen. Fehér rajban zú­dulnak le a lépcsőkön a nővérek. Akár az angyalok serege. A mamát keresem közöttük. Mert biztos, hogy bejár hozzám éjszakánként, és egyszer majd magával visz . .. Vagy elhozza a kanalat. Illés Sándor \ Májusi szerelem ' ( A májusi szerelem A kis patak mentén / S Gyönyörű hónapja az évnek Őzek legelésznek / > Szerte nyíló orgonák Enyhe szellő fúj dogál, \ ) Illatozzák a léget. Oly szép a természet 1, \ Kertekben ismét virág, A lugasban fehér, / S A fák is már rügyeznek Piros rózsák nyílnak / ) Ágain a madárkák Szerelmes párok a padokon 1, ) Vígan énekelnek. Terveznek, suttognak. 1, ? A távolból áramlik 11 ( Halk zene, ének. | > \ A májusi szerelem, ,1 > Gyönyörű hónapja az évnek. ,1 \ Tibor Fábián, Chicago, 111. { _ Legyen Ön is támogatónk! Hungarian TV Magazine of Queens Értesítjük nézőinket, hogy adásaink időpontja január 1-től megváltozott. Az új időpont a QPTV 57-es csatornán pénteken du 1:3o-tól 2:3o-ig és este 9:3o-tól lo:3o-ig fogható Stúdiónk vállalja magyarországi videók átfordítását amerikaira vagy fordítva Műsorvezetők: Hegedüsné, Podlovics Tímea Csige Zsuzsa és Hajagos Zsuzsanna Üsztöke István producer - szerkesztő Tel: 718-721-2824 Fax: 718-626-7566 E-mail uszhatvani@hotmail.com

Next

/
Thumbnails
Contents