Amerikai Magyar Szó, 2002. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
2002-02-14 / 7. szám
Nagy Ábrahám Harangnosztalgia Amikor hivatalos ügyben felkeresem a City Hall-t, mindig ott látom a harangot a bejárati terraszon. Egy gerenda emelvényen nyugszik, akár egy ravatal A palástba aranybetűs írás meg évszám van bevésve. Történelmi emlék a város múltjából. Először még gyanakodtam is az öntvényt illetőleg; mint egy rakoncátlan kölyök átlépve a lánc korlátot közelébe férkőztem. Körömhegy- gyel, ahogy a kristálypoharakat szokták az üvegkereskedésben, megpöccintettem. Kételyeim eloszlottak, valódi bronz. Valamikor szép hangja lehetett, most meg muzeális tárgy. Miért is nem hagyták meg annak, aminek készült, amiért kiöntötték - morfondíroztam magamban. Az egyik nyáron, mint újdonsült amerikaiak egy hét végét családostól a Catskill-i hegyekben töltöttünk. New Yorkban leginkább július első két hetében kulminál a kánikula, a hőmérő higanyszála ilyenkor még a 100 fokot is meghaladja. A dús páratartalmú forró levegőt nehéz elviselni, főleg az olyannak, aki nincs ehhez hozzászokva. Az ilyen időt a meteorológusok három "H" kezdőbetűs szóröviditéssel szokták megnevezni: Hot-Hazy-Humid. Amikor ez a trió beköszönt, aki csak teheti menekül a metropolisból a szabad természetbe. Tengerparti strandok, hegyi nyaralók felé irányul a legtöbbnek útja. A catskilli hegyekre esett a választásunk. A hegyi fenyvesek sűrűjében meghúzódó nyaralóhelynek minden nyáron sok látogatója akad. Hétvégére előre kell szobát lefoglalni, nekünk erről nem volt tudomásunk, de a nyaraló tulajdonosa kivételezett velünk, juttatott egy szobát. Egyébként ő is magyar volt, a vendégek kivétel nélkül mind azok. A magyar konyha meg a kedves, magyaros vendéglátás vonzotta ide az üdülnivágyókat. Akkor még sok magyar élt New York és környékén, az üdülő üzemeltetése kifizetődött. Ebéd után leheveredtünk a selymes mohás erdei fűre, fiatal fenyők illatoztak fejünk fölött, fröcskölték ránk hűsűket. Csevegtünk erről-arról, nosztalgiázásra is sor került: a szülőföld emlékeinek felelevenítése, kit mit fájlal, mi az amit a fogadott hazában nem talál meg. A megnyilatkozások rejtett érzelmeket sugároztak. A jónevű szobrász-művész nagyokat hallgat egy száraz fűszálat tart a foga között, ábrándozó tekintettel réved maga elé. Én leginkább a déli harangszót nélkülözöm. Az hiányzik a legjobban... Odahaza a Kossuth rádióban déli 12 órakor megszólalt a harang, utána következtek a hírek. A déli harangszó bennünket magyarokat történelmünk egyik fényes lapjára, Nándorfehérvárnak a muzulmán megszállás alóli felszabadításra emlékeztet. Azóta is harangozással tiszteleg az útókor Hunyadi János hőstette emlékének. Odahaza a harangozásnak évszázados hagyománya-kultusza van, közrejátszik az emberek mindennapi életében meghonosodott szokások gyakorlásában. Alig van olyan nap - a déli harangozást leszámítva, hogy valami oknál fogva nem szólnának a harangok. Amikor tűz van félreverik a harangot. A halottat harangszóval (lélekharang) búcsúztatják. Mindenekelőtt az a szerepük a harangoknak, hogy vasár-és ünnepnapokon Isten házába szólítsák a hívőket. Amerikában nem divat a harangozás. Legtöbb templomnak nincs is harangja, ha meg igen legfeljebb üti az időt, jelzi, hogy hány óra. Pedig a harang ennél többre képes,, akár egy zenei hangszer, tud gyönyörködtetni, ünnepélyes légkört varázsolni körénk. Koncert a légben. Nagy Ábrahám '< " | Legyen ön is támogatónk! Hungarian TV Magazin of Queens Adásunkat minden héten a QPTV 57-es csatornán sugározzuk, minden szombaton este 8-9 óráig és ezt az adást minden szerda du. 2-3 óra között megismételjük. Stúdiónk vállalja magyarországi videók átfordítását amerikaira, vagy fordítva. Műsorvezetők: Hegedüsné, Podlovics Tímea, Csige Zsuzsa és Hajagos Zsuzsanna Üsztöke István producer/szerkesztő Tel: 718-721-2824 Fax: 718-626-7566 E-mail: uszhatvani@hotmail.com Azt tartják: világ csak egy van. Minden embernek van azonban egy külön világa is, amit ő maga alakít ki, ren- j dezget be önmagának. Ez a két világ békésen megfér egymással, sőt olykor kiegé- i szíti egymást. Most rádöbbentem, van valahol bennünk egy harmadik világ is. 1 Az állandó rettegés, a szorongás és a reménység világa, az éjszakai számvetéseké, amely a szomorúság házának valamelyik kórtermében fordítja felénk hirtelen felfedett arcát. Ebben a nagy-nagy csendben, némán ülve az ágyon, szembe kell nézni a nagy semmivel. A lecsendesült kórházi élet mozgásának is mások itt a neszei; másképp csapódik az ajtó, más jelentősége van a közeledő lépteknek: hoz-e egy kis enyhülést a nővér vagy az ügyeletes orvos látogatása. A beteg legtöbbet az otthonról álmo- ' dik, amely egyre távolabb sodródik tőle, már csak olyan apró fénypont, mint buborék a vizen. Létezik még otthon egyáltalán? Ülök így e gyötrelmek szorításában az Uzsóki úti kórház 203-es kórtermében az apró éjszakai neszekre fülelve. Valaha azt hittem, hogy egy kórházban mindenki szent ember, aki segíteni i- gyekszik a másikon, a valóság azonban azt mutatja, nincs már meg a mundér tisztasága. Józsi, a betegkocsit toló például azokat részesíti előnyben, s tolja soron kívül a vizsgálóba, akiktől többet kap. Nyújtja a markát. Az éjszakai nővér eleinte minden éjjel benyit. Aztán, mivel nem kapott semmit, vagy keveset, csengethet a beteg. Egyik szobatársamra türelmetlenül rákiáltott: "Maga most ne ugráljon!" Azt, hogy nincs meg a kellő tisztelet bennük, még meg is bocsátom. Nekem az egyik nővér mindig ezt mondta ebédosztásnál: "Egyen papi- kám, mert különben elfogy a benzin!" Sose haragudtam rá ezért, hiszen a maga módján ő jót akar. Volt egy felejthetetlen élményem. Behoztak a kórterembe egy súlyos beteget. Aztán még aznap éjszaka elvitték. Mihálynak hívták, csak ennyit tudtam róla. A végét járta úgy éjfél tájban, amikor már semmi nesz nem hallatszott, megszólalt halkan valahol a telefon. Mintha a kórteremben csengene. A kórteremben telefon? Lehet, hogy csak hallucinálok a sok gyógyszer miatt. Behunyom a Az üzenet szemem, de néhány perc múlva újra hallom a gyenge ‘ telefonpittyentést. Nem gyújtok lámpát, a félsötétben tapogatva keresem a hang forrását. Aztán hirtelen rájövök: az álló fogasra akasztott egyik köpeny zsebében szól kétségbeesett segélykiáltással egy mobil. A köpennyel, amit a fogasra akasztottak, Mihály,az előbb elszállított beteg volt letakarva. Itt felejtették. Neki már úgyse kell. Benyúlok a zsebébe, előveszem. Valaki üzenni akar. Beleszólhatnék csendesen, átvehetném az üzenetet, de nincs hozzá jogom, nem nekem szól. És ugyan mit mondhatnék? Hogy az intenzíven fekszik már Mihály? Vagy talán nem is él? Remeg a kezemben a maroknyi készülék, aztán halkan visszacsúsztatom az ottfelejtett már gazdátlan köpeny zsebébe. Nem vagyok illetékes - állapítom meg újra, de ez egyáltalán nem nyugtat meg. Hátha valami nagyon, életbevágóan fontos az üzenet? Visszabotorkálok az ágyamhoz, de nem tudok elaludni. Nemsokára újra hallom a mobil pittyegését. Elhatározom: mégis jelentkezem. Visszatapogatok a fogason lógó köpenyhez, és a fülemre szorítom a telefont: "Halló!" Távoli könnyes női hang jelentkezik: "Mihály? Drága Mihály, elfelejtettem neked megmondani, amikor elvittek a mentők, hogy nagyon, de nagyon szeretlek! Mihály! Hallod? Mária beszél! Szeretlek!..." Összeszorul a torkom. Mit mondjak most neki Mihály nevében? Mit mondana helyettem Mihály, mit üzenne, ha még élne? Lehet, hogy összekülönböztek, s ez most bocsánatkérés is egyben. Az utolsó lehetőség ebben az életben. Hirtelen enyhe szédülést érzek, majd feltör belőlem a forró zokogás. Hebegve, szipogva suttogom a könnyemtől nedves készülékbe: "Én is, Máriám. Én is imádlak, csak Téged imádlak örökké!" Aztán visszateszem a mobilt a köpeny zsebébe. Csend van. Kórházi csend. Belekapaszkodom a fogasba, lógok rajta, akár egy ócska, elnyűtt ruhadarab. De boldog vagyok, mert rájövök, lám, van egy negyedik világ is valahol. A túlvilág, ahonnan üzenetet kaptam. Illés Sándor 6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Feb. 14,2002 V ^ í ) Örökre összeköt f Szerelem nélkül nincs élet Teli szerelemmel élek, ff Szerelmesen Mariannomba llj Ő elment mennyországba. Szerelmesen üdvözöllek És meg nem szűnőn szeretlek 1 Már több mint ötvenöt éve 1 |\ A szerelmetes hűsége jj i Mi összeköt Teveled. ' jv Kilencszáz negyvenöt évben /. A hazánkban Budapesten 11 \| Augusztus negyedik napján 1/ \ Ott a Szentkirály utcában / Holtomiglan holtodiglan És semmi el nem választhat Te is én is így vállaltad Egymással és Isten előtt Minket örökre összeköt. í Dennis P. Horváth, M.D. i A legfrissebb helyi és hazai magyar nyelvű hírekért a magyar kultúráért nézze TV műsorainkat: Friss Hírek magyarul péntek du. 6 órakor az 57-es Cabel-csatorna Manhattan Hungarian Magazin Extra szombaton de. 10 órakor a 34-es Cabel-csatorna Manhattan Hungarian Magazin Extra Brooklyn vasárnap du. 5:30-kor az 56-os Cabel-csatorna Brooklynban Bikkái Gvuia igazgató-főszerkesztő
