Amerikai Magyar Szó, 2002. július-december (56. évfolyam, 27-49. szám)
2002-12-19 / 49. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Dec. 19,2002 *4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4 Pomogáts Béla #r Lőrincze Lajos és a magyar nyelv A Magyar nyelv mítosz: Nemcsak abban, hogy egyedülálló, hogy a magyar nyelv mögött lévő gondolkodás egészen másfajta, mint európai nyelvek mögött álló gondolkodás és mentalitás. És nemcsak abban, hogy a magyar nyelv a maga ragozó temészetével eltér a legtöbb európai nyelvtől, vagy a maga eredetével, a maga finnugor eredetével eltér a legtöbb európai nyelvtől, hanem abban is, hogy a magyar nyelv mögött évezredek állnak. Ezek az évezredek összeforrtak a magyar történelemmel és a magyar történelemnek a legfőbb tapasztalatai, a szenvedései, a kínjai, a drámái, a tragédiái ott rejlenek a magyar szavak mögött. Esterházy Péter, aki kiváló író, írt egyszer arról, hogy egy magyar regényt, vagy egy magyar verset lefordítani azért nehéz, mert a magyar nyelvnek van egy olyan rejtett érzelmi, történelmi, tradicionális mögöttes tere, amit egyszerűen nem lehet egy az egyben egy idegen számára megért- hetővé tenni, legföljebb lábjegyzetekkel, magyarázatokkal lehet ezt közvetíteni. Amikor Ady azt mondja: Nekünk Mohács kell", akkor ebből mit ért meg egy német vagy egy francia? "Mohács" a magyar történelemben olyan szó, amelynek mitikus tartalma van. Ami mögött ott vannak a nemzeti lét nagy tragédiái. Hiszen Mohács mögött valahol ott sejlik a muhi puszta és ott sejlik Trianon. Minden szónak van története és minden szónak van egy mögöttes érzelmi tartománya, olyan rejtett lelki tartománya, amelyet nem érthet meg idegen, amelyet a magyaron kívül csak az Úristen ért. Azt hiszem, hogy éppen a magyar nyelvtudósnak, a magyar nyelvvédőnek, annak, aki a magyar szavak sorsára tette föl az életét, és a magyar szayak tisztán tartására, nyelvünk tisztán tartására vállalkozott, különös küldetése abban áll, hogy a nyelvnek ezeket a mitikus tartományait vegye gondozásába, tekintse át és tartsa életbe, akár erőfeszítések árán is. Van egy nagyon érdekes, mondhatnám, filológiai, irodalomtörténeti tapasztalat. Hogyha ismerik a nagy európai népek költészetét, akkor meg lehet állapítani azt, hogy magáról a nyelvről nagyon kevés vers születik. A magyar költészet viszont tele van, és nemcsak a költészet, az egész magyar irodalom tele van olyan írásokkal, versekkel, szövegekkel, amelyek a magyar nyelvről szólnak. Hiszen Pázmány írt már a magyar nyelvről, Bessenyei írt a magyar nyelvről, Virág Benedek írt a magyar nyelvről. Arany János állandóan a magyar nyelvről bíbelődött. Füst Milánnak egy nagyszerű ódája van a magyar nyelvről. Faludy Györgynek, aki emigrációban töltötte a fél életét, egy nagy verse van a magyar nyelvről. Illyés Gyulának ott van a Koszorú című verse, ez a magyar nyelv drámai helyzetének a lenyomata. Arról szól, hogy a magyar nyelvet üldözik, a magyar nyelvet tépik, megalázzák azokat, akik magyarul beszélnek Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, és ezért, éppen ezért kell egy költőnek, akit a nagyvilág is elismer és kitüntetésre érdemesít, mint ahogy Illyést érdemesítette a francia és a belga irodalmi élet akkor, amikor ezt a versét írta, éppen ezért kell ennek a költőnek meghajtania fejét a magyar nyelv előtt, a magyar nyelv szelleme előtt. Lőrincze Lajos egész élete ilyen főhajtás volt. Hiszen a magyar nyelv valóban veszélyeztetett, a magyar nyelvről azért szólnak versek, azért írnak róla esszéket, cikkeket, tanulmányokat - gondoljanak Kosztolányira - mert a magyar nyelv óriási kincse a magyarságnak és az emberiségnek. Az emberiség kultúrájában is egészen sajátos színt jelent. Veszélyeztetett, de éppen ezért védeni kell, meg kell tartani, meg kell óvni. Az igazi magyar nyelvvédőnek, nyelvápolónak, nyelvőrnek - ez a magyar nyelvápolás folyóiratának a címe, ugyebár - éppen az a dolga, hogy a magyarságnak és az egész emberiségnek, Európának ezt a veszrélyez- tetett kincsét megőrizze és megvédje. Hogy úgy hajoljon a magyar nyelv fölé, mint az emberiség egy nagy kulturális kincse fölé. Ha, mondjuk, a párizsi Louvre-t fenygetné valamilyen történelmi veszedelem, akkor összefogna az egész emberiség és megpróbálná a Louvre-t megmenteni, mint ahogyan Velencét megpróbálta Európa megvédeni, amikor kiderült, hogy Velencét a tenger fenyegeti. A magyar nyelvet is fenyegeti a tenger, nem az Adria, vagy a Földközi-tenger, hanem a népeknek a tengere, amely elmossa talán a magyar nyelvet a történelemből. És amikor a magyar nyelvápolók, a magyar nyelvvédők a történelem évszázadai alatt arra tették föl az életüket, hogy ezt a veszélyeztetett nyelvet, az emberiségnek ezt a kincsét megoltalmazzák, akkor az emberi kultúrának is szolgálatot tesznek. Széchenyi beszélt arról Kelet népecimű könyvében, hogy a magyarság megvédése, megőrzése az Istennek tett szolgálat, hiszen az Isten megteremtette ezt felelősséggel, hogy a magyarságunkat megvédjük. Tehát amikor egy magyar nyelvápoló a magyar nyelvnek a sorsát veszi a vállára, és a magyar nyelvet védeni akarja, akkor nem egyszerűen a nyelvtisztogatást vállalja magára, hanem ennél sokkal többet, valóban történelmi feladatot, amely egy nagy kulturális érték védelmétjelenti. Ahogy végigtekintünk a magyar nyelv védelmének a múltján, mindig ilyen erkölcsi feladatvállalással, ilyen elszántsággal fogunk találkozni. Hiszen Kazinczy* Ferenc egész hányatott életét arra áldozta fel, hogy a magyar nyelvből korszerű európai nyelvet alkalmassá tegye a polgárosult Európa képzetanyagának a kifejtésére, és éppen ezáltal a magyarságot megmentse attól, hogy egy másik nyelven kelljen a modem, polgárosult Európához csatlakoznia. Hogy ne németül legyen a magyar polgár is európai, hanem magyarul. Vagy Szarvas Gábor, aki a 19. század második felében, a múlt század végén indított meg egy nyelvvédő mozgalmat és alapította meg a Magyar Nyelvőr című folyóiratot, a múlt század '70-es éveiben szerkesztette meg a magyar nyelvtörténeti szótárt, és rögzítette az ortó- lógiai követelményeket, a magyar nyelv eredeti szavainak, fordulatainak, védelmének a jegyében. Akkor 0 is egy ilyen magasabb küldetést kívánt betölteni. Vagy Kosztolányi, aki egész életében írta a maga nyelvvédő cikkeit. Ő a magyar irodalmi nyelvnek a felemelésére, a tisztán tartására vállalkozott, arra, hogy valóban a magyar irodalmi nyelv magyar legyen. Ezeknek a sorában tartozik Lőrincze Lajos. Persze más módon. Kazinczynak a nyelvújító feladata, Szarvas Gábornak a nyelvtisztító feladata, Kosztolányinak a költő és az író feladata jutott. Lőrincze Lajos a maga nyelvvédő munkájában, az Édes anyanyelvűnk című sorozatában és könyvében, vagy a Nyelvőrségen című könyvében az ő munkájukat folytatta tovább és teljesítette be. Karácsonyi történet Nem olyan szép és nem olyan megható, mint Dickensé. Nem érzelmes, inkább naturalista. Szüleim elváltak, amikor hatesztendős voltam. Mindketten új házasságot kötöttek. Én anyámnál nőttem fel, vidéken, egyetemistaként kerültem vissza apámhoz. A nehéz időkben anyám második férje öngyilkos lett, megszökött a felelősség elől; itthagyta anyámat nyomorban és rettenetes magányban. Gyakorló tanár voltam, nem kaptam még fizetést. "Magán tanítottam" egy gimnazista lányt, ez volt egyetlen "jövedelem” forrás. Közeledett a karácsony. Apám emberséges volt egykori feleségével szemben, azt mondta, küldjék neki pénzt, hogy legalább karácsony napján jóllakhasson és rendesen főzhessen. Igen ám, de szünetben a magántanítás is szünetel, miből küldjék. Apám magyarázott, érvelt, de a vita úgy végződött, ahogyan a valóság rideg logikája szerint. Végződni kellett: a tények minden érvet legyőztek. Anyám karácsonyi ebédje nagyon szegény és szomorú lesz. Elkövetkezett a szünet előtti utolsó magánóra. Kellemes ünnepeket és boldog újévet kívántam tanítványomnak és szüleinek. A lány meglepetve nézett rám:- Nem jössz, már újév előtt?- Szünet van....- De a szünetben mindent elfelejtek! Megvolt a pénz, amelyet elküldhettem. Ekkor ért életem egyik, legnagyobb meglepetése: apám, aki vallásilag teljesen közömbös ember volt, azt mondta: - Látod fiam, nem hagy el az Isten; ha segíteni akar bisztos megsegít. . . Annyi karácsony múlt el azóta, köztük néhány számomra is igen szomorú - dickensi vigasztalás nélkül. A hétköznapi lélektan törvényei szerint el kellett volna felejtenem azt a félkerek ötvenöt évvel ezelőtti epizódot. Mégis eszembe jut minden karácsony táján. Apám akkori szavait sem a gondok, sem a sokszor forduló idő nem tudták kitörölni az emlékezetemből. Dr Bán Ervjn Első Amerikai Magyar Televízió N.Y. Minden szombaton reggel 7:30-kor műsort közvetít a Manhattap Cabel-televízió 34-es csatornáján Producer: Bárdos Károly
