Amerikai Magyar Szó, 2002. július-december (56. évfolyam, 27-49. szám)
2002-09-19 / 36. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Sep. 19, 2002 Magyarok Montanában Kelet-Montanaa Vadnyugat tekintélyes része volt. Big Sky Country - a tág egek országa. Billings, 120 ezer lakosával Montana legnagobb városa. Billings-ben már nem sok magyar él. Valamikor ’56 után jöttek ide jópáran, talán 30 család is lakott itt. Lassan elköltöztek, ahogy a munka- alkalmak többet ígértek a nyugati part nagyvárosaiban. Mások meg kiestek a sorból. Kucsera bútorüzlet is volt itt, meg egy Jakab Elemér képszalon. Egyszer e Kucserá- nak idelátogató rokonai magyar paprika magokat hoztak. Padányi Gyulás Jenő, építész és volt magyar képviselő, Papp Béla volt vezérkari ezredes, Istvánffy Dénes és felesége Klára, Reich Sándor és Vilma, Siebert hentes és családja Laurel-ban, Vitéz László üzletvezető, voltak az ismertebb nevek. Padányi Gyulás Jenő, építész és kemény tenniszjáté- kos, 82 lehetett mikor meghalt, a nyolcvanas évek közepén. De addig, nemcsak tervezett, hanem részt vett a város fejlődésében is mint helyi építész. A város meg is becsülte. Szerette reálisan látni az erőviszonyokat. Egy alkalommal, tennisz után meghívott bennünket a házába egy frissítő italra. Akkor csendben, - még fiatalabb építész voltam - csodálkoztam, hogy bár kellemesen alakított, de hagyományos amerikai faháza volt. Házakat ugyan tervezett másoknak, de ambíciói a várostervezés felé vezették. A Svájcba menekült fitestvérével tartotta a kapcsolatot, és bár Billings-i lett, soha nem vesztette el érdeklődését a magyar ügyek iránt. Sajnáltam, hogy csak kétszer találkoztam vele az életben, s akkor is rövid időre. Olyan emberek közé tartozott, akikkel az együttlét gazdagítja az ember életét. Istvánffy Dénes otthon jogász volt, itt, az új hazában lett ingatlan tanácsos. Elismert fotóművész, az USA- ban is, Európában is kiállították képeit. Később hallottam, tagja lett a Magyar-Amerikai Koalíciónak. Úgy tűnt, feleségével, Klárával, nem oly régen még a fiatalabb generációhoz tartoztak, s mostanában mentek nyugalomba. Papp Béla Brazíliából (Sao Paulo) jött fel az USA- ba, hogy *56-os felkelés leverés után idemenekült fiával összekerülhessen. Egy "56-os magyarral társult. Az öreg Papp szolgáltatta az üzlet indulásához szükséges alapot a Dél-Amerikában spórolt pénzével. Egy szép reggel az üzletet üresen találta, s a partnernek hűlt helyét. A partner kivette a pénzt a bankból és eltűnt. Attól kezdve tengődött az öreg. Elhagyott emberként halt meg. Jakab Elemérnek művészeti gallériája volt Billings- ben. Felesége, Ruth, tanította meg Baibát a jó magyar rozskenyér sütésére. Tőle kapta az indítót hozzá, melyet Ruth még Magyarországról hozott. Az édesanyjától kapta a harmincas években. magával vitte Németországba. majd átmentette A- merikába.Montanába. Baiba máig is vigyázza, hogy el ne apadjon az indító kovász. Őriz egy darab erjedő magyar ajándékot, pedig Ruth is elment már vagy tizenkét éve. Montanába kerültek más magyarok is, talán nem is a saját akaratukból. "89-ben megálltunk a Little Bighorn-i csatamezőn. Megnéztük a helyet délkelet Montanába, ahol az indiánok megvetették a lábukat 1876-ban, s azt mondták tovább már nem. A fehér vezetőség Custer generálist küldte ki a rezervációk- ról elszökdösött, s a még nem szabadon élő indiánok leverésére. Custer nem nagy kitüntetésnek vette a kezdetlegesen felszerelt, s amúgy is megvetendő ellenség meg- fékézést, és eléggé elbízva ment neki a feladatnak. Az indiánok a szabadságuk, az otthonaik és a vadászterületeik megvédésére fogtak össze. Ügyes menőverekkel több irányból támadtak. Végül is a fehérek serege a csatában heves küzdelem után, az utolsó emberig odaveszett. Állítólag a csata résztvevőiből csak egy ló maradt életben. Maga Custer hősiesen harcolt és az utolsók között halt meg. Ma indián területen, a Crow Nation földjén van a temető, a múzeum és a csata emlékoszlopa, melyet a fehérek állítottak fel az elesettek emlékére. A volt harctéren álló múzeumban a csatából megmaradt fegyverek, egyenruhák, harci és más használati eszközök vannak kiállítva. Az emlékoszlop a legmagasabb dombon áll, ahol a végső elkeseredett küzdelem folyt az életbenmaradásért. A környező dombokon elszórva a sok fehérre festett sírkő, mindegyik egy-egy elesett katona utolsó küzdelmének helyét jelzi. Az elesett indiánok helyei nincsenek megjelölve. A múzeumban, s az emlékműre vésve az elesett katonák névsora. Ahogy feleségem, Ágnes olvasgatja a névsort egyszerre csak odahív: "Nézd, itt van két magyar név is." Szegény kis magyarok, Hát ide kellett nekik jönni, hogy mások érdekeiért haljanak meg. S ha nem is hittek az indiánok pusztításában, azt a csata hevében nem lehetett megmagyarázni. Montana egyik legismertebb sielőhelye a Red Lodge Mountain kb. 3 mérföldre esik nyugatra a hasonló nevet viselő helyiségtől. A helyiség felé hegyi mezők fogták közre az országutat. Rajtuk ridegen nevelt marhák legelésztek. Az ég itt nyitott volt, s a levegő olyan friss, mint tavasszal, mikor a máramarosi völgyekben a Kőhát felé mentünk. Itt lehetett érezni a havas leheletét. Ahogy északról a 212-es úton begurul a kocsi Red Lodge-ba, az első amit látogató észrevételez, egy hatalmas fából faragott totem oszlop. Nagy indián fej dominálja a kompozíciót. Vajon melyik indián főnök mását faragták emlékbe az indián mesterek? Érdekes fogadtatás. Persze, ez nincs messze a rezervációtól. Mondtam, álljunk már meg, itt képet kellene csinálni: odaállunk az indiánfej mellé, s a fába merevített vonásait magunkkal visszük emlékbe. Pózokba álltunk,, fényképező gépeket kattogtattunk, mikor e- szembe jutott, meg kellene nezni ki faragta ezt az emlékművet. Talán a művész belevéste nevét. Nem nézett ki naiv műnek, a faragás gyakorlott mester munkájára vallott. A szobrász neve valóban oda volt vésve a szobor alsó részére: "Péter Tóth" Mindenre számítottam csak erre nem. Ez a magyar, meg hogyan került ide? Mikor járt itt s miért örökítette meg az indiánt? Vajon őt hogyan vetette ki a szülőföld? S itt lakik-e még? Bementünk a városka könyvtárába. A könyvtárosok gyakran sokat tudnak a helyiségek történetéről. Bob Moran, a könyvtáros szívesen beszélt a totem oszlopról. Igen. Peter Toth magyar volt, fafaragó művész. Magyarországról jött valamikor, talán az "56-os felkeléskor, amikor olyan nagy bajok voltak ottan. Szerette az indiánokat, s így akarta kifejezni tiszteletét Amerika őslakói iránt. Már sok ilyen totem szobrot faragott. Az volt az álma, hogy az Unió minden államában felállít egyet. Az utolsót a múlt évben állította fel Hawaii-ban. Rendszerint beköltözött egy helyiségbe, s ott élt, amig a szobrot be nem fejezte. A helyet, ahová a szobrot tervezte, gondos tanulmányozás után választotta ki. Itt is a város egyik prominens helyét választotta a totem oszlop helyének. Az út mentén amely a Yellosto- ne Park északkeleti bejáratához vezet. A városka megszerezte a helyet, mert ilyen ajándékot nem minden nap adnak még kedvelt téli kirándulóhelyeknek sem. Turisták fotózzák sűrűn, mint a város egyik nevezetességét. Mutatott egy könyvet is, melyet Peter Toth írt, az "Indián Giver" cimmel, s 1980-ban adták ki Lincoln, Nebraská- ban. Most Wisconsin, vagy Illinois államban él, de merre, már Bob Moran sem tudta. Magyar álmok az USA minden államában Fülöp László Megszólítva Az Idő gondolkozik hullatja csillagát az égen az Idő gondolkozik fénylő pillantást vet a nyár ölébe augusztusi lelke sóhajjal néz a tájra alig veszed észre vége - vége van a nyárnak de a gondolata ott rejtőzik benned s megszólítva a kérdésre felelhet Péterffy Gyöngyi, Bethlehem BALESETEK * SERULESEK 1-888-LOT O' CASH vagy 1-888-568-6227 (Díjtalan hívások) Ha elsőnek minket hív... Mindketten nyerünk! RÓNAI & RÓNAI és TÁRSAI - Baleseti Ügyvédek ^AZ ÜGYVÉDI IRODA, MELY NY Iroda - 450 7th A ve., 20 emelet, New York, NY 10123 NJ Iroda - One Exchange Place, Suite 1000, Jersey City, NJ 07302 Képviselettel rendelkezünk MINDEN ÁLLAMBAN! * Ingyenes Konzultáció Láthat minket a legnagyobb TV csatornákon! ÜG YVÉDI DÍJAZÁS CSAK SIKER ESETÉN! ___________