Amerikai Magyar Szó, 2002. július-december (56. évfolyam, 27-49. szám)
2002-12-05 / 47. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Dec. 5, 2002 A siker asszonyai A New York-i Magyar Színház társulata az egyik legsikeresebb szezonját zárja 2002 decemberével. Nem csak remek előadásokat élvezhetett a közönség, hanem a szórakozása mellett megismerkedhetett legendás színházi múltúnk remek művészeivel. Természetesen ezek közé tartozik Cserey Erzsi társulatának minden tagja ott Amerikában és az óhazában egyaránt. Mostanra azonban Cserey igazgtónő elmondhatja, hogy nem csak New York centrikus a Magyar Színház. Már régóta érkeztek meghívások a színházhoz azonban ennek idő, társulat és persze pénz híján nem tudtak eleget tenni. Cserey Erzsi azonban gondolt egy merészet és belevágott az utazásba. Na nem mintha a helyzet túlságosan változott volna, hanem inkább azért, hogy a hazai közönségtől távol tesztelje azt a művészi munkát amit már tizennyolc éve irányit. A nagy vállalkozásba társakra is lelt, akiknek sem a távolságtól sem az idegen közönségtől nem szállt inába a bátorság. Mindenkit inspirált az a vágy, hogy megtudja mennyit is ér a hosszú évek fáradságos munkája, hogy hol is tart a Magyar Színház. Nem könnyű a fejet a tőkére hajtani és a bárdot ismeretién ízlés markába helyezni, habár Cserey Erzsi ezt tette. Stílusos címet is választott a ’Végzet Asszonyai". Nem kétséges,' hogy egyetlen sikertelen előadás a végzetet jelentette volna a túmézók számára. A darab három magyar művésznő, Karády, Mezey és Fedák karrierjét elevenítette meg a színpadon humorra, drámával és sok dallal. Talán Cserey célja az is volt a nagy elődökkel, hogy azok a mennyekből borítsák óvó szárnyaikat a maiak felé. Az utazó gárda természetesen Cserey Erzsi a színház vezetőművésze és igazgatója. Lendvay Gabriella szoprán, és az újonnan felfedezett és szárnyait bontogató Cserey tanítványa, a fiatal Kovács Szilvia volt. Toronto, Miami, New Brunswick, Passaic és Bridgeport közönsége nem is csalódott. Kovács Szilvia a színpadon a fiatal Mezey Máriát keltette életre nagyon meggyőzően teljesen egyedül. Játéka sok idősebb művésznek dicséretére vált volna. Lendvay Gabriella partnere Karády Katalin volt. A mélyhangú, dekadens diva ábrázolása nagy kihívás egy szoprán számára, amit Lendvay Gabi remekül és szórakoztatóan oldott meg. Minden jó, ha a vége jó. Cserey Erzsi saját példaképét Fedák Sárit hívta életre idegenben. A két művésznő karaktere az életben is sok hasonlóságot mutat, így tehát Csereynek nehéz dolga volt. Művészileg sokkal nehezebb sikeres ábrázolást nyújtani, ha a figura hasonló. Sokszor ugyanis a játszó fél átcsúszik önábrázolásba és sajátmagát nyújtja a színpadon. Cserey Erzsi nagyszerűségére dicséret, hogy ezt igazán ügyesen kivédte, mégpedig olymódon, hogy a gyakori kosztüm csere újra, meg újra rákényszerítette a karakterhez való visszatérésre. Gratulálunk ehhez az igazán emlékezetes túrához és akik látták őket Torontóban, Miamiban, New Brunswickon, Passaikon és Bridgeporton valószínűleg visszavárják a "Végzet Asszonyait" egy másik műsorral. _ „ Deák Pál MIKULÁS NAPRA Barátaim, el kell hinni, De aki rossz volt az lapuljon! Hozzánk is jön a Mikulás, Mert a Krampusz minden áron Ha jók voltunk nem kell félni, Elkapja a hamis embert.. Nem lesz itt oly nagy kikapás! Engem már egy párszor megvert! Vigyázzunk, ne bántsuk egymást! Még egyet mondok, ha nem is mást Respektáljuk azt a Krampuszt.^ És tiszteljük a Mikulást! Széchenyi László Florida Mézeskalácsos Az egyik leghosszabb ideig működő fővárosi mézeskalácsos céget 1700-ban alapították Budán, és egészen az 1960-as évekig gyártotta a közkedvelt huszárokat, tükrös szíveket, gyertyákat, viaszból készült templomi kegytárgyakat, majd később padlómázat is. Metszet egy XIX századi konyháról Napjainkra szinte ismeret- j len fogalommá vált a mézeskalács a nagyvárosi ember számára. Pedig valamikor a legkedveltebb vásárfia volt a jellegzetes ízű és formájú édesség, amit rozs- és búzaliszt keverékéből, mézből, fűszerekből, cukros sziruppal készítették és készítik néhány helyen még ma is. A nagy időkbe a minták megalkotását a mesterek és legényeik mellett híres rézmetszők is segítették, amivel így valóságos népművészeti alkotások születhettek. A XVIII. század pest-budai mézeskalácso- sai, akik egyúttal viaszöntéssel is foglalkoztak, több Buda, Pest, Vác és Esztergom hatókörű céhhez tartoztak. Egyik ilyen műhely volt az is, amelyet 1700-ban alapított Budán a német területről bevándorolt Mayer János. A mesterség apáról fiúra szállt, akik közül az egyik nagyobb haszon reményében áttelepítette az üzletet a Tabán hajóhíd és kikötő közeli oldalára, az Arany- szarvas fogadó szomszédságába. Az üzlet szépen növelte forgalmát, az óriási mennyiségű kézzel készített gyertya mellett - amellyel ekkoriban városszerte világítottak - természetesen főként különböző fajta mézeskalácsokat, tükrös szíveket, huszárokat árultak. A Mayer család az 1840-es évekre halt ki, így az egyik náluk tanult ügyes segéd, Laknet János, majd annak halála után az özvegy új férje, Benedek Róbert vette át a cégirányítást. Ekkora esik legfényesebb évük, az 1867-es, mikor is az új uralkodó - Ferenc József - megkoronázására szervezett fályás menethez szükséges sok ezer gyertya egy részét rendelték meg náluk. A gyer- tyamártogatás ipara a két háború között teljesen visszaesett, hiszen az időközben megjelent gázt lassan már a villany váltotta fel a műit század harmincas éveire. így csupán a mézeskalács-készítés maradt, amelyet az óbudai, újlaki, krisztina-, vízi-, józsef- és terézvárosi búcsúkon árusíthattak. A bolt forgalma egyre csekélyebb lett, megélni is alig lehetett belőle. Az 1960-as évek közepéig tartott az üzlet csendes agóniája, amikor végleg bezárni kényszerült. Ezáltal megszűnt az ország egyik legrégebbi mézeskalácsos cége, helyét pedig rövidesen más üzlet foglalta el. Cazsó Rita Volt egyszer egy piac A piac a Kolosy téren volt, a tér Óbudán van, beszorítva a folyó és a hegyek közé. Kétoldalt elzúg mellette a forgalom, elzúg mellette az élet, kopott kövei között vedlett fák állnak, éjszaka kiköhögik a port, a benzinszagot, kínlódva ó- zont csinálnak belőle. Semmi kis szürke tér, nekem mégis kedvencem, mondhatnám, hogy apró szerelmem, ha ez egy térrel kapcsolatban nem lenne túlságosan furcsa. A szerelem nem múlt el, ott van ma is a szívemben, vagyis nem én lettem hűtlen: a piacot bontották le. A bódék eltűntek, néha elképzelem, hogy kátrány- papir szárnyukkal felrepültek az égbe, s magukkal vitték ámuló éveimet. Tudom én, hogy 'elzúg az idő, s amit épp hogy megszerettünk, eltűnik. Eszemmel fel is fogom a változást, józanul s kíváncsian nézem az alakuló újat. Nem vagyok érzéketlen a változó iránt. Jól tudom, hogy nem lehet s nem érdemes megállítani az időt, mert úgy van bölcsen elrendezve, hogy múlik, sebeket gyógyítva, új izgalmakat ígérve. A váltó zó idő az én közegem is, reményen és vigasztalásom. Úszom benne bátran én is, vagy csak evickélek, de mindenképpen előre, ahogy minden normális halandó teszi. A régi piac helyén mo dern, takaros, tiszta csarnok áll. Szép az új piac? Szép! Felzárkózott az európai színvonalhoz, büszkék lehetünk rá. Hogy nem járok le immár az új piacra, az meg az én bajom. Nem is tudom, hogy mi a bajom. Hogy elszállnak az évek? Erről az új piac nem tehet, s magam még erőm teljében vagyok, derűsen nézek az elzúgó időre: voll-nincs! Talán, hogy szívemben lassúbb a változás, ott él, virul a régi piac változatlanul s amíg élek: örökké. Csukás István Első Amerikai Magyar Televízió N.Y. Minden szombaton reggel 7:30-kor műsort közvetít a Manhattan Cabel-televízió 34-es csatornáján Producer: Bárdos Károly
