Amerikai Magyar Szó, 2002. július-december (56. évfolyam, 27-49. szám)

2002-12-19 / 49. szám

Thursday, Dec. 19,2002 Amerikai Magyar Szó 5 4*4*4* 4*4*4*4*4*4*4*4*4* 4*4*4*4*4*4*4*4* 4*4*4*4*4*4*4*4* 4*44-4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4 A százéves Illyés Gyula emléke velünk él Az a magyar fiatalság, amely 1956-ban diákként érkezett Amerika földjére, az eltaszitó hazától mintegy útravalóul vitte magával Illyés Gyula elbocsátó üze­netét, amelyet az Irodalmi Újság november 2-i számá­ban olvastak a maguk mö­gött hagyott zsarnokság em­lékeképpen: tek. Mintha az idő cáfolni kezdené Kölcseyt, hogy nyelvében él a nemzet Nyíl­ván látjátok, megmaradhat a nemzeti érzés, büszkeség, áldozatadás az anyanyelv tudása nélkül is. A magyar­ságnak ei keli érnie ezt a grádust is. Nekünk szívbei i gon­dunk vagytok minden perc­ló magyar diákok meghívták Illyés Gyulát és Weöres Sándor-t egy irodalmi délu­tánra. 1966 j líni us 29-én az egyetem legimpozánsabb előadó termében, a Kirk­patrick Chapel-ben ők ket­ten olvasták fel verseiket a nagyszámú, lelkes közön­ségnek. Az előadás után a diákok késő éjszakáig be­"... templom, parlament kín pad: megannyi színpad; hunyod-nyitod a pillád: mind az tekint rád; mint a betegség. veled megy, mint az emlék; vonat kereke, hallod, rab vagy, rab, erre kattog; hegyen és tenger mellett be ezt lehelled...." Amennyire taszította őket a zsarnokság emléke, annyira vonzotta a lelkűkbe ivódott igaz szó, a "hiteled­nek ismert atyai. tanítás. Ezért, amikor ezek a fiata­lok élj otthonukban kapcso­latot kerestek az óhazával, mi sem tűnt természete- -— Illyés Gyula sebbnek, mini újra rátalálni azokra akikben bízni tud­tak. Illyés Gyula (és Né­meth liszló) volt az első, akit megkértek arra, hogy jöjjön el közéjük az egyik évente megtartott diákszö­vetségi gyűlésükre. 1963-ban az Amerikában tanuló magyar diákok névé ben Takács József, az E- szakamerikai Magyar Egye­temisták és Főiskolások Egyesületeinek Szövetsége (ÉMEFESZ) azévi elnöke Illyés Gyulát hívta találko­zójukra. Illyés az akkori idők körülményei között persze' nem tudott Ameri­kában jönni, de elküldte üzenetét: Tihany, 1963, május 20. Kedves Barátaim: Köszönöm a meghívást, magatok is gondolhattátok, mi iesz rá a válasz. Az, hogy így küldöm, levélben, aminél többet élőszóival sem mondhattam volna, az üd- vözl etemet, mindnyájatok­nak. Nagy szavakra sincs szükség, hogy njit tolmá­csoljak én innen oda nek­ben. legyetek jó magyarok, egymás iránt is. Mégegyszer szeretettel, meleg kézfogással köszönt benneteket: liiyés Gyula Ma, ahogy annak idején is, csak könnybei ábbadó szemekkel lehet olvasni eze­ket a sorokat: "Legyetek jó magyarok, egymás iránt is.” A szerencse úgy hozta, hogy három évvel később a New Yoík-i PEN kong­resszusra egy magyar képvi­selet is eljöhetett, amelynek Illyés is a tagja volt. Ekkor a Rutgars Egyetemen tanu­széigettek a költőkkel. (Ott volt Weöres felesége, Ká­rolyi Ami is) Ez a kapcsolat azután tovább szövődött egyéni látogatások, találko­zások formájában. Sok minden megválto­zott a világban és ama "ma­gyar-magyar" kapcsola­tokban is 1966 óta. Egy a- zonban azóta is változatla­nul él szivünkben: az a kép a magyar hazáról, amelyet Illyés Gyula rajzolt elénk: a haza virtuális eszményképe, a "Haza a Magasban". "Már meg is osztom; ha elmondom, milyen e biztos, titkos otthon. Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit, köréd varázskör teremtődik. Ha új tatárhad, ha kufárhad özönli el e tiszta tájat, ha útaink megcsavarodnak mint giliszta, ha rátapodnak: te mondd magadban, behunyt szemmel, csak mondd a szókat, miktől egyszer futó homokok, népek, házak Magyarországgá összeálltak." Papp liszló Illyés Gyula üzenete 1977. julius 28-án Értesítem igen kedves ismerősöktől az amerikai magyarság kiállásáról az erdélyi magyarok ügyében * Feladatom az volna, hogy erről valamit mondjak, valami üzenetet küldjék. Ezt én kicsit magasztosnak érzem, nagyon közvetlenül, emberien szeretném majd­nem mindenkinek személy szerint megköszönni azt, amit az erdélyi magyarokért cselekszik. Itt tulajdonkép­pen nem is nemzeti össze­tartozásról van szó, bár az is nemes és igen fontos emberi tulajdonság, hanem egy szociális igazság kivívásáról, az emberiség legelemibb jogainak a védelméről. Én magam sokszor azt szoktam mondani hogy én nem is mint magyar teszem szóvá az elnyomott ma­gyaroknak az ügyét, hanem mint ember. Petőfinek van egy megrendítő sora, amit szoktam magamban, magá­nyos óráimban idézni: "Ha nem születtem volna is magyarnak, e néphez állanék ezennel én, mert elhagyott, mert a legelhagyottabb min­den népek közt a föld kere­kén." Ez a mondat megrendítő volt 1848-ban de körülbelül majdnem mindnyájunknak ez az ál­láspontja. Minden népnek követelem azt a jogot, amit a magyar népnek követelek. Az emberiség gondolatainak az árúlója volnék tehát, hogyha nem követelném a magyarok számára is. Ilyen szempomtból kell tehát nekünk néznünk, hogy mit tegyünk és mit kell ten­nünk az elnyomott magyaro­kért, azért mert születésünk­nél, anyanyelvűnknél, csalá­di kapcsolatainknál fogva ennek a népnek a helyzetét ismerjük a legjobban. Tehát ha valamit kérhetek az amerikai magyaroktól, az az, hogy éljenek azzal, hogy nékik kivételes helyzetük van olyan szempontból, hogy tudtára tudnak adni a világnak olyasmit a sajtó és egyéb gyűlések felhasz­nálásával, amit csak Ők tud­nak. Tehát igen fontos az a munka amit az emberiesség szolgálatában végezni tud­nak. A magyar népnek körülbe­lül - hivatalos számítás nincs -két millió tán, két milliónál nagyobb tömege él Erdély­ben, nem két milliós ember- csoportok, hanem negyed milliósok is ki tudják vívni a nemzeti függetlenségüket. Mindnyájan hallunk a baszkokról. Milyen ádáz küzdelemmel követelik ők az emberi jogaikat! Baszk összesen 800.000 van a vi­lágon és abból is csak 500,- 000 beszél baszkul. És a történelemnek a groteszk vonása, hogy épp az a 300,000 amelyiktől már az anyanyelvét is elvették az a legádázabb pártolója a basz­kok ügyének. Meg vagyok arról győződ­ve, hogy a világ a nemzeti kisebbségek jogainak az érvényesítése felé halad. Amilyen mértékben az emberiség széttagolódott - a technika fölbontotta a közösségeket, éppen csak a család van már meg, de az emberek nem érintkeznek szinte egymással, az autó páncél börtönében közle­kednek - olyan mértékben fejlődik világszerte a kö­zösségi érzés. Meg vagyok győződve, hogy ha az amerikai magya­rok összefognak, közösséget alkotnak azért, hogy a tá­volélő testvéreiken segítse­nek, ők maguk is jobban fogják magukat érezni egy­más között. Rögtön meg­teremtenek egy olyan közösséget, ami anélkül tán nem alakulna ki Ismétlem, én személyesen szerettem volna szólni - itten magunkban, egy kis társa­ságban rögtönözve beszélek egy öreg családi asztalnál. Azzal fejezem be:személye­sen is köszönetét mondok mindenkinek, aki nem feledi el az igazságért küzdő és az igazságért szenvedő felebarátait,főleg ha azok azt az anyanyelvet bészélik, amelyet ő. Az üzenetet Tihanyban mondta hangszalagra Illyés Gyula Hámos Margitnak és Hámos Ottó, fiúk, Hámos László a Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány (New York) elnöke részére

Next

/
Thumbnails
Contents