Amerikai Magyar Szó, 2002. július-december (56. évfolyam, 27-49. szám)
2002-11-28 / 46. szám
4. Amerikai Magyar Szó Thursday, Nov. 28, 2002 Magyar művészek New Yorkban Alig záródott be Noon Tamás gyűjteményes kiállítása november 2-án a 20-dik utcai Denise Bibro Galériában, máris két másik magyar művész munkáit láthatjuk New Yorkban. A 24-ik utcában Chelsea művész negyedében, az Andrea Rosen Galéria mutatta be Moholy-Nagy László életének utolsó évtizedében (193746 között) készült színes fénykép kollázsait. Ez a kiállítás november 23-ig volt látható. Moholy-Nagy sokoldalú művészi tehetsége a Bauhaus iskola szintézisét mutatja be. Poszthumusz kiadásban megjelent könyve, a Vision in Motion (Mozgásban látás) foglalja össze azt a művészi hitvallást, amelyet a kiállítás látogatói a képsorozatban érzékelhetnek. Bár a bemutatott anyag jórésze a második világháború aiatt készült, amikor a művész már súlyos beteg volt és a világ sem volt sokkal rózsásabb helyzetben, képei mégis derűt árasztanak. A sok baj és gond (beleértve az iskolának Németországból Chicagóba való menekülését) együttesen sem törte meg Moiioiy- Nagy optimizmusát és mindig újra izgalmasan kifejezőre törekvő érdeklődését. A kiállítás előkészítésében nagy szerepe volt a művész lányának, Ilattula Moholy-Nagynak. A Park Avenue Armory november 21 és 24 között rendezte meg az Art of the 20th Century, (A huszadik század művészete) kiállítást, ameiy keretében a párizsi Ciaude Bemard Galéria számos híres festő munkáját tárta az amerikai közönség elé. Peter Blake, Hean Dubuffet, Alberto Giacometti, Joan Miro, Saul Steinberg, Hiroshi Sugimoto és más nagynevű művész mellett ott találjuk a már több évtizede Párizsban élő Cseruus Tibor több képét is. Csernus műveinek reprezentatív kiállítását New Yorkban legútóbb 1994-ben láthattuk, újabb festményeit pedig a budapesti Műcsarnokban i999-ben. öröm voit most újra üdvözölni őt New Yorkban. Magyar származásúak ösztöndíja 2002 október 23-án a Weight Állami egyetemen az Egyetemi Alapítvány kiadta az első ösztöndíjat'pályázati alapon. Halász József Attila kapta meg, akinek a nagyapja 56-ban jött Clevelandba és édesanyja Burg Kastle-ben végezte a középiskolát. A Bognár Béla professzor kezdeményezte alapítványban eddig 50 ezer dollár felett van befektetés és ennek a kamatját adják ki minden éveben. Eddig sikerült Biró Zsuzsannát 100 százalékos ösztödíjjal támogatni, aki Nagykörösön a tanítóképzőben negyedéves. Tavaly szintén egy diákot Besztercéről. Támogatást várnak e nemes célra a következő névre: Hungarian Scholarship Fund Wright State University Foundation. 3640 Colonel Glenn Hwy Dayton, OH. 45435-0001 Akit az ösztöndíj vagy az egyetem érdekel forduljon Dr. Bognár Bélához, tel: 937-2751 ' vagy: 937-873-9704 Fax: 937-7754228 e-mail: < bela.bognar@wright.edu Megjelent WALKÓ BÖZSI 4.dik könyve Az emlékek fájnak legjobban Ne mulassza el, érinti szívünket, lelkünket, egy család tragédiája, és a múlt uralkodók pusztítása, és liszt Ferenc, kinek zenéje meghódította a világot Megrendelhető: Walko Bözsi 35-16 34 St. Astoria, N.Y. 11106 Tel: 718-361-2463 A könyv ára postaköltséggel együtt: $12.Leszakadó ország Az Iskolakultúra cimű folyóiratban Kiss Árpád az utóbbi évek legmegrázóbb adatsorát tette közzé arról, hogyan is áll a magyar felnőtt lakosság olvasási kultúrája. Magyarország 1996-ban csatlakozott ahhoz a húsz országhoz, amelyben összehasonlítható módon vizsgálták, hogy milyen szinten kezeli a 16 és 65 éves kor közötti népesség az írott kultúrát. Hogy kellőképpen érzékelhessük a vizsgálat eredményeit, feltétlenül le kell írni, melyek is völtak a részt vevő ' országok: Amerikai Egye- i sült Államok, Ausztrália, j Belgium, Chile, Csehország, Dánia, Észak-íror- szág, Finnország, Hollandia, Kanada, Lengyelország, Magyarország, Nagy- Britannia , Németország, Norvégia, Olaszország, Svájc, Svédország, Szlovénia és Új-Zéland, vagyis harmadik világbeli ország nem szerepelt a vizsgálatban. Az olvasási kultúra kifejezés ne vezessen félre senkit. Nem arról szólt a vizsgálat, hogy a felnőtt népesség hány százaléka olvasta és milyen mélységben értette meg mondjuk Thomas Mann vagy Németh László regényeit, hanem egész életünk írásos feléről, vagyis nemcsak ünnepnapjainkról, hanem hét köznapjainkról is. A teljesítményeket három területen mérték: prózai, dokumentum jellegű és úgynevezett kvantitatív feledatokban. A prózai szövegek megértésében Magyarország a sor végén kullog Chile, Lengyelország ;, Portugália és Szlovénia társaságában. A magyar felnőtt lakosság harmadáról elmondható, hogy szinte képtelen megér, teni, amit olvas, nekik még az is nehézséget okozna, hogy szakácskönyvből főzzenek ebédet, egy televízió használati utasításáról már nem is beszélve. További 43 százalék talán nem maradna éhen, ha szakács- könyből kellene főznie, de az már nagy nehézséget jelentene, ha munkájához valami újat kellene tanulnia. Vagyis a magyar felnőttek 76 százaléka gyengén használja az írás és olvasás eszközét. Átlagos teljesítményt csak 21 százalék nyújt, és magas szintű írás-olvasás tudása mindössze a felnőtt lakosság 3 százalékának van. A lista vezető Svédország, hol az alig írók-olvasók aránya mindössze 7 százalék (szemben a magyar 33 százalékkal), magas szinten pedig 32 százalék használja ezt az eszközt (szemben a magyar 3 százalékkal). Svédországot megközelítő jó teljesítményt mutat még Dánia, Hollandia, Finnország és Norvégia. A dokumentum jellegű feladatok megoldásához térképeket, ábrákat, menetrendeket, jelentkezési lapokat formanyom-, tatványokat kellett megérteni vagy kitölteni. A magyar felnőttek teljesítménye ebben sem sok kai jobb: itt is 33 százalék teljesített azon a szinten amit kissé vulgárisán úgy lehetne összefoglalni, hogy halvány fogalma nem volt az eléje kerülő dologról, és 8 százalék oldotta meg a feladatot magas szinten. A már említett országokkal együtt ebben is hátul köhögtünk. Sokáig érveltünk azzal, hogy bár a magyar közoktatás sok sebből vérzik, azért az oktatás világválsága közepette még mindig igen jó eredményeket produkál, akár még a fejlett nyugati országokhoz képest is. Az érvelés alapjául főleg az a tapasztalat szolgált, hogy egy nyolc általánost végzett magyar gyerekbe több lexikális ismeretet vertek, mint 4% mondjuk egy amerikaiba. Arra már kevesebben figyeltek föl, hogy ez a tudás később elporlad, és míg az átlagos magyar nyolcadik általánosban éri el tudása csúcsát, ami ezután már csak csökken, addig a lesajnált országok nemzedékeit tudásuk folyamatos gyarapodása jellemzi, és a tanulás az iskolák elhagyása után sem marad abba. Nem is csodálkoznánk ezen olyan nagyon, ha széles körben ismertté váltak volna Terestyéni Tamás vizsgálatainak e- redményei. 1984-ben kiderült, hogy a 18 éven felüli lakosság felének nehézséget jelent egy űrlapféleség kitöltése, és még a szellemi munkakörben dolgozóknak is több mint negyede mondta azt, hogy munkaköre nem igényel írást. 1996-ban az akkori 18 éven felüliek 75 százaléka nyilatkozta, hogy semmit vagy csak elvétve olvas. Nem cáfolják mindezt a diákolimpiákon elért eredmények, hiszen az egyedi zsenialitás semmit nem mond a többségről 15 évre visszamenőleg az ország mindössze 32 iskolájából kerültek ki a diák olimpiák résztvevői, így az ott elért jó eredményekből nem lehet a magyar oktatás egészének állapotára következtetni. És nem cáfolja az sem, hogy egy-egy korosztály többsége már évtizedek óta továbbtanul az általános iskola után. Hiszen az iskolából kikerülve elkezd felejteni, és egyre kevesebbet használja az írás és olvasás eszközét. A statisztikai átlag ugyanis arról beszél, hogy a 16 és 65 év közöttiek csoportjában mindig azok vannak túlnyomó többségben, akik már kijöttek az iskolából. Andor Mihály^ * ~ ~ ŐSZI NAPOK A nyárnak immár vége A parkok üresek Az ősz lépett helyébe A piknik idejét múlta. ) A járókelők sietnek Csupán a kóbor szél,, ( A hűvös esőben. Mely arra jár néha. A sétányom a virágok A hűvös őszi eső, ( lassan elhervadtak. Már elmosta a nyár nyomát. ( És a hulló falevelek De a nyár szép emlékei Mindent eltakartak. Megmaradnak tovább Tibor Fábián u» —----------------------------—--------------------------------:-----
