Amerikai Magyar Szó, 2002. július-december (56. évfolyam, 27-49. szám)

2002-12-19 / 49. szám

Thursday, Dec. 19,2002 Amerikai Magyar Szó 5

4*4*4* 4*4*4*4*4*4*4*4*4* 4*4*4*4*4*4*4*4* 4*4*4*4*4*4*4*4* 4*44-4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4

A százéves Illyés Gyula emléke velünk él

Az a magyar fiatalság, amely 1956-ban diákként érkezett Amerika földjére, az eltaszitó hazától mintegy útravalóul vitte magával Illyés Gyula elbocsátó üzenetét, amelyet az Irodalmi Újság november 2-i számában olvastak a maguk mögött hagyott zsarnokság emlékeképpen:

tek. Mintha az idő cáfolni kezdené Kölcseyt, hogy nyelvében él a nemzet Nyílván látjátok, megmaradhat a nemzeti érzés, büszkeség, áldozatadás az anyanyelv tudása nélkül is. A magyarságnak ei keli érnie ezt a grádust is.

Nekünk szívbei i gondunk vagytok minden percló magyar diákok meghívták Illyés Gyulát és Weöres Sándor-t egy irodalmi délutánra. 1966 j líni us 29-én az egyetem legimpozánsabb előadó termében, a Kirkpatrick Chapel-ben ők ketten olvasták fel verseiket a nagyszámú, lelkes közönségnek. Az előadás után a diákok késő éjszakáig be"... templom, parlament kín pad:

megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád:

mind az tekint rád;

mint a betegség.

veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod,

rab vagy, rab, erre kattog;

hegyen és tenger mellett

be ezt lehelled...."

Amennyire taszította őket a zsarnokság emléke, annyira vonzotta a lelkűkbe ivódott igaz szó, a "hitelednek ismert atyai. tanítás.

Ezért, amikor ezek a fiatalok élj otthonukban kapcsolatot kerestek az óhazával, mi sem tűnt természete- -—

Illyés Gyula

sebbnek, mini újra rátalálni azokra akikben bízni tudtak. Illyés Gyula (és Németh liszló) volt az első, akit megkértek arra, hogy jöjjön el közéjük az egyik évente megtartott diákszövetségi gyűlésükre.

1963-ban az Amerikában tanuló magyar diákok névé ben Takács József, az E- szakamerikai Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesületeinek Szövetsége (ÉMEFESZ) azévi elnöke Illyés Gyulát hívta találkozójukra. Illyés az akkori idők körülményei között persze' nem tudott Amerikában jönni, de elküldte üzenetét:

Tihany, 1963, május 20. Kedves Barátaim:

Köszönöm a meghívást, magatok is gondolhattátok, mi iesz rá a válasz. Az, hogy így küldöm, levélben, aminél többet élőszóival sem mondhattam volna, az üd- vözl etemet, mindnyájatoknak.

Nagy szavakra sincs szükség, hogy njit tolmácsoljak én innen oda nekben. legyetek jó magyarok, egymás iránt is.

Mégegyszer szeretettel, meleg kézfogással köszönt benneteket: liiyés Gyula

Ma, ahogy annak idején is, csak könnybei ábbadó szemekkel lehet olvasni ezeket a sorokat: "Legyetek jó magyarok, egymás iránt is.”

A szerencse úgy hozta, hogy három évvel később a New Yoík-i PEN kongresszusra egy magyar képviselet is eljöhetett, amelynek Illyés is a tagja volt. Ekkor a Rutgars Egyetemen tanuszéigettek a költőkkel. (Ott volt Weöres felesége, Károlyi Ami is) Ez a kapcsolat azután tovább szövődött egyéni látogatások, találkozások formájában.

Sok minden megváltozott a világban és ama "magyar-magyar" kapcsolatokban is 1966 óta. Egy a- zonban azóta is változatlanul él szivünkben: az a kép a magyar hazáról, amelyet Illyés Gyula rajzolt elénk: a haza virtuális eszményképe, a "Haza a Magasban".

"Már meg is osztom; ha elmondom, milyen e biztos, titkos otthon.

Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit, köréd varázskör teremtődik.

Ha új tatárhad, ha kufárhad özönli el e tiszta tájat, ha útaink megcsavarodnak mint giliszta, ha rátapodnak: te mondd magadban, behunyt szemmel, csak mondd a szókat, miktől egyszer futó homokok, népek, házak Magyarországgá összeálltak."

Papp liszló

Illyés Gyula üzenete 1977. julius 28-án

Értesítem igen kedves ismerősöktől az amerikai magyarság kiállásáról az erdélyi magyarok ügyében *

Feladatom az volna, hogy erről valamit mondjak, valami üzenetet küldjék. Ezt én kicsit magasztosnak érzem, nagyon közvetlenül, emberien szeretném majdnem mindenkinek személy szerint megköszönni azt, amit az erdélyi magyarokért cselekszik. Itt tulajdonképpen nem is nemzeti összetartozásról van szó, bár az is nemes és igen fontos emberi tulajdonság, hanem egy szociális igazság kivívásáról, az emberiség legelemibb jogainak a védelméről.

Én magam sokszor azt szoktam mondani hogy én nem is mint magyar teszem szóvá az elnyomott magyaroknak az ügyét, hanem mint ember. Petőfinek van egy megrendítő sora, amit szoktam magamban, magányos óráimban idézni: "Ha nem születtem volna is magyarnak, e néphez állanék ezennel én, mert elhagyott, mert a legelhagyottabb minden népek közt a föld kerekén."

Ez a mondat

megrendítő volt 1848-ban de körülbelül majdnem mindnyájunknak ez az álláspontja. Minden népnek követelem azt a jogot, amit a magyar népnek követelek. Az emberiség gondolatainak az árúlója volnék tehát, hogyha nem követelném a magyarok számára is.

Ilyen szempomtból kell tehát nekünk néznünk, hogy mit tegyünk és mit kell tennünk az elnyomott magyarokért, azért mert születésünknél, anyanyelvűnknél, családi kapcsolatainknál fogva ennek a népnek a helyzetét ismerjük a legjobban.

Tehát ha valamit kérhetek az amerikai magyaroktól, az az, hogy éljenek azzal, hogy nékik kivételes helyzetük van olyan szempontból, hogy tudtára tudnak adni a világnak olyasmit a sajtó és egyéb gyűlések felhasználásával, amit csak Ők tudnak. Tehát igen fontos az a munka amit az emberiesség szolgálatában végezni tudnak.

A magyar népnek körülbelül - hivatalos számítás nincs -két millió tán, két milliónál nagyobb tömege él Erdélyben, nem két milliós ember- csoportok, hanem negyed milliósok is ki tudják vívni a nemzeti függetlenségüket. Mindnyájan hallunk a baszkokról. Milyen ádáz küzdelemmel követelik ők az emberi jogaikat! Baszk összesen 800.000 van a világon és abból is csak 500,- 000 beszél baszkul. És a történelemnek a groteszk vonása, hogy épp az a

300,000 amelyiktől már az anyanyelvét is elvették az a legádázabb pártolója a baszkok ügyének.

Meg vagyok arról győződve, hogy a világ a nemzeti kisebbségek jogainak az érvényesítése felé halad. Amilyen mértékben az emberiség széttagolódott - a technika fölbontotta a közösségeket, éppen csak a család van már meg, de az emberek nem érintkeznek szinte egymással, az autó páncél börtönében közlekednek - olyan mértékben fejlődik világszerte a közösségi érzés.

Meg vagyok győződve, hogy ha az amerikai magyarok összefognak, közösséget alkotnak azért, hogy a távolélő testvéreiken segítsenek, ők maguk is jobban fogják magukat érezni egymás között. Rögtön megteremtenek egy olyan közösséget, ami anélkül tán nem alakulna ki Ismétlem, én személyesen szerettem volna szólni - itten magunkban, egy kis társaságban rögtönözve beszélek egy öreg családi asztalnál. Azzal fejezem be:személyesen is köszönetét mondok mindenkinek, aki nem feledi el az igazságért küzdő és az igazságért szenvedő felebarátait,főleg ha azok azt az anyanyelvet bészélik, amelyet ő.

Az üzenetet Tihanyban mondta hangszalagra Illyés Gyula Hámos Margitnak és Hámos Ottó, fiúk, Hámos László a Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány (New York) elnöke részére